Az V. Krasiczyni Vezetőképző Nyári Egyetem utolsó napjának fókuszában a régió munkaerőpiaca, kultúrája, politikája, civilizációja állt, a közép-európai napot Orbán Balázs könyvének bemutatója zárta.

 

Munkaerőpiac Közép-Európában a XXI. században

 

Az V. Lengyel-Magyar Nyári Egyetem negyedik napja a Munkaerőpiac Közép-Európában a XXI. században c. panelbeszélgetéssel vette kezdetét, amelyen Szakáli István Loránd, a Századvég Alapítvány munkatársa, illetve Piotr Pilch, a Kárpátaljai Vajdaság almarsallja beszélgettek a lengyel és a magyar munkaerőpiacot érintő kérdésekről. 

 

A munkaerőpiac helyzete Közép-Kelet-Európában egy olyan terület, amellyel kapcsolatban a lengyel és magyar oldalról egyaránt szélesítenünk kell az állampolgárok ismereteit. Szakáli úr kihangsúlyozta, hogy a Századvég Alapítvány által létrehozott, általa vezetett Közép-Európa Intézet célja, hogy kutassa a régiónkban rejlő lehetőségeket, jobban megértse az ezen országokat összekötő tényezőket, az együttműködés kapcsán ötleteket, konstruktiv javaslatokat tegyen le az asztalra. Nagyon fontos lenne megtalálnunk azokat az eszközöket, amellyel erősíteni tudnánk ezt a kohéziót a munka világát illetően is.

Ma a Visegrádi Négyek együttműködése kihívás előtt áll, barátságunk fenntartása ebben a helyzetben már nem olyan egyszerű. Abban azonban egyet kell, hogy értsünk: ez a történelmi kapcsolat egy rendkívüli érték, amely megmentéséért mindent el kell követnünk. Hogyan lehetséges ez? A kulcs a párbeszéd fenntartása. Ki kell vonnunk ezt a baráti kapcsolatot a napi politika és az ideológiák bűvköréből, és ezek helyett a pragmatikus dolgokra, az előttünk álló közös kihívásokra kellene koncentrálnunk. Lengyelország és Magyarország Oroszországhoz való hozzáállása eddig is különbözött egymástól, a különbség csak az, hogy eddig kevésbé foglalkoztunk vele. Ahhoz, hogy megérthessük egymást, meg kell ismernünk annak okát, miért viszonyulunk másképpen az egyes kérdésekhez.

Közép-Európa gazdasági integrációja dinamikus fejlődési pályát írt le az elmúlt húsz évben. 2013-at követően ezen régió éves GDP átlaga meghaladja az uniós átlagot, Lengyelország korábbi mély helyzetéből már odáig eljutott, hogy megelőzte Szlovákiát és Magyarországot is. Ha a Visegrádi Négyek egy gazdasági egységet alkotna, az Európai Unió harmadik legerősebb gazdasági egysége lenne. Azonban nagy mértékben kapcsolódunk a német gazdasághoz, így ki is vagyunk téve annak változásainak. Ugyanakkor az is igaz, hogy a V4 vált Németország legfontosabb külkereskedelmi partnerévé, olyan országokat is megelőzve, mint Franciaország vagy Kína. 

Ami a munkanélküliséget illeti, Európán belül Magyarország, Lengyelország és Csehország jelen van az öt legalacsonyabb rátával rendelkező ország között. Ez hatalmas eredmény, főként azt is figyelembe véve, hogy az Unióba való belépésünket követően Magyarországon rendkívül alacsony volt a foglalkoztatottság aránya, mindössze 56 %. Ezért a 2010-ben hatalomra kerülő kormánynak egyik fő elhatározása volt a munka alapú társadalom megteremtése, azóta pedig beváltva ígéretét sikerült több, mint 1 millió új munkahelyet teremteni. A munkahely-teremtés nem csupán a gazdasági fejlődés miatt jelentős, hanem azért is, mivel a munkavégzés az emberek önbecsülésével összefüggő fontos attribútum. Ezen érzelmi aspektus kielégítése nélkül nem beszélhetünk egészséges társadalomról. 

Mindezek a szép eredmények bizakodással tölthetnek el, azonban állnak még előttünk olyan kihívások, amelyek megoldásra várnak. Az agyelszívás, az elöregedő társadalom problémája minden V4-es országot egyaránt érint, ennélfogva közös megoldásokat kellene találnunk rájuk. 

Almarsall úr egyetértett abban, hogy a Közép-Kelet-Európában elmúlt években lezajlott gazdasági fejlődést nem szabad figyelmen kívül hagyni. Nem is olyan régen a fiatalok, illetve a legjobban képzett szakemberek nyugatra költöztek a jobb életkörülmények reményében, ez azonban megváltozott. Lengyelországba nem csak hogy visszatérnek a magas képzettségű, vállalkozó emberek, hanem a külföldi munkavállalók is kezdik célországként kezelni a közép-kelet-európai államokat. Ennek oka pedig, hogy nagy mértékben csökkent a távolság ezen országok, illetve a nagyon fejlett nyugati világ között. Ez a jelenség a fizetésekben is megfigyelhető, a különbség itt is csökkent. 

Almarsall úr meggyőződése szerint jól szakképzett munkaerő nélkül lehetetlen fejlődnünk. Lengyelországban idén volt a legalacsonyabb a munkanélküliségi ráta az elmúlt harminc évben, 4,9 %. Ez azért is kiemelkedő eredmény, mivel a pandémia idején 5,5 % volt ennek az értéke, a lengyel kormány intézkedése nélkül pedig még ennél is több munkahely veszett volna el. 

Almarsall úr azt is kiemelte, hogy a háború kitörését követően Kárpátalján megnőttek a gazdasági befektetési lehetőségek. Az ukrán iskolák 40 %-a, a kórházak, az utak, a vasúti sínek nagy része tönkrement ebben a konfliktusban. Ezért arra kellene biztatni a vállalkozásokat, hogy itt fektessék be pénzeszközeiket, ezzel is segítve Ukrajna gazdaságának újjáépítését. Például Lengyelország légiparának, repülőgépalkatrész-gyártásának 90 %-a a Vajdaságban összpontosul. A munkahelyteremtés pedig más vállalkozásokat is ide vonz. Ezenfelül az itt található műszaki egyetem kiemelkedőnek számít Lengyelországban. Például az Aseco vállalat több ezer jól kereső állást biztosít dolgozóinak, és a Vajdaság turisztikai fejlesztése is sikeresnek bizonyul.

A lengyel kormány biztosra ígérte egy vajdasági űrklaszter felépítését, amelyet elsősorban uniós forrásból terveznek. Sok pénzt fordítanak arra, hogy a legújabb technológiával szereljék fel, ami remélhetőleg sok speciális, jól fizető munkahelyet generál. A hidrogénvölgy megnyitásával számos európai cég érdekeltté válik ebben a befektetésben. Ennek célja tiszta energiaforrás generálása és megfelelő módon való tárolása. Ez a komplexum is több százezer új munkahelyet teremt. A háború hatására több ukrán cég is szeretné áthelyezni telephelyét a Vajdaságba. A fekete-tengeri kikötők teljes leállásra kényszerültek, több millió tonna gabona vár ott a továbbszállításra. Több tízezer ukrán üzem is tengeren keresztül szállítaná termékeit, most azonban szárazföldön, vasúton kellett szállítaniuk, amelyek felújítására szükség lenne. 

 

Közép-Kelet-Európában nagy lehetőségek állnak rendelkezésre a fiatal magyarok és lengyelek számára, arra kell biztatni őket, hogy jövőjüket ezekben az országokban keressék meg. 

Szakáli István Lóránd arra is felhívta a figyelmet, hogy a közlekedési infrastruktúra fejlesztésének csak úgy van értelme, ha a közép-kelet-európai országok közösen, egymást is figyelembe és számításba véve gondolkodnak, hogyan lehetne a közlekedési infrastruktúrát magasabb szintre emelni. Változtatnunk kell azon a mostani állapoton, hogy Budapestről Varsóba nem lehet autópályán eljutni. Hogyan lehet mégis az, hogy Londonba viszont igen? Térségünk nem lehet addig versenyképes Nyugat-Európával szemben, és nem lesz képes addig az elérni kívánt gazdasági integrációra, amíg nincsenek ehhez infrastrukturális adottságaink. Ennek elérése csupán a közös közel-kelet-európai munkaerő-piaci együttműködés, az erősítés felé tett közös erőfeszítések megtétele útján lehetséges. 

