Igaz, hogy a koronavírus nagyban korlátozta az utazásainkat – különösen nemzetközi szinten –, mégis úgy tűnik, hogy a turizmus lassan felébred a lockdown, a vesztegzár okozta kábulatból. Tavaly a külföldi látogatók száma Lengyelországban rekordot döntött – csak az első három negyedévben közel 17 millióan voltak ott. Az idén ez sajnos nem fog megismétlődni, ami nem jelenti azt, hogy ne nyitott karokkal fogadnánk a turistákat. Ezért a kérdés továbbra is fennáll: hová kellene menni? Természetesen nagyon sok lehetőségünk van, de lehet, hogy jó ötlet lenne egyszerűen Varsóba látogatni.
Varsó, eltekintve attól, hogy Lengyelország fővárosa – ami természetes célponttá teszi sok külföldi látogató szemében –, a turisták számára mérsékelten vonzó város hírében áll. Üzleti úton szoktak idejönni vagy azért, mert itt lüktet a lengyel politika fő áramlata, de mit tegyen az ember, ha van ideje és kedve egy kis városnézéshez? Vagy, ha egyenesen Varsóban tervezi a nyaralását? Krakkónak megvan a saját egyedi és a külföldiek körében mitikus légköre, Boroszló csábít eleganciájával, de mi van Varsóval – azzal a furcsa és néha kissé zajos metropolisszal, ahol – ahogyan a híres lengyel rocker, Muniek Staszczyk énekelte – Hitler és Sztálin megtettek a magukét?
Minden idelátogató külföldi turista egy dologban biztos lehet. Mégpedig, hogy…
Az ellentétek és paradoxonok városa
Amikor egy kicsit bandukolunk Varsóban, az első szembetűnő dolog, a szokatlan sokféleség. Zsúfolt utcáin a modernitás összeütközik a tragikus, elsősorban a német megszállástól megbélyegzett múlt árnyékával. Ez a hely rendkívül eklektikus építészetében és általános szellemében, valamint a városban működő intézményekben nyilvánul meg. E tekintetben szimbolikus a Varsói Felkelés Múzeuma és a „Kopernikusz” Tudományos Központ. Ha mélyebben akarjuk megismerni Varsónak ezt a specifikus hasadását, akkor egymás után kell meglátogatnunk azokat.
Valójában minden, ami a mai Varsót jelenti, az 1944-es felkelés romjain alakult ki. És éppen annak a tragikus nyárnak az eseményeit dokumentálja a Varsói Felkelés Múzeuma, innovatív multimédia-megoldásokat felhasználva, aminek köszönhetően úgy érezhetjük, mintha visszaléptünk volna az időben. A „Kopernikuszban” viszont – amely a lengyel főváros civilizációs törekvéseit szimbolizálja – már a küszöbtől az összes tudomány színes forgószélébe kerülünk – a fizikától, a robotikától és a csillagászattól kezdve a pszichológiáig vagy a szociológiáig. Nem ok nélkül mondják egyesek, hogy éppen ez a két intézmény jelenti a Visztula folyó két partján fekvő város identitásának pilléreit.
Ez a bal és jobb partra, vagy egyszerűen nyugatra és keletre felosztás szintén egy nagyon érdekes jelenség. Amíg a bal parton csábítja a látogatókat Nowy Świat – a legdrágább és valószínűleg a legflancosabb bevásárlóutca Lengyelországban – addig a jobb part, tehát elsősorban Praga és Targówek, sötét bérházukkal és titokzatos sikátoraikkal, álomparadicsomává válhat az urban exploring rajongói számára. Másrészt, mintha a paradoxon kidomborítása miatt: éppen a nyugati részben található a háború után újjáépített Óváros, viszont a keleti rész büszkélkedhet a Nemzeti Stadionnal – egy multifunkcionális sportlétesítménnyel, amely megfelel az UEFA szabványainak, és amely az Euro 2012 névjegyévé vált.
Történetesen Varsóban található olyan lépcső, amely nem vezet sehova, és utcák, amelyeknek más nevük van, attól függően, hogy kitől kérdezzük. Próbáljatok megkérdezni valakitől Domaniewska utcát. Biztos előbb habozik, majd rávág: „Ja, a Mordor!” Nos, talán nem mindenki, de az ott csoportosuló számos multicégek egyikének valamelyik fiatal alkalmazottja, biztosan! És ha már az aktatologató multimanókról beszélünk: Varsóban üveges irodaépületekben töltik napjaikat, szorgosan elhatárolódva szüleik hitétől és hagyományaitól, esténként pedig gyakran szeretnek találkozni a Zbawiciel téren, amelynek legszebb pontja a nagy háromhajós bazilika.
