Back to top
redakcja2 küldte be 15.03.2021 időpontban
Március 15. a lengyelországi magyarok szívében
Kultura

A nemzeti ünnep, amelyet idén rendhagyó módon, otthonainkba zárva ünneplünk, egyben a magyar-lengyel barátság történetének legfontosabb mérföldköbe is. Éppen ezért arra gondoltunk, megkérdezzük néhány honfitársunkat Lengyelország minden tájáról, hogyan ünneplik, mi jut eszükbe a március 15-i ünnepről. A válogatás nem reprezentatív, de mégis jó érzés tudni, hogy a magyar forradalom emlékét ennyi év után, ilyen messzire az anyaországtól őrzik a magyarok...

 

Julusz Kossak rajza a szabadságharc negyvenedik évfordulóján

 

Számomra nagyon fontos, hogy megemlékezzünk. Idén is el fogunk menni a Bem József térre és elhelyezünk egy szál virágot. A wrocławi magyar családokkal van egy kis közösségünk, velük is minden évben megemlékezünk – most azonban a pandémia keresztülhúzta számításainkat. Március 15-e emlékezetévek kapcsolatban azt tartom a legfontosabbnak, hogy a jövő generációinak átadjuk a hősök emlékezetét -  meséli Szonja Wroclawból.

 

Dorottya Varsóból így beszélt: A varsói Magyar Kulturális Intézetben tanítok magyar nyelvet, és azt mondom a tanítványaimnak, hogy a kokárdát mindig feltűzöm, minden évben hordom, hiszen így emlékezünk március 15-re, a forradalomra. A lengyel tanítványaim mind tudják, hogy mit jelent március 15-e, beszélünk róla – hiába élek itt 16 éve, mindig megemlékezem, számomra ez a legfontosabb.

 

Hasonló gondolatokat osztott meg a varsói magyar közösség másik tagja, Gabriella: Bem József a 48’-as sikerek egyik kulcsfigurája volt, ezért emlékét ápolni kell a lengyeleknek és a magyaroknak is. Minden évben a varsói magyar közösség összejön egy rövid sétára, hogy megkoszorúzzák Bem József szobrát, ez idén is így lesz

 

Bem tábornok mellszobra a varsói Łazienki-parkban

 

Márta egész életét keretbe foglalta a Petőfi emlékezete: Nekem Petőfi Sándor a gyermekkoromat, az otthont, a dömsödi szülőfalumat jelenti. Megszületésem előtt százhét évvel a Petrovics szülőknek mészárszékük volt itt. Ide száműzte magát ifjoncként Petőfi Sándor, forradalmi énje érlelődött a „Levél Váradi Antalhoz” „Salgó” c. verseiben a dömsödi tartózkodása idején. Szerette a Dunánkat, az akkor már a parton meglévő mocsári tölgy alatt vetette papírra a „Piroslik már a fákon a levél” versét. A Petőfi-fa jelképpé, hagyománnyá vált, ezt örököltük. Gyerekkorunkban úgy mértük meg, mennyit is nőttünk, hogy körbefogtuk a matuzsálem Petőfi-fát, először tizenhárman, később kilencen kellettünk hozzá. Amikor már hatan is elegek voltunk a tölgyfa átöleléséhez, a szabadság - szerelemvágyam az alföldi pusztától, rónaságtól a gdanski tengerpartig vitt, ahol a víz az úr! Akkor voltak olyan évek idehaza, amikor a kitűzött kokárdáért nem járt dicséret! Forrongott a rendszer a gdanski kikötőben, hajógyárban is. Honvágy helyett Petőfi verseket olvastam külhonban, s mivel közülük régen sokat lefordítottak lengyelre, Bem József barátsága által is a legismertebb magyar költőnk volt. Igyekeztem elsajátítani, megtanulni új hazám nyelvét a poéta szerelmes soraival, Petőfi Sándor a földim volt, így hidat jelentett a magyar-lengyel történelem, irodalom, s közös kultúránk megismeréséhez. Odakint iskolában tanítottam s magam is tanultam az életet. Magyar szívem lengyel lélekkel megtelvén félévszázad után újra az otthonból itthon van. Petőfi dömsödi tölgyfájába, bár belecsapott a villám, a letört feléből ott fa mellszobrok készültek a Petrovics szülőkről és Petőfiről.

