2020. június 4-én volt a magyarok számára oly tragikus esemény, a hírhedt békediktátum trianoni aláírásának százáves évfordulója. Magyar testvéreink számára olyan ez, mint a lengyeleknek az összes felosztási diktátum és Jalta együttesen. A magyar trauma már egy teljes évszázada tart, vajon örök traumáról van szó?
100 évvel ezelőtt Magyarországon megkongatták a harangokat, gyászmiséket tartottak, bezárták a hivatalokat és iskolákat, az állami zászlókat leeresztették. A hírek, amelyek a versailles-i Nagy Trianon palotából érkeztek – ahol aláírták a békeszerződést Magyarország és az antant államok között – valóban sokkolóak voltak. Elcsatolták Magyarországtól Erdélyt, a Felvidéket, Kárpátalját, Horvátországot, a Bánátot, Bácskát és Burgenlandot, az ezeken a területeken élő 3,5 millió magyar lakossal együtt. Az ország területe 325 ezer km²-ről 93 ezer km²-re csökkent, a lakossága pedig 21 millióról 8 millióra. Magyarországnak háborús jóvátételt kellett fizetnie, megtiltották, hogy a hadserege létszáma meghaladja a 35 ezer katonát, hogy haditengerészetet, légierőt és hadiipart tartson fenn, valamint hogy egyvágányúnál szélesebb vasútvonalakat építsen. Magyarország lett az áldozati bárány, amelyet feláldoztak a francia közép-európai politika oltárán. A Duna mentén a két világháború között Trianon évfordulóján gyászoltak a képviselők, a hivatalnokok és állampolgárok milliói is.
Mit jelent ma Trianon a magyarok számára? Artur Jach – Chrząszcz érdékes megközelítésben tárgyalja a kérdést „Trianon motívuma az 1989 utáni magyar emlékezetpolitikában” című könyvében. A szerző a társadalomtudományok doktora, szakterülete a politika- és közigazgatás-tudomány, érdeklődésének középpontjában a jelenkori magyar politika áll. Dr Jach – Chrząszcz azt a célt tűzte maga elé, hogy a trianoni trauma jelenségét a politológiatudomány eszközeivel és módszereivel írja le. Ez tehát nem egy történelemkönyv, bár a történelmi kontextus végig jelen van. Az első fejezetben a szerző bemutatja az általa alkalmazott, a magyar tematikára jellemző politológiai fogalomhálót és annak sajátosságait. Különösen fontos itt az emlékezetpolitikának szentelt rész, és annak dr. Jach – Chrząszcz általi értelmezése tekintettel arra, hogy ez lesz a későbbi okfejtések vezérmotívuma. A második fejezet egy nagyon érdekes előadás a magyar politikai gondolkodás történetéről a XIX. század elejétől a jelenkorig, olyan szimbolikus személyiségek bemutatásával, mint Széchenyi István, Kossuth Lajos, Kemény Zsigmond, Concha Győző, Erdei Ferenc és Bibó István. Nekik köszönhetően jobban megérthejük a 80-as évek végétől a mai napig kialakuló magyar pártrendszert és annak sajátosságait is. Különösen fontos a tematika szempontjából azon szociológiai kutatások elemzése, amelyek Trianon helyét vizsgálták a jelenkori Magyarország politikai életében. A száz évvel ezelőtti események történelmi háttere, és a központi hatalmakkal – köztük Magyarországgal – akkoriban megkötött békeszerződések leírása tölti ki a harmadik fejezetet. Az utolsó, legterjedelmesebb részben végül eljutunk az Országház három legnagyobb politikai pártja – az MDF, az MSZP és természetesen a Fidesz – programjainak és tevékenységeinek vizsgálatához a trianoni emlékezet kontextusában. Az 1920-as szerződés mai napig tartó következményei ma is olyan nagyon konkrét, aktuális kérdéseket vetnek fel, mint például a 2010. május 26-i törvény a kettős állampolgárságról, valamint Magyarország viszonya Szlovákiával és Ukrajnával. Szlovákia és Románia belépése az Európai Unióba minőségi változást hozott az ottani magyar kisebbségek helyzetében, és enyhítette a régióban tapasztalható feszültségeket. Paradox módon az ukrajnai válság és Oroszország egyre aktívabb politikája szintén közelebb hozta egymáshoz Budapestet és Pozsonyt. Érdemes teljes egészében elolvasni dr. Jach – Chrząszcz részletes okfejtését.
