Szabad világ – láger ország. Varsó, 1920
Adalékok a magyar fegyverszállítmány hátteréhez
A tavalyi évforduló kapcsán publikáltuk a visztulai csoda sikeréhez hozzájáruló magyar fegyverszállítmány történetét. A szerző, Varga Endre László ezúttal régiós kontextusba helyezi az eseményeket, és feltáratlan összefüggésekre világít rá.
A hadüzenet nélküli lengyel-bolsevik háború 1919. februári kezdetétől nemcsak területekért folyt, hanem ideológiai harc és a forradalom exportjának kísérlete is volt.
A csehszlovák szláv testvér nem kevés borsot tört szomszédja orra alá. Prága arrogáns, ellenséges szomszédja volt a lengyeleknek, nem pedig szláv testvér. 1919-20-ban a területi vitákkal /Teschen-Cieszyn, Árva és a Szepesség/, később a bolsevik Oroszországgal való kacérkodása miatt.
1928-ban a Monarchia romjain létrejövő új államok fennállásuk 10. évfordulóját ünnepelték hatalmas bel- és külföldi propagandával. Így volt ez Csehszlovákia esetében is. Egyik jelentésében a varsói magyar követ, Belitska Sándor arról ír, hogy a csehek Lengyelországban nagy propagandával mutatják be államuk keletkezésének történetét, 10 éves múltját és eredményeit, valamint hangsúlyozzák a szláv testvériséget. Igencsak visszatetsző volt az, hogy Prága propagandájában a fentebb említett konfliktusról elfeledkezett és úgy tüntette fel magát, mint a jó és barátságos szomszéd.
Ezt látva a varsói magyar követ azt javasolta a külügyminisztériumnak a csehszlovák propaganda ellensúlyozására, hogy szakember dolgozza fel a lengyeleknek nyújtott magyar segítséget – a hadianyag szállítást – és idegen nyelveken ki kell adni, mert arról a nyugati közvélemény semmit sem tud. A feldolgozás 1929-re megtörtént. A végleges szöveg Wilnóba, a Báthori István Tudományegyetem irodalomtörténész magyarbarát professzorához, Marian Zdziechowskihoz került, akinek sok külföldi összeköttetése volt a tudományos világban. Csak feltételezhetjük, hogy az ő segítségével kerestek és találtak egy fiatalabb korosztályhoz tartozó francia történészt, a besanconi egyetem tanárát, akinek neve alatt, egy cikk keretében a feldolgozás megjelent. Címe: Magyarország szerepe a lengyel-bolsevik háborúban 1920-ban. Még ugyanebben az évben lengyelül is napvilágot látott (magyarul sosem). A téma első tudományos feldolgozását magyar nyelven hasonló címmel Divéky Adorján történész végezte el 1938-ban (azóta sincs új feldolgozás)
Csehszlovákia a szovjet–lengyel háborúban 1920. augusztus 10-én bejelentette semlegességét, ezzel nyíltan kifejezte, hogy a lengyelek vesztét kívánja. A Pravo Lidu-ban megjelent kommuniké azt is tartalmazta, hogy az antant engedélyével a lengyeleket megsegíteni akaró Magyarország katonai kontingensét a „Horthy-hordákat” területén nem fogja átengedni. Ez volt az első és egyetlen alkalom az I. bécsi döntésig, amikor reális esélye volt annak, hogy (a segítség fejében) a frissen aláírt trianoni békeszerződést hazánk javára módosítani lehessen. Az is megtörtént, hogy a Magyarországról és Nyugat-Európából vasúton érkező, lengyeleknek szánt hadianyagot Prága lelassította, különböző ürügyekkel (nincs kifizetve a szállítás, a szállítmányok tartalmát az utolsó szalmaszálig fel kell sorolni, késik a vámolás, sztrájkolnak a vasutasok stb.) Az is előfordult, hogy 1919-ben a magyar lőszerszállítmány helyett a cseh vasút ócskavassal teli vagonokat irányított a csehszlovák-lengyel határra, a Weiss-töltények helyett.
1920-ban viszont majdnem sikerült a cseh politikának a lengyelek vesztét okozni. A Csepelről 1920. július 10-én, más forrás szerint július 17-én indított két szerelvény 20-22 millió darab gyalogsági töltényt vitt a lengyel hadseregnek. A szállítmányt a cseh-magyar határon feltartóztatták. (Hol és mennyi ideig vesztegelt nem ismert) Miután a szerelvényeket visszairányították magyar területre, a szállítmány óriási kerülővel Románia területén, Kolozsváron át a Gyimesi-szoroson keresztül, a bukovinai Czernovitz után lépett lengyel területre. 1920.augusztus 12-én érkezett meg a Varsó alatti Skierniewicébe. 2 nap alatt kiosztották és augusztus 15-én indult a lengyel hadsereg óriási erejű ellentámadása. Október 18-án fegyverszünetet kötöttek, majd a rigai béke 1921.március 18–án egy időre lezárta a fegyveres konfliktusok sorát Európában.
