Fennállásának nyolcadik évtizedét kezdi meg a Varsói Egyetem hungarisztikával foglalkozó tanszéke. Az első lengyelországi magyar filológia tanszék – amely korával messze megelőzi a Varsói Egyetem legtöbb filológiai tanszékét - 1952 óta oktat és kutat folyamatosan. Létrehozásához a huszadik század közepén többek közt azon professzorok járultak hozzá, akik 1939-ben Magyarországon találtak menedéket, és a háború után visszatértek hazájukba.
A Varsói Egyetem Modern Nyelvtudományi Karán a Varsói Egyetem Magyarságtudományi Tanszékének fennállásának 70. évfordulója alkalmából jubileumi konferenciát rendeztek „A romantika arcai” címmel.
A Varsói Egyetem Magyar Filologiai Tanszékének vezetője, Dr. Gizińska Csilla. Fotó: MS
Kezdetben a Magyar Filológiai Tanszék a Turkológiai Tanszéken belül működött. A Turkológiai és Magyarságtudományi Tanszéket 1955-től prof. Jan Antoni Reychman - hungarológus, turkológus, orientalista, történész és nyelvész vezette, aki 1940-ben a Varsói Egyetem elvégzése után került Magyarországra, és sokszor tartózkodott az akkor Európa-szerte egyetlenként múködő lengyel gimnáziumát, Balatonbogláron. Magyarországi emigráns időszaka alatt megismerkedett az ország történelmével és nyelvével egyaránt, majd 1945-ben visszatért Lengyelországba, a varsói egyetemre.
A Magyar Tanszék jelenleg a Varsói Egyetem Modern Nyelvtudományi Karának önálló egysége. Nemcsak a legrégebbi, de a legnagyobb lengyelországi magyar központ is, csodálatos könyvtári örökséggel, amely irodalomtudományi, nyelvészeti, történelem- és kultúratudományi első és másodfokú hallgatókat oktat két szakon: hungarológia és fennisztisztika (a finn szakirányt a a 2007/2008-as tanévben nyitották meg). A tanulmányok két szakaszra oszlanak: alapképzésre (négy év) és mesterképzésre (három félév).
A képzési program nemcsak gyakorlati nyelvtanulást foglal magában, hanem számos kiegészítő tárgyat is, amelyeknek köszönhetően az ezen a képzési területen végzettek nem csak folyékonyan beszélnek magyarul, hanem a bratanki ország irodalmát, történelmét és kultúráját is alaposan megismerik.
Kovács Orsolya Zsuzsanna lengyelországi magyar nagykövet. Fotó: MS
Az ünnepi konferencia Szervezői a varsói magyarok jubileumának ünneplését a magyar költő, Petőfi Sándor születésének kétszázadik évfordulója alkalmából meghirdetett emlékév és Adam Mickiewicz Balladák és románcok megjelenésének kétszázadik évfordulója alkalmából indult lengyel romantika évével ötvözték.
A konferencián lengyel és magyar tudósok és hallgatók vettek részt a helyszínen és távolról Budapestről. Fotó: MS
Dr. Gizińska Csilla tanszékvezető beszéde
Tisztelt Nagykövet Asszony, Tisztelt Dékán Asszony,
Kedves Vendégeink!
Elmúlt hetven év – 7o év éppen egy emberöltőnyi idő. Ennyi idő óta működik a Varsói Egyetemen magyar szak. Vajon sok ez vagy kevés? Tekintettel arra, hogy a magyar mégsem világnyelv, azt gondolom, hogy ez szép hosszú tradíciót jelent, amire igazán büszkék lehetünk.
Hetvene év – imponáló jubileum, nemcsak egy ember életében, de még egy intézmény működésénél is. S egy ilyen ünnepi pillanat annak az alkalma, hogy a napi feladataink rutinjából kilépve megálljunk, és megpróbáljunk visszatekinteni, számot vetni és egyben előre nézve is új célokat kitűzni.
