Fontos kötet jelent meg nemrégiben lengyelül is - Polcz Alaine alapvető munkája a nemi erőszakról végre napvilágot látott a Visztula mentén is Karolina Wilamowska fordításában, amelyet a Felczak Intézetben mutattak be.

Artur Kolęda, a beszélgetés vezetője elsőként a téma kultúrtörténetéről kérdezte a vendégeket. Natalia Waloch újságíró felhívta a figyelmet, hogy bár a téma az ókor óta jelen van a történelemben, a nők és a háború, az erőszak témáját mindig is társadalmi tabusítás kísérte. Igen kevés női szerző akadt, akik megkísérelték megragadni ezt a témát, és minden alkalommal botrány kísérte a megjelenéseket, és kollaborációval, szentségtöréssel, botránykeltéssel vádolták a szerzőket. Az ukrajnai háború azonban mindent megváltoztatott, jegyezte meg, mivel ez az első háború, amelyet gyakorlatilag élőben követünk otthonról, így a szörnyű valóság fölött nem csukhatjuk be a szemünket. Ez derül ki Okszana Zabuzsko fenomenális esszéjéből is, amely a Polcz írásának bevezője a kötetben.

Kolęda hozzátette: a helyzetnek kedvez a történelmi-politikai konjunktúra is – az újságírónő hozzáfűzte, nemcsak a konjunktúráról van szó, de arról is, hogy amennyiben a férfiak is érdeklődnek a téma iránt, azonnal elindul az univerzális érdeklődés. Botrány, hogy ezidáig a nemi erőszak második kategoriás bűncselekménynek számított. Ezért kell kihasználni a mostani pillanatot. Ezért is fontos, hogy a nők most beszélni kezdenek errő - jelentette ki.

A beszélgetők kitértek a jelenkori ukrajnai eseményekre is. Felidézték, hogy már azonosították és el is ítélték az első orosz elkövetőt – az ukrán szervek hatékonyan és eredményesen lépnek fel az ellen, ahogy az orosz agresszor fegyverként használja a nemi erőszakot.

A moderátori kérdésre Gizińska Csilla, a Varsói Egyetem Magyar Tanszékének vezetője bemutatta a regény keletkezéstörténetét és fogadtatásának körülményeit is. Kiemelte, hogy még a regényről is csak évekkel megjelenése után, a kétezres években indult meg a nyíltabb társadalmi párbeszéd. Vázolta a magyarországi szovjet „felszabadítás” körülményeit, és utalt az alapvető különbségekre a korszakkal kapcsolatban. Számokkal és adatokkal bemutatta, hogy a Vörös Hadsereg miért, és milyen körülmények közt alkalmazta a csoportos nemi erőszakot és a kapcsolódó bűncselekményeket. A beszéd, a narratívaalkotás nagyon nagy hátrányokkal indult ezután, nem volt sem társadalmi, sem jogi háttér, de még a nyelvet sem találták meg hozzá – erről még saját családi környezetéből is tudott példát mondani. A könyv jelenetein keresztül mutatta be az akkori idők valóságát, és azt is, micsoda társadalmi elhallgatás, és tudatból való kiszorítás övezte ezeket az eseteket. Külön kiemelte Pető Andrea kutató munkáját, aki elsőként készített korszerű, tudományos monográfiát erről, a 2010-es évek végén, évek, évtizedek kutatómunkáját követően.

Karolina Wilamowska, a kötet fordítója saját tapasztalatairól számolt be. Mint mondta, ahogy a szerző is sokat kereshette a megfelelő nyelvet e történet elbeszéléséhez, neki is időbe telt, amíg megtalálta a megfelelő lengyel hangot. Mint fogalmazott, Polcz Alaine maga is többször utal az elbeszélés nehézségeire. Mondhatnánk, hogy pszichológusként, tanatológusként direkt nagyon száraz, dísztelen nyelvet választott, ugyanakkor inkább mélyről jövő, bensőségesen őszinte beszédként lehet meghatározni kötet nyelvét. A fikció után a fordító számára is kihívás volt, ezt az autobiografikus személyes, emlékező szöveget átemelni. Felidézte ezt is, hogy az ukrajnai háború éppen a fordítás szövegének lezárása idején tört ki, éppen ezért számára is személyes elményt jelent, duplán háborús kötetként marad meg számára.

A fordítás gyakorlatáról szólva kitértek az erőszak fogalmának, és vizualitásának fordíthatóságára is – a beszélgetők egyetértettek abban, hogy a két nyelv egyaránt alkalmas arra, hogy e témákat kölcsönösen visszaadja.

A kötettől kissé eltávolodva a nemi erőszak, és a civilizáció összefüggései felé terelődött a beszélgetés – a záró gondolatoknál pedig a filmre terelődött a szó, a Nyugaton a helyzet változatlantól egészen Mészáros Márta Aurora Borealis c. alkotásáig.

A nézői kérdések idejére a lengyel történelem felé terelődött a szó – az ezzel kapcsolatos viták azonban már igen messze vezettek a kötet témájától az aktuálpolitika felé.

A közel másfél órásra nyúló beszélgetést koccintás követte – magyar bor mellett folyt tovább a beszélgetés.

Az esemény képei(KG):