83 éves korában elhunyt a hetvenes-nyolcvanas évek nagy lengyel színészgenerációjának egyik legkiválóbb képviselője. Ő alakította Nagy Imrét a Temetetlen halott c. filmben.
1963-ban debütált a képernyőn, majd egy évvel később a színházban is. Több tucat filmben szerepelt, leghíresebb alakításai a Wielki Szu (A hamiskártyások fejedelme), Sanatorium pod Klepsydrą (Szanatórium a homokórához), Pan Wołodyjowski”(A kislovag) és „Sztos” című filmekben voltak. Több mint 30 évig a krakkói Stary Teatr színésze volt, ahol debütált, és több tucat szerepet játszott. Sztavrogin szerepe a Ördögökben vagy Arturé a Tangóban bekerült a lengyel színház történetébe.
Az egykori élettársa, Mészáros Márta rendezte Temetetlen halott kapcsán így nyilatkozott:
“Nagy Imre az egyik legfontosabb szerepem. Egy valódi, sikeres színész – s most nem fogok itt álszerényen mást mondani magamról sem – három-négy igazán jelentős szerepet alakít életében. A többi jelentéktelen munka, vagy közvetlenül kapcsolódik a legfontosabbakhoz. Megrendítő élményt jelentett számomra, hogy Nagy Imrét játszhatom, azért ez többet jelent egy fontos szerepnél, ezt megtiszteltetésnek érzem. Természetesen én is sokat hallottam Nagy Imréről, hiszen benne él a magyar köztudatban, de most ismertem meg igazán. S rájöttem, hogy egy gigantikus személyiség, igazi hős. Ahhoz a generációhoz tartozom, amely még emlékszik, mi történt az ötvenes években. ’56-ban én is adtam vért a magyaroknak. Megismertem Nagy Imre lányát, Erzsébetet. Közép-Európa történelme olyan, mintha az egész térség egy ország lenne. 1956, 1968, a nyolcvanas években a Szolidaritás, mind-mind közös ügyünk. Biztos vagyok abban, hogy Nagy Imréhez hasonló nagyság nem volt az utóbbi évtizedek magyar történelmében, s egy ideig nem is lesz.
Nagy Imre kivételes formátumú, csodálatos ember volt. Igen, bár politikus, s mindenekelőtt kommunista. Tudjuk, mivé fajult a kommunizmus eszméje Sztálin uralkodása idején. De ne felejtsük el, hogy abban a korszakban sok ember őszintén és tisztán hitt az alapelvekben, s a gondolkodó értelmiség java baloldali volt. Szerintem Nagy Imre nem tehet mindarról, amivé a kommunizmus vált. Mindazt, amit mond a filmben, hiteles dokumentumokból vettük át. Amikor deportálták, akkor kezdett írni az életéről, szinte mániákusan, ami a filmből is kiderül. Ebből a naplóból sokat idézünk. Sajnos a perről készült teljes felvétel nincs meg, Kádár utasítására 1963-ban elégették a tekercseket, csupán egy megvágott összeállítás maradt meg a tárgyalásról. A megmaradt fotók is szinte köteleztek arra, hogy teljes hűséggel alakítsam a figurát. Egy ilyen igazi mártírt abszolút hitelesen lehet csak bemutatni. Amin keresztülment, azért szentté lehetne avatni.
1956-ban ha valakinek van bátorsága azt mondani az oroszoknak, hogy hagyják el az országot, az hatalmas dolog. Ez az ember még az utolsó szó jogán is képes a következőket kimondani: „Csak az zavar, hogy egykor majd azok fognak engem rehabilitálni, akik most megölnek.” Ezek a profetikus szavak is igazzá váltak. Tudjuk, hogy az utolsó szó jogán elmondottakat három héttel az ítélet előtt már leírta. Semmi kétsége nem volt afelől, hogyan végződik az egész eljárás, s mi lesz vele.