Az V. Krasiczyni Vezetőképző Nyári Egyetem leghosszabb napján a két nemzet kapcsolatáról, a háborúval kapcsolatos álláspontok különbözőségéről, a média szerepéről és jövójéről, a családpolitikáról és a karrierlehetőségekről is szó esett.

 Hogyan értsük meg egymást? 

Az V. Lengyel-Magyar Nyári Egyetem harmadik napja a Hogy értsük meg egymást című panelbeszélgetéssel vette kezdetét, amelyen Kovács Orsolya Zsuzsanna, Magyarország varsói nagykövete és Sebastian Kęciek, a Lengyel Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott budapesti nagykövete osztották meg gondolataikat. 

 

Kovács Orsolya Zsuzsanna nagykövet asszony a lengyel-magyar kapcsolatot egy két ember közötti barátsághoz hasonlította. Egy baráti kapcsolat nem evidencia, hanem nap nap után tartó küzdelem. Minden emberi kapcsolat egy döntésen alapul, amely után törekednünk kell arra, hogy kitartsunk ezen elhatározás mellett. Ez két ország között sincsen másképp. Meg kell ismernünk egymás nyelvét, történelmét, hogy meg tudjuk érteni a másik álláspontját is. A legtöbb feszültség valójában abból fakad, hogy a kommunikáció nem úgy működik, ahogy kellene. Az ukrán-orosz háború kitörése óta egy dinamikusan változó, feszült helyzet alakult ki. Ezért rendkívül fontos, hogy mind a szívünk, mind az eszünk hangját követve legyünk képesek döntéseket hozni, hiszen mindkét országnak a polgárai érdekeit is szem előtt kell tartania. Más a rálátásunk bizonyos területekre, ezért szükséges megértenünk egymás álláspontját, tapasztalatait. Csak úgy, mint egy házasságban: vannak nehéz pillanatok, de korábban hoztunk egy döntést egymás mellett, és ehhez igyekszünk tartani is magunkat. 

 

Sebastian Kęciek nagykövet úr szavaival élve Lengyelország állami politikai érdeke alapvetően eltér Magyarországétól. Ez a háború globális változást hozott magával. Egy olyan kiélezett témában, amely kapcsán heves érzelmek dúlnak az emberekben, szerinte is elengedhetetlen a folyamatos kommunikáció, hogy tisztázzuk egymással, miért azt a magatartást követjük, amit. 

 

Ami a közmédiát illeti, Kovács Orsolya Zsuzsanna nagykövetasszony elmondása alapján Varsóban folyamatosan monitorozzák az álhírek megjelenését, hogy amilyen hamar csak lehet, vissza tudják azokat szorítani. Sebastian Kęciek nagykövet úr azt is kiemelte, hogy a történelem során még sosem volt példa olyan háborúra, amely ilyen mértékben közölve lett volna a közösségi médiában, mint a mostani. A gondot csak az jelenti, hogy az újságírók visszafogottan fogalmaznak, vagy az is előfordul, hogy érzelmi okokból nem hajlandóak bemutatni egymás álláspontját. Erre például szolgál nagykövetasszony szerint az is, hogy alig szerepel a lengyel köztudatban az a tény, hogy 850 ezer ukrán menekült lépte át a magyar határt. Szerinte ez amiatt van, hogy az érzelmi narráció lefedte a tényeket. Szemléletmódjában ez a két ország úgy működik, mint két szerv: Lengyelország a szív, Magyarország pedig az agy. Ahogy ezek különböző szervek, mi sem vagyunk egyformák. Mindkét szerv létfontosságú egy szervezet működéséhez, csak máshogy fejezzük ki a gondolatainkat. 

 

Nagykövetasszony szerint a két ország a keleti világ tekintetében más, a nyugat felől azonban hasonló véleményen van. Az Európai Uniós erős nemzetállamok szövetsége, mi, mint két uniós határország fontos szerepet töltünk be ebben a szövetségben, ezért komoly partnerként kell kezelnünk egymást és közösen küzdenünk az eszközökért. Nagykövet úr azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy igaz és igen becsülendő, hogy Magyarország teljesíti uniós kötelezettségeit, megnyitotta határait a menekültek számára, viszont közülük a legtöbben csak keresztülmentek Magyarországon, nem telepedtek le annak területén. Ez pedig hatalmas eltérés Lengyelországhoz képest, ahol viszont súlyos problémát vet fel, hogyan biztosítsanak lakhatást a több millió, letelepedni kívánó bevándorlónak. Ám nagykövetasszony szerint ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy mivel az ukrán nyelv sokkal inkább hasonlít a lengyelhez, mint a magyarhoz, Lengyelországban kisgyermekkortól kezdve a menekültek könnyebben integrálódnak be a társadalomba. A környéken, ahol nagykövetasszony lakik, a lengyel és az ukrán gyerekek még háborúsdit is szoktak játszani egymással. 

 

Nagykövet úr szerint hosszú távon az lenne a legjobb, ha vissza tudnánk térni a Visegrádi Négyek február előtti állapotához, illetve rendkívül fontos lenne a Három tengely formáció fejlesztése is, hiszen diplomáciailag a cseheken is sok minden múlik. Nagykövetasszony azonban ezenfelül arra is felhívta a figyelmet, mennyire fajsúlyos szerepe van a kulturális diplomáciának. Ezek a Felczak Intézet által szervezett nyári egyetemen is alapvetően kulturális diplomáciát folytatnak az előadók és a résztvevők. A kulturális diplomácia célja a különféle intézetek szorosabb együttműködése, a két nemzet közötti minél több kapcsolódási pont fellelése, amelyek szerepe ilyen válsághelyzetekben különösen felértékelődik. 

 

Felmerült az a kérdés is, hogy van-e lehetőség egy olyan közös portál létrehozására, amely mindkét ország tekintetében valós információkról számol egymás lakosainak, ezzel is csökkentve a harag szításának esélyét. Nagykövetasszony szerint ez valóban kulcsfontosságú, a budapesti Felczak Alapítvány pedig fordításokkal, illetve más eszközökkel is igyekszik ezen dolgozni. Nagykövet úr szerint azonban arra is figyelni kell, hogy egy megszólalás értelme a kontextustól függően sokféle lehet, valamint az sem mindegy, hogy a médiaszolgáltató ideológiailag milyen beállítottságú, ez is befolyásolhatja, korlátozhatja a tartalmak megjelenését. 

 

Nagykövet úr szavaival élve Lengyelországnak tiszta a lelkiismerete, szerinte a háborúval kapcsolatban eddig jó döntéseket hoztak. Azt is bevallotta, hogy igyekszenek megérteni Magyarország álláspontját, történelmi indokait, azt viszont nem érti, miért hangoztatja azt, hogy a béke oldalán áll, hiszen Európában minden állam azon áll. Nagykövetasszony szerint minden országnak megvan a saját érdeke, a kormányon döntéseivel pedig általában a lakosságuk nagy része egyetért. Magyarország álláspontját vizsgálva azt is figyelembe kell venni, hogy hazánknak a volt Jugoszlávia területével közös határánál még jóval az ottani háború vége után is hallhattunk bombázásokat. Lengyelország ezzel szemben bár nem vesz részt az ukrán-orosz háborúban, mégis úgy tesz, mintha. 

 

Nagykövet úr szerint a legnagyobb különbség, hogy Magyarország úgy hiszi, Oroszország csak Ukrajna területét kívánja elfoglalni, nincs másra utaló jel. Lengyelország szerint azonban az orosz állam minden lépése offenzívát jelent. Ez a háború maga nem globális, azonban globális kiterjedtségű krízist okozott. Ezért úgy látják, Lengyelország racionális lépéseket tett saját biztonsága érdekében. Nagykövetasszony afelől fejezte ki aggodalmát, hogy bár Magyarország minden uniós szankciót megszavazott, ő nem tudja biztosan, vajon a jó irányba visznek-e minket ezek az eredmények. Nem fog-e több hátrányt okozni Európának, mint Oroszországnak? 

