Back to top
redakcja2 küldte be 19.04.2021 időpontban
104 éve hunyt el Zamenhof lengyel szemorvos, az eszperantó nyelv atyja
Historia

Lazar Markovics Zamenhof  (lengyelül Ludwik Łazarz Zamenhof)1859. december 15-én született  Białystokban és 1917. április 14-én hunyt el Varsóban.

 

Litván zsidó családból származott, apja oroszul, anyja jiddis nyelven beszélt hozzá. Mind édesapja, mind apai nagyapja nyelvész és nyelvtanár voltak. Akkoriban Białystokban több nemzetiség is élt, így korán megtanult lengyelül és németül is. Tanulmányai során magas szinten megtanult héberül, ógörögül, latinul, angolul, és franciául. Alacsonyabb szinten ismerte még az olasz, spanyol és a litván nyelveket is.

 

Białystokban a nemzetiségek állandó békétlenség és viszálykodás között éltek, amivel kapcsolatban felmerült Zamenhofban, hogy ezek a viszályok és a félreértések akár a közös nyelv hiányából fakadhatnak, így elkezdett egy közös nyelv létrehozásán gondolkozni.

 

1869-ben kezdte a reálgimnáziumot Białystokban, amit két hónap után, súlyos betegség miatt ott is kellett hagynia egy időre. 1873-ban a család Varsóba költözött, ahol apja egy reálgimnáziumban németet tanított. Zamenhof elkezdett latinul és ógörögül  tanulni, majd bekerült egy varsói nyelvi gimnáziumba. Ekkor úgy gondolta, hogy akár ezek a nyelveket a klasszikus nyelveket is lehetne használni közös nyelvként, de később elvetette ezt a gondolatot nehézségük miatt.

 

Már gimnáziumi évei alatt elkezdett foglalkozni egy mesterséges nyelv létrehozásán, mert úgy gondolta hogy egy már létező nemzeti nyelv használata irigységre adna okot a különböző népek között. Az is felmerült benne, hogy matematikai alapon, vagy hogy egy holt nyelvből alkosson egy új nyelvet.

 

Egyik ötlete szerint rövid betűkombinációkat (pl.: aa, ab, ac, cab, cac, cad) használt volna szavakként, viszont ennél felmerül nehézségként felmerült, hogy nehéz lenne a kombinációk jelentésére emlékezni, így ezt a tervet is elvetette.

 

Ezt követően három évig dolgozott egy jiddis alapú nyelven, ezt viszont bonyolultsága miatt nem használta végül.

 

Gimnáziumi tanulmányai végén találkozott az angol nyelvvel, amelyet nagyon megkedvelt, ezért egy korábbi tervezete alapján ennek a nyelvtanát egyszerűsítette. Miután kidolgozta, bár elégedett volt az eredménnyel, de a szótárt túl nagynak vélte.

 

Egy levelében azt írta, hogy két orosz nyelvű tábla vezette rá a megoldásra: a Швейцарская (svejcarszkaja, kapusfülke) és a Кондитерская (kongyityerszkaja, magyarul „cukrászda”). Megfigyelte, hogy mindkét szóban a -ская (-szkaja) képző változtatja az eredeti jelentést a hely megjelölésére.

 

Ezután kezdte el alaposabban vizsgálni a szavakat, és kapcsolatokat keresett köztük, hogy eldöntse, milyen képzők lennének a megfelelőek nyelvében. Ez a már hasznosnak bizonyult, mert így a nyelv megtanulandó szógyökeinek száma nagyjából az egyharmadára csökkent.

 

 

A nyelv szógyökeiért főleg latin és a germán nyelvekhez nyúlt vissza, mivel ezek a nyelvek szinte minden ma élő nyelvre gyakoroltak valamilyen hatást, ezért a nyelv szavai ismerősek és könnyen tanulhatóak lettek.

 

Zamenhof ezt a nyelvi tervezetét először a barátainak mutatta be 1878-ban, 19. születésnapján, gimnáziumi évei végén. A nyelvet lingwe uniwersalának nevezte el. Barátai közül egy páran megtanulták a nyelvet.

 

Zamenhof 1879-től a Moszkvai Cári Egyetem orvosi karára járt. Itt, mivel látta, hogy egyetemista társai sok nemzetiséget képviselnek, tovább erősödött benne a törekvés az „emberi család egyesítésére”. Az egyre növekvő zsidóellenesség és apja anyagi gondjai miatt 1881-ben abba kellett hagynia moszkvai tanulmányait, és vissza kellett mennie Varsóba. Itt diplomázott, 1885-ben. Zamenhof eddig nem akarta szélesebb körben bemutatni a nyelvet, mert túl fiatalnak gondolta magát ehhez, és még további változtatásokat akart eszközölni rajta. Gimnazista barátai közül, akik beszéltek a lingwe uniwersaláról felnőtteknek, általában csak gúnyolódást kaptak válaszul. Zamenhof, hogy lássa nyelve hiányosságait, nagy műveket fordított le, hogy az elkövetkező évek során tovább csiszolgathassa a nyelvet.

