​

Nemrégiben egy barátom, egy olyan állam polgára, ahol a kormányok nem cserélődnek négy, legfeljebb nyolc évente – kérdezett a közelgő októberi lengyel parlamenti választásokról. Minél jobban belemerültünk a politikai beszélgetésünk útvesztőibe, annál nehezebb volt megmagyarázni neki, miről is van szó a lengyel politikában. Mert hogyan is lehetne megmagyarázni egy külföldinek, hogy egy magát jobboldalinak nevező párt olyan szocialista mechanizmusokat vezet be, amelyeket korábban egyetlen másik hatalom sem vállalt? Vagy hogy a párt, amelyet (nem túl hosszú, 2002 óta tartó) történelme hajnala óta kereszténydemokratának és liberális-konzervatívnak tekintenek, balra fordul, és az európai választásokon koalícióra lép a korábbi kommunista apparatcsikokkal? Saját magamnak is nehéz ezt megérteni, nem csak annak, aki – még egyszer hangsúlyozom – egy érett és felelősségteljes demokráciában él. És a programbeli különbségek? Végül is mindenki csak a polgárok javát és egy erős államot akarja…

Nézzük meg tehát annak a négy vezető választási bizottság programjának alapvető téziseit, amelyek képviselői valószínűleg ősszel helyet foglalnak a lengyel Szejmben. Ezek a Jog és Igazságosság, a Polgári Koalíció, a Lengyel Koalíció, a Baloldal és a Szabadság és Függetlenség Konföderáció.

A Jog és Igazságosság párt nagyon kiterjedt társadalmi programmal rendelkezik. 

Ennek a pártnak a politikusai a szociális juttatások folytatását ígérik az „500 plusz” zászlós programjuk keretében (minden gyermek után 500 złoty pénzügyi juttatás). A meglévő programok fenntartása mellett: „Család 500 plusz”, az iskoláztatási pótlek, un. „300 plusz” és nullás adóbevallás a fiatalok számára (26 éves korig), a PiS-aktivisták a következőket vállalják:

• a minimálbér 2019. januárjától bruttó 2600 złotyról 2023 végéig bruttó 4000 złotyra történő emelése,
• minden polgár számára 24 000 zł adómentes összeg meghatározása,
• két tizenharmadik havi nyugdíj kifizetése,
• egy alap létrehozása az egészségügyi létesítmények korszerűsítésére kezdeti 2 milliárd zł összegben,
• a 100 elkerülő Különleges Alap és az Iskolai Befektetési Alap létrehozása,
• 150 vasútállomás felújítása a „Vasút Plusz” program részeként,
• szigorúbb büntetések a szemetelés miatt,
• hogy lépéseket tesznek a hagyományos családi modell fenntartása érdekében.

A Polgári Koalíció (KO), amely – úgy kritikusai, mint a jelenlegi kormánnyal szemben igen kedvezőtlen közegek szerint – a PiS-szel szemben a legfontosabb, nagyon ügyetlen ellenzék, ez a Polgári Platform szövetsége a Modern Parttal (Nowoczesna), a Zöldekkel és más (baloldali) politikai planktonnal. Arról a híres, hogy európai parlamenti képviselői Brüsszelben szeretnek panaszkodni a lengyel kormányra, amely, szerintük, megsérti az európai sztenderdeket. A KO politikusai programjukban ígérik:

• a szakmailag aktív emberek fizetésének növelése az adó- és egészségügyi járulékok csökkentésével,
• a minimálbért kereső emberek támogatása havi 600 zł prémiummal,
• kezdő csomagok létrehozása a szakmai életüket elkezdő fiatalok számára,
• a vasárnapi boltzárás felszámolása (a jelenlegi kormány által bevezetett törvénynek megfelelően, leegyszerűsítve, csak a hónap utolsó vasárnapja az úgynevezett „kereskedelmi vasárnap”),
• a férfiak és a nők béreinek kiegyenlítése,
• az egészségügy javítása,
• az állandó tizenharmadik nyugdíj bevezetése és nappali központok építése időskorúak számára,
• bérek emelése a tanárok számára,
• a levegőszennyezés elleni küzdelem, a szén mint fűtőközeg kiküszöbölésével – mind a házak és lakások fűtésében, mind – 2040-ig – az energiaágazatban.

A Lengyel Koalíció (KP) egy meglehetősen egzotikus politikai szövetség, amely egyesíti a Lengyel Néppárt (PSL) paraszt erejét és a jobboldali populista Kukiz’15 mozgalmat (alapítója Paweł Kukiz egykori rockman, az előző kampány egyfajta jelenése). Az Európai Parlamenti választási veresége után a PSL vezetősége úgy döntött, hogy félbeszakítja az együttműködését Polgári Platformmal és a posztkommunistákkal, akikkel a Néppárt aktivistái egy választási listán találták magukat. Úgy tűnik, hogy az új szövetség a tízes találat lett – a KP újabb 2%-ot szerzett a felmérésekben (amit máris „Kukiz-effektusnak” hívnak), és megelőzte a megkezdésekben a Baloldalt.

A kereteiben együttműködő csoportosulások programjai olyan ígéreteket tartalmaznak, mint:

• vegyes választási rend bevezetése – a parlamenti mandátumok legalább felét egy mandátumú választókerületekben kell megválasztani,
• kötelező népszavazások,
• a „Saját kuckó” program, amely 50 000 zł támogatást vezet be a fiatalok számára,
• a helyi közösségekben megválasztott és kisebb bírósági ügyekben döntő Békebíró intézményének bevezetése,
• vállalkozók önkéntes társadalombiztosítási járulékai,
• adómentes nyugdíj és idősek otthonának építése minden járásban,
• az egészségügyi közkiadásoknak a GDP 6,6%-ára történő emelése (a jelenlegi 4,9%-hoz képest),
• az ország energiabiztonságának javítása az orosz szénimport betiltásával.

A Baloldal viszont a lengyel politikában egyedüli haladó erőként hirdeti magát. A választási bizottság három baloldali csoportból áll, amelyek közös zászló alatt indulnak a választásokon. Ezek az SLD – a Demokratikus Baloldal Szövetsége (a Lengyel Egyesült Munkáspárt utószülöttje), Tavasz – a Słupsk volt polgármestere, Robert Biedroń, a médiában népszerű politikus mozgalma, aki aktívan részt vesz az LGBT mozgalommal kapcsolatos akciókkal és végül Adrian Zandberg Együtt (Razem) Pártja. A Baloldal azt deklarálja, hogy gondoskodni akar az egyszerű emberekről. Gazdasági és társadalmi javaslatai nagyon hasonlóak a kormányzó párt javaslataihoz. Az ideológia szempontjából azonban ez a bizottság jelentős változtatásokat javasol. Tekintettel az uralkodó PiS által hatékonyan végrehajtott és a népszerűségét növelő erős szociális programra, a Baloldal mentő öve az erkölcsi igények hangsúlyozása. És ezért a pénzügyi ígéretek között, amelyek általában a közvélemény figyelmét legjobban lekötik, találunk olyanokat is, amelyek közvetlenül az ideológiai kérdésekre utalnak:

• a minimálbér emelése 2700 zł-ra,
• a legalacsonyabb nyugdíj nettó 1600 zł,
• olcsó bérlakások a fiatal házaspároknak és olcsó lakásokat építő ingatlanfejlesztő kinevezése,
• stafírung a kisgyermeknek (a PiS 300+ program megfelelője) és ingyenes bölcsődék,
• a GDP 7%-ának elkülönítése az egészségügyre, és a gyógyszer-visszatérítés módjának megváltoztatása,
• a szmog ellenes törvény bevezetése minden vajdaságban és a levegő minőségének rendszeres ellenőrzése,
• fogamzásgátlók és abortusz-szerek hozzáférése kívánság szerint, és
• az iskolákban a hittan-oktatás elhagyása,
• szexuális oktatás az óvodától az érettségéig,
• az in vitro kezelés visszatérítése,
• a házasságban élők és az élettársak jogainak kiegyenlítése. 

A politikai színpad jobb oldalán lévő lengyel pártoknak hosszú hagyományuk van a különböző színű nem tartós teremtések és formációk egyesülésének, amelyek később – a vezetők személyes ellenszenve vagy (csak az „igaz jobboldali” számára észrevehető) programbeli különbségek eredményeképpen – szétesnek és átalakulnak. Meglepően magas (egy időben azt állították, hogy a PiS számára zavaróan magas) népszerűségre tett szert a Szabadság és Függetlenség Konföderáció. Az őt alkotó csoportok különféle jobboldali trendek képviselői, a nemzeti konzervativizmustól a paleolibertarianizmusig. Az alkotók többek között a KORWiN párt, a Nemzeti Mozgalom és a ZChR. Ez az egyetlen csoport, amely ellenzi a fentről megállapított minimálbért. A Konföderáció egyfajta jelenés volt az elmúlt néhány évben, a legfiatalabb szavazók körében nagy támogatást szerezve.

A Konföderáció igéretei:

• alacsony és egyszerűsített adók,
• bürokrácia csökkentése
• a kötelező társadalombiztosítási díjak eltörlése,
• a nyugdíjasok mentessége a jövedelemadó alól,
• a lengyel hadsereg megerősítése, amely az állambiztonság garanciája lesz,
• az Európán kívüli országokból érkező bevándorlás korlátozása,
• az alaptalan zsidó vagyonjogi követelésekkel szembeni tiltakozás,
• a legkisebbek védelmének biztosítása a „homopropaganda” ellen.

Ki nyeri meg a közelgő választásokat? A felmérések a legnagyobb esélyt a kormányzó Jog és Igazságosságnak adják. A felmérések azonban tévedhetnek, és a választó kegyelme tarka lovon jár, ahogyan 2015-ben jött rá Bronisław Komorowski elnök, aki a kőbe vésett jelölt volt az újraválasztásra. Ki foglal majd helyet a lengyel parlamentben? Lesz-e PiS-nek elegendő képviselője ahhoz, hogy egyedül kormányozzon, és a jobboldali Konföderáció átlépi-e a választási küszöböt? Hogyan reagálnak majd az egyszerű lengyelek (akik közül a Központi Statisztikai Hivatal tavaly közzétett adatai szerint közel 92%-a deklarálta a római katolikus egyházhoz való hovatartozását) egy baloldali programra, amely az abortuszhoz való hozzáférés fokozását és a homoszexuális és heteroszexuális párok jogainak egyenlővé tételét népszerűsíti? Erről már október 13-án, vasárnap fogunk meggyőződni.

Tomasz F. Dzbeński, z wykształcenia prawnik (Wydział Prawa i Administracji UW), pasjonat historii konfliktów zbrojnych i strzelectwa sportowego. Przez kilkanaście lat mieszkał poza Polską, m. in.  w Wielkiej Brytanii i RPA. Obecnie zawodowo  związany z Instytutem Studiów Wschodnich, gdzie pracuje jako Coordinator for United Kingdom, Ireland and Commonwealth of Nations. Jego analizy dotyczące tematyki międzynarodowej ukazują się na łamach ogólnopolskich portali.