A második világháború után a közép-európai országokban a Moszkvából irányított Kommunista Internacionálé (Komintern) ügynökei vették át a hatalmat. Magyarországon ők Kun Béla, Lengyelországban pedig a Lengyel Kommunista Párt örökösei voltak. A kommunisták egyik legfontosabb feladata a katolikus egyház megsemmisítése volt. A magyar és a lengyel egyház élén is egy-egy kiemelkedő személyiség, prímás állt ekkor – Mindszenty József (született 1892-ben Csehimindszenten), illetve Stefan Wyszyński (született 1901-ben Zuzelában). Mindketten kiemelkedő papok és államfériak voltak, valamint nemzeteik lelki vezetői.
Mindszenty József 1919-ben fiatal papként a Magyar Tanácsköztársaság fennállása idején tanúja volt a kommunisták barbár tetteinek. A forradalmárok letartóztatták. A kommunizmus lényegét Stefan Wyszyński atya is tökéletesen ismerte, a két világháború közötti időszakban ő volt az egyik legjobb ismerője a kommunizmusnak. Wyszyński az egyházi társadalomtudomány népszerűsítője volt. 1931–1939 között több mint száz, társadalmi-gazdasági problémáknak szentelt írást jelentetett meg. Nyugat-Európa katolikus egyetemein folytatott tanulmányai során is ezekkel a kérdésekkel foglalkozott.
Mindszenty József papként rendkívül energikus lelkipásztori munkájával emelkedett ki. Szolgálatai elismeréseként XII. Pius pápa 1937-ben pápai prelátussá nevezte ki. A háború idején (1944-től veszprémi püspökként) igazi keresztény magatartást tanúsított. Segítséget nyújtott a német megszállók elől Magyarországra menekülő személyek számára.
Stefan Wyszyński atya a német megszállás alatt a lelkipásztori munkája mellett földalatti iskolákban is tanított, a varsói felkelés idején pedig a Honi Hadsereg papja volt.
Mindszenty Józsefet Serédi Jusztinián prímás, bíboros halála után, 1945. október 2-án nevezte ki XII. Pius pápa esztergomi érsekké, ezzel együtt Magyarország prímásává. Rövidesen a bíborosi kinevezést is megkapta. Beiktatási beszédében 1945. október 7-én a következőket mondta: „Akarok jó Pásztor lenni, aki, ha kell, életét adja juhaiért, Egyházáért, hazájáért.”
Mindszenty József Magyarország Prímása
Stefan Wyszyńskit 1946 márciusában nevezte ki lublini püspökké XII. Pius pápa. August Hlond prímás, bíboros titokzatos halála után gnieznói és varsói metropolita-érsekké, valamint Lengyelország prímásává is kinevezte a szentatya.
A Szovjetuniónak alárendelt országok közül Magyarországon, illetve Csehszlovákiában volt a legkegyetlenebb a kommunista terror. A kommunista hatalom illegálissá tett minden katolikus szervezetet, államosították a katolikus iskolákat, a kórházakat és az Egyház által végzett karitatív tevékenységeket, korlátozták a nyilvános vallásgyakorlás lehetőségeit (a zarándoklatokat, körmeneteket). A kommunizmus első éveiben Magyarországon több száz papot ítéltek el, többeket sok éves börtönbüntetésre, de halálbüntetésre is volt példa. Több mint húsz férfi és negyven női rendet tiltottak be. 1956-ig 4 500 szerzetes került kommunista táborokba.
1947-ben Mindszenty Józsefet bíborossá nevezték ki. Abban az évben augusztus 15-re kihirdette a Nagyboldogasszony napi ünnepségek megszervezeését. Az ünnepség megnyitójára Esztergomban került sor hatszázezer hívő részvételével. A Boldogasszony Év zarándoklatain összesen csaknem öt millióan vettek részt. Magyarország prímásának likvidálását vagy bebörtönzését a szovjet megszállók és a magyar kommunisták – élükön a „kis Sztálinnal”, Rákosi Mátyással – már a prímássá való kinevezésének napján eldöntötték. A bíboros ellen folytatott propagandaakciók mellett ügynöki módszereket is alkalmaztak ellene. A kommunisták megpróbálták megosztani a Magyar Püspöki Kart. Hatástalanul. A Püspöki Kar a bíboros letartóztatásáig megőrizte egységét, ami a prímás erős személyiségének és a XII. Pius pápától kapott támogatásának volt köszönhető. A hatalom erőfeszítései ellenére, az ún. „haladó katolikusok” csoportja az egyházi élet perifáriáján maradt.
