Az MCC Fellowship Program keretében megadatott számomra az a lehetőség, hogy Wacław Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézetben dolgozhassam, a hétvégeimen pedig Lengyelország tájait járhassam be. Első utam egy történelmi szempontból kiemelkedő városba, Toruńba vitt. Újhelyi János Ábel írása
Toruń Észak-Lengyelországban, a Kujávia-pomerániai vajdaságban, javarészt a Visztula jobb partján terül el. Lakossága kb. 200 000 fő, jelentős iparral bír és igen kedvelt idegenforgalmi célpont. Belvárosa a gótika, a reneszánsz és a barokk, valamint a német és a lengyel kultúra csodás keverékét nyújtja az odalátogatóknak.
Toruń a történelem nagybetűs színpadjára a 13. sz első felében lépett fel, amikor is I. Konrád mazóviai herceg az Ordo Teutonicus Sanctae Mariae in Jerusalemnek, vagyis a Jeruzsálemi Német Szent Mária Rendnek, közismertebb nevükön a Német Lovagrendnek adományozta Kulmerland vidékét, hogy ott erősségeket emelve védjék meg birtokait a kereszténnyé lett Európa utolsó pogány népcsoportjainak a támadásaitól, illetve ha lehetséges, hódítsák is meg az attól északra és keletre elterülő földeket. A lovagok a stratégiailag fontos helyen fekvő Toruńnál építették fel első várukat a térségben 1230-1231 táján, majd innen intézték első támadásaikat a pogányok ellen.
A szerzetesi fogadalmat tett és a kereszténység terjesztésére, illetve védelmére felesküdött harcosok azonban nem csak a csatamezőn és a várépítésben jeleskedtek. A következő évtizedekben Európa egyik legfejlettebb közigazgatási rendszerével és gazdaságával rendelkező lovagrendi államot építettek ki Kulmerlandból kiindulva, fokozatosan kiterjesztve befolyásukat a mai Észak-Lengyelország, valamint a Baltikum területeire. Sikerük egyik titka a számtalan városalapítás és a német hospesek ily módon történő bevonzása volt. 1233-ban ők adományoztak városi jogokat Toruńnak is, mely hamarosan a Hanza-szövetség tagja lett. 1264-ben a régi város mellett létrejött az Újváros. A két teleülés 1454-ben egyesült. Egykori különállásuk ékes bizonyítéka a mindmáig látható kettős városfal a lovagrendi vár közelében.
1411-ben Toruńban írták alá az 1409-1411-es lengyel-litván-porosz háborút lezáró ún. első toruni békét, majd 1466-ban a Német Lovagrend és a Lengyel Királyság között zajló ún. tizenhároméves háborút befejező ún. második toruni békét is, melynek értelmében a lovagrend a lengyel király hűbérese lett, illetve Torun és a környező területek a lengyel király birtokába jutottak.
A lengyel uralkodók uralma alatt gyorsan fejlődött a város, egymás után épültek az új polgárházak és templomok. A 15. század végére már három lengyel mércével katedrálisnak minősülő templomot tudhatott magáénak Torun, melyek a német és a francia gótika legszebb kelet-közép-európai alkotásai közé sorolhatóak.
A 16. században a város lakóinak többsége protestánssá lett, azonban az ellenreformáció keretében idetelepülő jezsuiták – a lengyel királyok hathatós támogatásával – a polgárok nagy részét visszavezették a 18. századra a római katolikus egyházhoz.
A nagy északi háborúban a svédek elfoglalták egy időre a várost, majd Lengyelország második felosztásakor, 1793-ban Poroszországhoz került. 1807-ben egy időre a Varsói Hercegség, majd 1815-ben újra Poroszország része lett a település. A katonás poroszok – tartva az Orosz Birodalom esetleges expanziós szándékaitól – hatalmas erődrendszert építettek a városban, melynek jelentős része még ma is látható.
1919-ben Lengyelországhoz került az akkor 66%-ban németek lakta, de egyébként az akkori lengyel kultúra egyik központjának számító város. 1939. szeptember 7-én Toruńt elfoglalta a német Wehrmacht és a város a Német Birodalom része lett. A német megszállás időszaka alatt hadifogolytábor és Gestapo központ is működött ott – szomorú emlékekkel gyarapítva a település történetét. 1945. február 1-jén végül a szovjet Vörös Hadsereg szabadította fel a várost heves harcok után.
Fontos még megemlíteni a város kapcsán, hogy 1473. február 19-én itt született az emberiség történelmének egyik legnagyobb tudósa, a heliocentrikus világkép megalkotója, Nikolausz Kopernikusz – stílusosan lengyel apától és német anyától.