 

Nem tudjuk még, mi lesz a háború kimenetele, egy dolog azonban biztos: a II. világháború alatt ellentétes oldalon álltunk, most pedig azonosan. Mint minden baráti kapcsolatban, ebben vannak mélyebb pontok. Tisztán, higgadtan kell kommunikálnunk egymással annak érdekében, hogy barátságunk újra a régi fényében tündököljön, és nem elpusztítva, hanem megerősödve, kéz a kézben juthassunk ki ebből a krízisből. 

Állapotfelmérés a magyar-lengyel kapcsolatokról

A résztvevők szerint a nap egyik legizgalmasabb beszélgetésén Faragó Csaba, a Századvég Alapítvány külügyi igazgatója, Łukasz Kudlicki, a lengyel Honvédelmi Minisztérium politikai kabinetfőnöke, valamint Pálfalvi Lajos irodalomtörténész, a PPKE-BTK Szlavisztika tanszékének vezetője beszélgettek a magyar-lengyel kapcsolatok jelenéről.

Lukasz Kudlicki egy sporthasonlattal vezette fel a beszélgetést, arról beszélt, hogy kicsit mi magyarok és mi, lengyelek úgy viselkedünk, akár a futballszurkolók, különösen azok, akik a fotelből követik az eseményeket hatatalmas érzelmi indulattal drukkolva egyik vagy másik félnek a küzdőtéren. Arra biztatta a résztvevőket, hogy ne csak kövessék az eseményeket, de lépjenek is a pályára, cselekedjenek közös dolgainkban.

Az ukrajnai orosz invázió miatt kibontakozott lengyel-magyar nézetkülönbséggel kapcsolatban ugyanakkor nyugalomra intett, és arra, igyekezzünk kölcsönösen félretenni polono- és hungarocentrizmusunkat. Mint fogalmazott, minden kor valamiképpen rendkívüli, éppen ezért fontos, hogy higgadtan közelítsünk a kérdéshez, annál is inkább, mert a konkrét háború mellett folyik egy hasonlóan kemény információs háború is, amely kiválóan alkalmas arra, hogy összeugrassza nemzeteinket. Ebben ráadásul Oroszország különösen érdekelt, noha olykor bizonyos, országainkat érintő lépéseivel az Unió is az orosz érdekeknek kedvez. Arra hívta fel a jelenlevőket, hogy igyekezzenek megtalálni azt a számos potenciális felületet, amelyen együttműködhetünk. Ha már itt Przemyślben beszélgetünk, lehetne ez például a galíciai hadjárat sírjainak közös feltárása is, ahol még mindig számtalan feladat akad – tette hozzá.

Zárszavában egymás kölcsönös megismerésének szükségességét sürgette – mint mondta, a mostani helyzet  is annak bizonyítéka, hogy az ezeréves barátság mellett milyen kevéssé is ismerjük a másikat.

Pálfalvi Lajos igyekezett már rögtön az elején felrázni a közönséget: arra kérte a résztvevőket, hogy ne utánozzunk a diplomaták semmitmondását, akik mindig azt mondják, hogy majd megoldódik a helyzet, mert egyáltalán nem biztos, hogy ez megoldódik. Ő képviselte a válaszadók közül a legborúlátóbb álláspontot: mint mondta, nagyon örül, hogy ez a rendezvény megvalósul, és a jelen helyzetben már abban sem biztos, hogy a jövőben is így lesz. A helyzet ugyanis rendkívül súlyos, a lengyel-magyar kulturális kapcsolatok a mélyponton vannak, és a közeli jövőben nem látszik erről elmozdulás.

