A vívás a szúró- és vágófegyverek használatának művészete. Egyike azon öt sportágnak, amely az összes újkori olimpiai játék programjában szerepelt. A vívás versenyeit egyéni versenyzők vagy csapatok számára rendezik három kategóriában: kard, párbajtőr, tőr. A mérkőzéseken a cél az ellenfél eltalálása szúrással vagy vágással, illetve az ő támadásainak kivédése. „A vívás a legnemesebb s egyúttal a leghasznosabb sportok egyike. A testet és lelket egyaránt fejleszti és erősíti. Növeli a személyes bátorságot s fejleszti az önbizalmat. Nyugodt, bátor és férfias föllépést biztosít nehéz viszonyok között is.”.

              A XX. század eleje nagy változásokat hozott a vívásoktatásban. Az elméleti oktatás és a taktika új módszerei Magyarországról kerültek Lengyelországba. A korábban alkalmazott olasz harcstílus lényege a hevesség volt. A magyar stílus ugyanakkor teljesen más volt, katonai alapokból kiindulva a stratégiára és a taktikára támaszkodott. A lengyel vívók ekkor kerültek a világ élmezőnyébe.

 

Kazimierz Laskowski

A lengyel-magyar kapcsolatok a vívás területén Kazimierz Laskowski személyével kezdődtek. Laskowski 1899-ben született Troick városában, amely Oroszországban, a mai Cseljabinszki Területen található. A Lengyel Hadsereg őrnagya volt, illetve sokoldalú sportember. A múlt század húszas éveiben Budapestre utazott vívótudását csiszolni. Az elitnek számító Toldi Miklós Honvéd Sporttanár- és Vívómesterképző Intézetbe került. Az Intézet diákjai számára igen magas követelményeket támasztottak. Csak katonák jelentkezhettek a képzésre. Az Intézetben alkalmazott módszer kiötlője Borsody László vívómester volt. Egész Európából érkeztek ide a legjobb vívók, hogy az ő felügyelete alatt edzhessenek.

 

 

 László Borsody

 

  Borsody László 1878. szeptember 6-án született a Pest megyei Farmoson. Fiatal korától kezdve kiváló budapesti mesterek oldalán tanult vívni. Első (rögtön győztes) párbaját még az egyetemen vívta, amiért ki is rúgták onnan. Ekkorbelépett a hadseregbe, ahol folyamatosan fejlesztette vívótudományát. 1905-ben kiemelkedő képességei miatt maga József főherceg kérte fel vívótanárnak fia, József Ferenc mellé. Az I. világháború kitörése után Borsody önkéntesként került a frontra. A háború elvesztése után Magyarországon telepedett le, és teljes egészében a fiatalok vívásoktatásának szentelte magát. Ő töltötte be a fővívómester tisztjét a budapesti Intézetben. Többszáz vívót nevelt, köztük számos bajnokot (15 olimpiai bajnok, 15 világbajnok és 13 Európa-bajnok tanítványa volt.) A megszerzett tudását rendszerezte, kidolgozta, a létrejött új vívóiskolát pedig róla nevezték el. A módszer egyszerre volt egyszerű és hatásos, később modern magyar stílusnak nevezték el. „Elsőre észrevehetetlen, értelmetlen mozdulatok, az a benyomásunk, hogy a lábak, a törzs és a kard hanyag mozdulatai segítik a magyar vívót az ellenfél megismerésében és a saját vívásának felépítésében. Ennek megfelelő alkalmazása olykor támadásra provokálja az ellenfelet, olykor pedig elaltja az éberségét, hogy aztán egy váratlan támadás minél biztosabban érhessen célt.” 1936-ban Borsody nyugdíjba vonult. Három évvel később öngyilkos lett, pisztollyal fejbe lőtte magát. Sírja a budapesti Farkasréti temetőben található.

Borsody sirja Budapesten

 

              1928-ban Kazimierz Laskowski Varsóba hívta Szombathelyi Béla magyar edzőt, akinek feladata a lengyel vívóválogatott felkészítése volt az 1928-as amszterdami olimpiai játékokra. Az Adam Papée, Tadeusz Friedrich, Kazimierz Laskowski, Władysław Segda, Aleksander Małecki, Jerzy Zabielski alkotta fehér-piros válogatott végül bronz érmet szerezve jelentős eredményt ért el. Az első helyet Magyarország válogatottja szerezte meg. A lengyel válogatott a magyar edző irányítása alatt egyre nagyobb sikereket ért el. A kardozók egyéniben is kimagaslóan szerepeltek. A következő olimpiai játékokon, 1932-ben Los Angelesben a lengyelek megismételték korábbi eredményüket, újra bronzérmesek lettek. Az első helyet ismételten a magyarok szerezték meg. Négy évvel később Szombathelyi Béla visszatért hazájába, a lengyel kardozók irányítását Laskowski vette át. Edzői stábjának első útja a budapesti Magyar Királyi Toldi Miklós Honvéd Sporttanár és Vívómesterképző Intézetbe vezetett. Itt ismerkedtek meg Kevey János magyar vívómesterrel, aki hamarosan a lengyel csapattal együtt Varsóba utazott. Mindkét edző azon dolgozott, hogy a magyar vívómesterek munkaterveit és oktatási módszereit meghonosítsák a Visztula mentén. A Testnevelési Egyetemen elindítottak egy kétéves tanfolyamot, amely Borsody módszereire támaszkodott. A hosszútávú terveket a II. világháború kitörése szakította félbe.

 

Kevey János 1907-ben született. 1935-ig szolgált a hadseregben. Ezt követően a Honvéd Sporttanár- és Vívómesterképző Intézetben dolgozott Budapesten. 1939-ben a lengyelországi vívósport fejlődéséért folyatott munkájáért megkapta a Polonia Restituta kitűntetést. Ezen medált élete végéig büszkén viselte. Egy évvel később magyar bajnok lett párbajtőrben. 1939-ben visszatért a magyar hadsereg kötelékeibe. A háború alatt segítséget nyújtott azon lengyeleknek, akik Románián keresztül akartak Magyarországra jutni. A Vörös Hadsereg betörése után egy évre börtönbe vetették. Ezt az időt kihasználta edzésmódszereinek tökéletesítésére. Szabadulása után ismét Lengyelország felé vette az irányt, 1947-ben a lengyel válogatott edzője lett. Munkamódszere a gyors támadásokra, a reflexre és a gyorsaságra támaszkodott. Úgy vélte, hogy a taktikának a lehető legegyszerűbbnek kell lennie. Nagyon fontosnak tartotta a test erősítését. Sportos testfelépítésű volt, tanítványait is keményen edzette. Azt tartotta, hogy egy sportoló csak akkor érhet el sikereket,ha teljesen az edzéseknek szenteli magát. 1952-ben megjelent lengyelül írt könyve a „Kardvívás”. Munkájának gyümölcse néhány év múlva érett be. A lengyelek Kevey vezérlete alatt hamarosan óriási sikereket kezdtek el elérni. 1954-ben a fehér-pirosak másodikok lettek a világbajnokságon, a döntőt a címvédő magyarokkal szemben veszítették el. A melbourne-i olimpiai játékokon ezüstérmet nyert a kardcsapat és Jerzy Pawłowski is egyéniben. 1957-ben Pawłowski világbajnok lett, a döntőben a legendás magyar kardvívót, Kárpáti Rudolfot győzte le. Egy évvel később Kevey befejezte munkáját a lengyel válogatottnál, és Olaszországba utazott, ahol szintén edzősködött. A hetvenes évek elején visszatért Budapestre. Lengyelországot „második hazájának” tartotta. Egész életét a kardvívás töltötte be. Élete végén kisebb iskolákban dolgozott szimbolikus összegekért. Azt mondják, addig tanított, „amíg ki nem esett a kard a kezéből”. Kevey János 1991-ben hunyt el. 2007-ben a władysławowói Sportcsillagok Sétányán leleplezték a nevével ellátott csillagot.

A vívómester első életrajza „KEVEY JÁNOS ŐRNAGY”

             

A nagy lengyel vívók – Jerzy Pawłowski, Wojciech Zabłocki vagy Ryszard Zub – a magyar edző nélkül is nagyszerű eredményeket értek el. Zabłocki a Przegląd Sportowynak adott interjúban 2020. március 24-én a következőket mondta: „Legyünk igazságosak. Ha nincs Kevey, nem érünk el ilyen eredményeket.” A legnagyobb sikereket Pawłowski aratta. Öt olimpiai érmet szerzett (egy aranyat, három ezüstöt és egy bronzot). A Nemzetközi Vívószövetség (FIE) mindenidők legjobb kardozójának választotta, a minden fegyvernemet tartalmazó összesített listán pedig a második helyet foglalja el. A Przegląd Sportowy szavazásán kétszer is a legjobb sportolónak választották.  1964-ben az amerikai hírszerzéssel, a CIA-vel kezdett együttműködni. 1975-ben letartóztatták, tíz év elteltével szabadult egy kémcserének köszönhetően. Úgy döntött azonban, hogy Lengyelországban marad. 2005-ben hunyt el Varsóban.

 

Jerzy Pawłowski

            A magyar edzők szerepe a lengyel vívás fejlődésében igen jelentős. Ők fektették le a sportág alapjait a Visztula mentén. A Lengyel-Magyar Kardvívó Iskola jelenleg nyolc lengyel városban és Londonban is működik. Az iskolákban az 1925-ben létrejött Magyar Királyi Toldi Miklós Honvéd Sporttanár és Vívómesterképző Intézetben alkalmazott módszerekkel tanítanak. Az iskola fővívómestere, Jarosław Buć szavai: „Nekünk lengyeleknek, csakúgy mint a magyaroknak, a kard sohasem csak fegyver volt. A nemzeti öntudatunk, szokásaink, kulturánk fontos részét képezte mindig. Használata és a hozzá kapcsolódó szertartások a lengyelek és a magyarok létének állandó része volt, és reméljük az is marad.”

 

 

Michał Kawęcki, született 1987-ben. Politológus, A I. Lwowski Klub Sportowy Czarni Lwów  Baráti Társaság alapítója és elnöke. A legrégebbi lengyel labdarúgó klubról szóló monográfia szerzője.

 

 

Források:

WĘGIERSKO-POLSKA SZKOŁA SZERMIERKI SZABLĄ - www.szermierkaszabla.pl, www.fencing-london.co.uk

POLSKI KLUB SZERMIERCZY - www.pkszerm.com

W. Zabłocki, Szablą i piórkiem, Warszawa 1982