Mindszenty bíboros letartóztatását egy, a tervezett kirakatpert előkészítő propagandaakcióval előzték meg. A sajtóban és a rádióban, a pártgyűléseken és a parlamentben reakciós tevékenységgel és az új hatalommal való együttműködés visszautasításával vádolták meg a hercegprímást. Mindszenty 1948. december 16-án találkozóra hívta a püspököket. Tudta, hogy ez lesz a búcsútalálkozó. Átadott üzenetében felsorolta az okokat, hogy miért nem lehet együttműködni a kommunistákkal. Megkérte a püspököket, hogy semmit se írjanak alá a letartóztatása után. A hercegprímás házához hamarosan megérkeztek az Államvédelmi Hatóság tisztjei, és házkutatást tartottak. December 26-án, Szent István vértanú ünnepnapján letartóztatták. A motozások ellenére csodával határos módon a börtönben végig nála maradt egy kép a töviskoronás Jézusról.
Mindszenty bíboros a vádlottak padján
A bíborost kínvallatásnak vetették alá – többek között folyamatosan, izzó vassal verték kábítószer hatása alatt. Előre megszerkesztett vallomását a kínzások hatására aláírta, neve alá azonban odaírta, hogy c.f. – coactus feci (kényszer hatására cselekedtem). A „vatikáni kém” ötnapos kirakatpere 1949. február 3-án kezdődött. Több mint negyven bűncselekménnyel vádolták. Az ügyész halálbüntetést kért rá. Mindszenty bíborost végül életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, a többi vádlott szintén életfogytiglani vagy hosszú börtönbüntetést kapott. A per alatt és az ítélethirdetést követően a hercegprímást teljesen elszigetelték a külvilágtól. XII. Pius pápa kiközösített minden személyt, aki részt vett a per előkészítésében és a bíboros elítélésében. Mindszenty bíboros számára csak két év elteltével engedélyezték szentmise tartását a cellájában. Ugyanekkor édesanyja is engedélyt kapott a látogatásra.
Lengyelországban az Egyházzal szembeni elnyomást előrevetítette a kommunista hatalom által 1945-ben felfüggesztett konkordátum. Betiltották a világi katolikus szervezeteket, elvették az Egyháztól az egyházi irgalmasságot gyakorló „Caritast”. A „Caritastól” elvették az óvodákat, a napköziket, a kórházakat, az ételosztó pontokat. Papok és szerzetesek százai kerültek börtönbe. A püspöki kar, hogy enyhítsen az ateista hatalom elnyomásán, 1950-ben aláírta az Egyház-Állam Egyezményt. Moszkva forgatókönyvének megfelelően ilyen egyezményeket a szovjet blokk más országaiban is kötöttek. Magyarországon (Mindszenty bíboros akarata ellenére) a Püspöki Kar képviselői szintén aláírták a dokumentumot. A lengyel püspökök részéről ez nem a kollaborálási szándék kifejezése volt, hanem jó szándékú cselekedet. A kommunistákkal kötött egyezményt nehezményezve fogadták Rómában. A püspökök azonban, hogy ne adjanak ürügyet a hatalomnak a támadásokra, 1951-ben még a Moszkva által kezdeményezett stockholmi felhívást is aláírták, és bejelentették annak deklarálását a Béke Védelmezőinek II. Világkongresszusa alkalmából. Mindkét kezdeményezés a Szovjetunió propagandáját szolgálta. A Püspöki Kar rugalmas politikája azonban nem jelentette a hatalom egyházellenes intézkedéseinek megszűnését. A papok letartóztatásai tovább folytatódtak. 1951-ben a Biztonsági Hivatal letartóztatta a kielcei püspököt, Czesław Kaczmareket. A püspök ellen embertelen nyomozási módszereket alkalmaztak. Kirakatpere két évvel később kezdődött el. A kommunista bíróság 12 éves börtönbüntetésre ítélte Kaczmarek püspököt.
