Bár az elnökválasztási kampány továbbra is tart, a lengyel médiumok szinte kizárólag a koronavírus-járványra és az általa előidézett gazdasági következményekre összpontosítanak. Lássuk hát, mit találunk a lapok új kiadásaiban!
Politika és nem csak
A „Dziennik Gazeta Prawna” („DGP”) a lengyel hatóságok eddigi egészségügyi, oktatási és biztonsági intézkedéseiről szóló jelentéssel nyitja új számát. „A határok lezárásáról szóló döntés után a kormány arra készül, hogy hazaszállítsa a lengyel állampolgárokat. 100 ezer fő kerülhet karanténba” – számol be Tomasz Żółciak és Grzegorz Osiecki. A szerzők leírják, hogy a koronavírus elleni harcról a parlament által elfogadott különleges törvény második részét a gazdaságvédelmi csomagra vonatkozó előírásokkal együtt a kormány a legközelebbi napokban jelenti be. „Tartalmazni fogja egyebek között azt a lehetőséget, hogy a járványveszély miatt megváltoztassák a költési szabályok alapelveit (...). Megfontolják például a közigazgatásban a határidő-számítás szüneteltetését azzal összefüggésben, hogy sok hivatal átáll a távmunkavégzésre (…). A kormány igyekszik tájékozódni, hogyan fog festeni a segítség az Európai Bizottság részéről. A Bizottság 7,4 milliárd eurót említ, amelyet Lengyelország a koronavírus elleni harcra költhet. A Lengyel Rádió közlése szerint ebből 1,125 milliárd euró olyan előleg, amelyet Lengyelországnak az elszámolás keretében vissza kellett volna fizetnie az uniós költségvetésbe, de most a járvány elleni harcra fordíthat” – olvassuk.
Néhány oldallal arrébb a „DGP” újságírói arról írnak, hogyan boldogulnak a távoktatással az iskolák (amelyeket a kormány döntésével két hétre bezártak). „Szabad a gazda – irányelvek nincsenek. A kormány nagy sietve készíti elő az oktatási platformot. És lázasan keresi a tanárokat, akik tudják, hogyan működik az e-tanulás” – olvassuk. „Az igazgatók egyelőre nem kapnak központi támogatást, ezért sajátos partizántevékenység zajlik, amelyben a pedagógusok alulról jövő kezdeményezései uralkodnak. A vírus megjelenése és az iskola szüneteltetése sok kérdést felvet: vajon a gyereknek otthon tanulnia kell-e, vagy csak lehet; lehet-e jegyeket adni az iskolába nem járó tanulóknak; vajon összhangban van-e a távoktatás az előírásokkal. Ez csak néhány közülük” – számolnak be az újságírók.
Azokról a gazdasági gondokról, amelyeket a járvány okozhat, első oldalán ír a „Rzeczpospolita” napilap. „Közgazdászok: a kormánynak határozottan és gyorsan kell reagálnia. Ilyen komoly helyzet még nem volt” – olvassuk az újság hasábjain. „A kormány által bevezetett járványügyi vészhelyzet csapást jelent több ezer cég számára, amelyek emberek millióit foglakoztatják. Válságban van már az idegenforgalom és a szállítmąnyozás. Csak idő kérdése, hogy ez mikor terjed ki az egész gazdaságra. A miniszterelnök (...) mentőcsomagot helyezett kilátásba. A közgazdászok azt várják, hogy gyorsan megszületik és radikális lesz. – Lengyelország érdeke, hogy a lehető leggyorsabban növeljék az idei költségvetési hiányt a maximális határértékig, növeljék a beruházásokat, valamint tartsák fenn a konjunktúrát és az elvárásokat, mielőtt még túl késő nem lesz – írja a Twitteren Marcin Piątkowski, a Világbank közgazdásza” – olvassuk a továbbiakban Anna Cieślak-Wróblewska írásában.
„Stábok a bizonytalanságban” – írja viszont a „Rzeczpospolita” hasábjain Michał Kolanko a befagyasztott elnökválasztási kampány kapcsán. „A választási kampányt gyakorlatilag felfüggesztették, és egyre erősödik az elvárás, főleg az ellenzék részéről, hogy az elnökválasztást elhalasztják” – számol be az újságíró, és hozzáteszi: „A »Rzeczpospolita« birtokába került nem hivatalos értesülések szerint lehetséges, hogy az ellenzéki jelöltek a közeljövőben felhívnak az elnökválasztás elhalasztására. A PiS-nek továbbra is az az álláspontja, hogy túl korai lenne a döntés az elnökválasztás elhalasztásáról. A jelöltek lassanként hozzáigazítják tevékenységüket a rendkívüli helyzethez, de a stábokban senki sem teljesen biztos abban, mit hoz a jövő”.