Arra is rámutatott, hogy fontos volna, hogy ne arról próbáljuk meg megítélni egymást, hogy ki mit gondol az oroszokról. Óva intett attól is, hogy annak a téves diagnózisnak a csapdájába essünk, amelyről a korábbi beszélgetésekben már sokszor szó esett: miszerint a lengyelek pusztán érzelmi alapon közelítenek a kérdéshez, míg a magyarokat a tiszta racionalitás vezérli.

Hangsúlyozta, a legfontosabb az volna, hogy a lengyel nemzet megértse a magyarok motivációit, és Magyarországon is terjedhetne a lengyel álláspont ismerete. Hozzátette ugyanakkor, ő maga a lengyel megközelítés híve.

Kételyeit fejezte ki ugyanakkor azzal kapcsolatban, hogy a lengyel társadalomban uralkodó lengyel-ukrán testvériség idillje mennyire tartós, ugyanis a két nemzet közt szerinte számos alapvető különbség van. Mint mondta, fontos lenne, ha nem felejtenék el a lengyelek, kikhez állnak kulturálisan közelebb szövetségeseik közül.

A magyar állásponttal kapcsolatban elmondta, a magyar külpolitika hagyományosan bezárkózó jellegű, amelyhez társul az is, hogy a magyar társadalom igen hiányos ismeretekkel rendelkezik keleti szomszédjáról, ráadásul a magyarok, kiváltképpen az elmúlt időszakban sok sérelmet szenvedtek Ukrajnától. A politikai konjunktúrának vége, de a mostani törést megsínylik a kulturális kapcsolatok is – zárta mondandóját.

Faragó Csaba hozzászólásában mindkét korábbi hozzászólást megköszönte, mint fogalmazott, mindkettőben számos megfontolni való igazság hangzott el. Beszédében elsősorban a magyar álláspontot árnyalta. Leszögezte: Magyarország tudja, ki az agresszor ebben a helyzetben, és ismeri a háború tétjét. Ebben természetesen egyetértünk a lengyelekkel – jelentette ki. Hangsúlyozta, hogy Magyoroszág mélyen elítéli a háborút, a béke pártján áll. Ismertette az ukrán menekültek tömeges magyarországi befogadásának arányait is. Fontosnak tartotta ugyanakkor megjegyezni, hogy Magyarország energetikai helyzete, és energiapolitikája ugyanakkor szűkre szabja mozgásterét.

Hosszan beszélt továbbá az ukrán nyelvtörvényről, és arról, hogy a magyar kisebbség tagjait a korábbi időszakban, és most is számtalan zaklatás érte.

Köszönetet fejezte ki a szervező Felczak Intézetnek, kiemelte, mennyire nagy jelentősége van annak, hogy ez az a rendezvény, ahol minderről szabadon beszélhetünk.

 

A legfontosabb a család! És hogyan tovább?

A délelőttöt lezáró panelbeszélgetésen Nagy - Vargha Zsófia fiatalokért felelős helyettes államtitkár, Lilianna Sicińska a 3+ Nagy Családok Szövetségének társadalmi tevékenységek koordinátora Marcin Bąk moderálásával a családok helyzetéről beszélgetett.

 

Megállapították, hogy a családok Európában válságban vannak. Jellemző tendencia a népességcsökkenés, a családos értékek háttérbe szorulása és ezt a mostani háborús helyzet is megnehezíti. Államtitkár asszony kiemelte, hogy míg régebben 24 év volt a szülési átlagéletkor addig most már 29 év ami érzékelteti milyen tendenciák uralkodnak manapság. Viszont meg lett említve az is, hogy Magyarország a többi országhoz képest jó úton halad,hogy megállítsa a népességcsökkenést.