Ha erre a hetven évre úgy tekintünk, mint egy emberi életre, akkor nem született a semmiből, már a két világháború közötti időszakban ott voltak az elődök, akik előkészítették az utat: Divéky Adorján professzor, aki az 1920-as években megalapította a magyar nyelvű lektorátust a Varsói Egyetemen, s a nyelvoktatáson kívül elindította a lengyel-magyar történelmi kapcsolatok kutatását. Korompay Emánuel, aki az 1930-as években lett a magyar nyelv lektora, aki az első magyar-lengyel és lengyel magyar szótár szerkesztője is volt egyben, s tragikus halálával magyarként osztozott a több ezer lengyel katyni fogoly sorsában.
Végigtekintve az elmúlt hetven éven, emlékeznünk kell mindazokra a tanárokra, professzorokra, akik nélkül ma nem lennénk itt.
A Varsói Egyetem Filológiai Karán 1952-ben alapították meg Jan Reychman történész, orientalista professzor vezetésével a Turkológia Tanszék keretén belül a Magyar Filológiai Műhelyt. Az újonnan indított szak első évfolyama tízegynéhány hallgatóval indult, közöttük volt Andrzej Sieroszewski , a Magyar tanszék későbbi professzora és vezetője, illetve Jan Slaski, a lengyel-magyar-olasz reneszánsz kapcsolatok elismert kutatója. Reychman professzor irányítása alatt egészen a 1970-es évekig a tanszék munkatársai elkészítették a magyar-lengyel, lengyel-magyar nagyszótárt, amely azóta is használatban van.
1970-1978 között a Magyar Tanszék tanszékvezetőjének tisztségét Csapláros István töltötte be, aki nagy hangsúlyt helyezett a Tanszék külföldi kapcsolatainak fellendítésére, nemcsak Magyarországgal hanem Finnországgal is. A tanszéken ekkor indulnak be a finn-lengyel és finnugor jellegű kutatások. Csapláros professzor vezetése alatt leginkább a 18-19. századi magyar-lengyel irodalmi és kulturális kapcsolatok kutatása fejlődött. Szintén a 70-es években adták ki több kötetben is a magyar irodalom lengyel fordításainak bibliográfiáját (Bibliografia przekładów z literatury węgierskiej w Polsce), a magyar írók kisszótárát (Maly słownik pisarzy węgierskich).
1978-ban Andrzej Sieroszewski professzor vette át a Tanszék vezetését, aki egészen 2003-ig töltötte be a tanszékvezető tisztségét. Ebben az időben mindenekelőtt fellendült a magyar irodalom fordítása és népszerűsítése. Sieroszewski professzor úrnak köszönhetően lengyel műfordítók egész generációja nőtt fel (Elżbieta Cygielska, Anna Górecka, Jolanta Jarmołowicz, Elżbieta Sobolewska, Teresa Worowska, Szczepan Woronowicz). Mind a mai napig főleg nekik köszönhetően férhet hozzá az érdeklődő lengyel olvasó úgy a klasszikus, mint a kortárs magyar irodalomhoz.
Ugyanakkor örömmel állapíthatom meg, hogy az utóbbi évtizedben már megjelent a műfordítók egy újabb generációja is, csak a mi tanszékünkhöz kötődőeket sorolva: Karolina Wilamowska, Maciej Sagata, Julia Wolin, Szymon Brzezinski.
2003-2009 között a Magyar Tanszéket Elżbieta Artowicz nyelvész professzor asszony irányította. Ezek az évek jelentős változást hoztak a Tanszék működésében több szempontból is. 2003-tól a nappali tagozatos képzés mellett bevezettük az esti tagozatos magyar szakos képzést is, amelyre más európai magyar szakokon nemigen akadt példa (a nappali tagozattal megegyező program szerint folytatták tanulmányaikat).
A Tanszék történetében különösen jelentős évnek számított a 2007/2008-as tanév: a magyar szakon létrejött a négyéves (8 szemeszter) alapképzés, valamint a másfél éves (3 szemeszter) mesterképzés.
Szintén ebben az évben a magyar szak mellett megjelenik a kistestvér – a finn filológia is. Bár 1964 óta a Magyar Tanszéken belül működött finn lektorátus, de valójában a Varsói Egyetemen 2007 óta beszélhetünk a magyarhoz hasonló finn filológiáról, amely szintén ebben az évben ünnepli fennállásának 15. évfordulóját.
Végül, szintén 2007-ben alakult meg a Magyar Tanszéken az észt lektorátus – s ezzel a varsói MagyarTanszék a legnagyobb finnugor nyelveket komplexen oktató és kutató műhellyé vált.
