A 2023-as budapesti Visegrádi Nyári Akadémia első napján került megrendezésre a “Visegrád - hidak és útelágazások a múltban és a jövőben” című panelbeszélgetés a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) campusán.
Az eseményen valamennyi visegrádi országból származó szakértő és politikus képviseltette magát: Wojciech Frazik lengyel történész, Jan Hroudný, a csehországi Fiatal Konzervatívok alelnöke és Ján Hudacký szlovák politikus, Lengyelország tiszteletbeli konzulja. A beszélgetés moderátora, Prőhle Gergely, az NKE Stratégiai Tanulmányok Igazgatója kiemelte, hogy a beszélgetés célja az őszinte, “kíméletlen” párbeszéd előmozdítása volt a Visegrádi Együttműködés történeti és szellemi alapjairól, kihívásairól és jövőjéről.
Igazgató úr bevezetőjében megemlékezett arról az elkötelezett magyar értelmiségről, akik a kommunizmus tragédiái között is ápolták a közép-európai identitást. A régiós együttműködés fejlesztésében hangsúlyozta a személyes barátságok, ismeretségek és hálózatok szerepét, ahol a fennálló ellentétekről is nyíltan lehet beszélni, a történelmi-kulturális kapcsolatok őrzése mellett pedig az előremutató gondolkodás szükségére mutatott rá.
Ezt követően az egyes nemzeteknek a régiós együttműködéshez való viszonyáról esett szó. A dinasztikus politikák évszázadait követő, fokozatos demokratizálódás nyomán a közép-európai népek együttműködése már nemcsak a politikai szándéktól, hanem a nemzetközi helyzettől és a társadalmi tudatosságtól is függ. A régió nemzetei jellemzően nem szuverén állami keretek között, hanem kulturális alapon jöttek létre és éltek túl, ezért a nemzettudatba mélyen beágyazódott a szomszédokkal szembeni bizalmatlanság, ellenszenv. A politikai egység létrejötte során nagyban építettek ezekre a leegyszerűsítő kulturális narratívákra. Ezért a Visegrádi Együttműködés fejlesztéséhez szükség lesz rá, hogy felismerjük és megértsük az ellentétek okait, és tudatosan válasszuk az együttműködést az elzárkózással szemben.
Az előadók kiemelték a közös keresztény kultúrából eredő közép-európai értékeket, amelyek éles szembenállásba kerültek az új európai értékekkel - a moderátor kiemelte a generációs különbségek meglétét ebben a kérdésben. Hudacký úgy vélekedett, hogy a brüsszeli elitek által előmozdított értékek nem konzisztensek, a csehek és a szlovákok pedig pragmatikus okokból keresnek kompromisszumot, szemben a magyar és a lengyel kormányzat következetes elutasító politikájával. Véleménye szerint Közép-Európa természetes körülményei alapján együttműködésre van “ítélve”, azonban ezt az együttműködést a közös gyökerek figyelembevételével kell fejleszteni. Szó esett arról is, hogy a konzervatív politikai erők általában támogatóbbak a régiós kezdeményezésekkel kapcsolatban, míg a mindenkori liberálisok szkeptikusabban állnak hozzájuk.
A régiós együttműködés értékelése kapcsán felmerült, hogy mind Ausztria, mind az egykori Jugoszlávia tagállamai kimaradtak - ennek oka lehet, hogy a V4 létrehozása egyféle “gyakorlati improvizáció” volt az európai integráció felgyorsítása érdekében, amelynek azonban “megvolt a logikája”, és mind a mai napig működik. Habár a különféle kül- és belpolitikai harcok miatt az államok elkötelezettsége ingadozó volt, a visegrádi csoport mind jobb, mind rosszabb időszakokban képes volt fennmaradni. Alapvető célját, a tagállamok európai és atlanti integrációját sikeresen elérte, az újabb és újabb célok eléréséhez azonban szükség lesz az “integráció” mélyítésére és közös intézmények (pl. parlamenti fórum vagy V4-es beruházási alap) létrehozására.
A V4-ek gazdasági ereje és egyben a nyugati országokkal szembeni függése mind gazdasági, mind politikai értelemben előtérbe helyezi a versenyképesség és a gazdasági erő kérdését. Ennek fontos eleme az infrastruktúra (pl. az észak-déli irányú összeköttetés) fejlesztése, valamint az innovatív és magas hozzáadott értékű vállalkozások felemelkedése. Habár Lengyelország - a GDP per főt leszámítva - valamennyi régiós gazdasági rangsorban vezet, a V4 országokban szinergiát kell teremteni ahhoz, hogy a régió versenyképes lehessen Németországgal szemben.
Frazik szerint a kulcskérdés az “alanyiság”: Közép-Európa képes lesz-e rendelkezni a saját jövője felett, vagy egy európai “hegemón” veszi át az irányítást - a moderátor ehhez hozzátette, hogy a föderalisták és szuverenisták közötti vita kedvez a leegyszerűsítő és szélsőséges narratíváknak, miközben alábecsüljük a szubszidiaritás szerepét az európai integrációban. Felidézték Wacław Felczak 1945-ös versét Közép-Európáról, amelyben megkérdezi: mire vagyunk képesek? A Visegrádi Együttműködés - megjegyzik - együtt sokkal többre lehet képes, mint a közép-európai államok egyedül.
A kérdezők a V4-ek intézményi kereteinek, valamint a konkrét, kézzelfogható javaslatok hiányosságaira reflektáltak. Az előadók kiemelték, hogy habár egyes projektek, kezdeményezések elbuktak, az alapvető intézmények a mai napig működnek, fejlődésüknek pedig meg kell adni a megfelelő időt. Pozitív példát jelent számunkra a németek és franciák közötti párbeszéd, amelyet rendszeres időközönként, jó és rossz időnként egyaránt megvalósul az államok vezetői közt - ennek kell megvalósulnia a V4-ekben is. Felmerült egy visegrádi ifjúsági szervezet létrehozása is, azonban a régió vasfüggönyön belüli országaiban nem alakult ki az ifjúsági szervezetek olyan kultúrája, mint például a szomszédos Ausztriában, ami komoly kihívást jelenthet.
A panelbeszélgetés során kiderült, hogy a visegrádi projektet számos kihívás veszélyezteti, az együttműködés azonban nemcsak történelmileg indokolt, de egyenesen törvényszerű. Az előadók szerint a V4-ek jövőjét a hagyományos értékek védelmének és Közép-Európa gazdasági versenyképességének kell meghatároznia, amely nem ellentétes az európai integrációval, hanem kiegészíti azt. Az ehhez a kerekasztalhoz hasonló párbeszédek szakértők és politikusok között elősegíti a közös múlt megértését és a közös jövő felépítését egyaránt.
KIL