Egy őszes úr
Beszélgetés Felczak professzorról, I. rész
Wacław Felczakról beszél tanítványa, Artur Janicki – történész, televíziós személyiség, kiváló dokumentarista, és több mint ötven film, köztük a Felczak professzor életéről és érdemeiről szóló „Lengyelország és Magyarország hőse” alkotója.
Ön és a felesége is Felczak professzor tanítványai voltak.
Igen, és ennek nagy jelentősége volt. 1960-ban kezdtük az egyetemet. Első éves hallgatókként elsősorban a tanársegédekkel kerültünk kapcsolatba. Sokan közülük ZMP, majd ZSMP-tagok (a KISZ-hez hasonló ifjúsági szervezetek) voltak, azaz fiatal, egészséges szocialista ifjak. Kiemelkedett ebből a csoportból egy viszonylag fiatal, de már őszes úr, Wacław Felczak. Volt egy társunk, aki tagja volt a Honi Hadseregnek (AK), aztán ült tíz évet, rehabilitálták, letette az érettségit, majd jelentkezett hozzánk az egyetemre. Ő mesélte, hogy ez a tanársegéd a cellatársa volt. Az őszes úr legendája egyre nőtt, annál is inkább, mert Henryk Wereszycki professzor, akinek a segédje volt Felczak, a példaképünk volt. Amikor Wereszycki még a Wrocławi Egyetemen tanított, a Lengyel Tudományos Akadémia elkezdte kiadni a az alapvetésnek szánt „Lengyelország története” című sorozatot. A XIX. századot tárgyaló III. kötetet Celina Bobińska szerkesztette, aki történetesen a legmagasabb rangú lengyel NKVD-s, egy bizonyos Wolski felesége volt. Prof. Wereszycki híres kritikát írt a kötetről „Hibás tézisek pesszimizmusa” címmel. Ebben rámutatott, hogy amennyiben abból az feltevésből indulunk ki, hogy minden, ami nem proletár, haladó és forradalmi az rossz, akkor a történetírásnak nincs értelme. A kritika közzététele után bajba került az egyetemen, a teljes Lengyel Tudományos Akadémia ellene fordult, elítélték a párthű tollforgatók, felfüggesztették egyetemi tanári állásából. 1956-ban a Jagelló Egyetem XIX. Századi Egyetemes Történelmi Intézetében kezdett dolgozni, ahol 1957-ben felvette maga mellé a frissen 12 évre ítélt Felczakot.
Hogy volt ez lehetséges?
Wacław Felczakot, miközben életfogytig tartó börtönbüntetését töltötte, az egészségi állapotára való tekintettel egy évre kiengedték a börtönből. Eredetileg kémkedésért és a demokratikus szocialista rendszer megdöntésére tett kísérletért ítélték el – az amnesztiát követő újratárgyalás keretében ekkor felmentették a kémkedés vádja alól, hiszen valóban sohasem kémkedett. Ugyanakkor azonban fenntartotta azon álláspontját, hogy a rendszert meg akarta dönteni. Emiatt végül nyolc évre csökkentették a büntetését, amit viszont már leült, így távozhatott a börtönből. Viccesen mesélte – mivel nehéz sorsa ellenére derűs, vidám ember volt –, hogy mindenki elégedett lehetett: az ügyész és a bírák, mivel újra elítélték, és ő is, mivel kiszabadult. Wereszycki tehát egy ilyen elítéltet vett fel dolgozni az egyetemre.
Amikor harmadévesek lettünk, el kellett dönteni, hogy mire akarunk specializálódni, és szemináriumokat kellett választani. A választóvonal elég éles volt. Azok, akik a rendszerrel való kollaboráció és a szégyen mellett döntöttek, ahhoz a prof. Bobińskához mentek szemináriumra, akinek még diplomája sem volt, mert nem fejezte be az egyetemet a Szovjetunióban, itt viszont professzor volt két katedrával, a XIX. Századi Lengyel Történelmi Tanszéken, valamint a Történelmi Módszertani Tanszéken. Aki hozzá került, az biztos munkára és előmenetelre számíthatott. Ha viszont valaki Wereszycki professzorhoz került, nyilvánvaló volt, hogy nem csinál karriert, viszont valódi történész lesz. A feleségemmel együtt Wereszyckihez jelentkeztünk, ezáltal pedig Felczakhoz is. Nagyszerű szeminárium volt. A több mint hatvan fős évfolyamunkból huszon-egynéhányan jelentkeztünk hozzá, és mindenki a legjobb akart lenni, mert ilyen tekintélyek előtt szégyen volt valamit nem tudni.