De ne kérdezzétek tőlük, hogyan lehet eljutni a Zbawiciel térre. Lehet, hogy nehezen tudják beazonosítani ezt a nevet. Hiszen ők melanzsolnak a Zbawixen.
avagy az eszmék állandó harca
Na, ez az! Zbawix? Mordor? Ja, és még a Lemmingrad! Álljunk meg itt egy pillanatra, mert ezek nem csupán alternatív nevek, amelyeket a fiatalabb generációk alkotják, megnehezítve az idegeneknek a térbeli navigációt. Mindenekelőtt ez egy bizonyos filozófia kifejezése, amely Varsó mai identitásszövetét alkotja, és amelyet érdemes megismerni akárcsak az érdekes helyeket és épületeket. Ugyanakkor világossá kell tenni, hogy az, ami pozitívnak tűnik egyesek számára, az másoknak – éppen az ellenkezője. Nyilván, ilyen az élet.
Mordor az természetesen nem más, mint egy humoros hivatkozás a „Gyűrűk Urára”. A multicégeknél alkalmazott napi százezer – nagyrészt többé-kevésbé bal-liberális meggyőződésű – ingázó számára ez a név annak a kapitalista elnyomásnak a szimbóluma, amelyet – akár tetszik, akár nem – szolgálnak. Konzervatívabb ismerőseik – akik általában szintén a Mordor szűk területét jelző utcák – Domaniewska, Wołoska, Cybernetyki és Marynarska – üveges felhőkarcoló kaszárnyaiban állomásoznak – ezt a kifejezést egy kozmopolita multicéges mentalitás szinonimájaként kezelik, melyet kinevetnek amikor és ahogyan csak tudnak.
Nem más a helyzet Lemmingraddal, vagy – hivatalosan – Wilanówval. Ez a „Leningrád” és a „lemming” szavak kombinációja. Az első abból származik, hogy korábban Wilanów exkluzív idilljében a kommunista biztonsági apparátus sok képviselője lakott. Most helyüket a „lemmingek” vették át, azaz – a fiatal jobboldal által kiötlött definíció szerint – a modern európaiak nevére törekvő, lóvés, a tágan értelmezett baloldal választói. Ez a szóturmix jelezni hivatott az egykori kommunizmus és a mai brüsszeli európaiasság hívői közötti rokonságot is.
Ami a Zbawixot illeti, annyiban különleges a hely, hogy éppen ott a bal és a jobb oldal ugyanazokban a kocsmákban találkozik. Igaz, hogy ennek sokkal érdekesebb íze volt, amikor a téren még ott állt a 2015-ben eltávolított LGBT-szivárvány, amelyhez az előbbiek jámboran sóhajtoztak, az utóbbiak pedig nyafogtak miatta, és még most is lehet látni a szimbólumot gyászoló balsikat és az azt kigúnyoló jobbsikat. Ebben az értelemben tehát elmondható, hogy Zbawiciel tér az öt éve Lengyelországban lezajlott ideológiai és politikai változás egyik ékesszóló szimbóluma.
Ideológiai turizmus? Hmm, miért ne? És ha már itt az eszmék, akkor a történelem is.
Egy történelemmel átitatott város
Természetesen ellátogathatunk Varsóba, figyelmen kívül hagyva a történelmi összefüggéseket. De mennyivel teljesebb lesz, ha szem előtt tartjuk ezt az aspektust! Nem is beszélve arról a banális tényről, hogy akkor egyszerűen jobban megértjük, amit látunk. Képzeljük el, hogy a napi kártyalimitet a Nowy Świat egyik kocsmájában már felhasználtuk – és a kicsapongástól lesújtva lefordulunk a Nowy Światot és a Krakowskie Przedmieście-t keresztező egyik kis utcába, ezzel belépünk a Piłsudski térre, ahol szemeink elé tárul az ég felé ágaskodó lépcső. Távolról könnyű azt valamilyen elvont műalkotással összetéveszteni, pedig valójában ez az emlékmű a szmolenszki repülőgép-szerencsétlenség áldozatainak tiszteletére épült.
