A Magyar Nemzeti Bank elnökének írása a Felczak Intézet számára
Koronavírus-járvány: veszély és lehetőség
„Azokból a kövekből, melyek utunkba gördülnek, egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk.”
gróf Széchenyi István
A világgazdaság 2013 óta tartó hét nyugodtabb éve az idei év elején véget ért. A koronavírus-járvány 2020 tavaszán az utóbbi 100 évben nem tapasztalt egészségügyi vészhelyzetet okozott. Ez mindenkit váratlanul ért. A világ egyszerre küzd egy biológiai vírussal, ami emberi életeket veszélyeztet és a félelem vírusával, ami a gazdaságaink működésének alapját jelentő bizalmat rongálja. A félelem, a rettegés rossz tanácsadó. Ilyen rendkívüli helyzetben a kormányok, a jegybankok, a gazdaságpolitikai döntéshozók feladata az, hogy olyan határozott, összehangolt válaszokat adjanak, amelyek hatékonyak az egészségügyi védekezésben és közben képesek a bizalom helyreállítását is erősíteni, fenntartva a gazdaság hosszabb távú működőképességét.
A járvány rövid és hosszabb távú gazdasági következményei alapvetően 3+1 tényezőtől függnek. A világban mindenütt a gazdaság induló strukturális helyzete, a vírus járványügyi kezelése, a gazdaságpolitika válságmenedzselésének minősége, valamint a válságot követően felerősödő új megatrendekhez való gyors alkalmazkodás szabja majd meg a fejlődés következő években várható profilját. A visegrádi régió az első három tényezőben eddig egyértelműen jól teljesít, így bizakodással tekinthet a következő – a megelőzőnél bizonyosan nehezebb – hét esztendőre.
A körülöttünk dúló egészségügyi, és a nyomában kialakuló gazdasági válság komoly megterhelést jelent a családok és kisebb közösségek mellett egész országok, régiók és kontinensek számára is. A korábbi válságokkal szemben most sehol sem tudjuk „megpihentetni a szemünk”, hiszen a járvány elérte a világ egészét és válogatás nélkül lecsapott a világ minden sarkában.
Kelet-Közép-Európa a legsúlyosabban érintett régiók és országok szomszédságában fekszik. A járvánnyal szembeni első csatát azonban egyértelműen megnyerte. A térség országai sikeresen kerülték el a járvány exponenciális növekedését és az egészségügyi rendszer ebből következő veszélyes túlterhelődését. Ez nem csak azért fontos, mert minden egyes emberélet megmentése önmagában is érték, hanem azért is, mert azok az államok képesek a gazdasági kihívások kezelésére, amelyek az egészségügy frontján is sikeresen helyt tudtak állni. Minden okunk megvan tehát a bizakodásra, hogy az egészségünk mellett a gazdaságunkat is meg tudjuk menteni, a Visegrádi országok pedig az előző évtized sikerei után folytatni tudják Nyugat-Európához történő felzárkózásukat.
---
A 2008-as helyzettel szemben ezúttal mi magyarok is optimisták lehetünk. Magyarországot stabil, fundamentálisan erős állapotban érte el a járvány. Gazdaságtörténetileg is egyedülálló 10 év van mögöttünk. 2013 óta folyamatos, a makrogazdasági egyensúlyt is megőrző felzárkózás jellemezte hazánkat. Olyan korábbi sérülékenységi pontokat, mint a lakossági devizahitelek, az államadósság magas devizaaránya, vagy a magas külső finanszírozási függésünk sikerült teljesen kiiktatni vagy jelentősen csökkenteni.
Magyarország az elmúlt 100 évben soha olyan felkészülten nem nézhetett szembe válságszituációval, mint ahogy azt jelenleg megtehetjük. A költségvetés terén és a monetáris politikában jelentős mozgástérrel és tűzerővel rendelkezünk, amelyek mind a kihívások leküzdésére fordíthatók. Ennek első, fontos mérföldkövei voltak a gazdaságvédelmi akcióterv és a jegybank intézkedései, amelyek a vírus okozta károk enyhítése és a gazdaság újraindítása érdekében – a magyar gazdaságtörténetben egyedülálló módon – olyan mértékű forrásokat mozgatnak meg, amelyek összességében az éves GDP 18-20 százalékát is kiteszik. Természetesen a helyzet folyamatos további elemzése szükséges, és ha kell, azonnal további bátor döntéseket kell hozni.
