Nem érdemes az egyik érzelmet - "lengyel, magyar, két jóbarát", azonnal lecserélni az ellenkezőjére - "Orbán cinikus rezsimje eladja magát Putyinnak". A politikában mindig jobb tanulni partnerektől, mint saját érzelmeinket átvinni rájuk. – írja a Natolin Európai Központ igazgatója, Marek A. Cichocki.

Lelátó a Puskás Arénában, 2021-ben. Fot. Andrzej Lange/PAP

Az eszmetörténész Szijjártó Péter minszki látogatása, és Orbán Viktor évértékelője kapcsán jelentetett meg véleménycikket.

„Lengyelországban nagy hagyománya van annak, hogy Magyarországot elsősorban a két nagy szabadságfelkelés prizmáján keresztül nézzük, amelyek 1849-ben és 1956-ban Budapesten zajlottak le. A szabadságharc, Közép-Európában a zsarnoki birodalmakkal küzdő Magyarország képe, Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, majd Nagy Imre Magyarország-eszméje erősen formálta azt a lengyel elképzelést, hogy a magyar viszonyulás Oroszországhoz közel áll a miénkhez. A magyar politikának azonban sokkal erősebb meggyőződése volt és van ma is a semlegesség vágya, az Ausztriához vagy Svájchoz hasonló attitűd az európai ügyekhez és konfliktusokhoz, ami lehetővé teszi, hogy egyik oldal mellett se köteleződjön el, de közben maximalizálja saját hasznát. Ebbe a politikai irányba tolja Magyarországot az a meggyőződés, hogy egy magányos sziget, szláv nemzetekkel körülvéve, és Budapest mindig is arra volt ítélve, hogy egyedül lavírozzon a hatalmak között.

Jobb, ha megszokjuk ezt a másik képét Magyarországnak, mert jobban megfelel a valóságnak, mint az első. Ha Magyarországgal lépünk együttműködésbe, akár regionális dimenzióban, akár európai politikában, ezt mindig érdemes fejben tartani. Már csak azért is, hogy ne legyünk könnyen manipulálhatók, és ne engedjünk túl gyorsan az illúzióknak.”

A Rzeczpospolita cikke itt elérhető.