A „Do Rzeczy” a „nehéz időkre való miniszterről”
Szintén a koronavírus témakörében marad a jobboldali „Do Rzeczy” hetilap, amely címlapra került cikkében Łukasz Szumowski egészségügyi miniszterről ír. „A sajtótájékoztatókon tárgyilagos, felelősségteljes, határozott hangnemben válaszol az újságírók kérdéseire a megbetegedésekre, a koronavírus terjedésére, a lélegeztetők, maszkok, védőruhák biztosítására, a fertőző osztályok ágyszámaira vonatkozóan, és biztosít arról, hogy az elvégzett tesztek mennyisége megfelelő. Elmagyarázza, mi a helyzet: egy kicsit úgy, mintha ablációs beavatkozást vagy a szívműködést segítő miniatűr készülék beültetését kellene végrehajtania (kardiológusként erre szakosodott), és éppen a betegnek magyarázná, mi a beavatkozás lényege és mik a kilátások. Beszél a meghozott intézkedésekről, elmagyarázza, mi az értelmük, de nem titkolja, hogy nem tudja, mi lesz a hatásuk” – festi le Szumowski személyét Katarzyna Pinkosz, és hozzáteszi: „A koronavírus alkalmából több ízben is olyan személyként ismerhettük meg, aki nem fél a megszokottól eltérő magatartástól. Amikor Małgorzata Kidawa-Błońska (a Szejm alelnöke és elnökjelölt – a szerk.) a Twitteren azt írta, hogy »felhívja Morawiecki miniszterelnököt és a kormányt, hogy hozza nyilvánosságra az igazságot a lengyelországi koronavírusos esetekről«, nem a közösségi oldalon keresztül válaszolt neki, hanem telefonon felhívta”.
Néhány oldallal arrébb Łukasz Zboralski a koronavírus terjedése elleni harcról ír. „Lengyelországban, ahogy szerte a világban, tartanak a SARS-CoV-2 megbetegedések időbeli széthúzására irányuló törekvések, hogy ne engedjék az egészségügyi rendszer összeomlását, és legyen lehetőség a legnehezebb esetek gyógyítására” – fejti ki az újságíró. „Az, hogy a WHO elismerte, világjárvánnyal van dolgunk, azt jelenti, hogy a betegség áttört minden határt, és globális problémává vált. (…) Mindenki számára a legerősebb figyelmeztetés az olaszországi helyzet, ahol az emberek kezdetben valószínűleg egy kicsit félvállról vették a vírusról szóló jelentéseket és a nagyobb önfegyelemre – a társasági találkozók elhalasztására, az emberekkel való érintkezés elkerülésére, az otthon maradásra felszólító kéréseket. Lombardiában, ahol a legnagyobb számú megbetegedés történt, az orvosok arról számoltak be, hogy még a kórházi folyosókon is intenzív kezelési részlegeket alakítottak ki. A lélegeztetésre és a legnagyobb segítségre szoruló páciensek olyan gyorsan érkeztek, hogy az orvosok már azért aggódtak, nekik kell eldönteniük, kinek van a legnagyobb túlélési esélye és egyáltalán kit kell menteni” – számol be a továbbiakban Zboralski.
Szintén a „Do Rzeczy” hasábjain Marek Jurek politikus és történész 12 okot sorol fel, amiért „Lengyelországnak fel kell mondania az isztambuli egyezményt”. Emlékeztetőül: az Isztambuli Egyezményt, amelyet az „erőszak elleni egyezménynek” is hívnak, 2011-ben írta alá 36 állam, köztük Lengyelország. Hivatalos elnevezése: „Egyezmény a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról”, egyes rendelkezései azonban a magasztos jelszavakon túl a családra káros ideológiai tartalmakat foglalnak magukban. „A fő ok, amiért az egyezmény már Donald Tusk (a 2007-2014 közötti lengyel miniszterelnök) kabinetjében is ellenállásba ütközött, az a tény, hogy bevezeti a lengyel jogba a gender, »a társadalmi-kulturális nem« kategóriáját, amely feltételezi a nemi különbségek közmegegyezésen alapuló jellegét. Ez szöges ellentétben áll a Lengyel Köztársaság Alkotmányának alapelveivel” – mondja Jurek. „Az egyezmény 12. cikke arra kötelezi az államot, hogy »megszüntesse« mindazon szokásokat és hagyományokat, amelyek »a sztereotip női és férfi szerepeken alapulnak«. Sőt, a negatív jellegű tevékenység nem elég, az államoknak aktívan cselekedniük kell, hogy »változásokat segítsenek elő a nők és a férfiak társadalmi és kulturális viselkedésmintáiban«” – írja a továbbiakban a politikus.
