Back to top
redakcja2 küldte be 25.09.2020 időpontban
Báthory, a lengyel Vespasianius, avagy hogyan hirdette egy római érme az Oroszország felett aratott győzelmet?
Historia

A cikksorozat első része itt olvasható.

 

6. ábra Vespasianus bronz sestertiusai a IVDEA CAPTA sorozatból, amelyek a júdeaiháborúban aratott győzelemnek állítanak emléket. Római pénzverde, Kr.u. 71. Forrás: Classical Numismatic Group

 

7. ábra Róma, Titus diadalíve a római Forum Romanumon. A dombormű a júdeai háborúban aratott győzelemről. Forrás: Wikipédia.

Miért ábrázolták a legyőzött moszkvaiakat pálmafa alatt? Honnan jött az ötlet ehhez az egyenesen egzotikusnak tűnő megjelenítéshez? Hogy megválaszoljuk ezt a kérdést, figyelmünket a ókori római érmeművészet hosszú hagyományaira kell fordítanunk. A Római Császárság idejében a császárok barbár népek felett aratott győzelme hirdetésének általánosan elterjedt módja volt az érmék kibocsátása, amelyek hátoldalán lehajtott fejjel, gyakran összekötözött kézzel, fegyverhalmok mellett ül a legyőzött ellenség és a meghódított területek lakossága, olykor büszke római legionáriusok jelenlétében. A jelenetek mellett időnként felfedezhetők egyes vidékekre vagy népekre jellemző attribútumok is. A pálmafa a Vespasianus idejében (Kr.u. 69-79.) készült római érméken jelenik meg a IVDAEA CAPTA (6. ábra) sorozat díszítőelemeként, amely érméken az említett császár és fia, a későbbi Titus császár (Kr.u. 79-81.) arcképe látható. Az érmék az évekig húzódó, véres zsidó háborúnak állítottak emléket, amelynek szimbóluma lett a római seregeket a császár nevében vezető Titus által 70-ben elfoglalt jeruzsálemi templom lerombolása. A Rómában Vespasianus és a római seregeket vezető fia jelenlétében megtartott diadalmenet jelenetét – amelyen felvonultatták többek között a jeruzsálemi szentély berendezési tárgyait is – a mai napig meg lehet tekinteni Titus diadalívén a Forum Romanumon (7.ábra). Így tehát a pálma motívuma, amelyet korábban a zsidó érmeművészetben gyakran alkalmaztak, a római érméken a meghódított Júdea tartományt és a zsidó háborúban aratott győzelmet szimbolizálta. 

 

8. ábra Giovanni da Cavino (1500-1570), Titus medálja a IVDAEA CAPTA sorozat római sestertiusai alapján, Padova. Forrás: Classical Numismatic Group.

 

9. ábra Vespsianus IVDEA CAPTA sestertiusának fametszete Sebastiano Erizzo Discorso sopra le medaglie antiche című munkájában, Velence 1559. Forrás: POLONA, Varsói Nemzeti Könyvtár

A reneszánsz idején a zsidó háborúban aratott győzelmet megörökítő római érmék a humanista tudósok érdeklődésének középpontjába kerültek. Az érmék eredeti formájukban a XVI. század második felében terjedtek el köszönhetően az akkoriban népszerű padovai pénzverőmester, Giovanni da Cavino (8.ábra) által öntött utánzó érméknek és a nyomtatott, gazdagon illusztrált numizmatikai műveknek. Jan Zamoyski inspirációinak forrását az egyik legfontosabb XVI. századi numizmatikai műben, a Rzeczpospolitában népszerű Sebastiano Erizzo Discorso sopra le medaglie antiche (9.ábra) c. alkotásában kereshetjük, amelynek első kiadása 1559-ben jelent meg Velencében Zsigmond Ágost lengyel királynak dedikálva. A szimbólum kiválasztásának oka világosnak és politkai szempontból indokoltnak tűnik: ahogy a lázadó zsidók leverése felejthetetlen diadalt jelentett Róma számára, úgy az oroszok legyőzése is a Köztársaság dicsőségét volt hivatott hirdetni. Ha Báthory Istvánt – nem ok nélkül – a kor Vespasianusának nevezzük, akkor Jan Zamoyski kétségkívül Titus erényeit testesíti meg. Ennek az eszmei üzenetnek nemcsak a szimbolikus diadalmenetet rendelték alá, amelyre Krakkóban került sor Jan Zamoyski esküvőjével összekapcsolva, hanem a lengyel fegyverek dicsőségét hirdető pompás esemény részvevői és tanúi között szétosztott érmék díszítő motívumait is eszerint választották meg.

