Egyszer véletlenül a Fidesz-elit és  Orbán Viktor miniszterelnök találkozójára keveredtem, ahol a magyar élet tekintélyes személyiségei vettek részt, és az ukrajnai háború kapcsán azt mondták nekem: "ti olyan romantikusak vagytok, nem gondoljátok végig, mi lesz ezután, belevetitek magatokat, a segítségnyújtásba, meggondolatlanul" – idézte fel Michał Karnowski a konferencián.

A Sieci főszerkesztője a "Lengyelország mint eszme. Lehet még mindig vonzó?" című panelbeszélgetésen vett részt, amelyre a "Kulturális összeütközés az EU-ban 2022" című konferencia részeként november 27-én került megrendezésre.  – Igen, történelmünk során többször is rendkívül kockázatos, mondhatni abszurd lapokra tettünk. Ez azonban nem azért van, mert bolondok vagyunk, hanem mert nem volt más lapunk. (...) Néha csak vérrel vagy lázadással lehetett bármiért is küzdeni, akár az eloroszosítást meghosszabbítani vagy megakadályozni, hiszen ezek a felkelések ilyen hatást értek el" – hangsúlyozta.

 Fot. Albert Zawada / PAP

Fotó  Albert Zawada / PAP

– Mondtam akkor a magyaroknak, hogy a lengyel egy nagy állam a térképen. Nem tettem hozzá, mert udvariatlanság lenne, hogy ti, a ti bölcsességetekkel, a hűvös és a németektől átvett analitikus iskolátokkal, mégis egy kis állam vagytok, amely hordozza a "csonkjait"  –igazságtalanul kezelt, de mégis kicsi állam. Mi viszont egy nagy állam vagyunk, így ezek a döntéseink nagyobb perspektívából nézve nem voltak abszurdak. Volt egyszer egy történészkongresszus a két háború között, állítólag éppen arról folyt a vita, hogy a függetlenséghez vezető utak közül melyik a helyes, és akkor az egyik résztvevő kijött, és azt mondta, ha itt ülünk, akkor mindkettő helyes volt. És ez igaz. (...).

Mindenképpen érdemes történelmi perspektívából is megvizsgálni ezt a korszakunkat. Azt hiszem, hogy néhány évtized múlva bölcs emberek felteszik majd a kérdést, hogy önök azon az oldalon álltak-e, amelyik ezt a lehetőséget akarta erősíteni, mert ez egy hihetetlen lehetőség, a lengyel állam ma a függetlenségpárti elit kezében van,  és ez a legfontosabb feltétele a függetlenség fenntartásának, minden más kompromisszum elfogadható ebben az összefüggésben, mert ez mindig megtorpanás, a politika mindig, ahogy a professzor úr írta, a lehetőségek művészete, és néha nagyon messzire kell visszamenni, és azt hiszem, számon fogják rajtunk kérni, hogy megragadtuk-e ezt az egyedülálló történelmi lehetőséget, vagy valamilyen ambíció, a saját kicsinységünk vagy sértődöttségünk, vagy személyes elégtelenségünk nevében döntöttünk valami más igazság választása mellett,  a nadrágszár rángatásától a kődobálásig, mert itt természetesen egy egész spektrum van. Éppen a lengyel eszme kérdése az, ami nagyon fontos" – érvelt Karnowski.