2009-2013 között Bożenna Bojar nyelvészprofesszor vezetése alatt működött a Tanszék. Mivel nagy hiány volt a fiatal munkatársak utánpótlásában, ezért nagyon fontosnak tartotta, hogy a lehető legrövidebb időn belül tudományos fokozattal rendelkező, fiatal oktatói gárda jöjjön létre. Ennek köszönhetően az elmúlt években 5 fiatal adjunktussal gyarapodott a magyar szak (irodalom, nyelvészet, finnugrisztika, kultúrtörténet terén), a finn szakon 2 doktori disszertáció született.
Az elmúlt tíz évben a fiatalításon kívül, arra is hangsúlyt fektettünk, hogy neves magyarországi oktatók gazdagítsák tudásukkal az oktatási programunkat – Körmendy Adrienne (történelem), Petneki Áron (kultúrtörténet), s csaknem 8 évig adott elő nálunk Kiss Gy. Csaba tanár úr irodalmat és kultúrtörténetet. A finn szakon Mika Hallila professzor úr segítette a fiatal finn filológia fejlődését.
Az utóbbi tíz év sok szempontból igen csak eseménydús volt: pozitív értékeléssel túljutottunk egy akkreditációs folyamaton. S csak néhány eseményt kiemelve a teljesség igénye nélkül:
Tanszékünk több tudományos konferenciát is szervezett:
2014: Madách Imre Szimpózium
2015: Kerényi Grácia jubileumához kötődve szerveztünk konferenciát a magyar lengyel-műfordításról
2018: az 1948-1849-es szabadságharc időszkához kapcsolódó konferencia
Részt vettünk és veszünk több nemzetközi tudományos kutatói és hallgatói projektben:
- Internetes magyar nyelvtanfolyam kidolgozásának projektje
- Közép-európai magyar irodalomtörténet megírásának a projektje
- CENTRAL – közép-európai egyetemek magyar szakos hallgatóinak programja
- Közép-európai színházak rendszerváltás utáni kutatásának projektje
Ugyanakkor számunkra legfontosabbak a hallgatók. Nélkülük mindez nem létezne. Igyekszünk számukra is az oktatás mellett minden szempontból segítséget nyújtani érdeklődési körük kiszélesítéséhez, intellektuális kiteljesedésükhöz. Ilyen vállalkozás volt a Magyazyn című magyar tematikájú lengyel internetes folyóirat, amely egy korábbi előzmény után 2014-től működött. A hallgatói programok közül különös sikernek örvendett a Magyarok nyomában című tanulmányi kirándulás-ciklusunk, amelyet Dél-Kelet Lengyelországba (2015), a lengyel és felvidéki Szepességbe (2017) valamint a Kárpátaljára (2018) szerveztünk – ez utóbbin csaknem 40 hallgatónk vett részt.
Mindez nem valósulhatott volna meg kollégáink lelkes, odaadó munkája nélkül. Amit itt szeretnék megköszönni nektek, azt gondolom, jó csapat vagyunk.
Egyben köszönetet szeretnék mondani a Neofilológiai Kar Dékánságának, akik jóindulatú támogatására mindig is számíthatunk.
Köszönetemet szeretném kifejezni a magyar nagykövetség, a Liszt Intézet valamint a Felczak Intézet számára a példaértékű együttműködésünkért.
Már-már hagyomány szinte, hogy 1o. Jubileumi évünkben új helyre költözünk. Mint ahogy 2012-ben, így 2022-ben is új helyen kezdtük meg a tanévet. Látok ebben egyfajta szimbolikus jelentést – legyen ez számunkra a folytonosságban, a hagyományban egy új kezdet is egyben. Új célokkal, új tervekkel igazodva a sok mindenben megváltozott világunkhoz, azon munkálkodjunk, hogy a Varsói Egyetem Magyar Tanszéke továbbra is a magyar nyelvterületen kívül az egyik legnagyobb, magyar nyelvet és kultúrát oktató és kutató, kiemelkedő színvonalú hungarológiai központ maradhasson. S az a tény, hogy mindezt éppen Lengyelországban tehetjük, különösen kötelez minket!
Éljen a fiatal hetvenéves varsói Magyar Tanszék!
A rendezvény programja itt elérhető.