---

​

 

Mi izgatja a lengyel médiumokat az év elején? Lássuk, miről írnak a mai újságok.

 

Politika és nem csak

 

A „Rzeczpospolita” azzal a hírrel nyitja a számot, hogy január végén összeül a „bírósági kerekasztal”, amelynél az új bírósági törvények hívei és ellenzői foglalnak helyet. „Ha a meghívott vendégek, többek között a Szejm és a Szenátus elnöke, a miniszterelnök, az érintett miniszterek visszaigazolják részvételüket, Varsóban kerekasztalt rendeznek annak érdekében, hogy független szakértők és az ellenzék részvételével feloldják a bírósági törvények ügyében kialakult patthelyzetet” – fejti ki a „Rzeczpospolita” főszerkesztője, Bogusław Chrabota. Az újságíró hangsúlyozza, bár mindkét fél részéről bizonytalanság tapasztalható, a bírósági törvényekkel kapcsolatos civakodás pedig erősen megosztja a lengyeleket, a kerekasztal esélyt nyújt az érdemi vitára.

A továbbiakban a „Rzeczpospolita” a felpörgőben lévő elnökválasztási kampányról tájékoztat, amely nem hivatalosan már megkezdődött, bár a Szejm elnöke még nem tűzte ki a választás időpontját. A legutóbbi napokban újabb jelöltek jelentették be, hogy elindulnak az idei elnökválasztáson. Az eddigi elnökkel és a már korábban bejelentett jelöltekkel a jobboldali Konföderáció egyik vezetője, Krzysztof Bosak és a Baloldal politikusa, a Tavasz európai parlamenti képviselője, Robert Biedroń méri össze erejét.

A cikk szerzője, Michał Kolanko hangsúlyozza, a kampány a szélsőjobb számára azt a pillanatot jelenti, amikor ellenőrizhető lesz, mennyire összetartó a Konföderáció. „Főleg azért, mert a választás előtt a Konföderáció politikusai kinyilvánították, hogy a kampány az egységüket fogja demonstrálni” – írja Kolanko. A Baloldal ugyanakkor a gondoskodó programjára és a konzervativizmustól való eltávolodásra teszi a tétjét. – Ma arra kényszerítenek bennünket, hogy a konzervativizmus különböző fajtái közül válasszunk. Lengyelországnak pedig más ösvényre van szüksége. Olyan ösvényre, amely előre vezet. Választás előtt állunk. Vagy a megvetés civilizációja, vagy a gondoskodás civilizációja – jelentette ki Robert Biedroń az elnökválasztási kampány megnyitóján.

Szintén a „Rzeczpospolita” hasábjain, a „Lengyel kincsek orosz fogságban” című cikkben Marek Kozubal azokról a festményekről és felbecsülhetetlen értékű dokumentumokról ír, amelyek orosz raktárakban találhatók. Azokról a javakról van szó, amelyeket a Vörös Hadsereg a II. világháború során rabolt el Lengyelországban. A „Rzeczpospolitával” folytatott beszélgetés során Piotr Gliński miniszterelnök-helyettes, kulturális miniszter azt a tájékoztatást adta, hogy a lengyel hatóságok 20 beadványt nyújtottak be Moszkvában a műkincsek visszaadására vonatkozóan. Kozubal írása szerint a Lengyelországban elrabolt legtöbb remekmű a moszkvai Puskin Szépművészeti Múzeumban található. „Az ottani gyűjteményekben található kivételes műtárgyak közé sorolják a művészettörténészek Hans Holbeinnek a gdański gyűjteményből származó festményét, »Johann von Schwarzwaldt arcképét«, valamint a Malborkból származó, tíz-egynéhányezer darabot számláló numizmatikai gyűjteményt. Lengyelország szintén követeli egyebek között a gdański uszálykormányosok XV. századi ezüstsípját és a Gdański Városi Múzeumból származó Jakob Kabrun-gyűjteményt (ez 6860 rajzot és grafikát tartalmaz, egyebek között Rembrandt és Dürer műveit)” – sorolja az újságíró.