Almarsall úr egyetértett azzal, hogy infrastrukturálisan össze kellene kapcsolni az országainkat. Elengedhetetlen, hogy Budapest, Prága és Varsó össze legyen kötve, a jövő pedig szerinte a gyorsvasútban rejlik. Almarsall úr arról is beszélt, hogy Lengyelországban azért van most nagy mértékű munkaerőhiány, mivel bár korábban a Lengyelországban dolgozó ukránok száma már elérte a kétmilliót, a 18 és 60 éves kor közötti férfiak kénytelenek voltak visszatérni a hazájukba. Főként a mezőgazdaságban rengeteg rendelkezésre álló munkahely nincs feltöltve, ez a hiány pedig egyre inkább érzékelhető. Annak érdekében, hogy ezt csökkentsék, különféle állami támogatásokat vetettek be. Például azért, hogy a Lengyelország területén tartózkodó, dolgozni képes ukrán nők munkába álljanak, az édesanyák 500 zlotyi segélyt kapnak a gyermeknevelés támogatása érdekében, gyermekeik pedig ingyen járhatnak lengyel iskolákba. Ezenfelül a lengyel családok minden befogadott menekült után 40 zlotyinyi pénzt kapnak. 

 

Összességében tehát elmondható, hogy Lengyelország és Magyarország törekvései a munkaerőpiacon nagyon hasonlóak. Az infrastruktúrális fejlesztések csak akkor érhetnek el célokat, ha a közös stratégia és az egymásra való odafigyelés lesz a vezérfonalunk több munkahely megteremtése, a munkaerőpiac felzárkóztatása, fejlesztése tekintetében. 

 

 

 

A nemzetközi Kárpátok Európája Klubok

 

Az V. Lengyel-Magyar Nyári Egyetem negyedik napján a Nemzetközi Kárpátok Európája Klubok c. panelbeszélgetésen Marek Kuchcinski, a lengyel Szejm Külügyi Bizottságának elnöke illetve Piotr Babinetz, a Felczak Intézet Tanácsának elnöke mutatta be a résztvevőknek a közel húsz éve működő összefogási formát, a Kárpátok Európáját. 

 

Marek Kuchciński elmondása alapján a Kárpátok Európája hálózat kiépítésének ötlete körülbelül húsz éve született a Zöld Kárpátok Projekt keretein belül. Ez az együttműködés, amelynek székhelyei elsősorban a fővárosokban volt megtalálható, kezdetben Lengyelországra, Szlovákiára és Ukrajnára irányult, később azonban Magyarország, Csehország és Románia is csatlakozott hozzá. Ennek elsődleges célja különböző stratégiák készítése volt annak érdekében, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozási folyamat során ezen régió országai egyenlő mértékben fejlődjenek. Az alapítók egy fórumot szerettek volna létrehozni arra, hogy mind gazdaságilag, mind ökológiailag egyenlő mértékben támogassák a fenntartható fejlődést ezekben az államokban. Alkalmai lehetőséget biztosítanak arra, hogy különféle szakértőkkel találkozhassanak az érdeklődők, ezek diszkussziók segítségével pedig a múlt tapasztalataiból következtetéseket vonhatnak le a jövőre nézve. Ezek nagy mértékben megkönnyítik a gazdasági fejlesztések, valamint az infrastruktúra kiépítésének összehangolását, például az észak és dél felé irányuló összeköttetésre vonatkozóan. A Kárpátok Európája Klubok tehát ciklikusan megrendezésre kerülő ilyen alkalmak, amelyek tagjai többek között olyan jeles személyek, mint Németh Zsolt vagy Kovács István. 

 

Ami a tematikát illeti, mindig különféle területek merülnek fel, amely a közélet szereplőit, az államok képviselőit érdekelheti. Az alapítókat az a cél vezérelte, hogy ne csupán a kívülről, például a német vagy orosz média által ránk erőltetett álláspontokat ismerhessék meg az állampolgáraink. Nagy szükség van arra, hogy nemzetünk, történelmünk iránti tiszteletre neveljük honfitársainkat, gondolkodjunk függetlenségünkről. Rendkívül fontos, hogy mindannyiunk gondolkodásmódjának alapja legyen a keresztény gyökereinkből fakadó értékrend, melynek alapja a nyitottság és az emberi méltóság tiszteletben tartása. 

 

Mivel országaink azonos régióba tartoznak, hasonló problémákkal kell szembenézniük. A szervezet fontos feladatának tartja, hogy megoldásokat keressen ezekre a felmerülő kérdésekre, például arra, hogyan gondolkodjunk a megfelelő vízgazdálkodásról. Ez pedig csak határokon átívelő stratégiák kidolgozásával lehetséges. 

 

Kárpátok Európája Klubok alapítására mindenhol van lehetőség, ahol az emberek nyitottak erre a kezdeményezésre és lelkesedéssel fordulnak felé. Az itt megrendezésre kerülő vitaestek során a résztvevők megoszthatják egymással gondolataikat, inspirálhatják egymást. 