A könyv kétségkívül hatalmas ismeretterjesztő értékkel bír mindenki számára, aki érdeklődik a Magyarországgal kapcsolatos kérdések iránt. A szerző szerteágazó, mély, szilárd tudományos alapokon és folyamatos – szinte a mai napig tartó – megfigyelésen nyugvó tudásanyagot mutat be. A könyv gazdag tudományos kiegészítéssel is rendelkezik, több mint ezer lábjegyzet és több száz címet tartalmazó bibliográfia is található benne, amely egyben útmutató is további olvasmányokhoz. Nincs azonban sem tárgymutató, sem térkép, amelyek elengedhetetlenek egy ilyen téma esetén. Igen érdekes annak a kutatásnak is az elemzése, amely azt vizsgálta, hogy az egyes lengyel vajdaságok lakosai mennyire vannak tisztában a Szepesség és Árva történelmi hovatartozását illetően. Ez azonban már egy másik publikáció témája.
A végére egy módszertani észrevétel. Az emlékezetpolitika definiálása, a lényegének és hatáskörének meghatározása – a mi földrajzi szélességünkön – még mindig tart. Artur Jach – Chrząszcz Trianon kontextusában leszűkítette az emlékezetpolitika kereteit az MDF, az MSZP és a Fidesz ezen a területen folytatott tevékenységére, és a regnálásuk idején a legfontosabb állami intézetek által megvalósított programjaikra. Megtehette. Megengedem azonban magamnak, hogy kifejtsem azon nézetemet, hogy ez így igen leszűkíti a témát, és gyengíti az összképet. Az emlékezetpolitika érinti – mindenhol, nemcsak Magyarországon – az alacsonyabb állami intézményeket, önkormányzatokat, tudományos, oktatási és kulturális intézeteket, a médiát és a harmadik szektor alanyait is, amelyek gyakran hatékonyabbak, sőt, át is veszik az állami intézmények szerepét ezen a területen. Mire gondolok? Az európai államok többségének emlékezetpolitikája nem felejti a németek felelősségét a második világháborús szörnyűségekért, ezt a nézetet azonban csak „lentebb” hangoztatják, mivel a legmagasabb parlamenti- és kormánytényezők kezei megvannak kötve a jelenlegi német állammal való jó kapcsolat fenntartásának szükségessége miatt. Ugyanígy viszonyulnak ezen államok Oroszországhoz is. A. Jach – Chrząszcz művének címéből kiindulva a fentebb említett keretek között a téma jóval szélesebb kifejtését vártam. Talán érdemes kiegészíteni a témát egy következő műben?
A szerző bemutatta, hogy az 1920-as békediktátum emlékezete még mindig élő és lényeges tényező a magyar bel- és külpolitikában. A jelenlegi magyarországi körülmények között belátható időn belül ez így is marad. Sajátos jellemzője ez az országnak, és tekintettel a tragédia súlyára, amely akkor érte a magyar nemzetet, ez nem is lehet máshogy. A száz év, amely azóta eltelt, a látszat ellenére nem sok idő egy történelmileg tudatos nemzet életében. Gratulálva dr. Artur Jach – Chrząszcznak a magyar politikai életről szóló óriási tudásanyag bemutatásához, reménykedünk, hogy lesz még folytatás.
A „Trianon motívuma az 1989 utáni magyar emlékezetpolitikában” című könyv az Artur Jach – Chrząszcz Tudományos Kiadó és a PWN Tudományos Kiadó közös kiadásában jelent meg.
Artur Kolęda
A szerző történész és publicista, a Nemzeti Emlékezet Intézete munkatársa