 

A „Gazeta Wyborcza” az első oldalán tájékoztat a Korrupcióellenes Központi Iroda (CBA) gondjairól. (A különleges szolgálatot a közéleti és gazdasági korrupció elleni harcra hozták létre.) „A CBA hónapok óta rejtegeti az információkat az operatív alap kasszájában elkövetett óriási visszaélésekkel kapcsolatban. 6,5, sőt akár 15 millió złotyról szól a fáma” – adja hírül a „Gazeta Wyborcza”. Informátorainak közlése alapján az újság szerint a fő gondot az jelentette, hogy a CBA műveleteire kiadott összegek esetében „önkényes volt a pénzek feletti rendelkezés és hiányzott a pénztárellenőrzés”. „Ez főleg az operatív alapra vonatkozik. Ez olyan készpénzből (néha értéktárgyakból és például numizmatikai érmékből) áll, amelyekkel a különleges szolgálatok rendelkeznek” – olvassuk. Az üggyel kapcsolatban már két személyt elbocsátottak – a CBA pénzügyeiért, továbbá a belső biztonságért felelős vezetőt.

A „Putyin mindörökké” című cikkben Wacław Radziwinowicz viszont az Orosz Föderáció elnökének cselekedeteiről ír, aki nagy sietséggel úgy változtatja meg az alkotmányt, hogy elnökségének befejezése után „gyakorlatilag életfogytiglan” az ország vezetője maradjon. „Alig néhány órával azt követően, hogy a Kreml házigazdája szerdán elhangzott éves beszédében felvázolta terveit, munkához látott egy 75 fős »munkacsoport az Orosz Föderáció alkotmányának módosítására vonatkozó javaslatok kidolgozására«. Csak minden ötödik tagja jogász. Csak egy ismert alkotmányjogász a tagja. A többséget celebek. rendezők, színészek és sportolók alkotják. Vannak parasztok és kozákok is. A világcsúcstartó rúdugrónő, Jelena Isinbajeva bizottsági tagsága következtében Moszkvában rosszmájúan arról kezdtek beszélni, hogy a »munkacsoport« segít Putyinnak »a saját fején átugrani«” – írja Radziwinowicz.

 

Szintén az Oroszországban, de lengyel viszonylatban történtekről szól a „DGP” hasábjain Marcin Przydacz külügyminiszter-helyettes. A politikus hangsúlyozza, hogy Putyin cselekedetei „az euroatlanti közösség és az európai egység” szétverését célozzák, de az utóbbi időben kevéssé hatékonyak. – A nyugati világ egyértelműen reagált. Vlagyimir Putyinnak a történelem újraértelmezésére irányuló kísérletét abszurdumnak ítélték. Világos, hogy Sztálin célja a versailles-i rend felülvizsgálata volt, ehhez pedig az eszköz a Ribbentrop–Molotov-paktum, a II. világháború közvetlen oka. Azt pedig, hogy a szovjet hadsereg később harcolt a nácizmussal és derekasan hozzájárult legyőzéséhez, senki nem is tagadja – fejti ki Przydacz. A külügyminiszter-helyettes a Michał Potockival folytatott beszélgetésben hangsúlyozza, hogy bár Lengyelország jó viszonyt szeretne Oroszországgal, a történelemhamisítási kísérletekre Varsó válaszolni fog. – Oroszország szomszédjaként jó viszonyt szeretnénk vele ápolni. A gond az, hogy Oroszország agresszíven viselkedik, megpróbálja lerombolni a világnak ezen a részén 1990 után kialakított biztonsági építményt. Újraértelmezi a történelmet. Mindez megterheli a kétoldalú kapcsolatokat. Ma szó sincs a viszony enyhüléséről – hangsúlyozza a KÜM helyettes vezetője.

A „Dziennik Gazeta Prawna” beszámol a lengyel fuvarozó terveiről is, amely azt fontolgatja, hogy átveszi a német Condor chartertársaságot. „Arról, hogy a LOT a Lengyel Légiforgalmi Csoporttal közösen át akarja venni a Condor chartertársaságot, már jelentős német médiumok is írtak. Ez az Odera túloldalán működő fuvarozó a csődbe ment Thomas Cook idegenforgalmi csoporthoz tartozik. A »Der Spiegel« hetilap értesülései szerint a LOT a chartertársaság átvételéért folytatott küzdelemben egyike a három favoritnak” – írja „DGP” hasábjain Krzysztof Śmietana. Milyen hasznot húzna a LOT az átvételből? Megkétszerezhetné hosszú hatótávolságú gépeinek számát és ezzel együtt interkontinentális összeköttetéseinek hálózatát. A LOT emellett fejleszthetné chartertevékenységét is – írja a „DGP”.