 

Piotr Babinetz kihangsúlyozta, hogy a Kárpátok Európája valóban egy olyan szervezet, ahol a határ ott van, ameddig a képzeletünk tart. Ezen együttműködés három fő aspektusa az elhatározás, az akarat és az eszmeiség. Történelmünk során a Kárpátok hegylánca egyrészt az esetleges támadásokkal szemben védelmet jelentett országaink számára, másrészről viszont nehézségeket okozott a nemzetközi kereskedelemnek. A szervezet célja, hogy a Kárpátok elnevezés ezentúl ne akadályt jelentsen, sőt, segítse elő a szabad áramlást. Erre kiváló példa a Lengyelország és Szlovákia közötti alagút kiépítése, melynek ötlete egy ilyen Klubnak köszönhetően született meg. 

 

Babinetz elnök úr szerint gazdaságunk, politikai és kulturális életünk összekötő erő kellene, hogy legyen, hiszen a sportban, a művészetben megjelenő szimbólumainknak is sok mondanivalójuk van számunkra. Szerinte nem kellene előfordulnia annak, amelyet egyszer saját maga tapasztalt meg, hogy a lengyel boltokban könnyebben hozzáférhető a holland paprika, mint a magyar. 

 

Kuchcinski elnök úr nagy elismerésnek találta, hogy amikor francia érdeklődők is részt vettek a konferenciákon, nagyon tetszett nekik a szervezet alapkoncepciója. Azt szorgalmazták, hogy azok számára, akik tenni akarnak Európáért, létrejöhessenek más hasonló kezdeményezések is. Így született meg az Alpok Európája és a Kaukázusok Európája Konferenciák ötlete is. 

 

Babinetz elnök úr szerint egymás nyelvében mélyebb megismerése kétség nélkül közelebb hozhat minket egymáshoz. A Waczlaw Felczak Intézet például Lengyelország szorgalmazza a magyar nyelv oktatását. Az, hogy angolul beszélgetünk egymással, nem intéz el minden problémát. Egymás nyelvének elsajátításával is azt fejezzük ki, hogy büszkék vagyunk egymásra és arra, hogy egyediek, különlegesek vagyunk. 

 

Csatlakozásunk után kezdetben az Európai Unió perifériaként, kicsit mostohán kezelte Közép-Kelet-Európát. Időbe telt, mire szakértőink erőteljes fellépésével sikerült kivívnunk az elismerést. 

 

Számos ügy van, amelyet Lengyelország és Magyarország is stratégiailag fontosnak tart, amelyekben kölcsönösen segítenünk kell egymást. Ilyen például a keleti imperialista törekvések elleni védekezés. Hasonló vízióval rendelkezünk az Európai Unió jövőjét illetően is, szeretnénk, ha partnerként, minden tagállammal egyenlőként tartsanak bennünket számon. A háborúra adott eltérő reakciónk nem árnyékolhatja be azt a perspektívát, amely évszázadok óta megtapasztalható a két ország között. Felesleges feszültséget okozunk azzal, ha a szövegkörnyezetükből kiragadott mondatokat vagdosunk egymás fejéhez. Megértésre és megfelelő kommunikációra van szükségünk. Figyelembe kell vennünk, hogy ami a humanitárius akciókat illeti, Lengyelország és Magyarország hasonló arányban támogatja Ukrajnát, csak ezt a lengyel média kormányellenes része nem hangoztatja.

 

Ne gondoljuk azt, hogy ezt a két országot összekötő baráti kapcsolatot mindig csak a rózsaszín köd borította, számos alkalommal néztünk szembe nehézségekkel, mint például az I. világháborút követően, amelyben nem is azonos oldalon harcoltunk. Voltak azonban olyan idők is, amikor ez a barátság kipróbáltatott, és megerősödve tudott fennmaradni, például amikor a Bolsevik idők során a magyarok segítséget nyújtottak a lengyeleknek. Az 1956-os magyar forradalom idején pedig kijelentettük - mondta Babinetz elnök úr -, hogy büszkék vagyunk arra, hogy a magyarokban is lengyel vér folyik. Reméljük, hogy amikor utódaink visszatekintenek majd a mostani időszakra, azt csak egy kis szakasznak fogják látni egy ezeréves barátság történetében. 

 

Rendkívül sokat tanulhatunk elődeinktől, akik sokszor életüket kockáztatva is kitartottak e föld mellett. Ezt a példát szemünk előtt tartva csak akkor leszünk képesek lelkiismeretesen gondoskodni országaink jövőjéről, ha erősen kötődünk hozzájuk és szívünkön viseljük azok sorsát. 

