Jeruzsálemet elkezdték másolni, mert a hívek nagy többsége számára a Szentföldre való utazás lehetetlen volt. Lengyelországban ilyen komplexumokat Kárpátaljától Pomerániáig hoztak létre. A mai napig zarándokok millióit vonzzák.
A legrégebbi és legismertebb lengyel kálváriában a Passió Misztériumának előkészületei a finisénél tartanak. – A próbákat nagyon korán kezdjük – mondja Tarsycjusz Bukowski atya, Kalwaria Zebrzydowska-ban lévő Passió és a Szűz Mária szentélyének a szóvivője. – Amikor befejezzük a karácsonyi énekeket, elkezdjük a Szent Hétre való felkészülést. Ebben az évben a farsang hosszú volt, így ebben a pillanatában már az utolsó próbák zajlanak. Már a jelmezek is gyakorlatilag készen vannak, a szereplők sminkje is csak az utolsó simitásokat igényli – mondja. A szerepeket a papok és a laikus emberek fogják játszani. Éppen a Szent Héten Kalwaria Zebrzydowska-ba érkezik a legtöbb zarándok. Tavaly Nagypénteken a szentélybe 170.000 ember látogatott el.
Két domb és a patak
A lengyel Jeruzsálem azonban nem csak Kalwaria Zebrzydowska. Több mint 20 ilyen helyet lehet összeszámolni az országban. Kárpátalja lakosainak ott a Kalwaria Pacławska, Warmia és Mazuria területén – Głotowi, Alsó-Sziléziában a Wambierzycei Kálváriát látogatják, a XIX. században Sziléziában létrejött Piekary Śląskie-i Kálvária. Podlasie és Lublin környéki hívek elzarándokolhatnak a Kodeńi Kálváriába. Kasubi Jeruzsálemnek is nevezik a Wejherowoi Kálváriát – a negyedik legrégebbit a volt Lengyel Köztársaság területén. Az celebrálás ideje alatt egy kasubi szokás látható ott, a feretronok, vagyis kétoldalú szent képek meghajlása. A képeket hordozó hívek kacifántos módon fordítgatják azokat. A Kalwaria Zebrzydowska után második legrégebbi Pakośći Kálváriában Húsvét Hétfőn lehet részt venni „narancsgurítási” versenyeken. Honnan van a lengyel kálváriák ilyen sokasága?
Kamil Paczkowski atya, ferences szerzetes és a Pakośći Kálvária kusztosa elmagyarázza, hogy ez a válasz a Jeruzsálembe való zarándoklás nehézségeire. – Évszázadokon keresztül csak az egyes társadalmi rétegek számára volt elérhető. A zarándoklatot csak egy gazdag ember engedhette meg magának. Ez az úton töltött tucatnyi hét vagy akár hónapok kérdése volt. Az alacsonyabb társadalmi osztályok ezt nem engedhették meg maguknak. A középkorban elkezdtek kialakulni a nemzeti határok is, így Európa-szerte való mozgás kicsit nehezebbé vált. És ez fizikai erőfeszítés is volt. Az utat gyalog vagy lóháton kellett leküzdeni. A zarándokok veszélyben voltak, hiszen nem voltak olyan utak, amiket ma ismerünk. Át kellett vergődni erdőkön és mocsarakon, továbbá a zarándok a rablók könnyű célpontja volt – sorolja fel Paczkowski atya. – Hozzá kell tenni, hogy Jeruzsálem kézről kézre járt. Hozzáférés a szent helyekhez gyakran egyszerűen lehetetlen volt. Mindez miatt a késő középkori zseniális emberek kitalálták, hogy Jeruzsálemet le kell másolni és átültetni az európai talajra. A Pakośći Kálvária építésének kezdeményezője a helyi plébános Wojciech (Adalbert) Kęsicki atya volt. – Plébános lett akkor, amikor Pakość a katolikusok és a protestánsok közötti vallási konfliktusok után volt, és lélekpásztori alapokat keresett a katolicizmus megerősítésére a plébániájában – meséli Paczkowski atya. Elmagyarázza, hogy az ötlet egy flamand szerzetes, Christian Andrichomiustól ered, aki Jeruzsálemben járt és a „Jeruzsálem. Milyen volt Krisztus idején?” c. könyvében pontosan leírta a Szentföld szentélyeit, különös tekintettel a Jézus passiójával kapcsolatos helyekre. – Tudatosan vagy sem, Andrichomius egy kézikönyvet hozott létre a kálváriák megépítéshez Európa területén – mondja Paczkowski atya. Hozzáteszi, hogy a felállításuk során fontosak voltak a földrajzi feltételek. Jeruzsálem lemintázásához szükség volt legalább két dombra, hogy a Felemelkedés és a Golgota hegyét reprodukálni lehessen, valamint egy patakra, amely a Kidron-patakot adja.