 

 

Zamenhof diplomája megszerzése után Veisiejai nevű faluba költözött, hogy orvosi praxisát megkezdje, de hamar észrevette, hogy megviseli a betegek és haldoklók szenvedése, ezért inkább elkezdte Varsóban a szemészeti képzést, és 1886-ban megkezdte szemészeti praxisát. Ekkor ismerte meg leendő feleségét, Klara Silberniket Kovnóból, akit 1887. augusztus 9-én el is vett. Klara anyagilag is támogatta Zamenhof nyelvújító terveit, például neki köszönhetően tudta Zamenhof kinyomtatni első tankönyvét. 

 

Zamenhof nyelvének a Lingvo Internacia (Nemzetközi Nyelv), a tankönyvének pedig az Unua Libro (Első könyv) nevet adta.

 

Nem merte saját nevén publikálni az írást, így a dr. Esperanto (dr. Reménykedő) álnevet használta. Ez a név végül ráragadt a nyelvre, ezért hívjuk ma is eszperantónak. Az emberek sorozatosan küldték Zamenhoféknak a gratuláló leveleket, és fellelkesülve kezdték el használni az eszperantót.

 

 

A siker azonnali és elsöprő volt, de csak külföldön, mivel az oroszországi gyanakvó cári kormányzat a nyelvet és követőit gyakorlatilag száműzetésbe kényszerítette. Ezek után a Zamenhof házaspár kiadta az Aldono, a Nega Blovaro, a Gefratoj, Mary Princino és a Dua Libro könyveket, egy német-eszperantó középszótárt, egy teljes orosz- és angol szótárt és egy svéd tankönyvet.

 

Ekkortájt született meg első két gyermekük, Adam Zamenhof 1888-ban, Zofia Zamenhof pedig 1889-ben. Az eszperantó nyelvtanok megjelenése után Zamenhof élénk levelezésbe kezdett, így sok új embert nyert meg a nyelvnek és a mozgalomnak. 1889 októberében megjelent az első eszperantó címjegyzék mintegy ezer különböző országbeli névvel. Ugyanezen évben, Nürnbergben megalakult az első eszperantista baráti társaság. Szintén ebben az évben már megjelent az első eszperantó nyelvű újság, a La Esperantisto (Az Eszperantista) című havi folyóirat, szintén Nürnbergben.

 

1902 és 1905 között már tizenkét országban adtak ki eszperantó nyelvű újságokat, és alakultak baráti társaságok.

 

Az első Eszperantó Világkongresszust 1905-ben, a Franciaországban rendezték, ami előtt az oktatási miniszter átnyújtotta Zamenhofnak a francia becsületrendet. A rendezvényen 668 személy vett részt. A konferencián elfogadtatta a Fundamentót, az eszperantó megváltoztathatatlan alapját, amely 16 egyszerű szabályból áll, amelyhez minden újító törekvés mellett is igyekeznek ragaszkodni.

 

1912-ben a krakkói kongresszuson lemondott minden mozgalmi tisztségéről és visszavonult a nyilvánosság elől, mondva hogy ő nem a nyelv alkotója, csak elindítója.

 

Zamenhof az első világháború kitörésekor az eszméi halálát látta megvalósulni, hiszen a háború jelentősen visszavetette az eszperantó-mozgalmat is. A világkongresszusok elmaradtak, de Zamenhof ezekben az években is aktív maradt, körlevelet küldött szét, hogy gyűlésre hívjon eszperantista és nem eszperantista tudósokat a békéről tanácskozni, mindezt eredménytelenül.

 

Otthonában hunyt el  1917. április 14-én. A varsói zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra.

 

Magyarországon összesen 91 olyan közterület és emlékmű van, amit Zamenhofról, vagy az eszperantóról neveztek el. 1966. július 25-én és 2010. május 24-én a pécsi Eszperantó Parkban emléktáblát állítottak, Makón pedig a Petőfi parkban 1987-ben elültették az Eszperantó fát Zamenhof tiszteletére.

 

LLM

 

forrás: Zamenhof levele Nyikolaj Borovkóhoz. in: Lingvo Internacia 1896, n-ro 6-7; Esperantaj Prozaĵoj, p. 239 orosz nyelvű eredeti, Vladimir Gernet eszperantó fordítása, Szabadi Tibor J. magyar fordítása és wikipédia