A Wacław Felczak Instytut VI. Krasiczyni Nyári Egyetemének résztvevői augusztus 29-én a przemyśli Magyar Hősök Katonai Temetőjében emlékeztek meg az első világháború áldozataira, majd a város körül kiépített egykori osztrák-magyar erődöket keresték fel.

Przemyśl elsősorban arról vált híressé, hogy itt épült ki az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb erődrendszere. A létesítmény építése 1854-ben kezdődött abból a célból, hogy egy esetleges orosz támadás esetén a Krakkó és a Duklai-hágó felé vezető utak védve legyenek. A több tízezer katona befogadására képes erődítmény két részre tagolódott: egy külső és egy belső övre. Számos fő- és segéderődből állt, melyek közül több betonból készült. Számos ágyúállás, géppuskafészkek, lövészárkok, alagutak, szögesdrótakadályok és aknamezők is tartoztak a komplexumhoz. A Monarchia vezetése azonban spórolni akart az építés során, így az eredeti tervekkel ellentétben 1914-ben még mindig nem volt befejezve az erődrendszer és számos épülete nem vasbetonból, hanem gyengébb minőségű betonból vagy téglából készült. Márpedig azok a nagyobb űrméretű lövedékeknek nem voltak képesek ellenállni. Kevés volt a megfelelően megerősített lövegállás is. A legnagyobb gondot azonban az jelentette, hogy javarészt elavult tábori lövegekkel szerelték fel az erődítményt – modern tarackból és mozsárágyúból csak nagyon kevés állt rendelkezésre, illetve a géppuskák száma is igen alacsony volt. Viszont a helyőrség létszáma jelentősnek volt mondható: 1914 őszére már több mint 130 000 fő állomásozott itt.

Az erőd az első világháború során több ostromot is elszenvedett. Az elsőre 1914. szeptember 17 és október 10. között került sor, mely során az oroszok bekerítették az erődöt és több közvetlen támadást is intéztek ellene. A védők azonban kitartottak és az osztrák-magyar haderő ellentámadása miatt az támadók végül kénytelenek voltak visszavonulni. 1914. november 2-án kezdődött az erőd második ostroma. Az oroszok ezúttal is körül zárták a komplexumot. A védők 5 hónapon keresztül álltak ellen a meg-megújuló orosz rohamoknak és a szinte folyamatos tüzérségi tűznek, de végül az élelmiszerkészletek kimerülése és a leggyengült katonák között kipattanó járványok miatt több sikertelen kitörési kísérlet után 1915. március 23-án kénytelenek voltak kapitulálni. Az erőd átadása előtt azonban felrobbantották a védelmi létesítmények nagy részét. Összesen közel 120 000 katona menetelt orosz hadifogságba és ezzel ez az esemény vált az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb katonai vereségéve, habár az erőd védőinek hősies kitartása hozzájárult az 1914 végi orosz offenzíva megállításához. Ráadásul az oroszok nem sokáig örülhettek a győzelmüknek: 1915 júniusában a gorlicei áttörés után a német és az osztrák-magyar erők alig néhány napi ostrom után visszafoglalták az erődítményt.

A przemyśli harcokban számos magyar alakulat vett részt. Az erődöt védő egyik alakulat a magyar 23. honvéd gyaloghadosztály volt, mely a gyulai 2. és a szegedi 5., illetve a verseci 7. és a lugosi 8. honvéd gyalogezredekből, illetve a 2. honvéd tábori ágyúsezredből állt. Az erőd 1915-ös visszafoglalásában a szintén magyar 10. miskolci honvéd gyalogezrednek jutott fontos szerep. Nem csoda hát, hogy az osztrák-magyar hadsereg itt hősi halált halt vagy fogságba esett katonái között több ezer magyar volt. Érdemes megemlíteni azt is, hogy itt szolgált az a Gyóni Géza is, akit sokan máig az egyik legjobb első világháborús magyar költőnek tartanak és aki Csak egy éjszakára című versével állított emléket a harctereken sínylődő katonák szenvedéseinek.