Pakośćban, Kęsicki atya egy földmérőt fogadott, aki kijelölte a helyet a megfelelő kápolnák építésére. – 1628 tavaszán mutatta az első kálváriai istentiszteletet – jelzi Paczkowski atya. Az istentisztelet annyira megtetszett, hogy Pakośćba elkezdtek érkezni a zarándokok, Działyński család pedig Kęsicki atyának adományozta a kápolnák építéséhez szükséges földeket és a szabad átjárást köztük, azaz a kálváriai ösvények területét. Röviddel ezután meghívták Pakośćba a ferenceseket. Az ország felosztásának és a második világháború idejének kivételével a mai napig gondoskodnak a Pakośći Kálváriáról.
Zebrzydowski: a lengyel prekurzor
A ferencesek jelen vannak Kalwaria Pacławskában is. A XVII. század közepén Lemberg várnagya Andrzej Maksymilian Fredro alapította. A legenda szerint, egy vadászat során bement mélyen az erdőbe, egy szarvast üldözve, és azon a helyen, ahol ma a templom áll, állítólag egy keresztet látott az állat szarvai között. Ismeretes azonban, hogy járt Szentföldön, amely inspirálta a kalvária megépítését Przemyśl környékén. A Kalwaria Zebrzydowska őrizetét a bernardinusok végzik. Története 1600-ra nyúlik vissza, amikor krakkói vajda Mikołaj Zebrzydowski úgy döntött, hogy, a Golgota kápolnáját mintázva, felállítja a Szent Kereszt kápolnát. – A kálváriánk megépítésének egyik oka Mikołaj Zebrzydowski istenszeretete volt. Magán célokra egy remetelakot épített, ahová járt imádkozni. Ez már sokat elmond róla. A második oka az volt, hogy abban az időben Európában már reprodukálták Jeruzsálemet. Zebrzydowski olvasott egy könyvet a Szentföldről. Észre vette, hogy dombokkal és folyóval rendelkező birtoka Jeruzsálem terepére emlékeztet. Jeruzsálembe küldte Hieronim Strzała-t, aki az ottani kápolnák terveit és gipszmodelljeit hozta el. És így kezdődött a lengyel Jeruzsálemmásolat építése – mondja Tarsycjusz Bukowski atya. Ma Kalwaria Zebrzydowska 44 építészeti objektumot foglal magába. Felkerült a UNESCO Világörökség listájára. Minden évben 2 millió hazai és külföldi zarándok érkezik ehhez a lengyel Jeruzsálemhez.