 

A Kárpátok egy olyan földrajzi képződmény, amely több száz éven keresztül fizikailag elválasztott minket egymástól, azonban a Kárpátok Európája küldetése az, hogy ez a név többé ne a megosztottságot, hanem az összeköttetést jelentse számunkra. 

 

 

Becsüld meg önmagad, és mások is megbecsülnek majd - A Visegrádi Lexikon

 

Maciej Szymanowski, a Felczak Intézet igazgatója indította útjára a kezdeményezést, amelynek lényege, hogy egy színes, képes, könnyen befogadható lexikon formájában mutassuk be mindazt a mérhetetlen civilizációs, kulturális és tudományos gazdagságot, amellyel a közép-európai régió országai hozzájárultak a nagyvilág teljesítményéhez.

A csütörtöki beszélgetésén ennek jelentőségéről beszélgettek a Nyári Egyetem visszajáró szakértői: Marek Natusiewicz építész, urbanista, Jan Draus történész, Mohay Gergely ifjúságpolitikus, valamint Piotr Babinetz képviselő.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy a Lexikon kiemelten fontos abban, hogy ne csak a nagyvilág ismerje meg mennyi mindent köszönhet e régió kreativitásának, hősiességének és energiájának eredményeképp, de mi a Visegrádi Négyek is ismerjük meg hazáink hagyományát – hiszen a legtöbbször mi magunk sem tudunk róla. Pusztán példaképpen számtalan név hangzott el Galamb Józseftől, Anisics Ferenctől, Bánki Donáttól, a motorizáció úttörőitől kezdve az amerikai szórakoztatóipart megteremtő lengyel vagy éppen magyar szakembereken át olyan lengyelekhez, vagy éppen lemkókhoz köthető szereplőkig, mint Maksymilian Faktorowicz, a Max Factor márka alapítója, Andy Warhol, vagy éppen az alig ismert Jan Szczepanik, a golyóálló mellény egyik feltalálója.

A résztvevők felidézték a közös identitásunk talapzatát jelentő történelmi összefonódásokat is, különös tekintettel pl. Wrocław városának magyar kötődéseire, de szó esett még Jan Palachról, Ryszard Siwiecről és Bauer Sándorról is. A beszélgetőpartnerek egyetértettek abban is, hogy  a lexikonban helyet kell kapniuk olyan kevéssé ismert, de meghatározó történelmi személyiségeknek is, mint Milan Hodza, Karol Sidor, Stanisław Maczek tábornok, vagy a magyar Korompay Emnauel is.

A részvevők közül néhányan konkrét javaslatokat is tettek a projekt támogatásához, Mohay Gergely felhívta a figyelmet a Visegrádi Alap és más magyarországi programok lehetőségeire, valamint többen kiemelték a Felczak Alapítvány és a Felczak Intézet tevékenységét is.

A találkozó egyöntetű zárszavát Jan Draus történész professzor fogalmazta meg: Dicsekedjünk, mutassuk meg a világnak, hogy mit tudunk, mert csak azt fogják megbecsülni, aki magát is képes megbecsülni.

Az öltözködés iskolája - találkozás egy stylisttal

 

Vajon mennyire igaz a mondás, miszerint a ruha teszi az embert? Egy állásinterjún, egy randevún vagy bármilyen más élethelyzetben kétség sem férhet hozzá mennyire fontos, hogy az elménkkel brillírozzunk, tisztelettudóak, kedvesek, határozottak legyünk. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, mennyit tesz hozzá a kisugárzásunkhoz a megjelenésünk. Körülbelül 5 másodperc az az időintervallum, amely alatt egy újonnan megismert emberről elsőre kialakul bennünk egy kép. Angelika Zielinska stylisttal beszélgethettek az V. Lengyel-Magyar Nyári Egyetem résztvevői, aki számos hasznos tanáccsal látta el őket atekintetben, hogyan érdemes és illik felöltöznünk az egyes szituációkban. 

 

Zielinska szerint mindenek előtt fontos, hogy megtaláljuk a saját stílusunkat, és azt csempésszük bele valamilyen módon a ruházatunkba. Minél kötetlenebb az esemény, amelyen részt veszünk, annál több szabadságunk van ebben. Azt is előre kell bocsátanunk, hogy ha a következő szabályoknak nem felelünk meg mindenkor tökéletesen, az egyáltalán nem azt jelenti, hogy akkor már nem csinálhatjuk jól. Mindössze arról van szó, hogy a tőlünk telhetően érdemes törekednünk azok betartására. 

 

Alapvetően három öltözködési formát különböztetünk meg: a formális, a félig formális és a nem formális öltözködést. Ezeken belül is elkülönítjük egymástól a Business Professionalt, a Smart Casualt, a Casualt, a koktélruhákat, a Black Tiet és a White Tiet. 

