November 1-én és 2-án halottainkra emlékezünk: mint Magyarországon, úgy Lengyelországban. Mindenszentek ünnepén és halottak napján elhunyt szeretteinkre gondolunk, akik – a katolikus hagyomány szerint - már üdvözültek, illetve még a tisztítótűzben várják lelkük üdvösségét. A keresztény világban, különösen Közép-Európában ma is e két napon sokan a köztemetőkbe látogatnak, és megemlékeznek családjuk néhai tagjairól, virágokat és gyertyákat helyezve sírjukhoz. November 1-je nemcsak Magyarországon, de Lengyelországban is államilag elrendelt munkaszüneti nap. Ma a magyarok közül sokan már nem minden évben járnak ki a sírokhoz, a lengyel köztemetőkben azonban sűrű tömegeket látni, esős és fagyos időben is. 

A közvélekedés ellenére Európa nagy részében mindenszentek és halottak napja nem nyúlnak vissza pogány eredetre. Lengyelországban azonban a kereszténység előtt ebben az időszakban ünnepelték az “ősatyák napját”, amely a pogány szláv hagyomány szerves részét képezi. A hiedelem szerint ebben az időben az elhunytak szellemei visszatérnek otthonukba, hogy meglátogassák családjaikat. A szokások szerint a családok minden évben különleges étkeket készítettek az ősök lelkeinek, amit rendszerint a pogány vallási vezetők vagy a koldusok fogyasztottak el. Az útkereszteződésekben rakott máglyák, amelyek a szellemek útjelzőiként szolgáltak, később a sírokra helyezett gyertyákban éltek tovább, amely már a megtérő Lengyelország keresztény hagyományai közé tartozik. 

A halottak napja a közép-európai költészetben is visszatérő téma. A magyar költészet legnagyobbjai - mint Ady Endre, Juhász Gyula vagy Reményik Sándor - versben örökítették meg érzéseiket ezekben a napokban. A magyar költők ilyenkor rendszerint a világban zajló szenvedésről és saját nyomorúságukról is megemlékeznek. 

Dsida Jenő például így ír Halottak napján: 

 

Szellemek, őszi szelek, sóhajok, 

elköltözött testvérek, boldog árnyak! 

Üljetek ma ti halottak-napját, 

gyászünnepet értünk. 

  

Országotoknak nincsenek határai, 

nincsenek dimenziói, fájdalmai se; 

mi vagyunk egyetlen rossz érzésetek, 

mi balga gyászolók. 

  

Zúgjatok ma ti halotti zsoltárt, 

kéményeinket szélvihar döntse le, 

holtak, testvérek, sírjatok értünk 

hideg esőt! 

  

Gyújtsatok lidérclángot házaink fölé, 

melyek a mi novemberi sírjaink. 

Itt várjuk fekete, nyirkos életünkből 

a feltámadást. 

 

KIL

Borítókép: Havasi Adrienn/Flicker