A szíriai kurd területek - lényegében a szíriai kurdok mini állama - ellen indított török invázió fényében nyilvánvaló, hogy a közel-keleti helyzet háborús helyzetté vált.
Erdoğan elnök a kurdok elleni támadás mellett döntött azután, hogy Trump amerikai elnök döntése szerint kivonták az amerikai egységeket, vagyis elhagyták szövetségeseiket. Az amerikai elnöknek ez a lépése komoly kétségeket ébreszthet a világ legnagyobb katonai erejének szövetségesi lojalitása iránt. Nemcsak a kurdokkal szemben. A török invázió alig négy nappal azután indult meg, hogy véget ért az amerikai külügyminiszter, Mike Pompeo nagyon fontos európai utazása (Olaszország, Macedónia, Montenegró, Görögország). Miben különböznek az USA Görögországgal (valamint Közép-és Délkelet-Európával) szembeni, illetve a kurdokkal szembeni kötelezettségei?
A helyzet rendezése a forrongó régióban.
Athénban szeptember 5.-én Mike Pompeo és Nikos Dendias görög külügyminiszter "stratégiai párbeszédet" folytatott, amely "mindkét ország intenzív és konstruktív szerepvállalásának tanúbizonyságául kell szolgálnia" a forrongó régió helyzetének rendezésében. Vagyis a földközi-tengeri terület keleti része, a Közel-Kelet és a Fekete-tenger régiójában. Ha évekkel ezelőtt a Balkán puskaporos hordó volt, akkor ma ez a régió puskaporos hordók sokaságát jelenti. A helyzet rendezése az legalábbis - az aláírt dokumentumok tartalmából és Pompeonak a sajtótájékoztatón való megnyilatkozásából, valamint a kétoldalú munkacsoport munkájából (október 7) kiszivárogtatott részletekből ítélve - Oroszország befolyásának maximális korlátozása a régióban, Törökország jelentőségének minimalizálása valamint a terrorizmus megakadályozása. Mindez legalábbis egyelőre közvetlen katonai konfliktus nélkül, de erőteljes és nagyon következetesen alkalmazott elrettentő stratégia alkalmazásával. Két - a katonai és energiaszektorban - történő valódi potenciál kiépítésével. Ennek a kérdésnek szentelték Athénban a stratégiai párbeszédet, amely egy, az USA-Görögország közötti katonai szerződés hatókörét és kötelezettségét jelentősen kiszélesítő záradék aláírásával ért véget.
A régió perspektívái, avagy hogyan szabaduljunk meg a puskaporos hordóktól
Görögország és az Egyesült Államok teljes egyetértésüket deklarálják a Földközi-tenger, a Fekete-tenger keleti része és a Nyugati-Balkán feszültségei és konfliktusai ügyében. Közös víziójuk is van a térség fejlődéséről. A vízió megvalósítása azonban, mind azt már említettük, megköveteli a hatékony elrettentést valamint a lehetséges fegyveres konfliktusok és tűzfészkek felszámolását. Pompeo hangsúlyozta, hogy Athénnak már érdemei vannak ebben ̶ a Szkopjével aláírt Prespa-megállapodással. Most az a fontos, hogy ezt következetesen betartsák. Mindkét fél hangsúlyozta a nemzetközi és béke jog tiszteletben tartásának jelentőségét a konfliktusok és kritikus helyzetek megoldásában, mint a szomszédi kapcsolatok vezető alapelvét. E konfliktusok és kritikus helyzetek ̶ Oroszország, Törökország és Irán tevékenysége a régió mindhárom területén. Az USA és Görögország "minden megfelelő eszközt ki akar használni, hogy biztosítsa az egész régió stabilitását és biztonságát". Elsősorban az elrettentés céljából.
A Háromtenger és a katonai bázisok - a bástya építése
Görögországnak rendkívüli szerepe van az elrettentésben. Az amerikai fél hangsúlyozta a katonai kapcsolatok szerepét valamint az amerikai haderő állomásozására teljesen nyitott görögországi katonai bázisok jelentőségét. Különös tekintettel Souda Bay tengeri bázisára Krétán és az Alexandrúpoliban lévő bázisra a Égei-tengeren. Az Egyesült Államok bővíteni fogja ezeket a bázisokat, támogatni fogja a görög haderő harcképességét, anyagi támogatást fog nyújtani többek között a katonák kiképzésére. Gyakrabban lesznek közös manőverek (izraeli és ciprusi alakulatokkal együtt). A görög hadsereg modernizációját is bejelentették.
Egyúttal mindkét oldal megerősítette a 2019 márciusában Jeruzsálemben életre hívott 3+1 formátum (Görögország, Ciprus, Izrael és az Egyesült Államok) keretein belül a különböző szektorokban való együttműködés folytatását és erősítését.
Az Egyesült Államok támogatja Görögország belépését a Háromtenger Kezdeményezésbe. Különösen, ha az észak-dél tengelyű európai integráció konzekvens megerősítéséről van szó. Az energiahálózatoknak ebben a kiépítésében, amelyek össze fogják kötni a Háromtenger országait valamint a gázszállítási infrastruktúra kiépítésében, amelynek célja, hogy ezek az országok teljesen függetlenedjenek az oroszországi gázszállítástól (vagyis a Török Áramlat orosz vezetékétől).
A külügyminiszterek, Pompeo és Dendias megbeszéléseinek folytatása volt a kétoldalú munkacsoport megbeszélése Athénban.
A Fehér Ház kiterjedt kötelezettségei, amelyek egyszerre érintik az USA létfontosságú ̶ mind gazdasági, mind katonai ̶ érdekeinek védelmét, inkább lehetetlenné teszik, hogy Donald Trump visszavonja a görögökkel való megállapodását. A görög oldalt védő garanciák is vannak amennyiben változások történnének a Fehér Házban. Az USA Kongresszus mindkét kamarájában a végéhez közeledik a keleti-földközi-tengeri régióban a biztonsági és energia ügyekben való együttműködésről szóló törvénytervezet kidolgozása. A tervezetet mindkét párt benyújtotta, ami tulajdonképpen teljes garanciát ad a megfelelő elfogadásra. A törvényről való szavazást november 2.-ára tervezik. A tartalma biztosítja az említett 3+1 formátum jogi és intézményi létét. Vagyis a Nyugat hatalmas bástyájának létrehozását a déli szárny felől. Az egyetlen megoldás, ha kiderülne, hogy Törökország elhagyja a NATOt és az Oroszország által elfogadott "regionális szultán" státuszára törekszik. Lehetséges, hogy Pompeo útja a Kongresszus e kezdeményezésének megelőzése volt. Lehetséges, hogy Trump számol a kikerülhetetlen geopolitikai változásokkal kapcsolatos stratégiaváltással az ázsiai határon, amelyek fényében nem hagyhatja el dél-kelet európai szövetségeseit. Ahogy elhagyta a kurdokat.
Teresa Wójcik cikke a Tygodnik Solidarnosci hasábjain jelent meg.