 

Ellenzék kontra hatalom

 

A „Wprost” hetilap hasábjain Stanisław Karczewski, a Szenátus alelnöke az ellenzéknek a kormányzó Jog és Igazságossággal szembeni viszálykodásáról beszél. A politikus a Joanna Miziołek és Eliza Olczyk újságírónőkkel folytatott beszélgetés során felhívja a figyelmet arra, hogy a PiS ellenfelei szemére vetik a kormánypártnak az alkotmány megsértését és a bírói függetlenség elleni támadást, de maguk is zavarokat okoznak a hatalom hármas felosztásának működésében. Ilyen cselekedetre példa az, hogy Tomasz Grodzki, a Szenátus elnöke meghívta Lengyelországba a Velencei Bizottságot, hogy véleményezze a bíróságokra vonatkozó új jogszabályokat. – A nemzetközi intézményekkel való minden egyes kapcsolattartás a külpolitika része.  A Velencei Bizottság az Európa Tanács által létrehozott intézmény. Létezik „parlamenti diplomácia”, és magam is igyekeztem ilyet folytatni. A lényeg az, hogy a képviselők és a szenátorok elsősorban megfelelő partnereikkel találkoznak, vagyis más országok parlamenti képviselőivel és szenátoraival. És ha együttműködnek, akkor parlamenti szinten. Ez teljesen természetes, és így is volt 30 éven keresztül. Grodzki elnök aktivitása viszont túllép a parlamenti diplomácia keretein. Az állam külpolitikáját az alkotmány szerint a kormány és az elnök alakítja. Az biztos, hogy erre felhatalmazott alkotmányos szervet a Szenátus elnöke nem képez, főleg ha saját államának kormányával szemben akar külpolitizálni – hangsúlyozza Karczewski. Az alelnök a bírákkal folyó viszállyal kapcsolatos kérdésre válaszolva a továbbiakban kifejti: „Az, hogy szükség van a lengyel igazságszolgáltatás mély reformjára, teljesen nyilvánvaló. Demokratikus államban a bíróságoknak függetleneknek kell lenniük, a bíráknak pedig szabadon és függetlenül kell ítélkezniük. Az viszont nem lehetséges, hogy a bírák, ahogy halljuk, olyan »rendkívüli« kasztot vagy önsokszorozódó korporációt alkossanak, amely ki van véve bármiféle ellenőrzés alól. Próbálták nekünk azt is bemagyarázni, hogy a bírósági ítéletek semmilyen kritika alá nem vonhatók (...) Már a PO (a 2015 előtt kormányzó Polgári Platform – a szerk.) is (...) érzékelte, hogy szükség van a lengyel igazságszolgáltatás reformjára. Csak Donald Tusknak (az akkori miniszterelnöknek – a szerk.) nem volt politikai bátorsága, hogy a reformot végrehajtsa. Jarosław Kaczyńskinak (a Jog és Igazságosság vezetőjének – a szerk.) és a PiS-nek megvan ehhez a bátorsága. Mi nem fordítunk hátat a bíráknak, csak leromboljuk szent nyugalmukat és megsértjük a jogászkorporáció érdekeit. Az igazságszolgáltatásnak az állampolgárokat kell szolgálnia”.

Szintén a „Wprost” hasábjain Janina Ochojska, a Lengyel Humanitárius Akció vezetője, európai parlamenti képviselő az Európában kialakult helyzetről beszél. Kifejti, hogy Európa rossz irányba halad, már ami a migránskérdés megközelítését illeti. – Bár nem kellene védekeznünk a menekültek befogadása ellen, el kellene gondolkodnunk azon, hogyan lehet őket származási helyükön tartani. Hiszen nagyon konkrét okok miatt menekülnek. Ha biztosítanánk számukra a vízhez való hozzáférést, a helyi élelmiszer-termelés lehetőségét, az oktatást, netán a békét, az emberek szívesebben maradnának származási helyükön – hangsúlyozza Ochojska. – A szíriaiak Jordániába menekültek, esetleg Egyiptomba. Amikor ott is veszélyessé vált a helyzet, elkezdtek menekülni tovább. Ők a származási helyükön akarnak maradni, csak ott nincsenek meg az élethez szükséges feltételek. Nem csukhatjuk be a szemünket, és nem mondhatjuk, hogy menekültek nincsenek. Mert úgyis idejönnek. Akkor maradhatnak otthon, amikor nem kell menekülniük – fejti ki a továbbiakban a humanitárius szervezet vezetője.