Felmerült a kérdés, hogy az állam bele tud-e valamilyen módon avatkozni a csökkenésbe,amire válaszként be lettek mutatva a különböző állami támogatások. Liliana Sicinska ismertette a Lengyelországban elérhető támogatásokat, például az 500+ projektet ami a családok megerősítésére szolgál. Látván a magyar családpolitikai sikereket a lengyel fél azt is említette, hogy próbálnak a magyar mintához hasonlóan cselekedni, amire sok más európai ország is követendő példáként tekint.

A résztvevők azt is megvitatták, hogy milyen trendek, milyen változások vezetnek a társadalom elöregedéségez, például a könnyen elérhető utazás, a városokba migrálás, ami családokat szakít szét, a tömegkultúra által promotált egyedülálló lét népszerűsítése, a házasság intézményének elbagatelizálása, a rövidtávú kapcsolatok népszerűsítése valamint a gyermektelenség promotálása.

Miniszterasszony a hallgatósággal lengyel kollegájához hasonlóan ismertette a magyar családtámogatási intézkedéseket, például a családvédelmi akciótervet, az otthonteremtési kedvezményt, amikkel az előbb felsorolt problémákat akarják kiküszöbölni.

Szóba került a család mint értékeket hordozó és átadó intézmény fontossága Sicińska asszony Wacław Felczakot is felhozta mint pozitív példát, hiszen ő is a családjától kapta azokat az értékeket amik később segítették őt és meghatározták az identitását. Kiemelték azt is, hogy csak a család tud olyan értékeket adni ami a mai materiális világban segíthet jobban érvényesülni.

A beszélgetés végén a hallgatók kérdéseire is válaszoltak a vendégek, majd konklúzióként levonták, hogy bár még nem minden tökéletes, és ezekben a vészterhes időkben nehezebb fejlődni, de jó úton halad mindkét ország a fiatalok és családok támogatásának ügyében.

 

Karrier a hivatalban? A szakmai fejlődés ösvényei a közigazgatásban

A nyári egyetemen résztvevőknek a második napon lehetőségük volt kis csoportokban műhelyfoglalkozásokon is részt venni, olyan témakörökben mint például a hivatali életben való öltözködés, a modern újságírás, a fényképezés magasabb szinten való űzése és a hivatalokban való munka és karrier.

A Radosław Wiatr által vezetett műhelyfoglalkozáson a magyar és lengyel résztvevők részletesebben is megismerhették a lengyel közigazgatás felépítését és annak különlegességeit, az ott való munkának szépségeit valamint azt, hogy ha ott tervezik el a jövőjüket milyen kihívások, milyen lehetőségek várnak rájuk.

Magdalena Uchaniuk foglalkozásán pedig a résztvevők megismerkedhettek az újságírás különböző műfajaival és tanácsokat kaptak hogyan tudnak sikeressé és egyedivé válni pályájuk kezdetén.

 

Női szemmel…

 

Az V. Lengyel-Magyar Nyári Egyetem harmadik napjának Női szemmel című izgalmas panelbeszélgetésén Mándli Klára Sarolta (doradca ds. zagranicznych), Gedeon Márta, a Waclaw Felczak Alapítvány felügyelőbizottsági tagja, Magdalena Uchaniuk, a Radio Wnet szerkesztője, illetve Magdalena Ziemska, a Krasiczyni Várkastély marketing-, reklám- és értékesítési igazgatója gondolatait hallgathatták meg a résztvevők. Ezek a hölgyek arra próbálták felhívni a hallgatóság figyelmét, miképp és mennyiben látják a világ történéseit más szemmel a nők, mint a férfiak. 

 

Mándli Klára Sarolta először is azt emelte ki, mennyivel erősebbnek látja a közép-kelet-európai nőket, mint a nyugatiakat. Ennek okát abban vélte felfedezni, hogy a mi országunk hölgyeit megedzették a történelmünk eseményei, az, hogy a háborúk alatt teljesen magukra voltak utalva, egyedül kellett vezetniük a háztartást, eltartani és felnevelni a gyermekeket. Manapság azonban a férfiak már nagyobb mértékben kiveszik a részüket a gyereknevelésben. Gedeon Márta szerint családban élni szebb, mint egyedül, és az emberek csak a család és munka közötti egyensúly fenntartásával élhetnek teljes harmóniában.

 

Magdalena Uchaniuk szerint a lengyel nyelv fennmaradását, sőt azt is, hogy mi egyáltalán itt lehetünk most, az édesanyáinknak köszönhetjük. A lengyel nőket alapvetően nagyon megedzette a varsói felkelés alatti magukra utaltság. Szerinte a női és a férfi gondolkodásmód között éles különbség van atekintetben - amely leginkább a filmiparban figyelhető meg nők, illetve férfiak által rendezett műsorokon -, hogy a hölgyek szívesebben vonódnak be érzékenyebb társadalmi kérdésekbe, könnyebben vállalják fel ezekkel kapcsolatban a véleményüket. Ez a nők alapvetően gondoskodó természetéből fakadhat. 

 

Magdalena Ziemska azt osztotta meg a résztvevőkkel, hogy jelenlegi munkahelyén szorgalmának köszönhetően rengeteget fejlődött ahhoz képest, amilyen az első napján volt. Nagyon szereti a munkáját, mivel inspirálja, hogy minden nap újabb és újabb emberekkel kerülhet interakcióba. Szereti megfigyelni az okos, bölcs nők karrierútját, és szeretne tanulni tőlük. Szerinte a nők alapvetően nagyon érzelmesek, amelynek pozitív és negatív askeptusa is van. Ez abban is megnyilvánul, hogy amíg a férfiak általában jobban szeretnek egyszerre csak egy “csatornán” jelen lenni, addig a nők lételeme, hogy egyszerre több dologra is oda tudnak figyelni. Míg a férfiak a megfigyelésben jók, addig a nők a dolgok elemzésében tehetségesek inkább - és őszintén szólna nagyon is élvezik ezt. 

 

Gedeon Márta elmesélte, hogy a nagymamája hogyan alapított céget a II. világháború után. Rajta úgy látta, hogy mivel ezt a karrierutat választotta, annak a társadalmi elvárásnak a terhe nehezedett rá, hogy vezetőként hasonlóan gondolkodjon, mint egy férfi. Szerinte ez a nyomásgyakorlás nagyon negatív következményekkel járhat. A férfiak és nők közötti különbözőségben meg lehet találni a pozitívumokat is, mint például azt, hogy egy megoldandó feladatra tekintve egy nő más dolgokat vesz észre elsőként, mint egy férfi, amelyet akár a javára is fordíthat. A lényeg, hogy a nők és a férfiak kiegészítsék egymást. 

 

Manapság néhol megkérdőjeleződik, hogy valóban ilyen nagy hangsúlyt kell-e fektetnünk a nemek különbözőségére, vagy a nem csupán egy társadalmi leképeződés, valójában nincs is vagy csak elenyésző szerepe van. 

 

Magdalena Uchaniuk elmondta, hogy számos vita folyik erről a kérdésről, amely egyre inkább polarizálódik. Nagyon népszerűvé vált a nemek egymáshoz feszülésének hangsúlyozása. Elmondta, hogy a kisfiára ő sosem erőltette rá azt, hogy kisautókkal játszon, mégis ez lett a kedvenc elfoglaltsága már azelőtt is, hogy óvodába ment volna. Tehát nem is a kortársai nyomására alakult ez ki benne. Ez nem véletlenül van így, a génjeinkbe van kódolva. Szerinte ez a vita felesleges, azonban ha túl korán jut el a fiatalokhoz a genderideológia, könnyen azelőtt megkérdőjeleződhet bennük a nemi identitásuk, még mielőtt igazán érintenék és érdekelnék őket ezek a kérdések. Ma Lengyelországban már a 13-14 éves korosztálynak teljesen más problémái vannak, mint korábban. Most már inkább azt a kérdést teszik fel maguknak ennyi idősen, hogy vajon transzneműek-e. Magdalena Uchaniuk szerint ez veszélyes. Ő úgy tartja, közölni kell a fiatalokkal, hogy a nemi identitás kérdése csak másod-, harmadrendű dolog, legalább ilyen fontos az ember jelleme. 

