Az előző napokban két európai vízió érdekes összecsapását láthattuk. Az egyik nézetet az Európai Unió nyugati szárnyának vezetője, Emmanuel Macron francia elnök, a másikat Európa keleti részének jelenleg legbefolyásosabb országának vezetője, Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök képviselte – Józef Majchrák a Postoj.sk oldalán a két uralkodó koncepcióról, és arról, miért nem alternatíva Macron ajánlata Szlovákia számára.

Az egész Macron kínai utazásával kezdődött, amelynek során a francia elnök kidolgozta „Európa stratégiai autonómiájának” gondolatát. Nem eredeti ötletről van szó, ez egy régi francia elképzelés, amely szerint Franciaországnak és az EU-nak kül- és biztonságpolitikailag a lehető legfüggetlenebbnek kell lennie az USA-tól. Macron ezt az elképzelést a Kína és Tajvan közötti jelenlegi feszültségre is aktualizálta, amikor kijelentette, hogy Európát nem szabad belevonni a két ország konfliktusába.

Macron kijelentését többféleképpen értelmezte a külföldi sajtó. Az első megfejtés szerint francia szempontból nem mond semmi újat, csak rossz helyet és időt választott, hogy aláássa az Egyesült Államok vezető szerepét a demokratikus Nyugat védelmében. A keményebb verzió szerint Macron annyira ádáz ellenfele az Egyesült Államoknak, hogy kész akár diktátorokkal is barátkozni, hogy gyengítse az USA befolyását. A harmadik interpretáció szerint az egész mögött üzleti megfontolások állnak, és Macron azt igyekszik ezzel elérni, hogy a francia cégek kiváltságos helyzetbe kerüljenek a hatalmas kínai piacon.

A francia elnök szavai mindenesetre igen éles reakciót váltottak ki Lengyelországból. Mateusz Morawiecki miniszterelnök washingtoni látogatását arra használta fel, hogy egy lényegesen eltérő Európáról alkotott elképzelést fogalmazzon meg.

A lengyel miniszterelnök kijelentette, hogy az Egyesült Államokkal szembeni stratégiai autonómia kiépítése helyett stratégiai partnerség lenne fontos az Egyesült Államokkal, sőt egész látogatása alatt nyilvános polémiába bocsátkozott Macronnal. Meglehetősen kemény hangon. Ebből az alkalomból még a régi "Chirac-féle" felosztást is ecsetelte a régi és az új Európára.

"A régi Európa hitt az Oroszországgal kötött párbeszdben, a régi Európa pedig megbukott" - mondta Morawiecki Kamala Harris amerikai alelnökkel tartott közös sajtótájékoztatón. „Van azonban egy új Európa – egy olyan Európa, amely emlékszik arra, mi volt az orosz kommunizmus. És Lengyelország ennek az új Európának a vezetője."

Lengyelország ma már magabiztosan mer nyílt vitába bocsátkozni Franciaországgal azért is, mert geopolitikai pozíciója az elmúlt években erősödött.

Lengyelország ingerült reakciója Macron geopolitikai elképzeléseire nem meglepő. Annak, hogy Lengyelország ma biztonsága, valamint európai biztonsága tekintetében az USA-val kötött szövetségre támaszkodik, történelmi okai vannak, amelyeket nem kell külön magyarázni a szlovák olvasóknak.

Erről a külpolitikai irányvonalról politikai és társadalmi konszenzus van északi szomszédainkkal.

Lengyelország Amerika egyik leghűségesebb szövetségese Európában. Nincs gond azzal, hogy a területén amerikai csapatok állomásoznak, és az amerikai cégek nagy fegyverkezési szerződéseket kapnak Lengyelországban. Éppen ebben az évben Varsó 1,4 milliárd dollár értékű szerződést írt alá az Abrams harckocsik szállítására, egy másikat pedig több mint négymilliárd dollárra F-35-ös vadászgépekre.

Lengyelország ma már magabiztosan mer nyílt vitába bocsátkozni Franciaországgal azért is, mert geopolitikai pozíciója jelentősen megerősödött az elmúlt években. Köszönhetően az előrelátó energiapolitikának, az erős hadsereg felépítésének, de annak is, hogy Oroszországot sokkal reálisabban látták Varsóban, mint Berlinben vagy Párizsban.

Az ukrajnai háború is hozzájárult Lengyelország súlyának erősödéséhez. Ma Lengyelország Ukrajna egyik legfontosabb politikai és katonai szövetségese.

Az önbizalom mögött, amellyel Varsó vitába bocsátkozik Macronnal, látni kell a konzervatív kormány azon törekvését is, hogy az EU-n belül jelezze, hogy Lengyelország geopolitikailag ma más, mint húsz évvel ezelőtt. A partnerek már nem vehetik úgy, mint valami periférikus posztkommunista országot, amelynek politikusai remegnek néhány jelentéktelen EP-képviselő bírálatától.

A Macron és Morawiecki összecsapása azonban Szlovákia számára is fontos. Melyik Európát válasszuk? A régi vagy az új, melyiknek élére fér Lengyelország?

Egy dologban lehet egyetérteni a francia elnökkel. A Kínával való konfliktus nem jó ötlet, nemcsak Európa, hanem az Egyesült Államok számára sem.

Emmanuel Macron azonban minden másban téved.

Európa stratégiai autonómiája az USA-tól francia örökzöld sláger, de az EU keleti szárnya számára nem jelent biztonsági alternatívát a transzatlanti szövetséggel szemben.

Néhány évvel ezelőtt Edward Lucas brit író remekül összefoglalta ezt, egyes európai politikusok ezt a vízióját a tinédzserek örökös dumálásával hasonlította össze, amit senki sem vehet komolyan, amíg felnőttek (az USA) egy vigyáznak rájuk otthon.

Az EU keleti részén fekvő ország számára, amely történelmi tapasztalatokkal rendelkezik az orosz imperializmussal kapcsolatban, egy ilyen chimérára támaszkodni nagy biztonsági kockázatot jelentene.

Ráadásul Macron olyan időszakban követeli Washingtontól Európa stratégiai autonómiáját, amikor Oroszország megpróbálja elpusztítani Ukrajnát, és amikor az USA áll a szomszédunkat támogatók élén.

Ez önmagában minden történelmi tapasztalat mellett remek példa arra, hogy Kelet-Európa miért nem támaszkodhat a francia diplomáciára.