A háború fontos szakaszába 1920.április 28-án lépett amikor a Pilsudski vezette lengyel hadsereg szövetségben a Nyugat-Ukrán Népköztársaság atamánjával Petljurával megindította támadását Kelet Ukrajna és a főváros Kijev ellen. A lengyel fővezér terve az volt, hogy a vele közvetlen balti államokkal, Fehéroroszországgal és Ukrajnával – lengyel vezetéssel - egy föderatív államszövetséget alkosson (a kárpátaljai közös magyar-lengyel határt 1918-tól mindkét érdekelt állam kívánta). Ez már elég nagy erő lett volna a szovjet-orosz-bolsevista állammal szemben. Tegyük hozzá, a terv megvalósíthatatlan volt. Először azért, mert Lengyelországnak nem volt hadiipara, (Szilézia egy részét megkapták ugyan a lengyelek és ott volt nehézipar, bányák stb.). Másodszor azért, mert mezőgazdasági ország volt, tehát a falusi lakosság többsége szegény paraszt volt, kicsi és ezért gépesítetlen birtokokkal. Kivétel a volt porosz megszállási terület, Posen vagyis Poznań és vidéke amit lengyelről fordítva Nagy-Lengyelországnak nevezünk.
A lengyelek 1920. május 7-én elfoglalták Kijevet, de később június 13-án fel kellett adniuk. Tuhacsevszkij 1920.július 4-én – a Bruszilov offenzíva 4. évfordulóján megindította a támadást Lengyelország ellen. Délen Bugyonnij lovas hadserege Lemberg irányában támadott, amely várost egy hónapi ostrom után sem tudott bevenni.
A kijevi visszavonulás során a lengyel hadsereg jelentős veszteségeket szenvedett fegyverzetben és lőszerben egyaránt. Ekkor már érkeztek Budapestre a lengyel kormány sürgős lőszerszállítást kérő táviratai. Május 13-án egy éjszaka alatt a mintegy 80-100 vagonnyi lőszert tartalmazó dunai uszályból a Műegyetemi zászlóalj egyik százada Fialovszky Lajos főhadnagy vezetésével 10 vagyont pakolt be.
Ezt egyik résztvevő visszaemlékezéséből tudjuk. Ezzel szinte egy időben a bolsevik propaganda és az európai baloldali pártok nyomására Ausztria, Olaszország, Németország és Csehszlovákia lezárta határait az átmenő hadianyag szállítmányok előtt. A Szocialista Internacionálé teljes szállítási bojkottot hirdetett Lengyelország ellen, míg Magyarország ellen az amszterdami székhelyű Nemzetközi Szakszervezeti Munkásszövetség tette ugyanezt, megtetézve hírközlési és a postaforgalom leállításával Magyarország és Nyugat-Európa között.
Ennek következtében az elkövetkező két és fél hónapban – július 10. és augusztus 25. között – a lengyel vezetés leginkább Magyarországra számíthatott. Budapest a franciák által még június 28-án indított hadianyagot késlekedés nélkül továbbította Románián át Lengyelországba. Sőt, lehetővé tette, hogy már magyar területen is lengyel katonai őrség kísérje a transzportokat. A MÁV elsőbbséggel vontatta a szerelvényeket határra. A vámkezelést már jóval korábban elvégezték, hogy a magyar-román határon mindössze mozdonyt kelljen cserélni, így a szerelvény szinte időveszteség nélkül haladhatott tovább. A lengyelek ugyanekkor szenet szállítottak a lőszergyártáshoz Csepelre és a magyar mozdonyok számára, amelyek a szerelvényeket a határig vitték.