Az élet a válság után nem zökken majd vissza ugyanabba a kerékvágásba. Új világ alakul ki új normákkal. Fel kell készülni rá, hogy a korábban meghatározó ágazatok akár hosszú évekre eltűnhetnek, miközben új szereplők emelkednek fel. A geopolitikai térben a sikeres válságkezelést folytató országok megerősödnek, míg a tétovázó, látszatvitákat folytató régiók végérvényesen elsüllyedhetnek. Rajtunk múlik, hogy melyikhez fogunk tartozni.
A koronavírus-járvány felgyorsít egy sor már korábban is érvényesülő megatrendet. Ilyen lesz a digitális technológiák alkalmazása az élet minden területén, a robotizáció előretörése vagy az online kereskedelem végleges térnyerése. Évtizedünk felgyorsíthatja az eddigi pénzügyi innovációk forradalmát is. A pénzügyi innovációk és az új technológiák teljesen összekapcsolódnak, a fúzió olyan gyors lesz, mint a hadiipar és a hadviselés területén. A század három nagy kihívására – geopolitika, technológia és pénz – az ad jó választ, aki mind a háromra jól válaszol. Aki a pénzügyi forradalomból kimarad, az a másik kettőt is elveszíti.
A mostani járvány okát sokan a korlátok nélküli globalizációra vezetik vissza, ami abban az értelemben mindenképp igaz, hogy a világot manapság jellemző „összekötöttség” szerepet játszott a koronavírus gyors elterjedésében. Nem csak a globalizáció hat azonban a vírusra, hanem a vírus is hathat a globalizációra. A járvány egyik első gazdasági következménye az volt, hogy összeomlottak a globális ellátási láncok és a kereskedelmi kapcsolatok, ami az eddig követett hangsúlyosan költségalapú, végletekig globalizált stratégia helyett az ellátásbiztonságot is kiemelt tényezőként kezelő regionális stratégiák felé tolhatja a gazdasági szereplőket. A globális helyett regionális gazdaságszervezés felértékelheti a már kialakított intézményrendszerrel rendelkező térségbeli együttműködéseket, például a Visegrádi országcsoportot.
Látható jelei vannak annak, hogy a hagyományos iparágak – kiemelten például az autóipar – radikális átalakulás előtt állnak, és felértékelődnek azok az ágazatok, amelyek a szemünk előtt teret nyerő „érintésmentes gazdaság” új pillérei lehetnek. A válság után mindenki újragondolhatja iparstratégiáját. Az elmúlt hónapok tanulsága, hogy nem fenntartható az a helyzet, ahol ágazatok sora – a gyógyszeripartól kezdve, a gépiparon át egészen a vegyiparig – koncentrált kitettséggel rendelkezik egy-egy külső szereplővel szemben. Ezeken a területeken fel kell építenünk a saját kapacitásainkat. A külföldi beruházások továbbra is fontos szerepet töltenek majd be, de új típusú működőtőkére van szükség, ami összeszerelő üzem helyett magas hozzáadott értéket jelentő high-tech iparágakban jelent befektetést. Ebből a szempontból mindenképpen pozitívak Lengyelország legújabb fejleményei, ahol a Microsoft május elején a járvány közepette 1 milliárd dolláros beruházást jelentett be a “Polish Digital Valley” felépítése érdekében. Igen, a jövő digitális.
A megújulás a siker elengedhetetlen feltétele, de megújulni csak akkor van esélyünk, ha építünk az elért eredményekre. 2010 és 2019 között a szakadék szélén álló magyar gazdaság újra visszatért a gyorsan fejlődő közép-kelet-európai gazdaságok élbolyába. A mostani helyzet veszélyezteti az eddig elért eredményeket, ezért hatékony és célzott válaszokat kell adnunk annak érdekében, hogy az ország megőrizze gazdasági stabilitását és a lehető legkedvezőbb helyzetből indulhasson újra a gazdaság. A gazdasági szereplők teherbíró képessége eltérő, a gazdaságpolitikának így egyaránt segítenie kell a rászorulókat és azokat is, akik képesek majd a „kanyarban is előzni”, és megteremteni a gazdaság újraindításának alapjait. Felzárkózásunk továbbra is a növekedés és az egyensúly pilléreire kell, hogy épüljön. Kiemelt cél a munkahelyek védelme, de közben nem adhatjuk fel az adósságcsökkentés, a külső kitettség- és sérülékenység-mérséklésének politikáját sem. Továbbra is kulcs az egészséges és hosszútávon is fenntartható hitelezés, a hazai forrásokra támaszkodó finanszírozás. A gyorsan elérhető olcsó források a válság nehéz hónapjaiban segítik a munkahelyek megtartását, míg a kilábalás időszakában a szerkezeti átalakulást és a tőkeintenzív növekedést alapozzák meg.