 

A „Newsweek” a lengyelek álmatlanságáról

 

A „Newsweek” hetilapban Dawid Karpiuk az álmatlanság problémájáról ír, amely szakértői becslések szerint lengyelek millióit érinti. – Becslések szerint minden második felnőtt személyt. Olyan személyekről van szó, akiknek évente legalább tíz-egynéhány éjszaka gondjuk van az elalvással. Minden negyedik lengyel esetében az alvási gondok kedvezőtlenül hatnak napközben a közérzetre. Ezzel a csoporttal már orvosok kezdenek el foglalkozni. Az emberek 10-20 százaléka ilyen tüneteket tapasztal legalább három hónapon keresztül. Kevesen vannak tisztában azzal, milyen hatalmas civilizációs és társadalmi problémává váltak az alvászavarok. Már gyakoribb gondot jelentenek, mint a depresszió – hangsúlyozza az írásban idézett dr. Adam Wichniak, a Varsói Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Alvásorvostani Központjának pszichiátere. – Úgy vélem, hogy az igazi járvány még előttünk van. Kezdjük észlelni a civilizációs fejlődés következményeit: a heti hét napos, napi 24 órás non stop élet ritmusáét. A LED-lámpák mesterséges fényének, az okostelefonok és tabletek képernyőjének való folyamatos kitettséget – teszi hozzá az orvos.

Szintén a „Newsweek” hasábjain találjuk Renata Grochal írását „Biedroń átstartolásáról”. Az újságírónő a cikkben Robert Biedrońnak, a Baloldal már említett elnökjelöltjének helyzetét elemzi. A politikus, miután helyet szerzett az Európai Parlamentben, elvesztette választói bizalmát beváltatlan ígéretei miatt (egyebek között megígérte, hogy lemond mandátumáról a pártlistán soron következő személy javára). „Nem akart lemondani az európai parlamenti képviselői fizetésről, amely többszörösen magasabb, mint a lengyel parlamentben. A Tavasz vezetője korábbi nyilatkozata ellenére nem állt a pártja élére a parlamenti választásokon” – folytatja elemzését Grochal, és hozzáteszi, hogy Biedroń most „fél lábbal Brüsszelben akar az elnökségért harcolni”. „Az elnökválasztási kampány esély a Baloldal számára, hogy ismertesse saját vízióját, konszolidálja szavazóbázisát és új választókat szerezzen a meggyőzés erejével. Az igazi tét, amelyért ma a Baloldal harcol az az, hogy a következő választások után részt vegyen az ország irányításában. (...) Az elnökválasztási kampány esély egy második nagy lélegzetvételre és új energiákkal való feltöltődésre. Azzal a feltétellel, hogy Robert Biedroń jobban fog ügyelni a szavaira: legutóbb bejelentette, ha beköltözik az elnöki palotába, vesz egy kiscicát, és ő lesz az első dáma” – emlékeztet az újságírónő.

 

A „Sieci” a bíróságokról

 

A „Sieci” hetilap a címlapján induló cikkben írja le az „ávótlanítási” törvényről folyó vita kapcsán, mi köti össze a bírákat a kommunista Lengyelország államvédelmi szolgálataival. Arról a 2016 végén elfogadott törvényről van szó, amely csökkentette azoknak az egyenruhás funkcionáriusoknak a járadékát és nyugdíját, akikről a Nemzeti Emlékezet Intézete kimutatta, hogy a totalitárius állam javára teljesítettek szolgálatot. „Nehéz megérteni a bíróságok határozatait, amelyek az alkotmányra és az „ávótlanítási” törvényre fittyet hányva visszaállítják a volt ávósok magas nyugdíját. A bírák nevetséges érveket használnak, szinte gúnyt űznek a Lengyelországban érvényes jogból. Vajon felháboríthat-e az a megállapítás, hogy a kommunizmus erősen tartja magát a bíróságokon?” – kérdezi Marek Pyza és Marcin Wikło. Az újságírók a cikkben hangsúlyozzák, hogy a Szenátus hamarosan napirendre tűzi a Baloldal javaslatát, amely enyhíteni kívánja az „ávótlanítási” törvényt. „Az a jogszabály, amely a kommunista Lengyelország funkcionáriusaitól elveszi a meg nem érdemelt kiváltságokat, nem tetszik a Baloldali Demokratikus Szövetség (SLD) politikusainak, akik védik az egykori ávósokat, függetlenül attól, hogy milyen odaadóan szolgálták a kommunista rendszert. »A törvény előtti egyenlőséget« és »a megfelelő szociális biztonság garantálásának szükségességét« hozzák fel érvül. Ne felejtsük el azonban, hogy senki nem fosztja meg az egykori kommunista funkcionáriusokat a létfenntartási eszközeiktől, csak csökkentik a juttatásaikat” – folytatja elemzését Wikło és Pyza.

