Beszélgetés Anna Maria Siarkowskával, a Jog és Igazságosság parlamenti képviselőjével
A Wacław Felczak Intézet honlapján Anna Maria Siarkowska képviselő asszonnyal beszélgetünk. Az elmúlt időben Lengyelország és Európa középső része is az ún. Isztambuli Egyezménytől volt hangos, amelynek teljes neve: „Egyezmény a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról”. Nagyon fennkölt megnevezés. Kérdezhetnénk, miért is ellenez valaki egy ilyen egyezményt? Hiszen az erőszak önmagában is szörnyű dolog, a nők elleni erőszak pedig rendkívül szörnyű. Miért vannak akkor mégis ellenző hangok?
Az egész ellenkezés abból ered, hogy az Egyezmény egy teljesen valótlan világképen alapul. Egy neomarxista világképen, amely – ahogy korábban a marxizmusban a permanens osztályharc esetében történt – a nemek folyamatos harcát feltételezi, a férfiak és nők közötti harcot, amely az ideológusok szerint a kulturális jogi illetve berendezkedésünből fakad, amelyeket meg kell változtatni. Ez a világkép tehát elrugaszkodik a természetes ember-felfogástól, amely szerint két nem létezik, és a nem biológiai kérdés. Az hogy egy nő nő és anya, a férfi pedig férfi és apa, természetes dolog, és természetes módon ezekből a biológiai különbségekből bizonyos társadalmi adottságok is következnek. Ezt a természetes rendet utasítják ők el, úgy vélik, a nem kizárólag kulturális kérdés, a nők elleni erőszak pedig – amelynek létét természetesen senki nem kérdőjelezi meg – kulturális berendezkedésünkből és hagyományainkból fakad. Az Egyezmény kezdeményezői, elfogadói és életbe léptetői szerint olyan kulturális szférában olyan jogi megoldásokat kell bevezetni, amelyek az erőszak ebben gyökerező okát szüntetik meg. Az erőszak okai pedig szerintük a sztereotip női és a férfi-szerepek, amelyet meg kell változtatni. Ez egy hamis világkép! (...)
Ha megfigyeljük, mi történik az Egyezmény körül Európában, érdekes helyzetet láthatunk. A „régi Unió” országaiban és általában Nyugat-Európában az Egyezményt meglehetősen gyorsan elfogadták, és gyakorlatilag nincs olyan politikai erő, amely megkérdőjelezné. Közép-Európában más a helyzet. Magyarországon, Szlovákiában és Litvániában is megjelentek ellenző vélemények, és Lengyelországban is valós esélye van az Egyezmény elutasításának. Miről tanúskodik mindez az Ön véleménye szerint?
Szerintem a közép- és kelet-európai emberek nézőpontját és világképét nem homályosította el annyira a marxizmus mint Nyugaton, ahol ezt az ideológiát jóval hosszasabban adagolták, míg végül beleivódott az emberek gondolkodásába. Számunkra nehezebb elfogadni a józan ésszel ellentétes neomarxista ideológiát. Őszintén szólva, amikor az Isztambuli Egyezmény lényegéről igyekeztem beszélni, nagyon nehezen tudtam megfogalmazni, mert mind a benne szereplő bejegyzések, mind a gondolkodásmódja teljesen természetellenesek. Ha valamit nem tapasztalunk meg a természetben, azt nehéz megértenünk, ezért a marxista ideológusokkal azonosulnunk kell, hogy az ő szemeikkel lássuk a világot. Ez okozza, hogy Kelet-Közép-Európa átlagos állampolgárai tisztán, még manipuláció nélkül látják a világot, és képesek nyomást gyakorolni saját politikusaikra, hogy ilyen megoldásokat ne fogadjanak el. Ezeknek a megoldásoknak ugyanis hosszú távú hatásaik lesznek nemcsak a jogra, hanem a jog különböző területeken történő alkalmazására is. Gondolok itt a kultúrára, a vallásra és a teljes társadalmi-politikai életre.
Részlet a honlapunkon elérhető lengyel nyelvű beszélgetésből