A lengyelek sok embert, és fegyverzetet vesztettek, állandóan hátráltak. Július végén a fejenként 7 töltényük maradt. Ezért sürgették folyton Budapestet, hogy minél előbb küldjön lőszert. A román királyi hadsereg által kirablott Csepelen (350 vagonnyi gépet, nyersanyagokat kész- és félkészgyártmányokat oroztak el) 1920 márciusában indították a termelést. Megkezdődött a lőszergyártás: a Honvédség számára 890.000 db volt az antant által engedélyezett gyalogsági karabély tartalék lőszer. 1920.július 8-án ezt és további kétheti termelést – 3 millió darabot – sürgős szállítással azonnal a lengyelek részére bocsátotta Soós Károly honvédelmi miniszter. Ez utóbbit is beszámítva, a megmaradt termelési kimutatások szerint a gyár újraindítását követő első lőszerkontingenst a lengyelek számára május 31. és július 27. között gyártották le, de az első szállítmányt már július 17-én expediálták a gyárból. (48 napon keresztül napi 250 ezer darab töltényt gyártottak, ami 12 millió töltényt jelentett. Az I. világháború alatt a gyár napi csúcsteljesítménye 1,5 millió darab volt)
Weiss Alfonz Varsóban 38 millió db – ebből 5 millió részegységekben – Mannlicher lőszerre kötött szerződést 1920. június 3-án. Ezt le is szállítottuk. Az utolsó szállítmány, az 5 millió töltény 1921. június 25-én indult el Lengyelországba.
A Nemzetvédelmi Tanács 1920. július 5-ei ülésén Kazimierz Sosnkowski altábornagy hadügyminiszter helyettes, majd hadügyminiszter ismertette, hogy milyen fajtájú gyalogsági lőszerből mikor fog kifogyni az utolsó töltény (Mannlicher, Mauser és Lebel karabélyokhoz), amennyiben sehonnan sem érkezik utánpótlás. Ezek szerint a lengyel hadsereg utolsó tölténye augusztus 14-én elfogy. Hozzátette, egyedül Magyarországról várnak utánpótlást.
Ezt a szovjet-orosz Vörös Hadsereg vezetése is tudta, és Varsó bevételét nem véletlenül tűzte ki augusztus 15-re. 1920. június közepe és augusztus 26 között egyedül Magyarország szállított lőszert a lengyeleknek. Németország és Csehszlovákia nem engedte át területén a francia hadfelszerelést, az angol dokkmunkások nem rakták be a szállítmányokat: ami korábban érkezett Angliából azt a danzigi dokkmunkások nem pakolták ki, az osztrák munkástanácsok szintúgy nem engedtek ki Ausztriából hadianyag szállítmányt, holott ellentételezésként a lengyelek szenet és élelmiszert szállítottak Ausztriába. A csehszlovák kormány a vasutasok sztrájkjára hivatkozott, – amit mint 1935-ben utólag kiderült – maga a kormány kért a vasutasoktól. A bolsevik propaganda hatására a belga kormány megtiltotta, hogy élelmiszert szállítsanak Varsóba (ez sosem jött számításba). A franciák és az olaszok mivel biztosak voltak Varsó elestében, 1920 nyarán csak aranyért voltak hajlandók adni Lengyelországnak hadianyagot. Varsó tehát csak Budapestre számíthatott.
A nyugati országok munkásai bojkott alá vették a fegyvergyárakat is és nem engedtek ki Varsóba egyetlenegy hadianyagot szállító vagont sem. Csicserin külügyi népbiztos a Magyarországgal és Ausztriával 1920 nyarán megkötött hadifogoly egyezményben kikötötte, hogy Lengyelország számára se nem gyárthatunk, se a területeinken nem szállíthatunk idegen hadianyagot Lengyelországnak. A bolsevik haditervek viszont működtek, Lengyelország bekerítése befejeződött, Varsó napjai meg voltak számlálva. A Weiss Művek küzdve a szén- és áramhiánnyal teljesítette a megrendelést. Lengyel szénnel működött a gyár és az áramtermelés.
Magyarország szerepe jóval nagyobb, mint csak és kizárólag a lőszerszállítás. A Ganz Mávag összesen 300 lőszerszállításra alkalmas zárható teher- és szénszállító vagont gyártott Varsónak. Románián Nagyváradon át jöttek a szénszállító vonatok, visszafelé vitték a kész lőszert. Mi, magyarok gyártottunk nekik 10.000 db Mannlicher karabélyt is 1919-ben, még a Tanácsköztársaság előtt és megkapták a lengyelek a Magyarországon lefegyverzett Mackensen hadsereg jelentős hadianyagát, többek között 7 millió 300 ezer karabélytöltényt, 28.760 karabélyt és egyéb hadianyagot.
Több magyar önkéntes katona harcolt lengyel zászlók alatt a bolsevikok ellen. Most kettőt említek csak meg: Korompay Emánuel, aki a szovjetek által a sok ezernyi lengyel tiszttel szemben 1940-ben elkövetett katynyi tömeggyilkosság két magyar származású áldozatának egyike, A másik katona ugyancsak önkéntes, Somssich Antal gróf, aki lengyel ulánus alezredesként volt a lengyel hadsereg tagja 1919 és 1923 között. Sírját Zalakomáron pár éve a Lengyel Köztársaság kormánya újíttatta fel.