A reneszánsz korában a kor európai művészete – beleértve a lengyelt is – sok ikonográfiai motívumot merített a római művészetből. Főleg a katonai diadalok hirdetésével kapcsolatos összetett szimbolikát. Igazi aranybányája ezen motívumoknak a császárkori Róma érmeművészete. Az ókori pénzverők ugyanis valóságos művészi szintet értek el a kis, kerek érmefelületek kidolgozásában, amelyeket képesek voltak kitölteni az előzetesen meghatározott eszmei üzenet számtalan könnyen értelmezhető motívumával. Az érmék ugyanakkor az ókori hétköznapi élet legelterjedtebb tárgyai közé tartoztak, így a római társadalom minden rétegéhez eljutottak Rómában és a provinciák városaiban, sőt még a Birodalom határain túlra is. Bár a Két Nemzet Köztársaságának területe a kelet-európai barbaricum részeként nem tartozott a Római Birodalomhoz, mégis számos római kori érme bukkant elő nálunk, elsősorban ezüstdénárok, amelyeket régen a lengyelek „Szent János pénznek” neveztek. A római érmék és az ókori érméket bemutató, gazdagon illusztrált, nyomtatott kiadványok a Krakkói Akadémia híres professzorai gyűjteményeinek részét képezték, így váltak a humanista műveltség szellemében megalkotott érdekes historiográfiai koncepciók forrásává. A szarmata szemlélet megpróbálta ugyanis az első lengyelek legendás múltját visszavezetni a római időkig. Bátran állíthatjuk, hogy a XVI. század második felében Lengyelország szellemi és társadalmi elitje jelentős mértékben ismerte az ókori római érmék politikai üzenetét és azok művészeti recepciójának hagyományát.

Számos antik érmét találtak Jan Zamoyski közel ötszáz darabot számláló numizmatikai gyűjteményében is. Érdemes megemlíteni, hogy e nagy politikus és államférfi humanista tudósként is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Velencében kiadott emlékirata, A római szenátusról kiváló nemzetközi fogadtatásra talált és még öt új kiadást ért meg. Azon sem csodálkozhatunk tehát, hogy Zamoyski római érméről származó motívumot választott a Lengyelország Oroszország felett aratott győzelmének és Báthory István érdemeinek emléket állító érme díszítőelemeként.

10. ábra Jędrzej Brydak, Báthory István emlékműve, litográfia (Krakkó, 1865). Forrás: POLONA, Varsói Nemzeti Könyvtár

A legyőzött barbárok pálmafa alatti ábrázolása, amelyet Jan Zamoyski Livónia és Polack visszaszerzésének emléket állító érméiről ismerünk, néhány évvel később megjelent – minden bizonnyal Jan Zamoyskinak köszönhetően – Báthory István Krakkóban, a Wavel székesegyház Mária kápolnájában található síremlékén is, amely építészeti szempontból egy diadalív formáját követi (10.ábra). A síremlék az alapzat közepső mezeje fölött található, amelynek domborművén a nyugvó királyt láthatjuk a Báthoryak farkasfogas címerei és egy felirat ölelésében. Ilyen módon tehát egy római érme segített megörökíteni az utókor számára a nagy győzelem és letéteményese, a lengyel Vespasianus emlékezetét.

Piotr Jaworski

A szerző régészetet és történelmet tanult a Varsói Egyetemen (UW), ahol doktori címet is szerzett. Az UW Régészeti Tanszékének adjunktusa. Szakterülete az ókori régészet és az ókori numizmatika, valamint a lengyelországi ókorkutatás és régészeti gyűjtemények története.

Válogatott irodalom:

Jaworski P., Początki europejskiej literatury numizmatycznej i jej rola w upowszechnianiu antycznej ikonografii monetarnej w Polsce XVI w., [w:] O miejsce książki w historii sztuki [Biblioteka Tradycji, CXL], red. A. Gronek, Kraków 2015, s. 185-198.

Jaworski P., Crişan D.S., A zowie je prosty lud świętego Jana pieniądze… Wybór źródeł do dziejów zainteresowań monetą antyczną w szesnastowiecznym Krakowie, Biuletyn Numizmatyczny 2012, nr 4 (368), s. 259-264.

Korski W., Mało znany medal Stefana Batorego na zdobycie Inflant i Połocka w r. 1582, Wiadomości Numizmatyczne 4, 1960, z. 1-2, s. 84-86.

Mikocka-Rachubowa K., Nagrobki Stefana Batorego i Anny Jagiellonki w katedrze wawelskiej. Kilka uwag i hipotez, Rocznik Historii Sztuki 14, 1984, s. 81-103.

Stahr M., Cenny medal Stefana Batorego w Muzeum Poznańskim, Biuletyn Numizmatyczny 1977, nr 5 (123), 1977, s. 81.