E jeles nap alkalmával minden évben országszerte irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, versenyekkel és egyéb irodalmi témájú rendezvényekkel tisztelgünk a magyar líra előtt. Az ünnep alkalmából ezúttal két olyan, hatalmas lengyel költő verseivel szeretnénk megismertetni olvasóinkat, akik mindketten évfordulójukat ünneplik a 2024-es évben.
De vessünk előtte egy pillantást az ünnep eredetére, melyet Magyarországon kívül a szomszédos országok magyarlakta területein is tartanak. Egyike azon kevés jeles napnak, mely a kommunizmus ideje alatt született, mégis máig megmaradt. 1964-ben, éppen hatvan évvel ezelőtt kapcsolták József Attila születésnapjához, bár már 1956 óta voltak erre irányuló kezdeményezések.
Arra gondoltunk, érdemes volna e napon két olyan lengyel költőt felidézni, akik mindketten a XX. század nagy tanúi voltak, és akik számos magyar nyelvű kötetük, írásaik, díjaik által éppen úgy a magyar irodalmi köztudat, s így a magyar irodalom részei is.
A lengyel irodalom e két esztétikai, morális és kulturális tekintélye külön világokat képviselt, nemcsak a költészetben, politikailag is: a kapcsolatuk, barátságuk ezért finoman szólva sem volt mindig felhőtlen. Hazafiságukat, a lengyel irodalom iránti elkötelezettségüket, életművüket azóta sem kérdőjelezi meg senki, drukkoljon bármelyiküknek is.
Czesław Miłosz
Nobel-díjas költő, prózaíró, esszéista, műfordító, irodalomtörténész, aki idén 20 esztendeje, hunyt el. Első verseskötete 1930-ban jelent meg, a háború alatt a lengyel ellenállás tagja volt. A háború után a lengyel állam diplomáciai szolgálatában dolgozott az Egyesült Államokban, majd Franciaországban. 1960-ban Kaliforniába utazott, ahol húsz éven keresztül szláv nyelveket és irodalmat tanított a Berkeley Egyetemen. 1989-ig főleg az emigráns párizsi Kultura kiadónál és a lengyel szamizdatban publikált. 1980-ban irodalmi Nobel-díjat kapott.
Költészetében a víziós-szimbolikus, sűrű metaforarendszerű versek mellett, amelyekben egymás mellett jelenik meg az idill és az apokalipszis, szinte filozofikus prózává csupaszított szövegekkel vagy vallási felismerésekkel találkozunk. Versei intellektuális töltettel bírnak, metaforái szuggesztívek. A háborús időszakból származó műveiben a háborús témáktól való tudatos eltávolodás is megfigyelhető. Itt olyan verseket találunk, melyek egy olyan világ hétköznapi szépségét írják le, amely, úgy tűnik, soha nem tapasztalta meg a háborút. Új irodalmi műfajt vezetett be a lengyel irodalomba, a költői értekezést. Számos verseskötete mellett Czeslaw Milosz több mint egy tucat esszégyűjteményt adott ki.
Miłosz, akárcsak Herbert jól ismerte az európai szellemi hagyományokat, és művei gyakran párbeszédet folytattak neves filozófusok műveivel, vagy azok ihlették. A filozófusok közül, akiknek hatása a legnyilvánvalóbb, kiemelkedik Epheszoszi Hérakleitosz (pl. a Krónikák című kötetből), Szent Ágoston (többször említi esszéiben és verseiben), Jacques Maritain vagy Martin Heidegger.
Czesław Miłosz /fotó: Wikipedia
Ars poetica
Mindig tágas, laza formákra vágytam,
ne legyen túl költészet, se túl próza,
a megértést szolgálja, senkit se téve ki,
se szerzőt, se olvasót, fennköltebb gyötrelemnek.
A költészet mélyén ott a szégyen:
fakad valami belőlünk, s nem tudtuk, hogy bennünk honol,
pislogunk, mintha tigris ugrott volna ki jobbkezünkből
s megállna fényben, farkával csapkodva oldalát.
Joggal mondják ezért, hogy a verset démon diktálja,
túlzás, hogy égi angyal.
Bajos megérteni, honnét a költők gőgje,
ha szégyellik, hogy démonuk kilátszik.
Melyik észlény óhajtana lakóhelyévé válni démonoknak,
kik benne otthonosan mozognak, ezerféle nyelvet beszélnek,
s az sem elég, hogy száját s kezét ellopják,
maguk kedvére akarják alakítani végzetét.
Mivel korunkban a betegeset értékelik,
valaki azt hiheti, tréfálok csupán,
kitaláltam mégegy módot,
hogy a művészeten ironizáljak.
Hajdan a bölcs könyveket szerették,
ezek segítettek elviselni a kínt, a kudarcot.
Merőben más, mint belémerülni
a bolondházból származó megannyi műalkotásba.
De a világ más, mint amilyennek mutatkozik,
és mink is mások vagyunk, mint lázálmainkban.
Az emberek megőrzik hallgatag tisztességüket,
rokonság-szomszédság megbecsülését.
