A határ menti területek történelme általában viharos és bonyolult. A benépesítésük kezdetén a betelepülők, az ő vallásuk, a természeti adottságok és az állam politikája a meghatározóak. Így történt ez Orawában (Árva) is, több kultúra és hagyomány találkozópontján, Orawkában (Kisárva), ahol közös történelmünk szimbóluma ̶ a Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templom áll.
Magyar szentek galériája
A leghíresebb azonban az Orawkában (Kisárva) megfestett ún. magyar hagiográfia. Ez a Habsburg monarchia területén élő, a kereszténység történetéhez fűződő katolikus szenteket bemutató, 49 képből álló sorozat. A jezsuita Hevenesi Gábor műve alapján készült, melynek címe: Ungaricae Sanctitatis Indicia. Sive brevis quinquaginta Sanctorum & Beatorum memoria Iconibus expressa, qui vel a Sede Apostolica, vel ab immortalibus temporis communi populi consensu, vel Scriptorum probatorum authoritate. A Divi Stephani Primi Regis tempore, in Ungaria viventes in Divorum census venerunt. Quibus accessit Appendix, in qua ordine Alphabetico plusquam ducenti alij Sancti & Beati in Ungariam vel nativitate, vel commoratione spectantes recensentur.
A cím megmagyarázza, hogy az Apostoli Szentszék által jóváhagyott, szentté illetve boldoggá avatott 50 szent, Isten azon szolgáinak rövid bemutatásáról van szó, akiknek akkortájt általános kultuszuk volt, és Magyarországon születtek vagy ott tevékenykedtek. Hevenesi atya a Nagyszombati (ma Trnava, Szlovákia) Egyetem Filozófia Fakultásának volt a dékánja, valamint nevéhez fűződik a népszerű, többször újra kiadott mű ̶ Scintillae Ignatianae ̶ amelyben Szent Ignác maximáihoz fűzött kommentárt, és a már említett Unagricae Sanctitatis Indicia. A kommentárokban a különböző élethelyzetekben való viselkedés elemzésére összpontosított, az Ungaricae Sanctitatis című művében pedig a követésre méltó szent alakok életrajzát és példáját mutatja be. Korábbi metszetek alapján egységesítette az ábrázolásokat, és megírta 4 király, 2 herceg, 11 püspök, 23 szerzetes és/vagy vértanú, valamint 15 nőalak rövid életrajzát. Ugyanazoknak a személyeknek az élettörténete, illetve faliképen való megjelenítése olykor elég jelentősen különbözött.
Hevenesi atya mindezeket összegyűjtötte és rendszerezte. A népszerű életrajzok és grafikák közül több mint 50, a XVII. században hozzáférhető művet használt fel. Az első mű a jezsuita Pázmány Péter, Magyarország későbbi prímásának, a nagyszombati egyetem megalapítójának Isteni igazságra vezérlő kalauza volt 1613-ból. Ez a kiváló teológus, filozófus és ellenreformátor Szent István, Szent László, Szent Imre és Árpád-házi Szent Erzsébet alakjának bemutatásával a tridenti zsinat rendelkezéseit teljesítette azzal, hogy terjesztette Mária és a szentek kultuszát. A következő fontos munka a domonkos Zygmunt Ferrari atya De rebus Ungaricae Provinciae c. műve volt 1637-ből, és a jezsuita Inchofer Menyhért Annales Ecclesiastici Regni Hungariae c. műve 1644-ből. Hevenesi atya az életrajzok kiadásának új korszakát kezdte el. A szöveg mellett ott volt a kép is a hozzátartozó attribútumokkal, díszes keretbe foglalva. A grafikusok közül meg kell említeni Johann S. Schott (6 kép) és Johann J. Hoffmann (12 kép) nevét. A többi kép alkotója feltételezhetően az egyetem tanárai vagy diákjai, akik felhasználták többek között Raphael Sadeler munkáit a Bavaria sancta c. 1628-ban megjelent műből vagy az 1648-as Helvetia sancta kötetből, és maga Szelepcsényi György érsek is ismert rézmetsző volt. Az Ungaricae Sanctitatis célja az volt, hogy felmutassa a többnemzetiségű Magyar Királyság szentségét és összetartozását. A galériát a magyar királyok, az ő utódaik és rokonaik, valamint kolostorok és remeteségek alapítói nyitják, akik elhozták az evangéliumot a Szent István koronájához tartozó földre. Amellett, hogy ez a mű következetesen jezsuita, az első latin kiadásban nem volt egyetlen, ehhez a rendhez kapcsolódó személy sem. A galériát szent Eskandélyi Máté, Budáról származó zarándok, vértanú zárja. Csak a második, latin nyelvű kiadásban került bemutatásra három presbiter, kassai vértanú alakja (kettő közülük jezsuita), akiknek földi maradványait Nagyszombaton (Trnava) helyezték el. A két különböző befejezés felhívja a figyelmet a könyv programjának aktualizálására ̶ az elsőben a pogánysággal, a másikban a reformáció fenyegetésével való küzdelem a hangsúlyos. A mű megjelentetésének az ellenreformációt kellett támogatnia azzal, hogy követésre méltó alakokat mutatott be.