A  dac zászlaja

Megjegyezte azt is, hogy a BBC Radio 4, az Egyesült Királyság legtekintélyesebb csatornája évek óta sugározza az "In Our Time" című negyvenperces vitaműsort az egyetemes történelemről. A műsor házigazdája Melvyn Bragg, egy idősebb újságíró, és már 20 éve minden héten adásba megy.  – A témák között szerepel Nagy Sándor, a harmincéves háború, a normandiai partraszállás, (...) nagyon érdekes, nagyon jó műsor, és volt egy Lengyelországnak szentelt adás is, amely körülbelül egy évvel ezelőtt készült, tehát a végén, amikor már minden téma kimerült. Körülbelül 50 műsor szólt Oroszországról, Nagy Péterről, mindenről. Lengyelországról, az Első Köztársaságról pedig egy. Érdekes vita természetesen, de egy. Egyszer szerepelt ott Lengyelország, másodszor a lovagrendeknek szentelt műsorban a keresztesek kontextusában, (...) de nem fő témaként. Ez mutatja, hogy hol tartunk ebben az európai vitában. Itt persze a baloldal képviselői (...) azt mondják, hogy ez a bizonyíték arra, hogy reménytelenek vagytok, nem jelentetek semmit. Nem. Ez arra bizonyíték, hogy bizonyos értelemben egy ilyen provokatív tézist állítanék fel: Lengyelország létezése nem természetes állapota Európának, mert a modernitás a XIX. században alakult ki, a geopolitika, az összes politikai, társadalmi és gazdasági tudomány a XIX. században alakult ki, és ezek természetesen egy olyan világ felé fordulnak, amelyben nincs Lengyelország, csak az akkori öt hatalom. Ma ez egy kicsit másképp van. Tehát ha ehhez hozzávesszük a két erős szomszédunk létezését, akkor azt a tézist állítom fel, hogy Lengyelország addig fog létezni, amíg a lengyelek akarják, hogy létezzen. Ezért olyan fontos a létezni akarásunk. Nagy-Britannia és Németország már csak a saját súlya, a gravitációs erő által is tud létezni, egy bizonyos módon, mint ahogy a növények világában vannak nagyon mélyre nyúló gyökerek, nekünk ilyenek  nincsenek" – hangsúlyozta a Sieci című hetilap szerkesztője, hozzátéve: "Mi egy bizonyos küldetésgondolat körül forgunk, mert ha a létezni akarás a döntő, akkor a küldetés rendkívül fontos. És van egy küldetésünk. Itt felidézek egy szó szerint három nappal ezelőtti jelenetet" Ryszard Legutko professzor feláll az Európai Parlament 70. évfordulóján anélkül, hogy a hangja megremegne, ami nagyon nehéz egy nagyon ellenséges teremben, feláll és előadást tart a hitvallásról, az ellenállásunk hitvallásáról, valami olyasmivel szemben, ami, reméljük, nem egy új totalitarizmus, de bizonyára valami nagy hazugság, és valahol a totalitarizmus körül forog, azt mondja, hogy nincs demosz, azt mondja, hogy ti a toleranciáról kiabáltok, valójában pedig  nem vagytok toleránsak, ti a sokszínűséget ünneplitek, és egyre inkább lezárjátok ezt a folytonosságot a hozzátok hasonlók előtt. Ez egy újabb  pillanat a történelemben, amikor Lengyelország az ellenállás zászlaját viszi az  igazság, a becsületesség és egy kicsit a józan ész mellett. Ahogyan két totalitarizmussal szemben álltunk, most ezzel a harmadikkal is szemben állunk" – jegyezte meg Karnowski szerkesztő.

Gazdagnak kell lennünk

   Michał Karnowski azt is kijelentette, hogy a lengyeleknek van egy problémájuk. – Amikor külföldiekkel beszélgetek, és megpróbálom elmagyarázni nekik a dolgokat, sok olyan újságíró jön el hozzánk, akik a liberális médiumok körül forognak, de néha az illem kedvéért  megnéznek minket is. És azon is rajtakapom magam, hogy túl sokat akarok egyszerre mondani nekik. Belekezdek egy áradó történetbe, amely olyan szövevényes, mint a "Zaragozai kézirat", és mindent összevetve, igaz, megpróbálok  eljutni a felosztásokig. És ez hiba. Ez nem csak a mi hibánk, hanem egy bizonyos üzenet hibája is. Lehet, hogy a történelmünk annyira bonyolult, hogy nem lehet másképp csinálni, de azt hiszem, ki kell dolgoznunk valami olyan képet vagy olyan tudás paneleket magunkról, amelyek emészthetőbbek lesznek a világ számára. Rendkívül nehéz elfogadni, hogy mit akarunk mondani a világnak. A lengyelek, mint Európa hobbitjainak gondolata visszhangra talált az újságírásban, ez nagyon tetszett. Merész, nagyon popkulturába illő asszociációkat kell keresni – jelentette ki Karnowski szerkesztő úr. És végül még egy dologra felhívta a figyelmet. – Egyszerűen gazdagnak kell lennünk. Ha megnézzük Európa térképét, a gazdagság előfeltétele annak, hogy tiszteletben tartsanak.      (...) Természetesen vannak olyan országok, amelyek szegények és mégis vonzóak, de ezek egzotikus országok. A mi kultúrkörünkben azonban ez a gazdagság fontos. Emellett a tevékenységek egész sorát teszi lehetővé, az ösztöndíjak finanszírozásától a szükséges intézményi struktúra kiépítéséig" – hangsúlyozta a vita során.