A varsói győzelem után Piłsudski tábornagy levélben köszönte meg Horthy kormányzónak a segítséget, míg Witos miniszterelnök a Sejmben emlékezett meg erről. Tadeusz Rozwadowski altábornagy lengyel vezérkari főnök kijelentette, hogy mindenki elhagyta Lengyelországot, csak a magyarok nem, amit sohasem felejtenek el és alkalomadtán visszaadhatják.
A magyar kormány a varsói csata után is folytatta 200 vagonnyi lőszer termelését és kiszállítását, valamint kötelezettséget vállalt 400 vagon francia hadianyag szállítmány továbbítására Lengyelországba. Csernoch János prímás, esztergomi érsek búzasegélyt szorgalmazott, amelynek kiszállítására a Magyar Vöröskereszt jelentkezett. A lengyel hadsereg számára izzólámpákat szállítottak, gépeket és kazánokat a lőszer előállításához, valamint tárgyalások kezdődtek gyógyszerek és katonai motorcsónakok gyártásáról is.
A magyar szállítmányok folytatódtak egészen a lengyel–szovjet békekötés után is, 1921. június 25-ig. Magyarország tehát 1918-1921 között a saját készleteiből és frissen készre gyártva és félkészgyártmányokkal együtt közel 100 millió gyalogsági lőszert, 20 ezer db. tüzérségi lőszert, 40.000.000 csappantyút, 10.000 magyar gyártású Mannlicher karabélyt, ezen kívül mozgó konyhákat (440 db), tábori sütödéket (80 db), 600 ezer tölténytárat, több millió fegyveralkatrészt küldött Lengyelországba.
Összefoglalva a lengyel győzelem okait és következményeit, a következőt mondhatjuk.
Okai:
1/Lőszer nélkül nem lehet csatát, háborút, de még csak ütközetet sem nyerni. Magyarország tevékenyen hozzájárult a lengyel győzelemhez.
2/1919. szeptemberétől a lengyel rádiófelderítésben Jan Kowalewski hadnagy, matematikus vezetésével az oroszok folyton változó kódjait mind megfejtették. Így a lengyel hadvezetés a bolsevikok terveiről, intézkedéseiről és parancsairól mindent tudott.
3/ Tuhacsevszkij és hadserege 600 km-es győzelmes harcot hagyva maga után, diadalittasan érkezett meg Varsó alá. Elbizakodott volt, mintha már bevette volna a lengyel fővárost.
4/Ezzel párhuzamosan 1920. augusztus 14-én hajnalban a bolsevikok rádióforgalmát a hadsereg katonai elhárítása műszaki berendezéseivel olyan sikeresen blokkolta, illetve megzavarta és lehetetlenné tette, ami az orosz hadseregben hihetetlen fejetlenséget, tájékozatlanságot és káoszt okozott.
5/Varsóban nemzeti egység kormány alakult a parasztpárti Witos elnökletével, aki földreformot hirdetett meg.
5/A lengyel tisztek és a katonák helytállása, hazaszeretete. A védők mindig rendelkeznek azzal a plusszal, amivel a hódító nem: a saját hazáját, házát, családját kultúráját, történelmét védi.
Következmények:
1/ Európa 25 évre bolsevista-mentes övezet maradt. (Európa nyugati része is, amely hasznot húzott a fegyver eladásokból, 1945 után is szabad maradt).
2/ A Nyugat ekkor árulta el először Lengyelországot (lásd. Andrzej Nowak krakkói történész professzor összegző, nagyszerű monográfiáját 1920-ról)
3/ Magyarország a lengyel győzelem következményeként hosszabb időre elkerülte azt, amit 1919-ben nem sikerült. De aztán 1945-től a többi kelet-európai országgal együtt 1990-ig újra a nyakába szakadt a „gonosz birodalma”.
4/ Magyarország mai polgárai is jogosan lehetnek büszkék a lengyel győzelemben érdekében történt magyar közreműködésre. Büszkék elődeinkre, akik 1920-ban közvetve hozzájárultak Európa szabadságához. Tettükre emlékezzünk, emléküket ne felejtsük. Sem otthon, sem a tankönyvekben, de főleg ne a fejekben!
Varga E. László, történész, a lengyel-magyar kapcsolatok kutatója. Az irás a honlapunkon való megjelenéssel egyidőben a Magyar Nemzet hasábjain is olvasható.