"A kormányzó Jog és Igazságosság párt Lengyelországban jobb formában indul neki a választási évnek, mint azt bárki várta, beleértve saját magukat is" - írja Jan Rafael Lupoměský vasárnapi kommentárjában az Echo24.cz portálon. „Az őszi defetizmust és a kormány képviselőinek komor passzivitását, az első varsói krókuszok felváltották a harmadik választási ciklus új reményére a kormány padsoraiban” – hangsúlyozza a cseh újságíró.
Fotó: Echo24.cz képernyőfotó
A cseh publicista megjegyzi, hogy az ősz kemény téllel fenyegetett a Lengyelországban kormányzó konzervatívok számára, a kormánypárt pedig jelentősen veszített a kutatásokban, amit olyan tényezők befolyásoltak, mint a tartósan magas infláció, az RRF-ből származó uniós pénzek elmaradásának problémái és betervezett energiaválság.
„Immár hétéves kormányuk alkonya azonban nem következett be a télen, és Jarosław Kaczyński pártja tavasszal váratlanul magas támogatottságra ébredt, amely nemcsak hogy megtartotta az őszi szintet, de immár ugyanakkora, mint 2015 tavaszán, amikor a párt pár hónappal később, októberben átvette a kormányzást a választásokon. Az őszi szint tartása azért is meglepő, mert az ország objektíve hasonló nehézségekkel néz szembe, mint a régió többi része – emelkedő árak, csökkenő reálbérek, az Ukrajnának nyújtott hatalmas segélyekkel járó leterheltség és a fáradtság jelei. (…)Az elmúlt évek számos politikai ügyével próbára tett választóik, akiket a fent említett nehézségek első körben sújtanak, stabilnak tűnnek, és úgy tűnik, nem érintik őket a médiatámadások és az új esetek miatti jelentős ingadozásoknak.”
Jan Rafael Lupoměský megjegyzi, hogy a tavasszal a pártvezetők ismét hinni kezdtek a választási sikerben, „a defenzív pozícióból a világról alkotott elképzeléseikért vívott aktív harcba léptek át”.
A publicista kiterjedt elemzésében rámutat a Konföderáció, vagyis a jelenlegi kormánnyal szembeni "egyetlen jobboldali politikai csoport" növekvő erejére is, amely azonban nem vesz el szavazókat a kormánykoalícióból, és nagyon hatékonyan mozgósítja a fiatal generációt és azokat, akik korábban nem vettek részt a választásokon. És megjegyzi, hogy bár a Konföderáció esetleges választások utáni együttműködése az Egyesült Jobboldallal "nagyon bonyolult lenne", legalábbis szociális és biztonsági kérdésekben a Konföderáció potenciális koalíciós partner lehet, aki osztja a PiS-hez közel álló hagyományos értékeket.
Ami az ellenzéket illeti, az új tavaszi valóságban a korábban egységes ellenzéki pártok ezúttal önállóan és idegesen ismét megpróbálják megszorongatni a kormányt: kaotikus rakétáikkal (támadások az elhunyt lengyel pápa ellen, új társadalmi programok, harc egyfajta ellenzéki stratégiaért) inkább saját lábukat lövik, és erőfeszítéseikkel csak a kormánykonzervatívok malmára hajtják a vizet.
Az ellenzék egykori egysége felbomlik, és a választók számára zavaros és süket vitákba fullad arról, hogy milyen formában indulnak majd a közelgő választásokon. A Tusk vezette ellenzéki Polgári Platform makacsul ragaszkodik ellenzéki fölényéhez, és a megbukott magyar minta szerint hirdeti a teljes balközép ellenzék egységes jelöltlistáját. Más ellenzéki pártok – a PSL és a Poland 2050 – két ellenzéki koalíciót próbálnak létrehozni cseh minta szerint.
Az ellenzéki érdekek kizárólagos közös nevezője már nem a Jaroslaw Kaczynski által megtestesített kormány feletti feltétlen győzelemre való törekvés, hanem a saját hasznuk maximalizálása, ami miatt szavazóik neheztelnek rájuk és bizalmatlanok velük szemben. Az ellenzéki vezetők iránti kialakulóban lévő bizalmi válságot tovább erősítik a kormányellenes táborhoz köthető személyiségek, akik rikító és ellenőrizetlen magatartásukkal igyekeznek visszatérni a rivaldafénybe, és leszámolni hosszú távú politikai száműzetésükkel.