Nehéz egyértelműen meghatározni, hogy miért a hagiográfia került az orawkai (Kisárva) templom falára. Úgy tűnik, hogy a Magyar Királyság szentségének és nagy kiterjedésének megmutatása volt a cél az ország határainál. A pogányság elleni küzdelem a pásztori kultúrához kapcsolódó hitvilággal való harc volt. A festett hagiográfia a Moniak családhoz kapcsolódik, akiknek I Lipót császár nemességet ajándékozott, mivel komolyan támogatták az ellenreformációt Árva vármegyében. Köszönet volt azért, mert felismerték az árvai családok érdemeit, amikor 1672-ben a katolicizmus védelmére keltek.
A galéria a szentélyben Szent István és Szent László alakjával kezdődik, a két kiemelkedő királlyal, akik a pogányság ellen harcoltak, később pedig apátságok alapításával megerősítették a kereszténységet.
A két következő király az Árpád-házból való ̶ Szent, valójában Isten szolgája Salamon és Dávid, Skócia királya. A felsoroltakon kívül a hercegeket is ábrázolták, a fiatalon elhunyt és szentnek tartott Szent Imrét és Szent Kázmért. Tíz püspök képét festették meg a stallumok hátlapjára: Szent Adalbert, akit Szent István hívott Esztergomba, Boldog Sebestyén, az első esztergomi érsek, a három szent püspök ̶ Gellért Budáról, Csanád, Beszteréd püspök Nyitráról és i Bőd Egerből ̶ olyan vértanúk, akik a hitért áldozták életüket a Vata féle pogánylázadás során 1047 szeptemberében; Szent Bonifác Erfurtból, többek között kalocsai érsek, Szent Pilgrim, a magyarok első apostola, aki Géza fejedelemmel tevékenykedett, Szent Radzim Gaudenty, Gniezno első püspöke, boldog Augustyn, Zagráb püspöke, és a domonkos Johannes von Wildeshausen, Bosznia püspöke. A tizenegyedik püspök Szent Toulouse-i Lajos, aki a neki járó koronát átadta Robert bátyjának, és ő maga a papság útját választotta. A remeték sorát a bencés Szent Günter nyitja, aki a legenda szerint felkészítette Szent Istvánt a keresztségre, és rokona volt feleségének, Gizellának. Szintén az önsanyargatásról híres remete volt Szent Zoerard-András, akit Lengyelországban is tisztelet övez, ahonnan származik és Szlovákiában is, ahol meghalt, és Magyarországon, mivel ide maga István király hívta misszióba. Mártírhalált haltak: Kálmán, Eszkandélyi Máté, Benedek, Zádok, Boldog Magyar Pál, Csepelényi György, Bánfi Buzád és három kassai vértanú és szent: Pongrácz István, Grodecz Menyhért és Kőrösi Márk, akiket 1995 -ben II. János Pál avatott szentté. A bencés szenteket képviselik: Szent Asztrik és Boldog Mór. Kapisztrán Szent János és tanítványa, Boldog Jakab, Boldog Magyar Antal harmadrendi szerzetes, aki nagy odaadással fordult a betegek felé a kórházban a járvány idején, valamint Szent Bertold ferences volt, Szent Csáky Mór és Szent János, Dubrovnik püspöke domonkos volt, Szent Péter Tamás karmelita, akit a pápa a keleti és nyugati egyház egyesítésének missziójával bízott meg, Boldog Özséb a magyarországi pálos rend első tartományfőnöke volt. A harmadik jezsuita ebben a körben Borgia Szent Ferenc, a rend harmadik generálisa. A galériában helyet kapott Nepomuki Szent János, akinek kultuszát a jezsuiták terjesztették. Feltételezik, hogy ez a kép későbbi, mivel őt 1721-ben avatták szentté, tehát 10 évvel a templom festményeinek befejezése után. A szent nőalakok között van két királyi hitves: Boldog Gizella és Boldog Beatrix, öt Árpád-házi hercegnő: Szent Kinga, Szent Margit, Árpád-házi Szent Erzsébet, Boldog Árpád-házi Erzsébet, m. kir. hercegnő, III. András lánya és Árpád-házi Boldog Erzsébet özvegy, V. István lánya; négy királyi unoka: Gertrud, Szent Erzsébet lánya, Portugál Izabella, Szent Ágnes és Skóciai Szent Margit, három oldalági rokon, Boldog Salomea, Szent Hedvig és lánya, Gertrúd. Megérdemlik helyüket a hagiográfiában Boldog Ilona, domonkos és misztikus, Szent Margit nevelője. Tizenhatodikként Szent Orsolya kelta hercegnőt ábrázolják, akit a hunok vezére, Attila katonái öltek meg az V. században. Hevenesi könyve nem említi sem Szent Orsolyát, sem Nepomuki Szent Jánost.