A költészet haszna, hogy eszünkbe hozza,
míly nehéz megmaradnunk ugyanazon személynek,
mert házunk nyitva, nincs kulcs,
láthatatlan vendégek járnak be-ki.
Amit itt dadogok, nem költészet.
Verset írni csak ritkán s kelletlen szabad,
elbírhatatlan kényszer alatt, abban a reményben,
hogy jó és nem rossz szellemek eszközei vagyunk.
Weöres Sándor fordítása
Zbigniew Herbert
A kereken 100 éve született Herbert a XX. századi lengyel irodalom egyik legfontosabb szerzője. A második világháborúban a Honi Hadsereg tagjaként ő is részt vett az ellenállási mozgalomban és bár a kommunizmus ideje alatt nem vállalt közéleti szerepet, a magyar forradalomhoz és Magyarországhoz erős érzelmi szálak fűzték. Erről tanúskodik a Magyarországon is jól ismert 1957-ben megjelent kötetében közölt verse, mely első kiadásban cenzurális okokból nem az eredeti címén (A magyaroknak), hanem csak három csillaggal jelölve jelent meg. Az 1980-as években a lengyel ellenzék legfontosabb költője lett.
Czesław Miłosz ekképp nyilatkozott Herbertről: „Mély rokonságot érzek Zbigniew Herbert írásaival. Harmincéves elmúlt, amikor első verseskönyve megjelent. 1956 előtt a megjelenés ára az volt, hogy az embernek meg kellett tagadnia egyéni ízlését, és ő nem akarta megfizetni ezt az árat. Ha a kortárs lengyel költészet kulcsa az elmúlt évtizedek közös tapasztalatában rejlik, Herbert talán a legügyesebb annak érzékeltetésében, és bátran nevezhető a történelmi irónia költőjének. Egész sor ingatag, egyensúlyt kereső helyzetet teremt azzal, hogy emberi kultúránk kereteit értelmezésekkel tölti ki, legyenek azok bármily rémületesek is. Számára a történelem nem csupán bűntettek és tünemények értelmetlen ismétlődése, és amikor hasonlóságot keres múlt és jelen között, el kell távolodnia kissé a kortól, melyben él. Művészi hitvallásának alapja a kizárólagos tisztaság elvetése: az egykedvű, szenvtelen Apollót szembeállítja az üvöltő, elevenen megnyúzatott Marszüasszal – bár az ő csendes, szűkszavú költészete éppen ellentéte az üvöltésnek.”
Lírája és élete fontos szálakkal kötődött a kortárs magyar irodalom jeles személyiségeihez, költőkhöz, műfordítókhoz. Élő kapcsolata volt a magyar irodalom meghatározó szerzőivel, és Magyarország már nagyon korán, 1987-ban elismerte értékteremtő és értékőrző munkásságát a Bethlen-díjjal. 2008-ban „Egyenesen szembenézni a sorssal… Magyar írók Zbigniew Herbertről” címmel gyűjteményes kötet jelent meg, Simonyi Zoltán és Kiss Gy. Csaba szerkesztésében a 20. század lengyel és európai irodalmának kiemelkedő alakja tiszteletére.
Zbigniew Herbert //fotó: Wikipedia
Az ízlés hatalma
Izydora Dąbska professzornőnek
Igazán nem kellett hozzá sziklaszilárd jellem
hogy elutasítsuk dacoljunk szembeszegüljünk
egy cseppnyi merészség az persze nem ártott
alapjában véve mégis ízlés kérdése volt
Igen az ízlésé benne a lélek rostjaival és a lelkiismeret porcaival
Ki tudja ha kicsit is ügyesebben csinálják
s rózsás bőrű ostyavékony nőkkel kisértenek minket
vagy csodalényekkel Hieronymus Bosch vásznairól
de hogy is festett akkoriban a pokol
nyirkos gödör gyilkosok sikátora barakk
amit az igazság palotájának neveztek
a cefreszagú Mefisztó a lenini bőrkabátban
terepre küldte az Auróra unokáit
a krumpliképű legényeket
a vörös markú nagyon csúnya lányokat
Csakugyan elég durvaszövésű volt a retorikájuk
(Marcus Tullius forgott a sírjában)
tautológiák láncfonala szövőkeretnek pár fogalom
pribékdialektika semmi distinkció az érvelésben
szintaxis melyből hiányzik a konjunktivusz bája
Nem is olyan haszontalan dolog az esztétika
nem szabad elhanyagolni a széptudományokat
Mielőtt csatlakoznánk előbb vizsgáljuk meg alaposan
az építészeti formákat a sípok-dobok ritmusát
a hivatalos színeket a temetések hitvány ceremóniáját
Szemünk és fülünk megtagadta az engedelmességet
érzékeink hercegei büszke számüzetésbe vonultak
Igazán nem kellett hozzá sziklaszilárd jellem
egy cseppnyi merészség az persze nem ártott
alapjában véve mégis ízlés kérdése volt
Igen az ízlésé mely azt diktálja távozz húzd fel az orrod és gúnyosan sziszegj
ha porba hull is miatta tested felbecsülhetetlen oszlopfője a fejed
Körner Gábor fordítása