 

A Business Formal az egyik legkötöttebb forma. Ilyen ruhát elsősorban a munkahelyen, irodákban szokás viselni. Tanácsos lehetőleg minél visszafogottabb színeket használnunk, például feketét, fehéret, barnát, sötétkéket vagy pasztellrózsaszínt. A táskánknak pontosan akkorának kell lennie, hogy egy A4-es lap beleférjen. Nők esetében ez a viselet blúzt, kosztüm felsőt, elegáns szoknyát vagy nadrágot jelent. Fontos arra figyelnünk, hogy a kosztüm felsőnk karcsúsított legyen, és semmiképp se vegyünk nagyobb méretet belőle, hiszen annak ránk kell passzolnia. A szoknyánk pontosan csak térd felettig érhet. A cipőnk olyan elegáns, lapos vagy nem túlságosan nagy magassarkú lehet, amelynek mind a lábujjainkat, mind a sarkunkat fednie kell. Ami a férfiakat illeti, az ő ruházatuk öltönyből, tehát elegáns nadrágból, teljesen begombolt, fehér ingből és zakóból áll, amelynek szintén karcsúsítottnak és egyszínűnek (nem mintásnak) kell lennie. A táskájuk, a cipőjük, az övük és karórájuk szíja lehetőleg ugyanolyan színű és anyagú legyen. Az ing ujjából a kéznél öt centiméternyi látszódhat ki a zakó alól. Illetve a zokninak feketének és olyan hosszúnak kell lennie, hogy ha a férfi ülés közben keresztbe teszi a lábát, akkor se látszódjon ki a bőre. 

 

A Smart Casual egy fokkal kötetlenebb öltözködési forma. Ilyen ruhákat általában a munkahelyen pénteki napokon, egy szabadabb csapatépítőn vagy egyetemen szokás viselni. A nők ebben az esetben már hordhatnak élénkebb színeket, mint például korallt, zöldet vagy bőrszoknyát. A kosztüm felsőnknek nem feltétlenül kell karcsúsítottnak lennie, de ekkor sem lehet oversize. Az elegáns cipőnkből kilátszódhat a sarkunk. A férfiak már viselhetnek mintás zakót is. 

 

A Casual a legkötetlenebb öltözködési forma, amit egyszerű hétköznapokon viselünk. Ebben az esetben teljesen kibontakozhatunk, olyan mintát, színt és formát viselhetünk, amilyet csak szeretnénk. 

 

Félig formális vagy koktélruhákat például üzleti vacsorákon szokás viselni. A nők elegáns, vállat és lehetőleg térdet is takaró ruhát válasszanak, magassarkú cipőt, illetve a táskájuknak ez esetben kisebbnek kell lennie, körülbelül egy A5-ös méretű füzetnek vagy egy nagyobb pénztárcának megfelelően. Ilyenkor ajánlott kiegészítőkkel, ékszerekkel díszíteni magunkat. A férfiak lehetőleg sötétkék vagy szürke, karcsúsított öltönyt és zakót viseljenek, azonban ahhoz, hogy kicsit feldobják öltözetüket, a zakó alá felvehetnek egy, a zakótól eltérő, visszafogott színű, elegáns mellényt. 

 

A Black Tie és a White Tie a legelegánsabb öltözködési formák. Az előbbi viselete esküvőkön, különleges alkalmakon, az utóbbié bálokon, estélyeken ajánlott. A Black Tie esetében a nőknek a hosszú, földig érő, vállat takaró estélyi ruhát kell viselniük, hozzá a táska kis pénztárca méretű legyen, a lábujjak kilátszodhatnak a magassarkúból. Ezenkívül különösen elegáns, ha ékszereket használunk. A férfiak viselete ebben az esetben a fekete frakk és a csokornyakkendő. Ami a White Tie formát illeti, a nőknek ez esetben is hosszú, földig érő estélyi ruhát illik viselniük, amelyben kint lehet a válluk, sőt, egy hosszú kesztyű is nagyon jól mutat ilyenkor, amely végigfut a kezeken és a karokon. A táskára, a cipőre és az ékszerekre vonatkozó információk megegyeznek a Black Tie-éival. A férfiaknak fehér inget és fehér gallérkát, illetve fekete frakkot illik viselniük. Ezen kívül egy elegáns kalappal is feldobhatják a szettjüket. 

