Megkezdődött az Intézetünk társszervezésében létrejött, „A média rólunk, mi a médiában. Közép-európai országok és társadalmak képe a nyugat-európai médiában és a valóság” című szimpózium.

A konferencia során a lengyel, a magyar, a cseh, a horvát, a belga és a francia médiát képviselő újságírók, valamint a lengyel médiumok német, belga és nagy-britanniai tudósítói vitatják meg a nyugat-európai media által alkotott kép- és véleményformálással kapcsolatos témákat a közép-európai nemzetekről.

A szervezet alelnöke, Jolanta Hajdasz köszöntötte az egybegyűlt nemzetközi vendégsereget. Köszöntőjében visszautalt a rendezvény koncepciójára: Mi igaz és mi nem a médiaüzenetek tengerében, mi felel meg a valóságnak és mi csak kreáció egy adott országról vagy nemzetről –gyakran teszik fel maguknak ezeket a kérdéseket a tudatos és kevéssé tudatos médiafogyasztók. Miért terjeszti a nyugat-európai média a sztereotípiákat és a hamis, sokszor negatív értékeléseket a közép-európai országokról, kinek van erre szüksége és kinek árt ez, hogyan tudjuk ellensúlyozni ezeket a jelenségeket - ezekre a kérdésekre keressük a választ az eseményen.

Maciej Szymanowski, a Felczak Intézet igazgatója szintén  a rendezvény nemzetközi fontosságát emelte ki. Bátorította a külföldi újságírókat: ha Lengyelországnak van bármilyen plusza, az a vélemény és a vita szabadsága – nagy érték ez, amelyet érdemes kihasználni – jelentette ki. Mint elmondta, történészként úgy látja, ami a feudalizmusban a föld, a kapitalizmusban a tőke volt, az ma az információ – ez dönt el mindent, ez befolyásolja az országok sorsát. Éppen ezért fontos, hogy szabadon, nyíltan beszélgessünk, nemcsak leírva a jelenkori helyzetet, diagnózist készítve, de egyúttal megpróbáljuk a cselekvést is elindítani.

Wojciech Surmacz, a Lengyel Hírügynökség vezetője elmondta, mint a PAP, sokszor megkapják a bélyeget, hogy állami szervezet, de nem ilyen egyértelmű a helyzet, hiszen állami tulajdonlással, de magáncégként működnek. Utalt rá, hogy éppen Tomaszów Lubelskiből érkezett, ahol egy kétnapos konferencián hasonló kérdéseket vitattak meg.

Felidézte egy minapi találkozóját svájci újságírókkal is, akik arról faggatták, miért olyan tragikus a helyzet Lengyelországban – rögtön kiderült, hogy csak a liberális sajtó képviselőivel találkoztak, és az erős, jól működő konzervatív médiumokkal egyáltalán nem.

Számunka a szólásszabadság szent dolog, rengeteget küzdöttünk ezért, és most  nagy biztonsággal és felelősséggel állíthatom, Lengyelországban igen széles a sajtószabadság. Éltem a kommunizmusban, tudom, miről beszélek: tudom, mi a cenzúra, és tudom, hogy működött mindez akkoriban.

A jelenről szólva elmondta, az európai hírügynökségek grémiumán éppen ő indítványozta, hogy kizárják a TASZSZ hírügynökséget a soraik közül, de a többség leszavazta azt. Felidézte azt hogy rengeteg értetlenséggel találkozott a nyugati újságírószervezetek képviselői részéről: neki kellett elmagyaráznia azt, hogy miért harcolnak az ukránok a mostani háborúban, és miért nem lengyel haláltábor Auschwitz. Úgy vélem, mindannyian kicsit hasonló helyzetben vagyunk. Túl sok mindent kell elmagyaráznunk a nyugati kollégáinknak és túl kevéssé érzik azt, mit is jelent számunkra a sajtó szabadsága.

A megnyitó alkalmával egyúttal jelentős szimbolikus eseményre is sor került – átadták az első, hagyományteremtő szándékkal  alapított Sajtószabadság-díjat, amelyben a Lengyel Újságírók Szövetsége elnöke, a WNET Rádió elnöke, Krzysztof Skowroński részesült. A díjazott köszönőbeszédében hangot adott hálájának, és elmondta, a rádióállomás dühből, lázadásból született, abból a romantikus ötletből, hogy olyan rádió jöjjön létre, amely elmondja az igazságot, méghozzá annak teljességében, biztos értéktudatra és identitásra alapozva.  

A rendezvény képei: