Bármelyik lengyel iskolás tudja, hogy a XVII. században a Két Nemzet Köztársasága közel egymillió négyzetkilométeren terült el, részben magába foglalva a mai Lengyelország, Litvánia, Belarusz, Ukrajna, Lettország, Oroszország és Moldávia területeit. Azt viszont már kevesen tudják, hogy ebben az időben egy lengyel nemesúr szuverén lengyel városállamot alapított az ázsiai kontinens túlsó felén, a Varsótól 200 napi járóföldnyire található Albazino környékén, az Amur folyó partján. Következzék hát Jaxa regényes története.

Az Amur partja napjainkban

Néhány évtizedig állt fenn egy ország, amely bátran ellenállt az akkori világ két óriási hatalmának: nem félt sem az orosz cártól, sem a kínai császártól. Száműzöttek, kalandorok, szökött parasztok és hadifoglyok által alapított képződmény volt, amelyet a cár bosszúja elől menekülő és a kínai császárság nyomásával szemben egyensúlyozó lengyelek alapítottak és irányítottak. Hogyan lehetséges, hogy ez az Amur menti ország kihívást jelenthet a világ legnagyobb hatalmai számára? Ki volt a vakmerő férfi aki vezette, és hogyan alakult a regénybe vagy kalandfilmbe illő történet?

Nem sokkal történetünk előtt kezdődik a Bajkálontúl, Dauria vidékének hivatalos történelme – az orosz és a kínai határvidéken található terület tipikus átmeneti zóna volt, amely igen sűrűn cserélt gazdát. Itt épült a század elején egy határvédelmi erőd, amely  történetünk fő helyszíne lesz. A folyó két oldalán pedig ott áll két születő nagybirodalom található: orosz földön épp megindul a Romanov-dinasztia, Kína pedig újból magára talál a Csing-dinasztiával a mandzsu hódítást és az ország egyesítését követően. Természetesen mindkettő a másik kárára igyekszik terjeszkedni.

Griffes lengyel nemesi cimer - ilyen használhattak a Jaxák is

Egy lengyel nemesúr

Mindeközben, innen nyolc és félezer kilométerrel nyugatra Lengyelország az Jagelló-aranykor után a háborúk évszázadát éli, az első évtizedekben megszületik történetünk főszereplője, Nicefor Czernichowski. De genthe ruthenus, azaz ruszin illetve ukrán gyökerű lengyel nemesi családból érkezik, a Jaxa-címer alatt látja meg a napvilágot a Zsitomir mellett, Czerniachówban.

A Zadnieprzania Ruś, azaz a Dnyeperen túli Rusz vidéke, a Lengyel-Litván Nemzetközösség határa igen gyakran cserélt gazdát, keleti szomszédai mindig is igyekeztek elfoglalni ezeket a területeket. A város több mint 100 évig a Moszkvai Nagyhercegséghez tartozott, csak 1618-ban, a moszkovita háborút lezáró fegyverszünet után került vissza a Nemzetközösséghez. De nem sokáig, ugyanis közvetlenül III. Vasa Zsigmond halála után, 1632-ben kitört az immár VI. lengyel-orosz háború. Az cári hadsereg belépett a Lengyel Köztársaság területére, és bekerítette Szmolenszket. 2 évnyi ostrom után azonban számos lengyel-litván-kozák csapat érkezett a város megmentésre, és megadásra kényszerítették az oroszokat. Ennek folyományaként egy évvel később a Czerniachowskie vajdaságot hozták létre a családhoz tartozó földeken a Jaxa címer alatt.

 

A besült blöff

Sajnos azonban ezt hősünk, Nicephorus már nem láthatta. Az 1633-ban egy csata során, miközben atyai földje megvédéséért harcol, az oroszok foglyul ejtik, és hadifogolyként apjával, Romannal együtt a Moszkvától északra fekvő Vologdába kerül. Nem sokkal később azonban, a polanówi fegyverszünet aláírása után a fogvatartottak nagy részét elengedték, és visszatérhettek a Lengyel-Litván Nemzetközösségbe, a Czernichowski-család azonban marad, áttér az ortodox hitre, és hűségesküt tesz I. Mihály cár előtt. Ennek fejében 3 rubelt és 50 kopejkát kaptak, de a cári hatalom hamarosan szembesül azzal, hogy a lengyelek részéről csupán blöffről van szó. Amint Czernichowskiék megkapták 7 rubeles zsoldjukat, mindkét nemes dezertált és megkezdte hazaútját Lengyelországba. Hamarosan elfogták és a cári udvarba vitték. Itt családjával együtt büntetésül nemesi címe elvesztésére és Jenyiszejhez való száműzetésre ítélte Szibériában - 5000 kilométerre otthonától.

Ahogy akkoriban az effajta áthelyezéseknél lenni szokott, Nicephorus családjával együtt, újdonsült feleségével három fiával és két lányával költözött oda, és hamarosan valódi karriert kezdett a cári adminisztrációban - segített Jerofej Habarovnak a mezőgazdaság kiterjesztésében a Jenyiszej környékén, majd Kirenszkben a felső Lena régió kereskedelmi útvonalainak biztonságát őrző különítményének parancsnoka lett. Később Ust'-Kut településen, a Kut folyó torkolatánál Lénáig, 1652-ben vette át a sóművek irányítását is. Közel 30 évig békében és jólétben élt itt, magas állami fizetést is kapott. A Moszkvába látogató Czernichowski még levélben azt is kérte is a cártól, hogy kaphassa vissza nemesi címét, erre azonban nem kapott választ.

 

Az erőd korabeli metszeten

A száműzetés

A kecsegtető karrier azonban 1664-ben, egy szép nyári napon derékba tört. A kirenszki erődben, az éves vásári mulatság alatt egy részeg orosz cári tisztviselő, Lavrentyij Obuhov megerőszakolta főhősünk lányát, Pelagiát, aki egy ortodox pap felesége volt, illetve elrendelte a másik lány férjének letartóztatását. Ezt a lengyel nemes nyilván nem hagyhatta annyiban: bár ma szélsőséges önbíráskodásnak tűnik, de Nicefor tudhatta, hogy ha bármiféle igazságszolgáltatást akar, akkor a saját kezébe kell vennie a dolgokat, hiszen a cári Orosz Birodalomban a kormányzót soha nem vonták volna felelősségre efféle bűncselekmény miatt. A léha Obuhov már a hajóján ült a Léna folyón, hogy hazautazzon, amikor Nicefor egy csoport felfegyverzett kozákkal oldalán megérkezett, és kardélre hányták Obuhovot és kíséretét.

Ezért azonban halálbüntetés jár – így hát Czernichowski menekülni kényszerült, 84 fős udvartartásával keletnek vette az irányt. A kegyetlen szibériai tél után, hosszú hónapokkal később, a cári hadsereggel és a helyi törzsekkel vívott harcok és betegségek miatt megfogyatkozott menekültek maroknyi csapata elérte Albazinót, amely ekkoriban nem volt több, mint egy, a korábbi kínai-orosz harcok által szétdúlt rom. A szökevények úgy döntöttek, ott maradnak, ezért elkezdték újjáépíteni a várat, amelyet később a Czernichowski-címer tiszteletére Jaxának neveztek el.

A város e pillanattól fogva további száműzetésből menekülők, szökött parasztok, kétes elemek és hadifoglyok menekülési célpontja lett, köztük több lengyel is érkezett ide. Egy korabeli leírás szerint a település központja a téglalap alakú, fából készült erőd volt, amely egy meredek folyami lejtőn állt, amelyre a település két tornya nézett; a másik oldalon azonban, a dombok felől a szárazföld felé csak egy őrtorony állt. Ez utóbbinál volt az erőd egyetlen bejárata. A kapu fölött volt egy udvari terem, egy kilátó, és a folyóparti őrtornyokban egy-egy lakóhelyiség megerősített tetővel.

Ahogy a város fejlődött, Czernichowski rájött, hogy nem védi meg országát a kínai és orosz próbálkozások ellen, ha nem vonzza magához a helyi lakosságot. Hamar elterjedt a stabil erőd híre, és Jaxa elkezdte uralni a helyi földeket. Az orosz és kínai terrort átélt helyi pásztorok és parasztok Czernichowskiban egyfajta felszabadítót láttak, tiszteletet keltett a helyiek körében, akik emlékeztek az orosz terrorra, és Czernichowskiban esélyt láttak a megmentésre, ezüsttel és cobolyprémekkel is kedveskedtek neki, később adót is fizettek. Újabb kis telepek létesültek a vár körül – a Jaxa államot ekkora immár 500 fegyveressel védték, és csak az erőd körül félszáz házat építettek. Néhány évvel később az állam már több száz négyzetkilométerre terjesztette ki fennhatóságát.

 

A bölcs kán birodalma

Moszkva eleinte nem tulajdonított jelentőséget a lengyel törpeállamnak, és logisztikailag is bonyolult lett volna megsemmisítenie, ezért kezdetben a lengyel államalapító zavartalanul munkálkodhatott. Czernichowski hamarosan diplomáciai kapcsolatokat létesített Kínával, amely elismerte Jaxa függetlenségét. Figyelemre méltó, hogy a kínai udvar szintén lengyelül írt neki, "a bölcs kánnak" címezve.

A kincstárat és Jaxa zászlóját a várban őrizték. Nem lett volna lengyel az államfő, ha nem hozott volna magával egyházi képviselőt is – még Kirenszk óta kísérte őt egy Hermogenes nevű uniátus szerzetes aki nem mulasztott magával hozni egy Istenszülő Szűzanya ikont is (amely azóta is Albazino múzeumában áll). A város körül új települések, vámkamarák épültek, amelyek közvetlenül a diplomáciai kapcsolatok felépítése után jöttek létre a kínai határon. Létrejött egy törvénykönyv is, amelyet a bazilita Hermonegenes írt. A lengyelt az állam hivatalos nyelvévé nyilvánították.

 

Jaxa egy korabeli térképen

Sötét fellegek

Az egyensúlyozás politikája ugyanakkor nem tarthatott sokáig – a szomszédos orosz területek vezetői be- betörtek Jaxa területére, és Nicefor úgy döntött, hűségadót fizet a cári udvarnak. Ez azonban a kínai udvart bőszítette fel. Egy akkori, Oroszországban szolgált diplomata, Nicolaes Witsen így számol be erről: “Egyszer Pekingből ezt írták nekem egy Amur-parti erődről: „A Jaxa erőd Kína határán, az Amur folyón 20 napnyi útra van a Nagy Faltól. Háromszáz moszkvai katona állomásozik ott. Itt nemrégiben nézeteltérések támadtak köztük és a kínaiak között […]”

Valóban, 1670-ben a kínaiak csapatokat küldtek, hogy elpusztítsák a lengyel erődöt. Csodával határos módon a lengyelnek sikerült visszavernie a kínai támadást. Ez pedig bizonyosan nagy hatást tett az orosz uralkodóra, aki két évvel később… halálra ítélte Nicefort. Csakhamar azonban kiderült, hogy ez egy legális eszköz, amely utat nyit cári kegyelemhez, amelyet mindössze két nappal a halálos ítélet után adtak ki. Moszkva felajánlotta Czernichowskinak, hogy megbocsátja bűneit és kinevezi albazinói elöljáró helyettesévé, cserébe, hogy a lengyel védelmet biztosít a kínai inváziókkal szemben és adót fizet a hatalomnak.

A bukás

A formai függés ellenére azonban két évig viszonylagos függetlenséget élvezhette. 1674-ben az állam végleg betagozódott a Moszkvai Nagyhercegségbe. 1675-ben még Czernichowski vezette az orosz expedíciót Kína ellen Mandzsuria északi részén, de valószínűleg nem sokkal ez után az utazás után meghalt. További sorsa mindenesetre nem pontosan ismert. Különböző források halálának (és mandzsúriai expedíciójának) dátumát 1674-re vagy 1675-re teszik, orosz források szerint 1680-ban halt meg.