 

Zielinska stylisthölgy úgy tartja, a sárga az emberi szem számára a legélénkebb szín, amelyet akkor tanácsos felvenni, ha szeretnénk, hogy ha az emberek ránk néznek, valami más helyett először a sárga ruhadarabunkra vagy kiegészítőnkre irányuljon a figyelmük. A második legélénkebb szín a piros, ezt viselve is hasonló hatást válthatunk ki, mint a sárgával. Ezenfelül a piros szín viselete magabiztosságot, jó kedélyt sugároz mások felé. 

 

Összességében tehát egyáltalán nem elhanyagolható, hogy odafigyeljünk a megjelenésünkre. Azonban azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a külső nem minden, mégis döntő befolyással bír az első benyomás kialakulásakor. 

 

Határok fordulóján – háború a közvetlen szomszédban

A délutáni programokat nyitó panelbeszélgetésen Magdalena Uchaniuk, a Radio Wnet szerkesztője vezetésével Przemyśl város polgármestere Wojciech Bakun, Ryszard Madziar, az Állami Vagyon Kezeléséért Felelős Miniszterelenökhelyettes kabinetfőnöke és az Ukrajnából érkező orosz nemzetiségű Natalia Szvierdlova, a Gyógyszertár két keréken szervezet társalapítója, Wojciech Staszewski atya tolmácsolásában vitatta meg a háború hatását a lengyel ukrán határra és a humanitárius segítségnyújtás kihívásait.

 

A beszélgetés kezdetén a háborús helyzet szemléltetésére a személyes beszámolók mellett képsorok is bemutatásra kerültek. Ryszard Madziar ezek hatására el is mondta, hogy számára egy ilyen szörnyű háború kitörése elképzelhetetlen volt itt Európában a XXI. században, majd tapasztalatai alapján ismertette a hallgatósággal, hogy milyen módon kapnak segítséget a rászorulók Ukrajnában, és ismertette az ottani segítőpontokat.

Főpolgármester úr folytatta a segítségnyújtás gondolatmenetét és beszélt arról, hogy Przemyśl városa a lengyel-ukrán határ szomszédságában milyen nehézségekkel néz szembe február 24-e óta. A háború első négy hónapja alatt 1 millió 200 ezer menekült érkezett a városba és haladt át azon és az összehangolt szervezésnek, az önkéntesek áldozatos munkájának és a rengeteg adakozónak köszönhetően probléma nélkül kerültek biztonságba.

A Szentpétervárról származó orosz vendég elmesélte, hogy oroszként milyen okból segít az ukránoknak, férje révén milyen tapasztalatai voltak az orosz hadsereggel aki ott szolgált egy időben és, hogy a fiai révén is érintett a háborúban, akik a jelenleg is a fronton szolgálnak. Viszont azt is említette, hogy neki még sose volt negatív élménye az ukránokkal a többséggel ellentétben.

A pap rátért arra a fontos témára is, hogy az önkéntesek bár nem látszik, de igen is sok megpróbáltatáson mennek keresztül, civilekhez hasonlóan rájuk is rossz hatással van a háború. Ezt korábban Wojciech Bakun is megemlítette, Przemyśl-ben külön pszichológusokat alkalmaznak az önkéntesek számára.

A jövővel kapcsolatosan is elmélkedtek a beszélgetés résztvevői, Madziar Úr kiemelte, hogy ez az elmúlt 6 hónap is már nagyon nagy dolog, becsülendő, hogy Ukrajna ennyi ideje küzd és kitart. Emellett pozitív folyamatként megemlítette azt is, hogy bár tragikusak ezek az események, de mindeközben az ukránok nemzeti öntudata épül és mélyül. Viszont azt is kifejtették, hogy nem olyan biztató a jövő, Wojciech Bakun szavaival élve "senki se fog ezen a háborún nyerni, csakis veszíteni lehet". Ukrajnát támogatni kell amíg lehet, de már az elmúlt fél évben is nagyon nagy változások történtek a segítő országok hozzáállásán.

A nyári egyetem egyik leghosszabb panelbeszélgetésének lezárásaként a hallgatók még olyan kérdéseket tettek fel és a beszélgető felek olyan témákat jártak körül, mint például a vallás fontossága ilyen helyzetekben, a dezinformáció, a fake news vagyis hamis hírek veszélye, az emberek összefogása és az ukrajnai, kárpátaljai nemzeti kisebbségek helyzete és jövője.

 

A közép-európai együttműködés egyszeregye

A résztvevők szerint az egyik legizgalmasabb esemény volt a V. Krasiczyni Lengyel-Magyar Vezetőképző Nyári Egyetem záróbeszélgetése, amelyen Tomasz Grzegorz Grosse, a Varsói Egyetem professzora és Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója beszélgetett a Magyar stratégiai gondolkodás egyszeregye c. kötetének lengyel nyelvű kiadása kapcsán.

