A 2023-as Visegrádi Nyári Akadémia szerdai kirándulását közös hajózás zárta Visegrád és Budapest között. A hajó fedélzetén rendeztük meg a „Disputa Visegrád jövőjéről” című vitát, melyben négy ország újságírói beszélgettek az őket összekötő hidakról és elválasztó falakról.
A beszélgetést Tárnok Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) kutatója moderálta Kohán Mátyás, a Mandiner publicistája, Mátyás Zrno, a Konzervativni Noviny és a CNN Prima News cseh szerkesztője és publicistája, Paweł Lisicki, a lengyel Do Rzeczy főszerkesztője és Jozef Majchrák, a szlovák Postoj szerkesztője között.
Az első kérdés arra vonatkozott, hogy mit jelent számukra a 90-es évek óta működő Visegrádi Együttműködés. A szlovák Majchrák a politikai együttműködés megmaradására, magyar kollégája pedig a kulturális egység ápolására fektetett hangsúlyt – emellett kiemelték a közép-európai identitás történelmi előzményeit. Kohán úgy fogalmazott: a V4-eket „bizalmi közösség” jellemzi, mert nem akarunk rosszat egymásnak, és országaink között nem állnak fenn az együttműködést szétfeszítő regionális ellentétek. A cseh publicista Zrno megemlékezett azokról a történelmi válságokról, amikor a közös külső fenyegetés összehozta a V4-ek országait, és kitért arra, hogy Csehszlovákiában már a rendszerváltás környékén felmerült egy mélyebb régiós integráció gondolata a közbeszédben.
Lisicki ezzel ellentétesen vélekedik. A lengyel lap főszerkesztője szerint Közép-Európa együttműködése nem természetes, és nem következik a történelemből, hiszen az eltérő politikai érdekek miatt sohasem volt egység, legfeljebb időleges szövetségek a külső ellenségekkel szemben. Meglátása szerint a V4-ek szövetségét az köti össze, hogy megtapasztalták a kommunizmus ideológiai elnyomását, valamint a 90-es évek rendszerváltásait követően megerősödött bennük a nemzeti szuverenitás igénye. Aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az Európai Unió politikai nyomásával szemben – amelyet a migráció, a gender és a klímavédelem „ideológiáiban” vél felfedezni – ellent tudnak-e állni a politikailag megosztott visegrádi országok.
Ezután az orosz-ukrán háborúra terelődött a szó, amely – a moderátor szavaival élve – megtörte a „lengyel-magyar tandemet” és a V4-ek egységét. A lengyel álláspont fekete-fehér világlátáson alapul, az orosz imperializmus ugyanis mindaddig fenyegeti Közép-Európát, amíg Oroszország birodalomként tekinthet magára és cselekedhet Európában. Az országoknak tehát jó és rossz között kell választaniuk, kompromisszum nélkül. Lisicki azonban ettől eltérő személyes álláspontot fogalmaz meg, a háborút ugyanis amerikai provokáció eredményének tartja, természetesen nem megkérdőjelezve Oroszország morális felelősségét. Azt javasolja, hogy a nézeteltéréseken túllépve arra koncentráljunk, ami összeköti az államokat a Visegrádi Együttműködésben.
A magyar álláspontot mindenekelőtt a történelmi tapasztalat és a helyzetértékelés határozza meg. A magyarok ugyanis rendkívül szkeptikusak az USA-val szemben, például Trianon vagy 1956 történései kapcsán – ezért a magyar külpolitika mindenféle nagyhatalmi konfliktusból keresi a „vészkijáratot”, a békés kimaradás lehetőségét. Emellett Kohán szerint a magyar kormányzat alapvetően pesszimistán tekint a háborúra, és minden morális megfontolás ellenére nem tartja reálisnak a teljes ukrán területi integritás visszaszerzését fegyveres erővel.
A cseh és szlovák álláspontok ettől eltérőek. Habár a szlovák választók nem egységesek, a kormány számára csak egy stabil és független Ukrajna elfogadható, egy orosz szatellit állam ugyanis fenyegetést jelentene Közép-Európára – a közeledő szlovák választásokon pedig kevés esély mutatkozik, hogy az Ukrajnával szkeptikus erők önállóan alakíthassanak kormányt. A cseh társadalom és elit mind érzelmi, mind geopolitikai okokból egységes abban, hogy erőszakos birodalomnak tekinti Oroszországot, és minél szélesebb határzónát akar felhúzni vele szemben. Zrno kiemelte, hogy az oroszok a háború kitörése óta semmiféle ajánlatot nem tettek a béke érdekében, és elvágták a Nyugattal való tárgyalás csatornáit. Lengyel kollégája azonban vitatta, hogy az oroszok elzárkóztak volna a párbeszédtől, felidézve, hogy Ankarában béketárgyalásokra került sor az izraeli kormányfő közreműködésével, ám ezt állítása szerint Washington megvétózta.
A háború után a vitapartnerek szót ejtettek a régiós konfliktusokról. A cseh-lengyel határmenti bányászati vita kapcsán egyetértettek abban, hogy az együttműködés szempontjából hiba volt az Európai Bizottsághoz, majd Európai Unió Bíróságához fordulni, a csehek ugyanis ezzel „Brüsszelt tették meg döntőbírónak” ahelyett, hogy egymás között rendezték volna a vitát. Kitértek a magyar-szlovák kapcsolatokra is - bár a szlovákok és magyarok között a kisebbségi politika fejlesztésre szorul, történelmi összevetésben a két ország kapcsolata ma aranykorát éli. Mindkét fél elsősorban szimbolikusnak tekintett lépéseket vár a másiktól, például a szlovák-magyar kettős állampolgárság törvényesítését vagy a revizionista hangok visszaszorítását a magyar kormányközeli sajtóban.
A közönség soraiból kérdés érkezett arról, hogy a Visegrádi Együttműködés erősen konzervatív alapokra épít: hogyan lehet megőrizni az együttműködést a jövő generációinak, ha a politikai térkép jelentősen megváltozik? Lisicki szerint a V4 a nemzeti szuverenitás védelmén alapul, ezért a liberális és föderalista pártok megerősödésével kimerülne ez a forma, amely egyes „banális kérdések” mellett ideákra épít. Szerinte lényegében jobboldali kormányok nélkül a V4-nek nincs jövője. Másként vélekedik Kohán, aki szerint az együttműködés természetes adottságokból fakadó közös érdekeken alapul. Véleménye szerint mindenkinek dolgoznia kell azon, hogy az együttműködés szervesüljön, és az intézmények építése mellett a személyes döntések határozzák meg ennek a „kiterjesztett hazának” a sorsát.
Habár számos témában nem értenek egyet, az országokban közös szándék mutatkozik az együttműködésre. A V4-ek kapcsán azonban számos kérdésre kell választ adnunk, ha tartóssá akarjuk tenni népeink barátságát: milyen alapra építkezünk, miben működjünk együtt, és miként adjuk át az értéket gyermekeink és szélesebb társadalom számára?
KIL
Az esemény képei:
