A Visegrádi Csoport három kormányfője, Petr Fiala, Eduard Heger és Mateusz Morawiecki közös cikkben érvel a Foreign Affairs hasábjain amellett, hogy ki kell tartani Ukrajna támogatásában, hogy egy befagyott konfliktus vagy egy részleges győzelem nem jelenthet megoldást.
Ukrán tank Csasiv Jar egyik utcáján: Fotó. AA/ABACA/PAP
A három kormányfő szerint „Joe Biden amerikai elnök megihlette az európaiakat” februári varsói és kijevi látogatása alkalmával. Értékelésük szerint Amerika, bár messze van „elkötelezett az európai szabadság mellett”, és vezetése érti, hogy „Ukrajna mindannyiunk szabadságáért küzd”.
Akárcsak Ukrajna, Európa „sem akar háborút Oroszországgal”, Moszkva viszont „már rég eldöntötte, hogy háborúban áll velünk”, és éveken keresztül szisztematikusan ásta alá a nemzetközi rendet és biztonságot. „Felhívásunkat komolyan kell venni: ha Oroszország győz, Ukrajna pedig elbukik, Közép-Európa lehet a következő, ennek Megfelelően Oroszország legyőzése Ukrajnában csökkenti annak esélyét, hogy Ukrajna támogatóinak később saját vérüket és vagyonukat kelljen feláldozni [az oroszok ellen]” fogalmaz a három kormányfő.
„Ezért kell tovább támogatnunk Ukrajnát, mindaddig, amíg az orosz erők teljesen ki nem vonulnak a területéről , véget vetve a Kreml revansizmusának és imperializmusának” írták. Értékelésük szerint ez világos üzenetet fog küldeni, hogy a befagyott konfliktusoknak és a végtelen háborúknak nincs helye régiónkban. A zsarnokok számára pedig mindenhol világossá válik, hogy az agressziót nem követheti jutalom, és nem hagyjuk a diktátorok a bolygót gonosz befolyásuk szféráiba vonják.
Ha átengednénk Kelet-Ukrajnát és a Krímet Orországnak, az olyan lenne, „mintha nyílt meghívást küldenénk minden tekintélyelvű őrültnek, aki azt hiszi, hogy gyűlöletkeltő narratívál alapján megtámadhatja szomszédait, több száz vagy több ezer embert gyilkolva le”. A cseh, lengyel és szlovák politikusok szerint a béke csak Ukrajna feltételeivel jöhet létre, a konfliktus befagyasztásával pedig Oroszország csak időt nyerne.
„Büszkék vagyunk arra, hogy Európa összefogott az orosz agresszióval szemben. Saját történelmünk során megtapasztaltuk Oroszország revansizmusát, totalitarizmusát, a megszállását, a deportálásokat és a mészárlást. A közép-európaiak évek óta figyelmeztetnek ezekre a veszélyekre. Azoknak az országoknak a vezetőiként, amelyek ennek a szélesebb konfliktusnak a frontvonalán állnak, az első naptól fogva tudtuk, hogy országainknak központi szerepet kell játszaniuk” fogalmaznak a szerzők.
Hitet tettek amellett, hogy a NATO júliusban esedékes csúcstalálkozójától a védelmi képességek növelését várják el, valamit a haderőfejlesztéseknek is új lendületet akarnak adni. Leszögezték, hogy a közös biztonság szavatolásához nyilvánvalóan még több anyagi és emberi erőforrásra lesz szükség.
Továbbra is ki kell állnunk Ukrajna mellett korlátozás és fenntartás nélkül. Ez magában foglalja annak biztosítását, hogy minden fegyvert és pénzügyi segítséget megkapjon Oroszország legyőzéséhez, valamint szuverenitásának és területi integritásának teljes helyreállításához. Ez Ukrajna demokratikusan megválasztott kormányának jogos kérése. Eddigi katonai támogatásunk létfontosságúnak bizonyult a harcban. Tekintettel Oroszország válogatás nélküli lövöldözésére és célzásaira, egyetlen hagyományos fegyvert sem szabad eleve kizárni.
„Mivel idén tavasszal tovább éleződik a harc a csatatéren, a nyár és az ősz felé tekintünk. Továbbra is Ukrajna mellett kell kiállnunk minden korlát és feltétel nélkül. Ez magába foglalja azt is, hogy Ukrajna kapjon meg minden fegyvert és anyagi segítséget Oroszország legyőzéséhez, valamint szuverenitásának és területi integritásának teljes helyreállításához” írják.
A miniszterelnökök a cikkben üdvölik a Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság Putyin elleni elfogatóparancsát, és sürgették az orosz legfelesőbb vezetés bíróság elé állítását a „az agresszió bűncselekményéért”. Javasolják továbbá a befagyasztott orosz eszközök és tartalékok elkobzását, amelyek összegét Nyugaton 350-400 milliárd dollárra becsülik. Ezeket az alapokat Ukrajna háború utáni újjáépítésére lehetne és kell is felhasználni.
Ukrajna NATO-felvételi eljárását már a közelgő vilniuszi csúcs idején elő kell készíteni, hogy amint erre lehetőség nyílik, haladéktalanul meg lehessen kezdeni, hogy Ukrajna soha többé ne lehessen szürke zóna. A Kijevnek és a világnak a biztonsági garanciákat már most meg kell adni: a NATO korábbi elrettentésre és párbeszédre alapuló kettős stratégiáját meg kell változtatni, és az elrettentésre kell nagyobb hangsúlyt fektetni.
A szervezők kitértek a Távol-Kelet ügyeire is: “Osztjuk Washington aggodalmát az indiai-csendes-óceáni térség szabadságáért és biztonságáért. A biztonság globális kihívás, akárcsak a demokráciáért és a szabadságért folytatott közös harcunk. Ha Európa egésznek és szabadnak akar maradni, az amerikai szerepvállalás és vezetés továbbra is kulcsfontosságú marad. Az Ukrajna melletti eltökéltség azonban segít elrettenteni az agressziót a világ más részein is, és azt az üzenetet közvetíti, hogy a zsarnokok nem fognak megnyugodni, legyen szó Európában, Ázsiában vagy bárhol máshol. Ez az üzenet különösen akkor lesz egyértelmű, amikor Ukrajna győz, Oroszország pedig vereséget szenved.”
A szerzők zárszavukban ismét elkötelezettségre hívják a közvéleményt: “A történelemnek megvannak a maga pillanatai, és ez az egyik ilyen. Ezért léptünk fel mi Európában, hogy többet tegyünk az egyesült Európa és a megújult transzatlanti kapcsolat szolgálatában. Ezért kell tartanunk az irányt Ukrajnában, le kell győznünk a revansizmus sötét erőit, és a győzelemig támogatnunk Kijevet.”