Elsőként minden bizonnyal a sör és a vodka jut eszébe a külföldieknek, ha a lengyel szeszesitalokról van szó. A valóság azonban nem ilyen színtelen. A regionális szeszesital-gyártók köre egyre bővül, s a borászat, a likőr- és almaborgyártás újra fellendülőben van.
Mézsör/ mézbor
A mézbor (len. miód pitny) előállításának igen nagy hagyománya van Lengyelországban, így nem is csoda, hogy néhány évvel ezelőtt elnyerte az EU hagyományos különleges termék elnevezését. Ízletes, nem túl magas alkoholtartalmú ital, melyet behűtve, de télen forró italként is fogyaszthatunk. Az összetevők arányától függően lehet édesebb, mint például a półtorak és a dwójniak, melyeket általában desszertekhez kínálnak, s lehet szárazabb is, például a trójniak és a czwórniak, melyek kiválóan illenek hal- és húsételekhez. A lengyel mézborok nemzetközi versenyeken is remekül szerepelnek, s különféle rangos díjakkal gazdagítják országukat.
A legfinomabb mézbort egyébként a Łaziskiben található Jaros méhészet állítja elő. Különlegessége, hogy termeléséhez forrásvizet használnak, s nem használnak sem színezéket, sem pedig tartósítószert. Említésre méltó azonban a lublini APIS méhészet is, amely 1932 óta áll fenn. Legismertebb terméke a „Staropolski Tradycyjny - trójniak”.
Mézbor - Wikipedia
Almabor
Miután Lengyelország Európa egyik legnagyobb almaexportőre, nem is csoda, hogy az almabor készítésének is nagy hagyománya van. A szeszesital receptjei a 19. században terjedtek el, majd a kommunizmus alatt az almaborgyártás a borhoz hasonlóan tönkrement a gyengébb minőségű italok előállítása miatt. Mára azonban a lengyelországi almaborkészítés újra virágzásnak indult, hiszen az ország rendelkezik mind a nyersanyagbázissal, mind pedig az almabor előállításához szükséges technikai eszközökkel és képzett munkaerővel.
Lengyelország klímája nem kifejezetten alkalmas bortermelésre, ám az almabor előállításához tökéletes. Ez az alacsony alkoholtartalmú, szénsavas, ízletes ital kiváló egy finom vacsora mellé, frissítő a nyári hőségben és egy könnyű, esti beszélgetésnek is nagyszerűtársa.
A legismertebb lengyel almaborok az alsó-sziléziai Jabłecznik trzebnicki, a Cydr z Wielkopolski (Nagylengyelországi Cider), a mazóviai Ignaców almabor, a Łódź városból származó Majątek Sławno almabor és az olsztyni Kwaśne Jabłko.
Almabor - Wikipedia
Bor
Bár az imént említettük, hogy Lengyelország éghajlata nem épp kedvező a borászat számára, mégis, az elmúlt években kialakultak (talán a globális felmelegedésnek köszönhetően), vagy újból felfedeztek és életre hívtak olyan mikroklímákat az ország területén, ahol mégiscsak lehetséges a szőlőtermesztés.
A lengyel borászat újjáéledése a nyugaton fekvő Lubusi vajdaságban, a délkeleti Kárpátaljai vajdaságban és az attól nyugatabbra található területen, a Visztula kis-lengyelországi szurdokában figyelhető meg. A lengyel szőlőültetvények területe körülbelül 1000 hektár (összehasonlításként: a KSH adatai szerint Magyarországon – melynek területe kevesebb mint egyharmada Lengyelország területének – az árutermelő szőlőültetvények összes területe 2020-ban 62 ezer hektár volt).
A Krakkó melletti Bielanyban, a Kamalduli Kolostor közelében található Srebrna Góra (Ezüst Hegy) a kislengyelországi borászat – mondhatni – „őshazája”, hiszen ezeken a területeken Lengyelországban már a középkorban is termesztettek szőlőt. A szőlészet ekkoriban a kolostorok közelében volt gyakorlatban, így valószínűsíthető, hogy a legrégibb lengyel szőlőültetvény a Wawel közelében lehetett. A 16. században, amikor a sör és a vodka egyre népszerűbbé vált, a bortermelés hanyatlani kezdett. A 17. században a hosszú háborúk tönkretették a borászatot, s csak a 18. században kezdtek ismét kísérletezni az előállításával. A 19. században a januári felkelést követő gazdasági válság, a kemény telek és a zord éghajlat arra kényszerítette a földbirtokosokat, hogy más növényekre koncentráljanak. A 20. század sem volt kegyes: ekkor a lengyel borászat újjászületését a második világháború szakította meg. 1945. és a határok megváltoztatása után a kommunista hatóságok úgy döntöttek, hogy folytatják például a Lubusi vajdaságban, de az államosított bortermelés gazdasági katasztrófának bizonyult.
Szőlő, Srebrna Góra - Wikipedia
A fentebb említett, ma bortermeléssel foglalkozó régiók vezetői szüreti napokat, különféle fesztiválokat, kulturális eseményeket szerveznek boraik köré, ahol nemcsak borkóstolásra van lehetőség, de pincelátogatásokra és szakértőkkel való beszélgetésekre is. A borturizmus egyre nagyobb teret hódít az országban: az elmúlt évtizedekben népszerű turistavonalak lettek a borutak, melyek közül a leghosszabb a Lubusi bor- és mézút, mely közel 200 km hosszú. Ha arra járunk, érdemes megtekinteni a Zielona Góra-ban található Bormúzeumot, mely a régió borászatának történetével ismertet meg. A Kárpátaljai borút napsütötte lejtőin mintegy 150 kis szőlőültetvény található, a kislengyelországi borút ültetvényei pedig a régió elszórt részein találhatók.
Elismert borokat termel például a Krakkó melletti Srebrna Góra, a lubusi Pałac Mierzęcin és a Stara Winna Góra borászat, a Płochocki és az alsó-sziléziai Wzgórze Trzebnickie borászat.
Lengyel borok - Wikipedia
Likőrök
Mindenképpen említést kell tennünk a likőrökről (len.: nalewki) is. A16. század óta gyakorlatilag minden nemesi vagy polgári háztartásban készítették. Az értékes receptek nemzedékről nemzedékre szálltak, s szerencsére ezek a receptek mindmáig fennmaradtak. A legjobb likőröket valódi mesterek készítik, akiknek termékeit általában rangos lengyel éttermek szolgálják fel, de a nemzetközi piacon is megtalálhatóak. A házi nalewka könnyen elkészíthető, s azt mondják, a legjobb erdei, vadon termő gyümölcsöket használni, mint a vadszeder, a vadszilva, cseresznye vagy ribizli.