„A média rólunk, mi a médiában. Közép-európai országok és társadalmak képe a nyugat-európai médiában és a valóság” című szimpóziumon a nemzetközi újságírói csapat nemcsak a diagnózist állította fel a közép-európai régiót érintő dezinformációval kapcsolatban, de igyekezett feltárni annak okait, és közösen elgondolkodni a megoldási lehetőségekről is.

Rólunk nélkülünk?

A Rólunk nélkülünk. Igazság és kreációk Lengyelországról, Csehországról, Magyarországról és Horvátországról a médiában című panelbeszélgetésben Tomasz Sakiewicz, a Gazeta Polska és a Republika TV főszerkesztője, a Gazeta Polska körök szervezője, Michał Karnowski, a Sieci folyóirat főszerkesztője, Ondřej Šmigol (echo24, Csehország) és Goran Adrianic (Horvátország, Lengyelország) szerkesztők, valamint Bauer Béla szociológus, kultúrakutató, a Századvég vezető elemzője vettek részt.

Tomasz Sakiewicz rögtön egy politikai aktualitással kezdte – mint elmondta, éppen egy perre kell majd továbbmennie, amelyet egy ellenzéki politikus indított ellene egy vélemény miatt. A Gazeta Polska és a Republika TV főszerkesztője röviden vázolta a politikai és sajtóhelyzetet, és kiemelte a legfontosabb kihívásokat. Szerinte az információs politikát nagyban befolyásolják "az Európai Unió fő irányítóinak érdekei, akik az új EU-tagok felvételekor felismerték, hogy megsértettek egy bizonyos erőegyensúlyt, amely mindig is meglehetősen törékeny volt". – Ha Közép-Európa országai erőteljesen, tudatosan és az őket megillető erővel arányosan kezdenék megfogalmazni követeléseiket, felboríthatnák az Európai Unióban meglévő egyensúlyt, és új politikai rendszer jöhetne létre – mondta főszerkesztő.

Pawel Lisicki, a Do Rzeczy főszerkesztője a torzított hírekkel kapcsolatban felidézte az El Pais újságíróinak esetét, akik a baloldali-liberális Gazeta Wyborcza szerkesztőségében tett látogatás után már fegyveres szabadcsapatokat vizionáltak Varsóban, és Kaczyński elnököt Francóhoz hasonlították.  Határozottan amellett foglalt állást, hogy a Közép-Európával kapcsolatos dezinformáció nem a Lengyelországgal kapcsolatos információhiányból, műveletlenségből vagy makacs sztereotípiák átgondolatlan ismétléséből fakad, sokkal inkább politikai érdekek játszmájának eredménye. A civilizációnkat érő négy alapvető kihívást jelölt meg, amelyek a politikai különbség fő okai régiónk és a Nyugat között: a klímavallás, a genderideológia, a bevándorlás és a globalizmus a forrásai annak, hogy régiónkat ilyen sötéten festik le a nyugati médiumokban. Lisicki szerkesztő szerint a magyarországi és lengyelországi negatív sajtó abból adódik, hogy a budapesti és a varsói kormánynak volt bátorsága szembeszállni ezzel az európai és amerikai baloldal által is propagált ideológiákkal. Paweł Lisicki szerkesztő példát is hozott arra, hogyan lehet megpróbálni a dezinformáció ellen küzdeni. És felhívta a figyelmet a Sovereignty.pl weboldalt üzemeltető alapítványra, amely újságírói szövegeket közöl angolul, közelebb hozva Lengyelország valódi képét a nyugati közönséghez.

Michał Karnowski, a Sieci főszerkesztője szintén politikai célokat sejtett a közép-európai sajtó és a közép-európai régiós együttműködés szétfeszítése mögött, amely nemcsak a sajtót, de az élet minden egyéb területét érinti. Felhívta a figyelmet a médiavisszhang szigorú ellenőrzésére olyan országokban, mint például Németország. – A németországi politikai hatalom sokkal nagyobb hatással van a médiára, mint a lengyel politikai hatalom – hangsúlyozta, megjegyezve, hogy jelenleg „három területen van támadás a régiónk országai, közösségeink ellen: intézményi, gazdasági és az identitásunk elleni támadásokat. Hogyan lehet ezt ellensúlyozni? Nagyon aktívan kell fellépni, és ez a konferencia kiváló példa erre, hangsúlyozta.

Bauer Béla hozzászólásában a jelenséget a történelem, a mentalitástörténet felől közelítette meg, kiemelve, milyen nehézséget okoz manapság, hogy kölcsönös megértésre, egymás megismerésére törekedjünk, és milyen nagy akadályt jelent ebben az egymásról szóló ismeretek hiánya, főleg abban, hogy az idősebb nemzedékek át tudják adni tapasztalataikat a fiatalabb generációknak. Nyilatkozata szerint egymás megismerését történelmi kontextusba kell helyezni, ez pedig "nem egy évtizedet vagy évszázadot jelent". Például a magyar-lengyel kapcsolatok akár fél évezreddel is visszavezethetők, eközben a régebbi időszakok a térségünkben nem képezik a történelmi oktatás részét - magyarázta. A nyugat-európai országokban pedig nem is tanítják a közép-európai történelmet - szögezte le. "Ha ezek az ismeretek hiányoznak, bármit elhisznek térségünk országairól, a régiónk olyan nekik, mintha a Óperencián túl lenne egy meseország" - fogalmazott Bauer Béla.

Ondrej Šmigol, az Echo24.cz szerkesztője a csehországi helyzetet mutatta be – felhívta a figyelmet arra, hogy országainkon belül is igen csekély az érdeklődés egymás iránt.