A templom berendezése
Nagyon ritka műtárgyak, amelyek használatban vannak ebben a templomban, az un. nagyböjti leplek. Ezzel takarják le az oltárt nagyböjt ötödik vasárnapja és virágvasárnap között. Orawkában négy ilyen lepel van, a legrégebbi, a Pieta a kereszt alatt 1676-ból származik, és a jelenleg a világon ismert nyolc közül az Úr szenvedését ábrázolja. A másik három ̶ a Hétfájdalmú Szűzanya, Mária Magdolna, Megkorbácsolás feltehetően a XIX. század elejéről valók. Ez a különleges dekoráció segít az elmélkedésben és a Feltámadás valódi átélésében.
A templom különösen értékes darabjának számít a még mindig működő orgona, amelyet 1620-ban kezdtek el építeni, és körülbelül 1670-ben fejezték be az építését és szállították Orawkába. Ez Lengyelország egyik legrégebbi hangszere, eredeti XVII. századi többráncú ékfúvóval és timpanival, ezeknek köszönhetően sajátos hangeffektusokat tudnak elérni az ünnepek emelkedett pillanataiban. A hagyomány azt mondja, hogy a császár ajándéka volt, épp úgy, mint a három harang, amelyek közül csak egy maradt fenn napjainkig, a másik kettőt 1916-ban rekvirálták a katonák. A templom 30 éven keresztül minden árvai katolikus plébániája volt, jelentőségét hangsúlyozza, hogy maga a császár ajándékozta a harangokat és az orgonát. Hálából, hogy a későbbi nemzedékek emlékezzenek erre, a diadalívtől balra eső falra ráfestették a Habsburg dinasztia címerét, jobb oldalon pedig Lippay érsek prímás címerét örökítették meg. E két tehetős pártfogó nélkül nehéz elképzelni az árvai ellenreformációt.
A XVIII. század elején az oltár mögötti részen egy méter vastag falú, kőből épült kápolnát emeltek. Menedékül is szolgálhatott a még mindig bizonytalan időkben, bizonyára jobb helyen voltak itt a templom kegytárgyai, amelyekből eddigre már többet is összegyűjtöttek. Mindenesetre berendezték, itt is épült oltár, padok, gyóntatófülke, sőt, orgona is. Ivóvíz forrást is találtak. Jelenleg a temetések előtti kápolna funkcióját tölti be, egy 1857-ből származó keresztút látható itt.
Felső-Árva első katolikus temploma, egyik legrégebbi fennmaradt műemléke, oly sok változás tanúja, ma is áll. Orawkában azt mondjuk, hogy Isten Anyjának, és két hatékony védelmezőnek köszönhetően ̶ Szent Donátnak, aki a villámcsapástól, és Flóriánnak, aki a tűzvésztől oltalmaz. Szobraik 1758 óta a templom előtt állnak. Orawkai Wawelnek Marcin Jabłoński atya nevezte, aki 1928 – 1948 között volt a templom plébánosa. Számos, a korabeli sajtóban kinyomtatott írásában hivatkozott a templom gazdag festészeti díszítésére, falikárpitokra, kazettákra és keretezett portrékra.
Ez a hely kétségtelenül összeköti a lengyeleket, szlovákokat, magyarokat, és néhány más népet. Minden évben látogatók tömegét vonzza. Vannak, akik misztikus élményeket, mások művészi élményeket keresnek itt. Olyanok is vannak, akiket az imákkal telített falak története érdekel, és olyanok is, akik saját gyökereiket keresik. Utóbbiak főleg Szlovákiából, Csehországból, Ausztriából és Magyarországról érkeznek. Sírokat keresnek, konkrét családok után érdeklődnek,mert a neveknek különbözőképpen hangzanak.
Lucyna Borczuch
Árvai (Orawa) gurál, kulturális örökséggel foglalkozó múzeumpedagógus, jelenleg a kisárvai (Orawka) templomban tart vezetéseket, korábban az Árvai Néprajzi Parkban, Zubrzyca Górnában dolgozott. Szenvedélyesen népszerűsíti Árvát, összetett, sokkultúrájú múltját, történelmi és természeti gazdagságát. Aktívan részt vesz azoknak a civil szervezeteknek a munkájában, amelyek célja a regionális kulturális identitás értékeinek terjesztése és a környezetvédelmi tevékenységek. Rajong a természetes gyümölcs és zöldségtermesztésért. Imádja a ráérős túrákat, amikor felfedezheti a környező világ szépségét.