– A Pakośći Kálvária nem volt olyan ismert és népszerű, mint Kalwaria Zebrzydowska – mondja Paczkowski atya. – Ide főként Közép-Lengyelországból érkező zarándokok jöttek. Bár vannak feljegyzések távolabbról jövő zarándokokról is. Ma is így van. A Pakośći Kálváriát ismerik a környéken és látogatják a zarándokok Kujawy területéről is, bár ebben vannak változások. Messzebbről, külföldről is kezdtek jönni hozzánk emberek. A látogatók szívesen részt vesznek a Szent Hét megünneplésében. Az pedig másképp néz ki Pakośćban, mint más kálváriákban. – Ez az egyetlen kálvária Lengyelországban, és talán még Európában is, amelynek legfontosabb ünnepei Nagy Csütörtökön és Nagypénteken zajlanak, és ráadásul éjszaka. Ez nem misztérium a színházi mintájára vagy a hagyományos keresztút 14 állomása, amelyet mindannyian megszoktunk, hanem a teljes kálváriai ünneplés – hangsúlyozza Paczkowski atya. Pakośćban, a Nagy Csütörtökön az Úrvacsorát követő szentmise után a hívők az Utolsó vacsora kápolnájába, majd a „Búcsú az Anyától” nevű kápolnába indulnak. Áthaladnak a pakośći Kidronon – majd elhagyják a várost a Gecsemáné-kertnél. Később, ismét a Kidronon áthaladva, odaérnek Annás és Kaifás főpapokhoz és ott 23 óra körül szünetet tartanak annyi ideig, amig Jézust börtönben tartották Kaifás főpapnál. – Jézus börtönben hagyva egy gyönyörű dalt énekelünk az ő gyötrelméről és a „Jó éjszakát Jézus Úrnak” című dalt. Ismét Kaifásnál gyülekezünk reggel 3 körül – mondja Paczkowski atya.
Az újból összegyűlt hívek az Evangéliumban leírt egymást követő eseményeknek megfelelően menetelnek. Pilátustól Heródesig, ismét Pilátusig, ahol a vád kimondása, a megkorbácsolás és a töviskorona felhelyezése zajlik, majd menetelnek a keresztút egymást követő 14 állomásának megfelelően. Az ünneplésnek kb. 5.30-kor van vége. – Pakośćban soha nem volt színjáték. Ez mindig egy körmenet volt, amelyben viszik a keresztet. Ennek a kalváriának az a csodája, hogy még mindig több mint 200 éves szövegeket használunk. A nyelvet, a mondatsorrendet illetően csak kissebb simításokon estek át. Mindenki énekelve megy. A kezükben szövegek vannak, a fejükön lámpák. Érdekes dolog, hogy semmilyen imakönyvben soha nem volt ezeknek a kálvária-dallamoknak a kottája, és mégis fennmaradtak generációról generációra továbbadva – mondja Paczkowski atya.
Nem-internetes kapcsolat
Kalwaria Zebrzydowska ösvényeire gyakran indult Karol Wojtyła – először gyermekként, majd krakkói lelkészként, bíborosként és metropolitaként. 1979-ben már II. János Pálként jött oda, és azt kérte, hogy ne hagyják abba a lengyel Jeruzsálem útját járni. A Kálvária ösvényeire nemcsak a Nagy Böjt idején, hanem egész évben is lehet menni. Azonban érdemes ott éppen a húsvéti szent háromnap időszakában megjelenni. Paczkowski atya szerint a Kálvária rejtélyben való részvétel egyedülálló élmény. – Áthozott Jeruzsálemben vagyunk. Ha hiszünk Andrichomiusnak, ugyanazt a távot tesszük meg, mint Jézus. Az elmélkedések szövegei jelen időben íródtak:
Jézus megy, megbotlik, elesik. Ez teszi, hogy egészen másképp éljük át ezt az utat, megtapasztaljuk, mintha Jeruzsálemben lennénk – hangsúlyozza a ferences. És hozzáteszi: – Kapcsolatba lépünk Jézus Úrral, de nem az internetes linkek vagy televízió segítségével, hanem őt követve ezeken az ösvényeken.
Agnieszka Niewińska
Tekst został opublikowany w tygodniku DoRzeczy nr 15/2019