Ugyanez vonatkozik az Óvárosra. Különösen a Vár térre és a Királyi Várra, amelyek a magját képezik. Még ha nem is akaródzik megismernünk a hely évszázados történelmét, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy a várost, a Varsói Felkelés tömegmészárlása után, amelyben teljesen elpusztult, gyakorlatilag a romjaiból emelték fel – ráadásul a háború előtt ismert formában. Számos külföldi turistát lenyűgöz az Óvárost körülvevő középkori vörös téglafal, amelyet barbakánnak hívnak. Mellette sétálva, figyeljünk meg egy kis emlékművet, amely a 76 évvel ezelőtti események legfiatalabb résztvevőiről állít emléket.
Végül vessünk egy pillantást a vár mellett található Keresztelő Szent János katedrálisára. De nem csak lehűlni vagy akár imádkozni lehet itt. Ezt a templomot – Varsóban az egyik legrégebbit – azért is érdemes meglátogatni, mert a lengyel kultúra és hagyomány fontos elemét képzi. Ott történt az 1791-ben elfogadott Május 3-i Alkotmány eskütétele – amely az első ilyen típusú dokumentum Európában.
A templomok városa
És ha már megérintettük a Szent Jánost, bogozzuk ki ezt a szálat. Mert ha hívők vagytok, és keresitek Lengyelország világhírű katolikus szellemét, akkor egy egész útitervet lehet Varsóban készíteni az ottani templomok nyomában. Ha ráadásul Magyarországról jöttetek, akkor mindenképpen érdemes a Szentlélek templommal kezdeni a belvárosi Długa utcában. Pálos atyák vezetik, akik a 14. században éppen Magyarországról érkeztek Lengyelországba. Itt egyébként helyén való lesz hozzátenni, hogy már több mint háromszáz éve, a Szentlélektől minden évben egy gyalogos zarándoklat indul a częstochowai Jasna Górára, ahol található a leghíresebb lengyel pálos kolostor, a Fekete Madonna csodaképével. Ezen a zarándoklaton általában egy magyar csoport is megy.
De érdemes beugrani az Urunk Színeváltozása templomába is, a Miodowán, ahol a kapucinusok szolgálnak. Ottlétünk alatt egy pillanatra feltétlenül be kell toppannunk III. János kápolnájába, amelyben 1830 óta nyugszik egy urna III. Sobieski János király szívével – aki a 17. század második felében ült a lengyel trónon, és az Oszmán Birodalom hadserege feletti látványos bécsi, 1683-as győzelméről ismert. Ez nem az egyetlen templom Varsóban, amely hasonló ereklyét rejteget. Erről meg lehet győződni a Krakowskie Przedmieście-n található Szentkereszt templomban, ahol Frédéric Chopin és az 1924-es irodalmi Nobel-díjas Władysław Reymont szívei nyugszanak.
Az ajánlásra méltó számos más templom között említsük itt pl. a mokotówi szent Andrzej Bobola szentélyt, ahol őrzik ennek a rendkívüli jezsuitának, mártírnak és Lengyelország egyik fő védőszentjének szét nem oszlott testét, vagy a żolibórzi szent Stanisław Kostka templomot, mellette egy másik lengyel mártír – az 1984-ben a kommunisták által meggyilkolt boldog Jerzy Popiełuszko atya – sírjával. Különben is, ezt a helyet különösen jellemzi Jerzy atya jelenléte, mert itt szolgált segédlelkészként, és itt tartotta a tömegeket vonzó miséit a hazaért, amiért a rezsim az elhallgattatása mellett döntött.
A csendet keresőknek
Varsó azonban számos helyet kínál azoknak is, akik a vigaszt és az elmélkedést nem feltétlenül az imádságban keresik. Mert igen, ez az örök zaj és rohanás városa, de igenis találunk benne néhány csendövezetet. Az egyik kétségkívül Łazienki Królewskie (királyi fürdő park) – a sétálók és a turisták gyakori célpontja. Ez egy igazán gyönyörű palotapark, amelyet II. Poniatowski Szaniszló Ágost – Lengyelország utolsó királya – alapított, ami önmagában is, történelmi okokból nagyon egyedivé teszi azt. És azért is, mert Staś király – ahogy őt minálunk becézik – továbbra is sok vitát vált ki; sőt, vannak olyanok is, akik árulónak tartják őt.