---
A válságok természete, hogy felszínre hozza a gyengeségeket és a feszültségeket is. Míg Kína és az Egyesült Államok gyors és pragmatikus válaszokat ad a gazdasági kihívásokra, addig az Európai Unió és az eurózóna újra és újra nekiütközik saját intézményi korlátainak. Európában együttműködés helyett újból felerősödni látszik az Észak-Dél vita, a magországok és a periféria közötti bizalmatlanság, lassítva a helyzet megoldásához szükséges gyors döntéseket. A szolidaritás kérdése Európában ma nem csak etikai kérdés, hanem egyenesen az európai projekt jövőjének alappillére.
Magyarország és a kelet-közép-európai régió egésze ezer szállal kötődik Nyugat-Európához, így természetesen abban bízunk, hogy az eurózóna sikeresen megbirkózik a kihívásokkal. Az utóbbi időszak tapasztalatai alapján ugyanakkor nem zárható ki, hogy az eurózónában – hasonlóan 2008/2009-es válságot követő évekhez – nagyobb megrázkódtatások követik majd egymást. Akkor járunk el felelősen, ha felkészülünk arra, hogy magunknak kell a problémáinkat orvosolni. Erre a felismerése utal, hogy a kelet-közép-európai országok gyorsan kialakították saját adottságaikhoz szabott eszköztárukat a fiskális és a jegybanki politikai terén egyaránt, ez utóbbin belül széles palettát használva az általános jellegű eszközvásárlási programoktól a Magyarországon korábban kiemelten sikeres célzott hitelösztönzési programokig. A siker receptjei országról országra eltérők lehetnek, de a koronavírus-járvány hatásainak enyhítése és a gazdaság gyorsított újraindítása érdekében mindenhol szükség lesz a gazdaságpolitikai szereplők közötti, illetve a gazdaságpolitika és a vállalatok, bankok közötti konstruktív összhangra és együttműködésre. Magyarország 2010 utáni esete bizonyította, hogy képesek vagyunk úgy dinamizálni a gazdaságot, hogy közben az egyensúlyt is megtarthatjuk. Erre most is adottak a lehetőségek, amelyekkel élnünk is kell.
---
Egy felelős gazdaságpolitikának a ma és a holnap mellett a holnapután, majd az azt követő hónapok kihívásaira is gondolnia kell. Olyan helyzettel nézünk szembe, amire nincsenek receptek. Egy sötét szobában haladunk, ahol lépésről lépésre kell letapogatni a körülöttünk lévő világot és megtalálni a kivezető utat.
A gazdaság működésbe hozásában az export és a beruházások újraindításának lesz meghatározó szerepe. Magyarország mint nyitott ország számára kedvező, hogy az általános válságtapasztalatok szerint a gazdaság helyreállása leggyorsabban az exportáló ágazatokban történik meg. Előny, hogy hazánk erős exportkapcsolatokkal rendelkezik olyan régiókkal, ahol a járványkezelés eddig sikeresnek ítélhető meg. Ilyen Kína, Európán belül pedig Németország és a Visegrádi régió.
Egy válság tanulságainak levonását nem lehet elég korán kezdeni, mert a kilábalás sikere attól függ, hogy a régi vagy már az új világ felé vesszük az irányt. Aligha kérdéses, hogy a mostani válság után alaposan megváltozik az életünk, ezért új jövőképre lesz szükségünk. Mi abban hiszünk, hogy minden új kockázat új lehetőséget is jelent egyben, és ennek megfelelően, kellő bátorsággal is felelünk majd az előttünk álló kihívásokra.
A járvány leküzdésében és a gazdasági következmények kezelésében sok sikert kívánunk lengyel barátainknak!
Matolcsy György
a Magyar Nemzeti Bank elnöke