A Zilahtól 25 km-re fekvő Szilágysomlyó egybeforrt a helység legismertebb szülöttjének, Báthory Istvánnak a nevével. Emlékére hosszú évek óta fesztivált rendeznek a városban. Idéntől azonban újabb fontos lengyel nyom van a városban: boldog Jerzy Popiełuszko emlékét kopjafa őrzi.
Szilágysomlyó legismertebb szülöttje Báthory István, s későbbi erdélyi fejedelem és lengyel király. A Kraszna partján fekvő szilágysági kisvárosban sok minden emlékeztet rá: Somlyó várában született 1533. szeptember 25-én. Bölcsője is ott ringott, a Magura aljában, ahol a 16. században már állt a Báthory család vára. Miután az 1600-as évek derekán Nagyvárad török kézre került, a somlyói vár végvárként működött, és a fejedelem zsoldosai laktak benne. Az évtizedek során a vár vesztett jelentőségéből, így az 1711-es szatmári béke után a katonaság élelmiszerraktárként használta. Az épület állaga a századok folyamán folyamatosan leromlott, számos épülete hiányzik már.
A vár kertjében állították fel a turulmadaras emlékoszlopot az első világháborúban hősi halált halt szilágysomlyóiak emlékére, ezt 1990 után átalakították, most román függetlenségi emlékmű. A kommunizmus idején Szilágysomlyó legjelentősebb műemlékegyüttesének területén vendéglő és kerthelység működött, gyakorlatilag senkit sem érdekelt a vár és a birtok sorsa.
A rendszerváltás után a helyi magyar értelmiség által 1992-ben létesített Báthory István Alapítvány egyik céljának jelölte meg a vár megőrzését. 1993 elején megszületett az elképzelés, hogy a római katolikus templom falára helyezzenek el kétnyelvű feliratot. Ebből az aprónak tűnő gesztusból születtek meg a Báthory Napok az alapítvány szervezésében. Akkor a rendezvények keretében Báthory István-emléktábla avatására is sor került Tempfli József és Tőkés László püspökök jelenlétében. Azóta Báthory személye Szilágysomlyón megerősítette a lengyel–magyar–román kapcsolatokat is: 2017-ben már magyar, lengyel, román zászlók lobogtak egymás mellett a városháza homlokzatán. A kétnapos rendezvény közel egyhetes fesztivállá nőtte ki magát.
Az idei évben testvérvárosi nyilatkozatot írtak alá a lengyelországi Czchów és Szilágysomlyó városai között, román és lengyel katonai egységek részvételével. Ezt színes felvonulás követte: korabeli ruhákban járták be a város utcáit a középkori felvonulás résztvevői. A dobszóval kísért felvonulás a Báthory-vár udvaráról indult, majd egy kiadós körsétát követően ugyanoda tért vissza. A felvonuláson romániai, lengyelországi és magyarországi hagyományőrző csoportok vettek részt. A menetben előkelő helyet kapott a lengyelországi Krosno város Portius Társaságának adománya, a somlyói születésű királyt ábrázoló festmény: a nagyméretű Báthory portré, augusztus végén a Krosnóban szervezett Magyar Borfesztiválnak volt az arculata. A várostrom rekonstrukciója minden évben a fesztivál leginkább várt eseménye, remek szórakozást, ugyanakkor történelmi leckét is nyújt kicsinek és nagynak egyaránt. Ezután következett a „Báthory hazatér” programpont, melyben a krosnói lengyel küldöttség Zbignew Ungeheuer, a Portius Társaság elnöke vezetésével átadta a Báthory-portrét a helyi iskola számára.
Szeptember 28-án, szombaton 14:00 órakor került sor a Magyarság Ház udvarán Boldog Jerzy Popieluszko kopjafájának avatására, mely Erdélyben, Romániában az első emléke a mártír lengyel papnak. A kopjafát a Báthory-Bem Hagyományőrző Egyesület kezdeményezte és adományozta a Helyi Báthory Alapítványnak. A kezdeményezők ezzel is ki szeretnék hangsúlyozni, hogy Jerzy Popieluszkot egész Közép-Európa mártírjának tartják, aki akkor emelte fel szavát a kommunizmus ellen, és áldozta életét, amikor mások nem tudtak, nem mertek szólni.
A kopjafaavatáson beszédet mondott továbbá Jerzy Jankowski ezredes, a bukaresti lengyel nagykövetség katonai attaséja, aki elmondta, hogy diákként részt vett Popieluszko utolsó szentmiséjén. Ugyancsak beszélt Septimiu Catalin Turcas, Szilágysomlyó valamint az új testvértelepülés, Czchów város polgármestere. De ugyanígy meghatottsággal szólt Zbigniew Ungeheuer, a krosnói küldöttség vezetője, a város képviselője.
Az ünnepség a Báthory szobor megkoszorúzásával zárult, ahol cserkészek és lengyel katonák álltak díszőrséget. Koszorúzás előtt köszöntötte az ünneplőket Dr. Széman Péter elnök, továbbá beszédet mondott Mile Lajos kolozsvári magyar főkonzul, a lengyel katonai attasé és a Turcas polgármester.
A Báthory–Bem Hagyományőrző Egyesület elnöke, Okos Márton így beszélt a kezdményezésről: „A nyolcvanas évek első felében követtem a Szabad Európa rádión Jerzy Popiełuszko küzdelmét. Halálhíre mélységesen megdöbbentett. Tehetetlen elkeseredésemben akkor megfogadtam, hogy egyszer majd Erdélyben emléket állítunk neki. Mert ő a mi mártírunk is, helyettünk is küzdött. A kopjafával egyben szeretném felhívni a figyelmet Pálfi Géza katolikus papra is, aki szintén 1984-ben lett mártír, a Szekuritáté mártírja.“
Okos Márton a kopjafánál arra kérte a jelenlévő lengyel, magyar és román résztvevőket, hogy imádkozzanak mindkét mártírért. Ha már a pápalátogatás jelszava “járjunk együtt” volt, felhívta a figyelmet: bár Popiełuszko és Pálfi nem ismerték egymást, de hitben, szeretetben együtt jártak. Emlékeztetett arra is, hogy együtt jártak az istentagadó kommunista diktátorok is: Ceauşescu és a hadiállapotot bevezető lengyel Jaruzelski. Okos szerint „a 20. század a gyűlölet százada volt, amikor minket, közép-európaiakat hol Berlinből, hol pedig Moszkvából ugrasztottak egymásnak a nagyhatalmak. A tanulságot levonva a 21. századnak a kölcsönös megbocsátás és építkezés századának kell lennie”.