Az egyházzal szembeni elnyomás és a püspöki kinevezések jogát állami kézbe adó dekrétum kiadása után a Püspöki Kar válaszlépésre szánta el magát. Az 1953. május 8-án kelt közleményben a püspökök többek között ezt írják: „Az apostoli hang, a hívatásunk és papi becsületünk útján haladunk, belső nyugalommal és azzal tudattal, hogy az üldöztetésekre semmilyen okot sem adtunk, tudjuk, hogy szenvedés vár ránk, nem másért, csak Krisztus és Krisztus Egyházának ügyéért. Isten ügyeit nem helyezhetjük a császár oltárára. Non Possumus! (Nem tehetjük!)”. 1953. augusztus 26-án Jasna Górában (Częstochowában) Wyszyński bíboros a következőket mondta prédikációjában (1953 januárjában nevezték ki bíborossá): „Lengyelország katolikus lelke fölött Mária őrködik, akit Isten küldött nekünk”.
Stefan Wyszyński bíboros, Lengyelország prímása
1953. szeptember 26-án (alig három nappal Kaczmarek püspök ítéletének kihirdetése után) letartóztatták és bebörtönözték Wyszyński bíborost. Néhány órával később Antoni Baraniak püspököt is letartóztatták. Az állami hatóságok célja az volt, hogy olyan információkat szerezzenek a püspöktől, amelyeket felhasználhatnak az érsek elleni nyomozás során. A Közbiztonsági Minisztérium több mint harminc tisztje mindent elkövetett, hogy – kínzásokkal – megtörje a püspököt. Minden valószínűség szerint Baraniak püspök hősiességének köszönhető, hogy végül nem folytatták le az eljárást a bíborossal szemben.
Wyszyński több helyszínen is volt internálva. A kommunista hatóságok rá akarták kényszeríteni a prímást, hogy mondjon le hivataláról. A következő cél a Püspöki Kar egységének megtörése, együttműködő püspökök kinevezése, illetve a papok közösségének a „hazafias papok” mozgalmának létrehozásával való megosztása volt. Wyszyński prímás és a papok többségének határozott kiállása miatt ezt a tervet végül nem tudták megvalósítani.
A prímás atya a börtönben megírta a Jasna Górai Eskü szövegét, amely a Lengyelország megkeresztelkedésének milleniumára való felkészülés morális programja volt. Megszerkesztette a Nemzet Jasna Górai Esküjét is, amelyet távollétében a Püspöki Konferencia vezetői pozícióját betöltő Michał Klepacz püspök jelentetett meg. 1956. október 28-án, miután a kormány képviselői előzetesen ígéretet tettek az Egyház alapvető jogainak visszaállítására és a sérelmek kezelésére, Lengyelország prímása a Lengyel Népköztársaság hatóságainak kérésére visszatért Varsóba, hogy egyházi funkciójának eleget tegyen.
Wyszyński bíboros szabadon engedése a Sztálin halála után Lengyelországban bekövetkezett politikai változásoknak, az 1956-os poznańi tömegtüntetéseknek és az ez év októberében a párt vezetésében végbement változásoknak volt köszönhető. A börtönben a prímás atya megírta a vallásos ünnepségek programját, a Nagy Kilencedet, és ekkor született a „Feljegyzések a börtönből” című műve is.
1956 májusában Magyarországon is némi változás történt az Egyház és az állam kapcsolatában. A kormány kiengedte házi őrizetéből Grösz József érseket, aki rugalmas hozzáállása ellenére került őrizetbe. A kommunisták visszaadták némely, korábban betöltött egyházi funkcióját.
Mindszenty József, Magyarország hercegprímása a Budapesten kirobbant szabadságharcnak köszönhetően 1956. október 31-én elhagyta a kommunisták börtönét.
Dr Krzysztof Kawęcki – politológus, történész, publicista