1914. augusztus 27-28-án, a ma már nem létező Turyna falu közelében osztrák-magyar (többek között a 31. honvéd gyalogezred, az 1. tiroli lövészezred, és 27 honvédzászlóalj) és orosz csapatok (39 gyalogos hadosztály) összecsapására került sor. Az elesetteket nem messze a harcmezőtől temették el az ideiglenes tábori kórház körzetében. Az ezekben a harcokban elesett katonák maradványait háromszor exhumálták. Először a harctéren nyugodtak, majd az 1917-ben létrehozott temetőben, hat évvel később ismét néhány száz méterrel arrébb kerültek. Néhány évvel később a temető rendbehozatalakor ismét exhumálták őket. Negyedik exhumálás nem lesz, a temetőt Mariusz Skorniewski, a „Robim co możem” Ulhówek Járás Fejlődéséért Egyesület elnöke elkötelezettségének köszönhetően felújították. A projektet a Wacław Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet és az Osztrák Fekete Kereszt is támogatta.
2019. október 19-én, szombaton került sor a felújított 1914-es turynai temető ünnepélyes megnyitására. Az esemény a felújított temető felszentelésével kezdődött, amelyet Władysław Gudz, a tarnoszyni Szent Szaniszló püspök templom plébánosa végzett el. Az ünnepség résztvevői mécseseket gyújtottak, virágokat és koszorúkat helyeztek el az elesett katonák sírjain.
Az ünnepségen jelen volt: Adam Piasecki, a járási tanács elnöke, Wiesław Cielica, a járási tanács alelnöke, Łukasz Kłębek, Ulhówek község polgármestere, Jacek Kozak határőr alezredes, a Lubycza Królewskai Határőrség parancsnoka, Andrzej Adamek, Bełżec község polgármestere, a Piłsudski Szövetség Tomaszów Lubelski Szervezete, a Mircze Főerdészet képviselői, illetve számos helyi lakos Ulhówek községből.
Az 1914. augusztus 27-28-án elesett osztrák-magyar, illetve orosz katonákat először több különböző helyre temették el Tarnoszyn, Turyna, Dyniska, Rzeczyca, Korczów, Staja, Wygoda, Zastawie és Uhnów környékén. 1917-ben az osztrák-magyar hadsereg katonatemetőkkel foglalkozó részlege és orosz hadifoglyok egy csoportja megkezdte az új katonai temetők kialakítását. A területen elvégzett exhumálások és sírrendezések eredményeképpen jöttek létre a temetők többek között Turynában, Rzeczycában, Uhnówban és Wasylówban.
A „turynai majorban” lévő temetőt az itt nyugvó magyar katonák bajtársai, a 31. honvédezred katonái hozták létre. 1923-ban a birtok tulajdonosa, Teodor Hulimka, akinek a földjén volt a temető, engedélyt szerzett, hogy a temetőt áthelyezzék a birtokán kívül, az erdő szélére, a Tarnoszyn és Uhnów közötti út mellé. Az exhumálási munkák 1925-ig tartottak. Az új temető terveiben szerepelt két tömegsír kialakítása a közkatonák számára, valamint a kisebb tömegsír körül kilenc, egyéni, ún. tiszti katonai sír. Az egészet egy fakerítéssel vették körbe. Öt elesett tiszt neve ismert: Borbély Elemér (IV.sz. sír), Spiegel Andor (V.sz.), Kacz József (VI.sz.), Stolzenberg Alfréd (VII.sz.), Bodó Pál (IX.sz.).
1930. október 25-én a IV. és V. számú sírból exhumáltak két magyar tisztet, Borbély Elemér zászlóst és Spiegel Andor zászlóst, az ő földi maradványaikat Magyarországra szállították. Ismereteink szerint a két tömegsírban összesen 611 katona nyugszik, 283 osztrák-magyar katona (főleg magyarok), és nagyjából 328 orosz. A katonák nevei nem ismertek.
A temető gondozásának feladata később a lengyel államhoz került, az 1920-1930-as években felújították és rendezték a temetőt. 1939-ben tervben volt a katonai sírok fakeresztjeinek kicserélése új, tölgyfából készült keresztekre, és új fakerítés felállítása is. A II. világháború óta a temető nem volt felújítva, csak néhány sürgős karbantartási munkát végeztek el rajta. Az 1951-es határkiigazítás után (H-T akció) a temető közvetlenül az államhatár mellé került, ami miatt megközelíthetősége jelentősen korlátozódott. Az ezt követő években a Tarnoszyni Általános Iskola diákjai és a Határőrség gondozták a temetőt. Az 1990-es években fémkerítéssel vették körbe a területet.
2019-ben felújításra került a temető a tarnoszyni önkéntesek, az Ulhówek RCM Egyesület, a Mircze Főerdészet és a Határőrség Lubycza Królewskai Stanisław Wojciech Wójcik Parancsnoksága munkájának, valamint a varsói Wacław Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet és az Osztrák Fekete Kereszt támogatásának köszönhetően.
