A visegrádi országok ma sikereket könyvelhetnek el. Jó példa erre a koronavírus elleni oltóanyag kifejlesztésére létrehozott alap. A V4-ek hárommilliárd eurót szántak erre a célra – Szymon Szynkowski vel Sękkel Piotr Grzybowski beszélgetett.
Piotr Grzybowski: Közeledik a Visegrádi Nyilatkozat aláírásának 30. évfordulója, ami jó alkalom arra, hogy felidézzük alapelveit és keletkezésének okait.
Szymon Szynkowski vel Sęk: Igen, ez tényleg jó alkalom, hogy összegezzük az eddigieket, bár még csak az évforduló – fogalmazzunk úgy – „előestéjén” vagyunk, hiszen a harmnicadik évfordulóra jövő februárban kerül sor. A lengyel elnökség egyrészt éppen erre az évfordulóra esik, másrészt váratlan, nehéz helyzettel került szembe: a COVID–19-világjárvánnyal. Bevezetésképpen annyit mondanék, hogy elnökségünket már márciusban megterveztük és megszerveztük, ám ezeket a terveket nagy mértékben felülírta a járvány miatt kialakult helyzet.
PG: Milyen fő céljai voltak ennek az együttműködésnek?
SSz: A nyolcvanas évek végén Közép-Európában lezajló változások nyomán megváltozott a térség geopolitikai helyzete: kivonultak a szovjet katonák, megszűnt Európa megosztottsága, amelyet a vasfüggöny jelképezett. Ekkor egyrészt a térség társadalmainak sorsközösség-érzéséből, másrészt (amit érdemes kiemelni) a Szolidaritás körül tömörülő ellenzék határon túli, például csehszlovákiai kapcsolataiból szinte magától született az ötlet, hogy Közép-Kelet-Európa országainak továbbra is együtt kell működniük a demokrácia felé vezető úton, kettős csatlakozási szándékkal: az Észak-atlanti Szerződéshez mint védelmi struktúrához, ami 1999-ben következett be, valamint az európai gazdasági-politikai együttmüködéshez, amelynek eredményeképpen Lengyelország a többi visegrádi országgal együtt 2004-ben lett az Európai Unió tagállama. Két- és háromoldalú tárgyalások nyomán a Cseh-Szlovák Szövetségi Köztársaság, a Lengyel Köztársaság és a Magyar Köztársaság 1991 februárjában írta alá a nyilatkozatot Visegrád történelmi várában. Akkor még ugye V3-akról volt szó, hiszen Csehszlovákia volt az egyik aláíró fél. Csak nem egészen három évvel később lettünk V4-ek.
PG: A nyilatkozat aláírásának történelmi háttere is volt.
SSz: Valóban, az 1991-es visegrádi csúcstalálkozót jelképes szálak fűzték az 1335-ös királytalálkozóhoz, amelyen Luxemburgi János cseh, Károly Róbert magyar és Nagy Kázmér lengyel király vett részt. Mindkét találkozó fő célja a három közép-európai ország együttműködésének és barátságának elmélyítése volt. Ez az örökségünk, amely a XIV. századig, a legújabb korban pedig három évtizedre nyúlik vissza.
(…)
PG: A visegrádi országok együttműködését nem zavarta meg az ún. menekültválság?
SSz: Hadd térjek kicsit ki ezekre az eseményekre, és arra is, hogy a visegrádi országok mindennek ellenére sikereket értek el a migrációs politika terén. Itt két fontos dátumot kell megemlítenünk. Az egyik 2015 szeptembere, amikor Ewa Kopacz miniszterelnök asszony szerintünk nem hozott jó döntést, amikor beleegyezett a többi visegrádi ország álláspontjával ellentétes menekült-áthelyezési elképzelésbe. Ez nemcsak azért volt téves döntés, mert Lengyelország szempontjából ez az elképzelés veszélyes lett volna, hanem mert a többi visegrádi ország bizalma megingott bennünk, és sok munkára volt szükség, hogy ezt helyrehozzuk. Szerencsére sikerült, bár sokáig tartott. A másik jelképes dátum 2018 júniusa volt, amikor a tagállamok egy csoportjának sikerült rávennie az Európai Tanácsot arra, hogy olyan döntést hozzon, amelynek értelmében a menekültek áthelyezését az egyes országok önkéntesen alkalmazhatják, és nem szabad automatikus megoldást kényszeríteni az összes tagországra. Ez az egyik olyan példa, amikor a V4-ek hatékonyan érhetnek el bizonyos célokat.
PG: Ön szerint mik a Visegrádi Négyek legnagyobb sikerei?
SSz: Erre sok példát mondhatnék. A Visegrádi Együttműködés keretében eredményesebben pályázunk a kohéziós politika végrehajtását szolgáló pénzügyi eszközökre. Együtt erősebb a hangunk, és jobban elér másokhoz. Egyetértünk abban, hogy az Európai Uniót ki kell terjeszteni a Nyugat-Balkánra. Részben a Visegrádi Csoport elkötelettségének volt köszönhető, hogy megkezdhettük a csatlakozási tárgyalásokat Észak-Macedóniával és Albániával. Végül sikerült kompromisszumot kötnünk azt illetően, ki legyen az Európai Bizottság elnöke, hiszen ez vitás kérdés volt, és a lengyel vezetés, ill. más visegrádi országok vezetése szempontjából is ellentmondásos jelölteket is javasoltak. Végül lemondtak ezekről a jelöltekről, és a kompromisszum jegyében választottak elnököt, aki természetesen sok szempontból nem ideális a számunkra, de megteremti annak a lehetőségét, hogy az Európai Bizottság igazságosabban működhessen. Ez részben Visegrád sikere.
PG: Vannak-e gyenge oldalai az együttműködésnek? Különböznek-e az egyes államok érdekei?
SSz: A Visegrádi Csoport nagy értéke, hogy nem a különbségekre, hanem a pozitív együttműködés keresésére összpontosít. Lengyelország és egyes visegrádi partnereink politikája nagy mértékben különbözik, aminek történelmi okai vagy nemzeti tapasztalatai vannak. Mi nagyon becsületesen és világosan átbeszéljük ezeket a témákat, nem söpörjük őket szőnyeg alá, amikor a partnereinkkel tárgyalunk, mégis a közös területekre összpontosítunk, ezeken keressük az együttműködést, mert ez a visegrádi országok hatékonyságának a lényege.
PG: A lengyel V4-elnökség és a harmincéves jubileum lebonyolításáért felelős kormánybiztos mit árulhat el a tevékenységéről?
SSz: Most fejezzük be elnökségünk tervének újraértékelését, mivel ahogy már említettem, már március elején elkészültünk vele, aztán mindent újra kellett tervezni. Éppen most végzünk az újraösszegzéssel. Három héttel ezelőtt találkoztunk a minisztériumok képviselőivel, hogy az új helyzetben bizonyos elsőbbségi célokat határozzunk meg. Most, amikor a minisztériumok már bemutatták javaslataikat, még meg kell vitatnunk a terveinket visegrádi partnereinkkel, úgyhogy nem szeretném részletesen ismertetni őket, amíg a lengyel kormány és visegrádi partnereink még nem fogadták el az elnökség tervét. Természetesen általánosságban szólhatok néhány szót fő irányvonalainkról. A COVID–19-világjárvány miatt természetesen fő mottónk az lesz, hogy vissza kell térnünk a normális állapotokhoz a különböző területeken, így gazdasági téren is, ahol megszakadtak az ellátási láncok, a megrázkódtatás egész ipari ágazatokat, jelentős gazdasági szektorokat destabilizált, és főleg a harmadlagos szektor szenvedett nagy károkat mindegyik országban. A lengyel elnökség mindegyikünkre érvényes kihívása lesz, hogy a visegrádi négyek elgondolkozzanak azon, hogyan tudják együtt ellensúlyozni a világjárvány összes negatív gazdasági hatását. A normális állapotokhoz természetes különböző területeken kell visszatérni. Ennek része lesz, hogy az emberi kapcsolatokat is újraépítsük. Itt vannak például a szigorú határzárak, korlátozások, amelyeket állampolgáraink biztonsága érdekében kellett bevezetnünk. Partnereink is alkalmazták ezeket a megoldásokat, ami nagy mértékben kihatott a határokon átnyúló együttműködésre. Bár ezeken az előírásokon már kicsit lazítottak, a normál emberi kapcsolatok helyreállítása több téren, így a határokon átnyúló együttműködés terén fontos lesz majd.
A harmadik kérdés a digitális menetrend, amely eleve szerepelt elnökségünk tervezetében, most azonban sokkal előrébb került. Ma látjuk igazán, milyen fontos, hogy az internetre kerüljenek a gazdasági és a társadalmi élet működésének különböző lehetőségei; hogy milyen fontos, hogy jól és biztonságosan működjön az internetkapcsolat, hogy legyenek digitális technológiák, amelyek lehetővé teszik a távmunkát. Közös érdeklődési területünk, hogy ki- ill. továbbfejlesszük a hatékonyan működő mesterséges intelligenciát. A digitális menetrend egy sor olyan kérdést foglal magában, melyekre elnökségünk első időszakában szeretnénk hangsúlyt fektetni, amikor valószínűleg a találkozásaink is digitálisan zajlanak majd.
Végül ott a biztonsági szempont, amely országainkat együtt vezette a NATO-hoz. Ma ugyanilyen fontos feladat, hogy a jelenlegi nehéz helyzetben harcoljunk a félrevezető információkkal, az egész régiónkat fenyegető veszélyekkel.
Tehát elnökségünk témái közt szerepel a társadalom és a gazdaság normális működésének a visszaállítása, a digitális menetrend, a biztonsági kérdések, az emberi kapcsolatok helyreállítása.
(…)
PG: Optimista-e a visegrádi országok jövőjét illetően?
SSz: Igen. A V4-elnökség lebonyolításáért felelős kormánybiztosként nem is mondhatok mást - ám ez nemcsak afféle hivatalos optimizmus. A 2015 előtti időkre visszatekintve hadd engedjem meg magamnak azt a kijelentést, hogy ezek az évek nem voltak mindig jók a Visegrádi Együttműködés szempontjából. Volt, hogy kifogytunk a lendületből. Előfordult, hogy az egyes országok politikai számításai annyira különböztek, hogy nehéz volt közös nevezőre jutnunk. Az Egyesült Jobboldal kormányának fontos volt ez az együttműködés, és igyekezett sok közös területet találni, bár nem minden országban a konzervatív jobboldal van hatalmon. Magyarországon igen, Csehországban viszont például Andrej Babiš miniszterelnök és koalíciója távol van a jobboldaltól és a lengyel Egyesült Jobboldal céljaitól. Andrej Babiš és Mateusz Morawiecki azonban nagyon jó kapcsolatot tart fenn, ezért sikerül a különbségek fölé emelkednünk és közös céljaink megvalósításán dolgoznunk. A legutóbbi szlovákiai választások és Igor Matovič kormányalakítása lehetőséget mutat arra, hogy legalábbis fenn tudjuk majd tartani a közeli együttműködést. A Visegrádi Csoport hatékonysága szemmel látható. A múlt héten például hirtelen ötlettel sikerült létrehozni egy, a koronavírus elleni oltóanyag kutatására irányuló pénzalapot. A visegrádi országok együttesen hárommilliárd eurót szántak erre a célra. Úgy gondoljuk, hogy integrált nemzeti nézőpontra van szükség ezekben az ügyekben, és a látszólag apró gesztusokban is szorosan együtt kell működni. A cseh elnökség aktív volt, nagyon elégedettek vagyunk az eredményeivel. Ez igen örvendetes. Jó tapasztalatait mi is folytatni fogjuk a mi elnökségünk során.
PG: Köszönöm szépen a beszélgetést.
Szymon Andrzej Szynkowski vel Sęk - Külügyi államtitkár, a V4-elnökség és a Visegrádi Együttműködés harmincéves jubileumának lebonyolításáért felelős lengyel kormánybiztos
Az egész interjú a Niedziela hetilapban jelent meg.