 A költészet örök, és Petőfi újra KÖLT, mert a poéta fejében tőkésréce-család rakott fészket fönt néhány évvel ezelőtt. Időnként a fejetetejére is állhat a világ új gondolatokkal, de a kirepült kicsik örökítik, messzire röpítik a hagyományt, viszik cseppből a tengerbe, hegyről völgybe a tényt: a lengyel-magyar barátság megtörhetetlen, új utakat talál, leküzdve a mindenkori nehézségeket.  

 

A Tátrában, Zakopanében panziót üzemeltető Márton így látja:  Konkrétan március 15-e számomra az elnyomás elleni fellázadás, a szabadság ünnepe.Apró személyes gesztusoktól (kokárda, magyar zászló kirakása a házra) eltekintve általában munkával ünnepeljük az ünnepnapot és az egész hosszú hétvégét, mivel a turizmusban dolgozunk.  Ilyenkor rengeteg munka van csoportokkal, egyéni utazókkal. Idén ez másképp lesz, talán több idő marad a Nemzeti Dal elolvasására, kis emlékezésre…

 

Lengyel légiósok a szabadságharc idején

 

A poznańi egyetemen tanító Szabolcs az ünnep nemzetalkotó jelentőségét emeli ki: Számomra március 15-ben a legérdekeseb -  független attól, hogy hol vagyok - hogy annak idején, ‘48-ban mást jelentett a nemzetfogalom. Teljesen különböző nemzetekhez, népekhez tartozó emberek képesek voltak egyesülni a magyarokért, egy közös cél érdekében. Valószínűleg ez bennünk fel sem merült, hogy ugye magyar érdekért harcolnak. Számomra mindig nagyon érdekes dolog megnézni az aradi 13 vértanú neveit és származásukat, hiszen a mai nemzeti felfogásunk szerint alig van köztük magyar. Hogy mit tudunk kezdeni ezzel ma az számomra is egy kérdés, mert ma már a hősiesség picit értelmét vesztette, legalábbis abban az értelemben ahogy mi ezt ismerjük, hiszen teljesen más világban élünk. Mindenképp egy lehetőség, hogy az ember ezeken elgondolkodjon.

 

Noémi Krakkóból arról beszél, hogyan változik az ünnep jelentősége az életkortól függően: Amikor fiatal voltam nagyon fontos volt számomra ez az ünnep, a szabadság. Most, hogy idősebb lettem, így az emberélet útjának felén inkább Széchenyi a példaképem nem Kossuth. Úgy gondolom hogy talán el lehetett volna mindezt kerülni, és talán kár is volt ennyire kiélni és felélni a tartalékainkat, és ilyen vér áldozatot követelő eseményt kirobbantani. Bár ők nem voltak tudatában természetesen akkor, hogy mihez fog ez vezetni. De mégis olyan visszaesést eredményezett ez a forradalom és szabadságharc, amit talán nem kellett volna. De természetesen örülök, hogy van ünnep. Én aznap sífutni fogok a Gorce hegységben.

 

Kovács Orsolya Zsuzsanna nagykövet asszonyt épp az Ostrołękábaahol Bem tábornok szobrát koszorúzta meg:

Számomra a március 15-e a szabadságért, a hazáért és a nemzetért való közös kiállást, elszántságot jelenti. Felemelő ünnep, amelyen kiváló és felelősen gondolkodó elődeinket ünnepelhetjük. A lengyelekkel közösen álltunk ki a szabadságért, közös ünnepünk.

 

 

 

LLM, HB, KG