 

A mai kor szülői számára hatalmas kihívást jelent értékeket átadni a fiatalok részére, mivel a média sokszor lerombolja a szülők tanítását bennük. Konzekvensnek kell lennünk ebben, hogy ne az határozza meg legnagyobb mértékben a gyermekek énképét, amit kívülről kapnak, hanem amelyet a család közvetít feléjük. Azon is el kell gondolkodnunk, nem-e többet árt, mint használ, ha a politikai korrektség nevében megtiltjuk a kisfiúknak, hogy háborúsdit játszanak, amely már nagyon régi “hagyomány” az ő körükben. 

 

Felmerült az a kérdés is, hogy a gyermeknevelésben vajon hol van a női érzelmesség határa, mikor kell megállni és határozottan fellépni a gyermek viselkedésével szemben. 

 

Gedeon Márta szerint a családi fészket elsősorban a nők feladata megteremteni annak érdekében, hogy a gyermekek egy meleg, szerető környezetben nőjenek fel. Ma már viszont a gyermeknevelés közös projekt kellene, hogy legyen. Amikor fegyelmezésre kerül a sor, szerinte főként az apa szolgálhat jó példaként, de az anyáknak is meg kell tanulniuk, hogyan szabjanak gátat a gyerekek számára. Annál is inkább, mivel a gyermek alapvetően a szülő magatartását figyeli meg, azt igyekszik utánozni. 

 

Mándli Klára Sarolta kihangsúlyozta, hogy modern világunkban a közösségi medián keresztül az információ mindenkit sokkal gyorsabban ér el. Ezt a gigantikus információáradatot a gyermekek nem képesek megfelelően kezelni. A szülők egyik legfontosabb feladata átadni nekik azokat a készségeket, amelyek segítségével meg tudják majd szűrni a különböző tartalmakat. 

 

Magdalena Uchaniuk kiemelten fontosnak tartja, hogy ahelyett, hogy leültetjük a rajzfilmek elé a gyermekünket, inkább olvassunk nekik meséket, nézzünk velük együtt természetrajzi filmeket. Saját öt éves kisfiával tapasztalta meg, hogy míg ilyen dolgokkal töltik az idejüket, a gyermeke sokkal nyugodtabb, ha azonban mesét néz, láthatóan nagyobb feszültség keletkezik benne. Szerinte a gyermek személyiségfejlődése szempontjából életük első öt éve a legfontosabb időszak. Ilyenkor sokat kellene nekik mesélni, egyedül hagyni őket játszani, hogy felfedezzék a világot és fejlődjön a kreativitásuk. Ha ezt tesszük, valószínűleg sosem fog unatkozni. 

 

Magdalena Ziemska úgy látja, tizennyolc éves fiát már nem képes megóvni a közösségi média, a fake news és a virtuális játékok veszélyeitől. Szerinte a legfontosabb a gyermekekkel való rendszeres kommunikáció, odafigyelés, minőségi időtöltés, mivel csak így tudjuk nekik átadni azokat az értékeket, amelyeket szülőként képviselünk. Fontos megosztanunk velük, mi hogyan látjuk a világ egyes vitatott kérdéseit, a legjobb pedig, ha együtt elemezzük ki őket velük. 

 

Gedeon Márta elborzasztónak találta, amikor egyszer egy buszon utazva látta, hogy egy anyuka ahelyett, hogy a kisgyermekével foglalkozott volna, a telefonját nyomogatta. Szerinte nagyon fontos, hogy arra ösztönözzük a gyermekeinket, hogy jól és hasznosan töltsék ki a szabadidejüket, például sporttal, nyelvtanulással. Mándli Klára Sarolta is kihangsúlyozta, hogy egy szülő és egy gyermek közötti közvetlen, személyes kapcsolatot semmilyen okos eszközzel sem lehet pótolni. 

