Toruń (vagy magyarosan: Toronya) nem tartozik a magyar vonatkozásokban bővelkedő lengyel települések közé. Ennek ellenére a Magyarország határaitól igencsak messze fekvő városban is akad néhány olyan emlék, mely kapcsolódik a magyar történelem egy-egy eseményéhez, személyéhez, tárgyi emlékéhez.
Toruń története egészen a 13. századig nyúlik vissza. 1230-1231 táján itt építette fel első térségbeli várát a Német Lovagrend, miután I. Konrád mazóviai herceg a szentéletű harcos lovagoknak adományozta Kulmerlandot. A vár körül kialakuló településnek a rend 1233-ban adott városi jogot. Ezután Toruń számos kiváltáságának, a Hamza-szövetség tagjaként a kereskedelemben elfoglalt helyének, valamint jelentős céhes iparának köszönhetően gyorsan fejlődött és hamarosan a térség egyik legjelentősebb és leggazdagabb városává vált. 1466-ban a Lengyel Királysághoz került, majd a 18. század végén Poroszország része lett. 1918-tól kezdve ismét Lengyelországhoz tartozik. Toruń – sokszor viszontagságos története ellenére – lengyel földön az egyik legszebb állapotban megmaradt középkori óvárossal rendelkezik, mely turisták tízezreit vonzza magához évről évre.
A város rövid története után vegyük sorra az itteni magyar vonatkozású emlékeket! Induljunk az Óváros központjából. A toruńi Óváros szíve a Rynek Staromiejski, az Óvárosi piactér, melynek 35. számmal jelzett épülete a Kamienica Pod Gwiazdą, magyarul a Csillagos-ház. Nevét a tetején található csillagról kapta és egykor gótikus patríciusház volt, melyet aztán 1697-ben barokk stílusban építettek át. A Csillagos-házban lakott egy időben a Mátyás király udvarában is megforduló, Vitéz János esztergomi érsek humanista köréhez tartozó Philippo Bounaccorsi, aki Kallimachos néven írt verseket és a 15. század egyik legismertebb költőjének számított. Az Óvárosi piactér 4. szám alatt működött egykor az Apteka Pod Orłem, vagyis a Sas gyógyszertár, mely nevét az épület homlokzatán található arany sasszoborról kapta. 1711-ben II. Rákóczi Ferenc magyar vezérlő- és erdélyi fejedelem szállt meg itt, amikor I. Péter orosz cárt kísérte Gdańskba.
A tér közepén magasodik a 14-15. században épült, később többször kibővített, gótikus és reneszánsz stílusú Városháza, a Ratusz Staromiejski. Falai között található az ún. Királyi terem, ahol egykor a városba látogató koronás fők tértek nyugovóra. A terem tele van a lengyel uralkodók arcképeivel. Természetesen ott van közöttük a lengyel koronát egykor magáénak tudó I. (Nagy) Lajos és I. Ulászló magyar király, valamint Báthory István erdélyi fejedelem portréja is. Maga Báthory egyébként feltehetően egy alkalommal meg is szállt a Királyi teremben. A Városházában található még egy magyar vonatkozású emlék. Az ősi épületben került kialakításra a körzeti múzeum, ahol számos lenyűgöző középkori festményt és szobrot őriznek, köztük egy Árpád-házi Szent Erzsébetet másik három szent társaságában ábrázoló szárnyas oltárképet is, mely a 15. század közepén készülhetett és eredetileg a zgorzeleci Szent Péter-templom egyik oltárát díszítette.
A város központjától nem messze található a Nikolausz Kopernikusz Egyetem Bölcsészettudományi Karának épülete, melynek falán a toruńiak 1956-os szolidaritási akciói előtt tisztelgő, háromnyelvű emléktábla található. 1956-ban ugyanis, a magyarországi forradalom és szabadságharc hatására Toruńban a helyi lakosok szimpátiatüntetéseket tartottak, valamint pénzt, élelmiszert, gyógyszereket és vért gyűjtöttek a magyar felkelők részére. Mindezek megszervezésében oroszlánrészt vállaltak az egyetem hallgatói és oktatói, akik november 5-én egyenesen odáig merészkedtek, hogy egy támogató nagygyűlést tartottak a Collegium Maximumban, melyen egy, a magyar szabadságharcosok ügyével szolidaritást vállaló határozat megfogalmazására is sor került.
A legizgalmasabb magyar emlékeket a toruńi levéltárban találhatjuk. A levéltár két legősibb okmányát I. (Nagy) Lajos magyar és lengyel király idejében adták ki. Az egyik 1367-ben keletkezett és benne az uralkodó a toruńi kereskedőknek ad engedélyt arra, hogy a Sandomierzen keresztül az orosz fejedelemségekbe, illetve a Bártfa irányában Magyarországra vezető kereskedelmi utakat használhassák. A másik okirat a város tanácsa által a királyhoz intézett követjárásra vonatkozik. A levéltárban őriznek három 18. századi tisztes származási bizonyítványt is, amelyeket három felvidéki magyar város – Bártfa, Rozsnyó és Felka – elöljáróságai állítottak ki saját kereskedőik számára. A kartográfiai források között az ún. topográfiai atlaszban található két térkép, amelyek régi magyar történelmi területeket ábrázolnak.
Van még egy különleges magyar emlék a toruńi levéltárban. Toruń 1933-ban ünnepelte fennállásának 700. évfordulóját. Erre tekintettel huszonhárom magyar város és intézmény küldött köszöntő díszes iratot a városnak. Nézzük meg kik: a Magyar Városok Országos Kongresszusa, a Magyarhoni Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház, a Magyar-Lengyel Egyesület, Balassagyarmat, Budapest, Cegléd, Debrecen, Esztergom, Gyöngyös, Győr, Jászberény, Kispest, Makó, Mohács, Pestszenterzsébet, Rákospalota, Salgótarján, Sátoraljaújhely, Szeged, Szekszárd, Szentendre, Vác és Visegrád.
A levéltár mellett azonban a Biblioteka Uniwersytecka, vagyis az Egyetemi Könyvtár is rejteget egy magyar vonatkozású emléket: az ún. Königbergi Töredéket, melyhez egykor tartozott négy Szalag is. A Töredéken és a Szalagokon egy, feltehetően a 14. századból származó latin prédikáció vagy traktátus található – kilenc sornyi magyar nyelvű szöveggel! A nyelvemléket 1863-ban fedezte fel Toldy Ferenc Königsbergben egy 13. századi kódex később készült kötésében. A Töredék a kötet szennylapjának szerepét töltötték be, a Szalagok pedig a kötés megerősítésére szolgáló csíkként a kódex gerincére a bordák közé lettek beragasztva, hogy a könyvtestet és a kötet tábláit egyben tartsák. Sajnos a második világháború idején a kódex a Szalagokkal együtt elveszett és csak a Töredék őrződött meg épségben, Toruńban. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a Szalagokról készült a 20. század elején néhány fotó, így az azokon lévő szöveg is fennmaradhatott az utókor számára.
Újhelyi János Ábel
A kódex képeinek forrása: https://fragmentarium.ms/view/page/F-h1nu/3754/41213