Milyen előadó volt Wacław Felczak?
Tudvalevő, hogy általában legalább a diákok harmada ellógja az előadásokat, főleg, ha nem ellenőrzik a jelenlétet. Felczak előadásain teltház volt. Előfordult, hogy eljöttek rá nem történész hallgatók is, fizika vagy jogász szakosok… Az előadásai a XIX. századi történelemről szóltak. Annak a korszaknak a történelme, amelyben egész Európában megjelent a nemzeti újjászületés gondolata, igen optimista: az emberi kötelékek elpusztíthatatlanságát mutatja meg; arról tanúskodik, hogy a kulturális jelenségek függetlenek a politikai határoktól, a politikától, és a társadalom átalakítására tett kísérletektől. A XIX. század nacionalista áramlatai saját identitásuk védelmére sarkallták a népeket. Sziléziában és Litvániában bekövetkezett a nemzeti újjászületés, majd a Habsburg Monarchia népei is sorban szabaddá lettek. E korszak történelme közvetlenül elvezet ahhoz, ami a XX. század 70-es éveiben kezdődött el az ún. szocialista táborban. A szocialista blokk átélte az 1956-os magyar forradalom traumáját, az 1968-as csehszlovákiai inváziót, és világossá vált, hogy ezt a birodalmat meg kell dönteni. Karol Wojtyłát lett a pápa, egy évvel később pedig létrejött a Szolidaritás. Amikor az előadásain Felczak a horvátok és a szerbek nemzeti újjászületéséről beszélt, az nyilvánvaló analógiája volt annak, ami a XX. század 70-es és 80-as éveiben történt. Biztos volt abban, hogy ez a birodalom nemsokára szétesik…
Nevezhetjük Felczak professzort a Három Tenger Kezdeményezés keresztapjának?
A háború idején Felczak a teljes dunai medencében kapcsolati hálót épített ki független szereplőkkel. Megvoltak a saját tudósítói és munkatársai, az ő segítségükkel pedig az emigráns kormány hazai képviselőjének (Delegat Rządu na Kraj) politikai tanácsadója lett. Futárjainak és munkatársainak hálózata a háború után is működött, 1945-ben feljegyzést készített a londoni kormánynak, amelyben leírta az ún. népi demokráciákban tapasztalható helyzetet. Azzal kezdte, hogy a német Mitteleuropa-koncepció hatott az itt élő nemzetekre, egyeseket egyenesen lenyűgözött. Amikor elkövetkezett a brutális német dominancia, majd Németország bukása, ez a politikai alternatíva is megsemmisült. Felczak észlelte, hogy a szovjet dominancia a térségben vagy megszállás formájában jön létre, vagy elbukik. Lengyelország feladata, hogy a szovjetek bukásáért küzdjön, a kommunista kormányok lejáratása az egyes országokban pedig megteremti az esélyt a visszaverésükre. Többé-kevésbé ez az, amit most Három Tengernek nevezünk. Ezt az eszmét vezette be a tudományos és politikai nyilvánosságba.
Ez a koncepció a XIX. századi, Adam Czartoryski herceg által vezetett Hotel Lambert néven ismert intellektuális és politikai áramlat hatása. Ez a vonulataz Oroszország által támogatott és irányított pánszlávista áramlat ellenében jött létre, amely Oroszországot mint a szlávság menedékét, a szláv és délszláv népek támaszát állította be. A Hotel Lambert-körben született meg a gondolat, hogy egy másik politikai alternatívát kínálva fellépjenek ez ellen. Czartoryski ágenseinek tevékenysége vezetett el Jugoszlávia, azaz az egyesülés, illetve a Habsburgoktól és Oroszországtól egyaránt független önálló állam eszméjének megteremtéséhez. Tessék megfigyelni, hogy Jugoszlávia himnusza utal is a Dąbrowski-mazurkára.
A Jagelló Egyetem Egyetemes Történelmi Intézete volt az a tudományos intézet, amely átvette a Hotel Lambert eszmeiségét. Wereszycki és Felczak örökösei voltak ennek a koncepciónak és kutatási iránynak. Felczak, Czartoryski embereihez hasonlóan, oroszellenes ügynökként tevékenykedett a teljes jugoszláv medencében, tudományos tekintély és eszmei vezető volt. Közép-Európa történelmét népszerűsítette, arra tényre támaszkodva, hogy mind Szent Korona, mind a Két Nemzet Köztársasága olyan többnemzetiségű monarchiák voltak, amelyek kidolgozták azokat a kereteket, amelyek között a különböző népek és különböző vallások kölcsönös elfogadásban és tiszteletben élhettek egymással. A Baltikumtól a Fekete-tengerig és az Adriáig nem volt semmilyen népirtás vagy vallási háború. Ma egyes országok nyugati demokráciaként fölénk helyezik magukat, nekünk próbálnak demokráciát tanítani, miközben saját honfitársaik sírjain taposnak. Az Európai Unió, és főleg Németországlekezelő viselkedése velünk szemben egyszerűen a mi meg nem értésünk.
Honnan Felczak professzor szoros kapcsolatai Magyarországgal?
A professzor 1934-ben kezdte meg tanulmányait a Poznańi Egyetemen, ahol az egyik oktató megismertette a diákokat a magyar ügyekkel. Magyarország megélte Trianon tragédiáját. Megfosztották területének 70 százalékától és lakosságának közel felétől. Hirtelen a Habsburg Monarchia egyik uralkodó országából egy 10 milliós országocska lett. Hatalmas csapás volt ez. A magyarok Lengyelországról olyan emlékeket ápoltak, mint az egyetlen ország, amely nekik valaha is segített. Felczak elkezdett magyarul tanulni, és társalapítója lett a Magyarbarátok Körének. 1938-ban, amikor már megtanult magyarul, a magyar kormány ösztöndíjasa lett, és Budapestre utazott megírni a doktori dolgozatát. Munkáját a háború félbeszakította. A dolgozat megírásához 1947-ben térhetett vissza a Sorbonne-on, ám ekkor sem fejezhette be, mivel 1948-ban utolsó lengyelországi futárútja során letartóztatták. A 60-as években harmadjára is nekifogott a doktori dolgozatnak, amelyet a lengyel-magyar kapcsolatokról írt, azonban nem kapott útlevelet, így a magyarországi levéltárakban nem tudott kutatni. A magyar értelmiségi elittel ápolt kapcsolatainak köszönhetően azonban a teljes levéltári anyagot, amelyre szüksége volt, az útmutatásai szerint mikrofilmre vették, és egy magyar diák kicsempészte neki Lengyelországba. Doktori és habilitációs munkájának eredményeképpen jött létre a Magyarország története c. könyv, amelyet a magyarok a legjobb, az országukról szóló külföldi monográfiának tartanak. Valóban kifogástalan, és a magyarokkal szembeni teljes szimpátia mellett is tudományosan kritikus mű.
A 60-as évek végén, nem minden nehézség nélkül végül útlevelet kapott a szocialista országokba (Nyugatra soha). Rendszeresen kezdett Magyarországra utazni, olykor a diákjaival együtt. Az 1956-os forradalom után és az ún. „gulyáskommunizmusban” a magyarok pesszimizmusba és tétlenségbe süllyedtek. Viszonylagos anyagi jólét uralkodott, azonban az ideológiai elnyomás teljes volt. Felczak ostorozta a magyarokat pesszimizmusukért, és hogy semmit sem tesznek, csak panaszkodnak a szovjetekre. Cselekedetre buzdította őket, ennek köszönhetően jött létre a magyar ellenzék.
Tudta, hogy folyamatosan megfigyelik. Sokatmondó, hogy az utolsó jelentés 1986-ban készült róla, amikor 70 évesen nyugdíjba vonult. A jelentésben az állt, hogy ünnepélyes búcsúztatásban részesült, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia szervezett a számára.
Ez hogy történt?
A Jagelló Egyetem értesítette, hogy a nyugdíjkorhatár elérése miatt abba kell hagynia a munkát, ekkor a magyar történészek, irodalomtudósok és a földalatti ellenzék egy emlékkönyvet készítettek Felczak számára, a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos delegációja pedig elutazott Krakkóba. A Jagelló Egyetemnek erre valahogyan reagálnia kellett, ezért a Collegium Maius aulájában fogadást rendeztek a magyar vendégek és – természetesen – az egyetem vezetése részvételével. Az elmondott beszédek közül a legjelentősebb a magyar tudós, Kiss Gy. Csaba felszólalása volt, aki Felczakot „az ő történelemprofesszoruknak” nevezte.
Amikor a Biztonsági Hivatal (UB) lezárta, és archiválta a dossziéját, Felczak 1988-ban Magyarországra utazott, ahol történészeknek tartott előadást a Szolidaritásról és Lengyelország történelméről. A történész-költő Kovács Istvánt, aki Felczak személyes jó barátja volt, jogászok keresték meg, hogy szervezzen nekik egy találkozót a professzorral. A találkozók létrejöttek, ez egyik során pedig Orbán Viktor – egy jogászhallgató – megkérdezte a Professzort, hogy mit tegyenek. „Alapítsatok egy pártot. A kommunizmus nemsokára összeomlik, a jaltai rendszer széthullik, és valakinek vállalnia kell a felelősséget az országért. Politikai pártot kell tehát alapítanotok, amely felkészül erre.” – válaszolta Felczak. – „Ugyan börtönbe kerülhettek, de már csak rövid időre, a börtön a politikus számára pedig nagyon jó iskola”. Orbán társaival megalapította a Fideszt, a Fiatal Demokraták Szövetségét. Az alapító okiratban szerepelt egy olyan kitétel, hogy a tagok legfeljebb 35 évesek lehetnek. A magyarok elkerülték azt, ami nálunk történt, ahol az ellenzék fele áttért sztálinistákból állt. Felczak ezzel koronázta meg magyarországi tevékenységét. Később a Fidesz tiszteletbeli tagja lett.
A magyarok „Apónak” nevezték, amely tisztelet és fiúi odaadás egyben, mert ahogy mondtam, Felczak ébresztette rá a magyarokat, hogy kilábaljanak a pesszimizmusból és a jövőbe vetett kétségekből. Csak két lengyelt illettek ezzel a névvel, Bem Józsefet, az 1848-as szabadságharc egyik vezérét, és Wacław Felczak professzort.
Szöveg és képek: Marta Dzbeńska-Karpińska
Artur Janicki (szül. Krakkó, 1940. január 18.)
Történész, a humántudományok területén szerzett diplomát a Jagelló Egyetemen. 1973 óta foglalkozik filmmel. Három év alatt kb. száz filmriportot készített a regionális Telewizja Kraków számára. 1977 és 1985 között (a hadiállapot idején megszakítással) a „Krawczuk professzor antik világa” c. sorozat közel száz adásának megvalósításán dolgozott (forgatókönyv, gyártásvezetés, szerkesztés). 1978-tól a TVP 1 Riport és Dokumentumfilm Osztályával dolgozott együtt, aminek eredményeképpen 15 dokumentumfilm készült el. 1992-től a TVP különböző csatornái számára készített riportokat (kb. húszat, amelyek témája főleg a legújabb kori történelem volt). A Szolidaritás 1989-ben sugárzott televíziós választási kampányának készítője volt. 1990–1991-ben előbb a TV Kraków igazgatóhelyettese, majd igazgatója lett. 1998 és 2001 között filmplakátokat és riportokat készített a Miniszterelnöki Kancellária (KPRM) számára az önkormányzati reform kapcsán – több mint ötszáz perc megjelenés a TVP-n, a Polsaton és más kábelcsatornákon. 2007–2009-ben a TVP Historia egyik megalkotója. A Lengyel Filmesek Szövetségének tagja.
Gazdag dokumentumfilmes munkásságában olyan jelentős műveket találunk, mint a „Wawel Akropolis” (1988), a „Láger” („Łagier”) (1992), az „Ostromállapot” („Stan oblężenia”) (1993), az „Egy káplán Monte Cassinónál”, („Kapelan pod Monte Cassino”) (1995), a „Jedwabne” (2003), „A csend negatívjai”, („Klisze pamięci”) (2003), az „Oświęcim kontra Auschwitz” (2006), a „Pogrom vagy gyilkosság. Kielce, 1946. 07.04.” („Pogrom czy mord. Kielce 4.07.1946”) (2008).