Az Osztrák-Magyar Monarchia Przemyślnél hősi halált halt katonáit több, a városban és annak környékén kialakított temetőben helyezték el. A temetők kialakításáért 1914 és 1918 között a városparancsnokság (Militärkommando Przemysl) alárendeltségében működő császári és királyi Katonai Építészeti Osztály (k.u.k. Militärbauabteilung Przemysl) volt felelős, 1918 után pedig a lengyel állam vette gondozásba őket. A legtöbb magyar katona az ún. Magyar Hősök Katonai Temetőjében nyugszik és erre tekintettel a Wacław Felczak Instytut VI. Krasiczyni Nyári Egyetemének résztvevői ezt a helyet látogatták meg.

A látogatás során a résztvevők mécseseket és koszorúkat helyeztek el a sírokon, majd elénekelték a magyar és a lengyel himnuszt. Ezután Maciej Szymanowski igazgató úr mondott beszédet, melyben felhívta a diákok figyelmét arra, hogy Európa egyik legnagyobb katonai temetőjében (annak is a magyar részében) vannak, ahol többek között magyarok, lengyelek, csehek, szlovákok, ukránok, németek és oroszok nyugszanak együtt. Felhívta a hallgatókat, hogy emlékezzenek azokra a fiatal férfiakra, akik a przemyśli csaták során estek el és mindazokra, akik az emberiség történetének más háborúban vesztették életüket.

Ezután a nyári egyetem résztvevői felkeresték az ukrán határ közelében található I. számú „Salis – Soglio” erődöt, aki tervezőjéről, a svájci Daniel Salis-Soglio mérnökről kapta a nevét. A létesítményt 1882 és 1886 között építették. Két oldalán két nagyobb erőd, előterében pedig további hat kisebb épült, melyek így együtt az ún. Sledliskoi Erődcsoportot alkották. 1914-re 18 db. 15 cm-es ágyú és 4. db. 24 cm-es mozsárágyú, valamint 50, javarészt magyar és ukrán katona települt a „Salis – Soglio”-ba. 1914 októberétől kezdve az oroszok főleg ebből az irányból támadták az erődrendszert, így az erőd előterében heves összecsapások zajlottak (magát a Salis – Soglio-t azonban közvetlen támadás nem érte). A létesítményt végül 1915. március 22-én a védők maguk robbantották fel részlegesen. Az erőd története azonban nem ért véget itt. 1939-ben Kazimierz Sosnkowski tábornok (1943-tól a lengyel hadsereg vezérkari főnöke) töltött itt néhány napot, mielőtt külföldre emigrált, majd 1944-ben a szovjet Georgij Konsztantyinovics Zsukov marsall rendezte be itt főhadiszállást egy időre

A I. számú erőd után az attól északra található XV. számú „Borek” erődöt látogatták meg a diákok. A létesítmény 1895 és 1897 között épült és az erődrendszer modernebb bunkerjei közé tartozott, acélbeton falakkal és forgatható acél lövegtornyokkal. Fő feladata az I. számú erőd oldalról történő biztosítása és a San folyó völgyében futó út védelme volt. A komplexumért 1914-1915-ben heves harcok zajlottak, az oroszok számos támadással próbálták elfoglalni, azonban a védők minden alkalommal sikeresen visszaverték azokat. Végül 1915. március 22-én a Monarchia csapati felrobbantották. Szépen rendben tartott romjai, az egykori acéllövegtornyok lélegzetelállító maradványaival együtt örök mementóként magasodnak az egykori harcmezők és a „magyar vért gőzölve hömpölygető” San folyó fölé, örök mementóként a háború borzalmainak, hogy „sírva sikoltsuk: Istenem, ne többet.”

ÚJÁ

A kirándulás képei: Dominik Lichota, Mymedia.pl