1956 a nagy változások és megrázó események éve volt a keleti blokk országaiban. A rendkívüli események júniusban Poznanban, Lengyelországban kezdődtek a munkások tüntetésével.
Az 1944-1953 közötti évek kétségtelenül a legszigorúbb hatalmi apparátus időszakát jelentették azokban az országokban ,melyek a szovjet politikai befolyás övezetébe tartoztak. A sztálini elv szerint „ az osztályharc kiéleződött a szocializmus építésével egyidejűleg”., ami a gyakorlatban a folytonos elnyomást jelentette a leigázott nemzetek számára. Az elnyomás ebben az időszakban forradalmi jellegű, több ezer áldozattal, börtönökkel, munkatáborokkal,mindenhol jelenlevő cenzúrával és titkos megfigyelésekkel. A szigorú elnyomás jelen volt Lengyelországban,de a legkeményebb rezsim Magyarországon volt Rákosi Mátyás vezetésével.
Az egész kommunista blokkban a helyzet 1953-ban, Sztálin halála után kezdett változni. A kommunista párton belüli, belső hatalmi harcok reményt adtak az embereknek, hogy a helyzet valamelyest javul.
1956 június 28-án a poznani munkások sztrájkot hirdettek a H.Cegielski üzemekben ( Akkor Jozef Sztálin nevét viselte). A gazdasági követeléseket hamar társadalmi és politikai követelések követték, ezek között szerepelt az,hogy az orosz hadsereg hagyja el Lengyelország területét. A sztrájkolók Poznan utcáira vonultak,hozzájuk gyors ütemben csatlakozott a helyi lakosság is. A kommunista vezetők a tüntetőkkel szemben a fegyveres erők bevetése mellett döntöttek,ez a konfliktus elmélyedéséhez vezetett, és több órás fegyveres összetűzéssé alakult. A tüntetőknek sikerült számos fegyverhez jutniuk, többek között két tankot is szereztek. A harcok másnap megszűntek. Az áldozatok pontos száma egyik oldalon sem ismert, úgy becsülik, hogy több tucattól a több százig is terjedhetett és ennél még több volt a sebesültek száma. A poznani események híre sokáig nem jutott el Lengyelország lakosságához, mivel a város hírközlő szervezeteit elzárták az ország többi részétől. Az igazságot azonban nem lehetett sokáig titkolni.
Az, ami Poznanban történt nagy sokként élt egész Lengyelországban. Íme, a „néppárt” lőtte a munkásokat, akik a marxista ideológia szerint a hatalom alapjai kellett ,hogy legyenek. A poszt-sztálini hatalom gyengesége felgyorsította a változásokat, melyek eredménye az 1956-os varsói októberhez és a viszonylag enyhe hatalomátvételhez vezetett, és Wladyslaw Gomulka frakciója vehette át a hatalmat. Ezek az események vezettek a magyar egyetemisták tüntetéséhez Budapesten, s ez jelentette az 1956-os Magyar Forradalom kezdetét is.
M.B