Lisicki élénken reagált Bauer Béla felvetéseire, és kiemelte, érzékenyeknek kell lennünk egymás történelmi tapasztalataira és látásmódjára is. A beszélgetés a végére felélénkült az egymással kapcsolatos nemzeti sztereotípiák ügyében is.

Hazugság és abszurdum között

A szimpózium második panelje a Hazugság és abszurdum között. Álhírek Közép-Európából címet viselte. A beszélgetésen Dominika Cosic, a lengyel televizió brüsszeli tudósítója, Goran Adrijanic horvát újságíró, Jan Hroudny, a cseh Pravý břeh képviselője, Rafał Ziemkiewicz publicista vett részt, valamint Kálnoky Boris, a Mathias Corvinus Collegium Média Iskolájának vezetője.

Megosztotta saját történetét azzal kapcsolatban, hogy mi történt, miután „átállt a sötét oldalra”. Erősen tagadta, hogy a nyugat-európai sajtó torzításai politikai megrendelésre születnének. A német sajtóhelyzetet illetően szerinte az ok máshol keresendő: szerinte mentalitás, a korszellem a felelős, mivel a németek búcsút mondtak a nemzeti gondolatnak, és nem németek akarnak lenni, hanem úgy gondolják, hogy ők a legjobb európaiak. Ezért, ha valamilyen kritika érkezik régiónkból az Unió iránt, azt a németek rögtön magukra veszik.

Felrajzolta a magyarság-kép változásának történetét a rendszerváltás óta: az áttekintés szerint a hamis hírek forrása a legtöbb esetben Magyarország volt. A rendszerváltáskor a kommunisták átadták a sajtót a német befeketőknek, és a volt kommunista szerkesztők egyik napról a másikra a sajtószabadság szentjei lettek. A második Orbán kormány hatalomba lépésekor például a volt kommunista ellenállók írtak az uniós és amerikai vezetésnek, hogy diktatúra készül az országban.

Rátért egyes példák ismertetésére is: példaként említette a 2020 tavaszán a nyugati médiában elterjedt álhírt a magyar Országgyűlés munkájának felfüggesztéséről. Az ilyen dezinformációk azért terjedhettek el, "mert olyan közhangulat alakult, hogy akármi rosszat mondanak Magyarországról vagy Lengyelországról, ezt el akarják hinni" - mondta el Kálnoky. Ez ellen küzdeni rendkívül nehéz - szögezte le. Egyúttal rámutatott: Németországban, ahol a liberális média van túlsúlyban, társadalmi igény észlelhető a konzervatív média iránt. Reményét fejezte ki, hogy "a sajtószabadság, a sajtópiac szabadsága majd elrendezi a dolgot.

Rafał A. Ziemkiewicz, a „Do Rzeczy” publicistája állítása szerint 99 százalékban, sőt talán 100 százalékban is Lengyelországban születnek a Lengyelországról szóló álhírek: ezek nem nyugati újságírók vagy nyugati média találmányai – hangsúlyozta, felhívva a figyelmet a „hírhedt csaló” Bart Staszewski esetére, aki „LMBT-mentes zónákat” készített, fotókat készített róluk, sugallva, hogy léteznek olyan zónák, ahová az LMBT közösségek nem léphetnek be. Ezek a fotók alapul szolgáltak egy Lengyelország elleni állásfoglaláshoz.

Ziemkiewicz szerint e jelenség oka "a nyugati elitek sajátos gyarmati mentalitása, amely a 19. század óta nem változott (…) úgy tekintenek ránk, mint civilizált emberekre, akiket ők civilizáltak. Ez önmagában nem feltétlenül lenne rossz, és jóindulatú patriarchalizmus formáját öltheti. „Mit csinálsz egy vadállattal, aki civilizált akar lenni és ragaszkodik a sajátjához? Meg kell korbácsolni. És ez egy régi gyarmati hagyomány. Tehát állandóan a nyugati értékek átvételére vernek bennünket. Nem ezzel a fehér gyarmatosító mentalitással van a baj, hanem az, hogy szerintük a világ ugyanolyan, mint ők, csak az a része elmaradott. A probléma az, hogy nem látják, hogy régiónk országai különböznek egymástól, hogy saját történelmük van, hogy nem voltak gyarmataink, hogy nem volt rabszolgaság hazánkban – jegyezte meg Rafał A. Ziemkiewicz. - A Nyugat ki akar gyógyítani bennünket a betegségéből, amitől mi soha nem szenvedtünk – tette hozzá.

A diagnózistól a cselekvésig

Az utolsó - A diagnózistól a cselekvésig. Hogyan lehet megváltoztatni Lengyelország, Csehország, Magyarország és Horvátország hamis képét a médiában címet viselő - ülésen a résztvevők azon gondolkodtak, hogyan lehetne megváltoztatni a médiában Lengyelországról, Csehországról, Magyarországról és Horvátországról kialakult hamis képet. A beszélgetésen részt vett Elżbieta Królikowska-Avis, a lengyel média publicistája és tudósítója Nagy-Britanniából, a "Dziennik Bałtycki" újságírója, Krzysztof Załuski, a "DACHL" podcast szerzője, a német média és a politika szakértője valamint a sovereignty.pl portál szerkesztője, Olivier Bault (Franciaország), újságíró, a lengyel média angliai tudósítója, Sławomir Wróbel, és a "Glas Koncila" hetilap publicistája, Luka Tripalo Horvátországból.

 

Fényképek: Robert Woźniak