A varsói szünidei térképen a Łazienki park jelen van első sorban a Frédéric Chopin emlékműjénél tartott hagyományos Chopin-koncertek miatt, amelyeket teljesen ingyenesen lehet meghallgatni. Ennek a csend zugának kontemplatív hangulatát egészíti ki a pálmaház, az amfiteátrum és a Kínai sétány. És természetesen a büszkén sétáló, és néha a sokszínű farktollukat is felmeresztő pávák – Łazienki elválaszthatatlan jele, sőt szimbóluma.
És ha hosszabb ideig maradtatok a Visztula jobb partján, akkor az állatkertben biztosan ki tudjátok fújni magatokat. Itt szinte az egész napot el lehet tölteni. A varsói állatkert nagy látványossága például az állatok bemutató etetései. De mi is finomat ehetünk és pihenhetünk ott, ha belefáradunk a madárház, a majomház, a zsiráfház vagy akváriumi pavilon közti körözésbe. Az állatkert egyik érdekes, bár az állatokhoz nem közvetlenül kapcsolódó helye, a Żabiński-villa, egykoron a dr. Jan Żabiński tulajdona – aki az állat- és élettan kiváló tudósa, valamint a kert többéves igazgatója volt.
A második világháború alatt sok zsidó talált menedéket e gyönyörű, modernista épület falai között. A ház jelenleg nyitva áll a látogatók számára, ahol az épület, valamint a varsói állatkert német megszállás alatti teljes – valóban lélegzetelállító történetét megismerhetjük.
A pihenést keresőknek
És amikor már belefáradunk a túrázásba és szeretnénk egy kicsit kiengedni, akkor sem kell messzire mennünk. A Prágán a varsói szórakozás kedvelői különösen a 11 listopada utcát ajánlják, számos különleges légkörű pubbal, ahol kapható egy kis sör vagy bor. A már említett Zbawixen szintén igazán nagy választékban várnak ránk bárok és klubok. Érdekes lehetőség a kissé kifinomultabb kultúrára vágyóknak a Klub Komediowy, ahol improvizált előadások és stand-upok zajlanak. És ha a Zbawix hipster légköre már megviselt minket – amit egyáltalán nem lehet kizárni –, nézzük meg, mi történik Powiślén.
És pedig általában elég sok minden történik. A nyári szezon közepén a kikapcsolódást vagy a tömeget élvezhetjük – attól függően, ki mit szeret – a fasoron, közvetlenül a Visztula partján. Éppen itt lüktet ma – még a világjárvány idején is – a főváros társadalmi élete. A számos Visztula-parti látnivaló közül érdemes felfigyelni például a mobil színházi előadásokra és a szökőkutak fényszínházára. Nagyon népszerű a folyami hajókázás is. Na és persze klubok, klubok, klubok és még több klub.
Színházak is vannak Varsóban – Narodowy, Ateneum, vagy néhány magánszínház, mint például az Emilian Kamiński és Justyna Sieńczyłło színész-házaspár által alapított Kamienica. A magán kulturális intézményeket érdemes támogatni különösen most, amikor a koronavírus okozta bénulás az összeomlás szélére hozta őket.
*
A fentiekben bemutatottak Varsó látnivalóinak csak egy kis részét képezik, ráadásul leszűkítve a központ alapvetően kicsi területére, plusz egy kis ugrás a Visztula másik oldalára.
Varsó – a kissé távolabbi is – ennél sokkal többet is tud kínálni. Ideális kiindulási pontja lehet ezen kívül a kirándulásoknak is – például a Kampinos Nemzeti Parkba, amelyet szeretik különösen a természet lágy ölében tett hosszú séták kedvelői, vagy a főváros hálószobájának nevezett Sulejówekbe, ahol már említett Józef Piłsudski marsall villája található. Varsónak nagyon jó az összeköttetése ezekkel a helyekkel.
Tehát nincs más teendő, mint gyümölcsöző utazást kívánni Önöknek. És természetesen – viszontlátásra az úton!
Marcin Królik - ur. w 1979 roku pisarz, publicysta i bloger. Studiował polonistykę na Uniwersytecie Warszawskim. W roku 2013 zadebiutował powieścią "Drzewo różane". Uprawia również eseistykę i reportaż, w których skupia się na szeroko pojętych kwestiach duchowych i cywilizacyjnych.
(Fordította: Sławomir Zabagło)