A beszélgetés elején  Tomasz Grosse lengyel szociológus, politológia-professzor méltatta a kötetet, üdvözölve, hogy kiemelt helyet kapott benne a történelem identitásképző és politikaalkotó szerepe, illetve hogy a pragmatizmusa mellett nem feledkezett meg az értékekről sem. Igyekezett a kötetben foglaltakat az uniós integrációs törekvések kontextusába helyezni, innen indult az első kérdés: hogyan egyeztethetők össze a magyar szuverenitási erőfeszítések az ellentétes tendenciák felé törekvő Unióval?

Orbán Balázs távolabbról indította a választ: a könyv megszületésének indokait ismertetve felvázolta a magyar stratégiai, politikai gondolkodás alapmotívumait. Mindvégig az állam mellett érvelt: szerinte a válság is jól megmutatta az állam fontosságát, illetve a kereszténység és a hozzá kapcsolódó értékek szervező erejét. Egy állam épp emiatt világnézeti szempontból nem lehet semleges, bele kell szólnia a társadalom működésébe, a nemzet túlélésének érdekében. Ez közös pontot jelent Lengyelországgal, ugyanakkor vitafelületet teremt az Unióval. Az ott uralkodó többségi liberális államfelfogás magyar értékelés szerint gyengülő államot erdeményez. A brüsszeli elitek mégis ebbe az irányba, illetve egy szuperállam vagy egyfajta általános non-goverment állmaszervezet felé kényszerítenék a konzervatív tagállamokat – ez mindig erő-ellenerő küzdelme Brüsszelben.

A közönség kérdéseire válaszolva, Orbán leszögezte: földrajzi adottságok miatt különbség van a lengyel és a magyar stratégiai gondolkodás között.  Mindazonáltal történelmileg a középkorban, amikor szintén eltérő volt a lengyel és a magyar állam helyzete,  is felismerték azt, "hogy az euroázsiai kontinens közepén vagyunk, így folyamatos nyomások és behatások érnek minket északról, délről, nyugatról, keletről, és éppen ezért érdemes együttműködni, szövetségekre lépni" - idézte fel.

Úgy látja: a 21. században is "ugyanaz a logika", a két nemzet stratégiai együttműködése - taktikai különbségek mellett - azért nem tud abbamaradni, "mert az a gravitációs erő, amely az első visegrádi királyi találkozót (1335) is létrehozta, tolja össze ezeket az erőket".

Orbán megítélése szerint a térségünket a különféle földrajzi irányból érő fenyegetések a következő évtizedekben erősödni fognak. "Ezért a közép-európai együttműködésnek még erősebbnek, még válságállóbbnak, összeforrottabbnak kell lennie" - tette hozzá.

Egy másik kérdésre reagálva leszögezte:  meg kell megerősíteni a térségbeli katonai együttműködést, "Közép-Európának képesnek kell lennie megvédeni magát".

Kifejtette: keleti irányból elsősorban katonai fenyegetés éri a régiót, amellyel szemben "katonai módon érdemes felkészülni", a nyugati irányú fenyegetések pedig "a szuverenitás korlátozásában jelentkeznek". Az utóbbi kapcsán politikai, gazdasági és diplomáciai együttműködésre van szükség - hangsúlyozta.

Úgy fogalmazott: ebben a témában "együttgondolkodás van a lengyel és a magyar politika, legalábbis annak jobboldali tömbje között". Hozzátette: stratégiai eltérések vannak "például abban, mi következik az éppen aktuális helyzetből, az Ukrajnával szembeni elfogadhatatlan orosz agresszió vonatkozásában".

Ez azonban "nem írja felül azt a hosszú évtizedekig felépülő közép-európai együttműködést és együttgondolkodást, amelyre mindannyiunknak szüksége van a saját nemzeteink szuverenitásának megerősítése és megőrzése kapcsán" - tette hozzá Orbán Balázs.

Szintén kérdésre válaszolva elmondta azt is, Ukrajnának, akárcsak a a történelemben korábban is, funkciója, helye van egy erős Közép-Európát alkotó rendszerben.

Zárszavában megjegyezte, a beszélgetés igazi új inspirációt nyújtott, érdemes volna megírni Közép-Európa stratégiai együttműködésének egyszeregyét, és az uniós politika egyszeregyét is.

 

Nagy Vanda, Béres Dávid, KG, MTI

 A 4. nap képei: 

 

 

 

A rendezvény támogatói: