Január végén kerül a boltokba Bánffy Miklós Erdélyi trilógiájának első kötete, a Megszámláltattál, Irena Makarewicz kiváló fordításában. Intézetünk büszke támogatója volt a kötetnek, és székházunkban tartottuk a kiadvány első bemutatóját is a fordító részvételével Gizinska Csilla moderálásában.
A XX. Századi magyar irodalom e monumentális trilógiája a szerző legismertebb munkája. Írói kibontakozását tetőzte be ez a háromrészes regény, ami eredetileg öt kötetben, közel ezerhétszáz lapon jelent meg, és akkoriban az erdélyi magyar irodalom első korszakának legnagyobb szabású elbeszélő vállalkozásának számított. Elkészülése, megjelenése maga is közel egy évtizedet fogott át: az első kötet, a Megszámláltattál... 1934-ben, az És híjával találtattál 1937-ben, végül a Darabokra szaggattatol 1940-ben hagyta el Kolozsvárott az Erdélyi Szépmíves Céh nyomdáját.
A trilógia mintegy tíz évet ölel fel a 20. század elejének történelméből, konkrétan az 1904-es évtől az első világháború kirobbanásáig. Illés Endre Berzsenyit idézve fene fátumot ostromló merészségnek nevezi a regényt, íróját pedig olyan embernek tartja, aki gyönyörködik a világban, aki élvezi az életet, akit szórakoztat a világ változatossága, és aki kedvét leli mindenben, ami művészet és erőfeszítés. Ennek a színes és gazdag világnak a leírása már önmagában is értékké tenné ezt a kalandos, de ugyanakkor történetileg hiteles nagyregényt, ha el is tekintenénk említett irodalmi értékeitől. Pomogáts Béla így fogalmaz: "... történelmi értelemben mindenképpen válságos évtizedet, amely során olyan, a regényben is megörökített események jelezték a hanyatlás menetét, mint a kiegyezés óta folyamatosan kormányzó Szabadelvű Párt széthullása, az ellenzéki koalíció választási sikere, majd kormányzati csődje, az 1908-as annexiós válság, a balkáni háborúk, majd a baljós korszak zárójeleneteként a szarajevói merénylet és a kirobbanó első világháború."
„Erdély Tolsztoja” Lengyelországban ismeretlen író, de ez aligha szégyen, hiszen a második világháború után marginalizált, feketelistára került szerzőt hazájában is meglehetősen szűk kör ismerte. Csak amikor 1993-ban a kritikusok és a magyar olvasók csodálatára újra kiadták remekművét, az angolok, amerikaiak, kínaiak, csehek, franciák, spanyolok, hollandok, németek és olaszok fedezték fel maguknak. Lengyel kiadására éveket kellett várni – de az előzetes érdeklődés, és a kiadó gondos munkája arra enged következtetni, a Visztula mentén is sikerre számíthat a kötet az ínyencek körében.
A lengyel kiadó összegyűjtötte a világsajtó elragadtatott kritikáit: „Egy újra felfedezett klasszikus hiteles esete.” - Times Literary Supplement; “Nagyszerű történelmi regény, remekül megírva, izgalmasan és alaposan dokumentálva.” - Library Journal; „Mesteri regény, amely lélektanilag éppoly érzékenynek bizonyul, mint stilárisan képzettnek a nagyok - Stendhal, Tolsztoj, Proust, sőt Thomas Mann - mintájára.”; „Ahogy Bánffy Miklós "Erdélyi trilógiájában" a szerelem, a művészet, a társadalom, a gazdaság és a politika szféráit egybefonja, és megalkotja a magyar arisztokrácia nagyszerű portréját, az éppoly nagyívű, mint amilyen bájos. Nagyszerű, melankolikus felidézése a magyarországi arisztokrata életnek az első világháborúig - és egyben hattyúdala.” - Berliner Zeitung
A bemutatón Irena Makarewicz felfestette a regények keletkezésének történeti hátterét, a Nagy Háborút, illetve annak előzményeit, a trianoni békeszerződést és annak következményeit, de külön kitért arra is, hogy a mű egyetemes érvényű, ezért ma is általános, és nagyon aktuális tanulsággal szolgálhat mindenkinek. Röviden felvázolta a kötet befogadástörténetét, valamint azt is, hogyan találkozott ő először a kötettel.
A szerző életrajzát bemutatva a beszélgetőpartnerek rámutattak, Bánffy valóban reneszánsz ember volt. Sokoldalú tehetségének köszönhetően sok, egymást kizárni látszó területen tevékenykedett a külpolitikától kezdve, a társadalmi aktivizmusig, a színházi rendezésen és színházvezetésésen keresztül, az íráson keresztül a szobrászatig vagy éppen a lótenyésztésig. Kitértek arisztokrata származására, ifjúkori eltévelyedéseire, szakmai pályájára a kezdetektől egészen haláláig sorolva a fordulatos élettörténét.
A magyarországi recepcióról szólva Makarewicz elmondta, már megjelenésekor is élénk vitákat váltott ki a kötet, ugyanakkor a Nyugat körének számos képviselője kezdettől fogva üdvözölte a szerzőt. A háború után természetesen indexre került, előtte azonban íróként is a minőségi szerzők közt tartották számon, még ha sokan fintorogtak is a szerző nemesi származása miatt. Gizińska Csilla sokat beszélt az arisztokrácia életének kimerítő, érzékeny, ugyanakkor kritikától sem mentes leírásáról is.
A műhelytitkokról szólva Makarewicz elmondta, milyen nehézségeket okozott neki a fordítás, különösen abból a szempontból, hogy a részletes leírásokban a számtalan megszólított regiszterben mennyi jelentőségteljes elem szerepel, amelyeket mind át kellett adni a lengyel közönségnek – éppen ezért maga is sokat tanult, pl. műszaki téren.
A kötet további nagy előnye, hogy a kor reáliáit is belülről, alulnézetből ismerjük meg, hiszen mind a szerző, mind az (önéletrajzi elemekkel lefestett) szereplők élő és aktív kapcsolattal rendelkeztek a kor döntéshozóihoz és alapvető folyamataihoz.
Egy eltűnt világ, egy eltűnt létmód kivételes gondossággal megírt krónikája ez – ily módon egész Európa kulturális örökségének része – foglalta össze a kötet jelentőségét Irena Makarewicz.