 

Magdalena Uchaniuk szerint a súlyosabb területeken, mint például a pornográfia a szülői ellenőrzés nem mindig sikeres, ezért jogszabályokkal is szükséges lenne ezen tartalmak elérhetőségét nagyon szigorúan korlátozni. Gyermekeink védelmében kulcsfontosságú szerepet játszik az is, milyen óvodába, iskolába iratjuk be őket, hiszen személyiségük fejlődését nagyban befolyásolja az, hogy nap, mint nap milyen közegben szocializálódnak. Gedeon Márta szerint az egyházi intézmények nagyon jó munkát végeznek ilyen téren. 

 

Mándli Klára Sarolta szerint mivel a különféle mozgalmak sokkal gyorsabban érnek el minket, mint mi azt várnánk, minden ideológiai irányzat hatására előre fel kell készülnünk. Ezen az úton rendkívül fontos, hogy gyermekeinknek egészen kicsi kortól kezdve átadjuk azokat a családi értékeket, amelyeket mi is vallunk, így nagyobb az esély arra, hogy hamarabb kialakuljon bennük egy egészséges értékrend, és ezáltal már önállóan is képesek legyenek megszűrni az őket bombázó ideológiákat. 

A média jövője

A második nap utolsó beszélgetésén Geri Klára a Kossuth Rádió szerkesztője moderálásában vitatta meg Heincz Barnabás a Hypeandhyper újságírója, Magdalena Uchaniuk a Radio Wnet szerkesztőjével és Krzysztof Kuczyński a Polskie Radio újságírójával a klasszikus média jövőjét.

A résztvevők beszéltek arról, hogy milyen hivatásként élik meg a médiában való munkát, hogy a mostani generáció hangjaként fontos ismertetniük az álláspontjaikat, viszont jelenleg a médiában olyan változások zajlanak amik nagy kihívások elé állítja őket.

Krzysztof Kuczyński elmondta, hogy az internet megjelenése óta egy folyamatos változás zajlik ami a különféle médiumokat összemossa és ezáltal újabb és újabb nehézségekkel kell szembenézniük. Uchaniuk asszony egyetértett kollegájával, ő elmondta, hogy bár a rádióban tervezte a jövőjét, manapság az előbb említett változások miatt, már kénytelen a kamerák előtt is szerepelni. Heincz Barnabás az írott és nyomtatott újságírás képviselőjeként szintén osztotta az elhangzott véleményeket valamint elmondta azt is, hogy manapság az internetnek köszönhetően bárki képes már publikálni valamint véleményt nyilvánítani, ami egy komplikált helyzetet teremt. Ezt a komplikált helyzetet bővebben is kifejtették a résztvevők, megemlítették például az Európában jelenleg nagy problémát okozó információ és narratíva válságot, szemléltették példákon keresztül, hogy milyen tényezők vezettek ehhez az állapothoz, többek között a felgyorsult világ, az emberek médiával szembeni szkepticizmusa, a bizonyos médiumok által elkövetett hazugságok valamint olyan új műfajok megjelenése mint a podcastok és a manapság egyre nagyobb problémát okozó úgynevezett véleménybuborékok kialakulása.

A hallgatók kérdései is olyan fontos témákat jártak körül mint például a cenzúra, ami már nem csak állami szinten van jelen hanem civil szervezetek és a közösségi médiát uraló cégeknél is. A vitakultúra fontosságát is megvitatták, valamint befejezésként a fiatalok véleményének szükségességére is felhívták a figyelmet a beszélgető felek, hiszen szerintük e nélkül a média nem tudna lépést tartani a gyors fejlődéssel.

Nagy Vanda, Béres Dávid, KG

A 3. nap képei:

 

 

A Nyári Egyetem támogatói: