Back to top
redakcja2 küldte be 16.02.2024 időpontban
Tusk nem váltja be Brüsszel reményeit, állítja egy angol publicista
Przegląd prasy

Ennyit a Kelet- és Nyugat-Európa közötti kulturális vasfüggöny lebontásáról – fogalmaz a Daily Express cikkének szerzője, aki szerint az új lengyel kormány, az igazságügyi reformok és a német-lengyel ügyekben csalódást okoz Brüsszelnek, sőt a bevándorláspolitika terén egyenesen a Brüsszel által gyűlölt orbáni hangokhoz áll közel

„Miközben sok reményt fűztek Lengyelország új, centrista és EU-párti miniszterelnökéhez, Donald Tuskhoz, Brüsszel számára most már valóban pirosan villognak a figyelmeztető jelek.”- írja Jonathan Saxty, aki felidézi Tusk migrációval kapcsolatos legutóbbi nyilatkozatait és lépéseit.

Tusk szerinte már korábban is elutasította, hogy menedékkérőket fogadjon be az EU új migrációs paktuma alapján, most arra figyelmeztetett, hogy a "nyugati civilizáció túlélése" az "ellenőrizetlen migráció" megakadályozásától függ. "A lengyel állam első és legfontosabb feladata, amikor a határon kialakult helyzetről van szó, a határ védelme, beleértve az illegális migrációtól való védelmet is". A megfogalmazás az angol publicista szerint feltűnő, mert „a Brüsszel által gyűlölt, de Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel szorosan szövetséges, távozó nacionalista Jog és Igazságosság párt nyelvezetét idézi (…) Ha Brüsszel azt remélte, hogy az ilyen retorikát Varsóban már elfojtották, akkor most talán jobb, ha elfordul.”

Az írás felrója, hogy Tusk a kampány során azt mondta, a PiS politikája, miszerint a migránsokat visszaküldik a határon túlra, a nemzetközi jog szempontjából illegális, a visszatoloncolások Tusk hivatalba lépése óta folytatódtak, és maga a kormányfő is úgy nyilatkozott, hogy nem fog olyan döntést hozni, amely meggondolatlanul azt eredményezi, hogy a határ kevésbé lesz szoros, mint amilyen most. Szerinte „az a tény, hogy Tusk most a Jog és Igazságosság nyelvezetét és politikáját visszhangozza - a bevándorlásból eredő civilizációs veszélyekre figyelmeztet, visszaszorítja a nem európai migránsokat, és nem hajlandó aláírni semmilyen páneurópai migránsmegállapodást -, komolyan meg kellene kongatni a vészharangokat az EU-ban.”

„Úgy tűnik, hogy ha az EU egy olyan lengyel kormányban reménykedett, amely nyitott azokra a normákra és értékekre, amelyek most Nyugat-Európában léteznek, akkor nagyot fog csalódni. Eközben a politika más területein a Tusk-kormány szintén folytonosságot mutat a korábbi nacionalista kormánnyal.” – folytatja a szerző.

Felhozza példaként Varsó háborús jóvátétel iránti követelését Németországtól, amelyet a lengyel kormány nem adott fel maradéktalanul. Sikorski külügyminisztert idézi, aki szerint a németek "emlékezetében hiányosságok" vannak a lengyelek által elszenvedett sérelmek tekintetében. Idézi Sikorskinak a Spiegel számára adott nyilatkozatát is, miszerint az előző kormány 1,3 billió dollár háborús jóvátétel követelése Németországtól "fontos kérdés" az új lengyel kormány számára is, még ha most már rugalmasabbnak is tűnik annak formájával kapcsolatban.

Szó esik az abortusz kérdéséről is. A szerző beszámol arról, hogy Baloldalnak nevezett csoport a legliberálisabb politikáért küzd, míg a jobbközép Harmadik Út konzervatívabb álláspontért harcol a népszavazás lehetőségével: „Már ez önmagában is elgondolkodtató lehet Brüsszel számára, mivel Tuskkal együtt dolgozik azon, hogy felszabadítsa az uniós forrásokat, amelyek látszólag a korábbi lengyel kormánnyal folytatott jogállamisági vitában kötődtek le, amely kormány mindig is azt gyanította, hogy a vita inkább a tradicionalista értékekről szólt, mintsem a lengyel bíróságok függetlenségéről.”

Saxty szerint Tusknak hasonló problémája van, mint Georgia Meloninak és Geert Wildersnek (ha egyáltalán hivatalba lép), csak épp fordított irányban. Olaszországban és Hollandiában (és Le Pen győzelme esetén Franciaországban is) olyan országokat próbálnak jobbra tolni, amelyek már visszafordíthatatlanul balra tolódtak - a demográfia és a kultúra annyira megváltozott, hogy szinte lehetetlen visszafordítani az irányt. Lengyelországban viszont ugyanez játszódik le fordítva: a továbbra is nagyon homogén, konzervatív és katolikus országban a bevándorlási politika bármilyen liberalizációja a leghevesebb ellenállásba ütközik országszerte.

Borítókép: A kelet-európai migrációs útvonal. Wikipedia. Map By Homoatrox – Own work, CC0