A „Sieci” hetilapban beszélgetést is találunk dr. Paweł Ukielskivel, a Varsói Felkelés Múzeumának igazgatóhelyettesével a Lengyelország és Oroszország között kialakult feszült helyzetről. A történész azt fejtegeti a lap hasábjain, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök legutóbbi éles hangú nyilatkozatai inkább az orosz belföldi hallgatóságra vannak szabva, semmint az európaira. – Nem szabad elfelejteni, hogy az ilyen típusú nyilatkozatoknak – főleg a Putyinéhoz hasonlóan erőseknek – megvan a maguk célja. El kell ezen gondolkodni, meg kell fontolni a lehetséges forgatókönyveket, és megfelelő lépéseket kell tenni. A történelempolitika terén évek óta együtt dolgozom más európai országokból származó partnerekkel, és teljes felelősséggel kijelenthetem, nem az a lényeg, ki kiabál most hangosabban az orosz elnök manipulációiról és hazugságairól – fejti ki dr. Ukielski, és hangsúlyozza, hogy ő maga is „híve az európai szövetségesek bevonásával történő nyugodt és higgadt pozícióépítésnek”.

Szintén a hetilap hasábjain található beszélgetés Jacek Bonieckivel, a lengyel hagyomány jelképének, a „Mazowsze” Állami Népi Ének- és Táncegyüttesnek az igazgatójával. – A Mazowsze megalakulása óta  (...) építi identitását. Az együttes egyfelől a népművészetből meríti a mintákat, de egyúttal módosítania kell őket, hozzáférhető nyelvre kell a folklórt lefordítania, olyanra, amelyet azok is megértenek, akik kevésbé ismerik a lengyel történelmet és kultúrát, hogy lehetővé tegyük számukra ezek megismerését művészi kifejezésünk és stilizációnk révén – fejti ki Boniecki a Dorota Łosiewicz újságírónővel folytatott beszélgetés során. A „Mazowsze” igazgatója azonban hozzáteszi: bizonyos dolgok nem változtak. – Azokból a népszokásokból, zenékből, jellegzetes táncelemekből indulunk ki, amelyek az önazonosságból és a történelemből fakadnak. Az öltözéken sem változtattunk az együttes fennállásának kezdete óta – hangsúlyozza Boniecki.

 

Interjú Morawiecki miniszterelnökkel a „Do Rzeczy” hetilapban

 

– Az első ciklus a III. Köztársaság patológiáival és tökéletlenségeivel folytatott küzdelem volt – nevezzük így könyörületből. Lengyelek milliói számára építettük fel a méltó élet alapjait. A második ciklus a felelősségteljes fejlődés tervének megvalósítása – mondja Mateusz Morawiecki miniszterelnök, akinek pártja, a Jog és Igazságosság alig három hónappal ezelőtt megnyerte a választásokat, és megőrizte a hatalmat. – Jobb utak, jobb vasúti összeköttetések, szintén, sőt főleg helyi szinten a lengyel tőke felépítése, a hazai cégek fejlesztése és a jobb munkaerőpiac. Egyszóval magasabb életszínvonal az emberek számára és egyúttal civilizációs ugrás Lengyelország számára – sorolja a miniszterelnök a „Do Rzeczy” hasábjain a második ciklusra szóló terveket. A kormányfő a Paweł Lisicki főszerkesztővel és Kamila Baranowska újságírónővel folytatott beszélgetés során hangsúlyozza, kormánya jelenleg arra összpontosít, hogy a globális piacokon előnyöket teremtsen a lengyel gazdaság számára. – Köztudomású, hogy nem mindenben leszünk a legjobbak és tökéletesek. Az általunk választott irány helyességét azonban megerősítik a rendelkezésemre álló legfrissebb külkereskedelmi adatok. Novemberben volt a legmagasabb a többlet történelmünk során! 3,2 milliárd dollár a kiviteli többlet a behozatallal szemben. Ez nem jött csak úgy magától  – teszi hozzá a kormányfő.

Arra a kérdésre válaszolva, amely a Varsó és az Európai Bizottság között több éve fennálló viszályt illeti, Morawiecki megállapítja: „Ehhez már alighanem hozzászoktam. Az a benyomásom, hogy a lengyelek szintén hozzászoktak a Bizottság ilyen fajta tevékenységéhez. Annak az országnak, amelyet még néhány évvel ezelőtt az olcsó munkaerő hátországának szántak, ma nincsenek komplexusai, és nagy ambíciói vannak. Ezt mutatják a legutóbbi négy év során elért gazdasági eredményeink, ezt mutatják a családokba invesztált befektetések, és ezt mutatja szintén az állami intézmények rendbehozatala. Ez sokaknak kell, hogy fájjon, és fáj is”.

 

Készítette: Zofia Magdziak