„Sieci”: Politika a vírus árnyékában
A „Lengyelország nagy próbatételének” idejéről ír a „Sieci” hetilap címoldalára került cikkében Marek Pyza és Marcin Wikło. „Mind a kormányzó, mind az ellenzéki politikusok nehéz érettségi teszt előtt állnak. Egyesek már megbuktak. Olyan benyomást keltenek, mintha az lenne a céljuk, hogy pánikot váltsanak ki” – hangsúlyozzák az újságírók, és példaként hozzák fel az egyik ellenzéki politikus viselkedését. „A súlyos járványügyi válság közepette Tomasz Grodzki, a Szenátus elnöke újból megmutatta szélsőségesen felelőtlen arcát. Amikor már ismeretes volt, milyen drámával küzd Olaszország, az állam harmadik személye – ahogy szeret magára hivatkozni – Itáliába ment szabadságra. Ez az első érthetetlen viselkedés, mert a szenátusi elnök nem csak azt kockáztatta, hogy megfertőződik és megfertőzi útitársait, hanem a kormányőrség tisztjeit és mindazokat a személyeket is, akikkel hazatérése után találkozik. A hazaérkezés után még rosszabb lett a helyzet. Először nem akarta kitölteni az utas tartózkodási helyére vonatkozó kérdőívet, majd ahelyett, hogy karanténba vonult volna, a repülőtérről egyenesen a Szenátusba ment, ahol sok személlyel találkozott. Csak később vetette alá magát koronavírustesztnek, időközben megfertőzhetett másokat. Ráadásul a vizsgálat elvégzésére a kórház mentőrészlegét kereste fel, ez pedig teljességgel megengedhetetlen” – számol be Wikło és Pyza.
Szintén a „Sieci” hetilap hasábjain található olaszországi tudósítás a lap újságírója, Grzegorz Górny tollából. Górny arról számol be, hogy „Róma az utóbbi napokban a felismerhetetlenségig megváltozott”.
„Kihalt városra emlékeztet. Kiürült utcák, üres terek, az üzletek kirakatain lehúzott redőnyök. Bezárt iskolák, egyetemek, mozik, színházak. A bárok, kávézók és éttermek csak este hat óráig működnek, de ennek ellenére üresen tátonganak. Nehéz a városba be-, illetve belőle kihajtani, mert az országban korlátozták a forgalmat. A város határában carabinieri őrjáratok állnak, ellenőrzik az elhaladó járműveket” – fest képet a városról a szerző. Górny felhívja a figyelmet az olasz karantén különleges aspektusára, a vallási szertartások korlátozására. „Március első hetében még minden másként festett. A római terek és bulvárok élettől lüktettek. Mint derült égből a villámcsapás jött a hír: az olasz püspöki kar beleegyezett, hogy április 3-ig felfüggesztik a szentmiséket, keresztelőket és temetéseket. (…) Sok katolikusban felmerült azonban a kétely, vajon az eucharisztiát a „vallási szertartások” közé lehet-e számítani, és vajon a püspökök nem adták-e be túl könnyen a derekukat az állam követeléseinek” – olvassuk.
Agata Kornhauser-Duda – „dáma, nem celeb”
„Agata Kornhauser-Dudáról azt írták, hogy az Egyesült Államokban elhalványította Melania Trumpot, de a médiumokban elért sikerei egy csöppet sem befolyásolták az Első Dáma cselekvési modelljét, amelyet ő választott magának” – írja Andrzej Duda elnök feleségéről Piotr Lisiewicz. A „Gazeta Polska” címlapra került cikkében az újságíró a baloldali médiumok Agata Kornhauser-Duda ellen irányuló támadásairól értekezik. „1476 – ennyi információt jegyzett fel a prezydent.pl című elnöki portál Agata Duda tevékenységéről. Ez óriási aktivitást jelent – 5 év alatt szinte minden nap végzett olyan tevékenységet, amelyet a honlap regisztrált. Viszont az a vízió, hogy az Első Dáma éles politikai összecsapásokban, hát még »médiabalhézásban« vesz részt, nem tűnik vonzónak a lengyelek többsége számára. Erre gondolt Andrzej Duda elnök, amikor azt mondta (...), hogy a felesége nem szándékozik »kemény politikával« foglalkozni, mert erre őt magát választották meg a lengyelek” – írja Lisiewicz, és hozzáteszi: „És vajon az Első Dáma hallgat politikai ügyekben? Több tucat olyan nyilatkozatát lehet idézni, amelyek a politikai közösség építését szolgálják, hozzájárulva a lengyelek hazafiságához”.
A „Gazeta Polska” hasábjaira visszatér a lengyel hadsereg korszerűsítésének és a néhány év múlva Lengyelországba kerülő amerikai F-35-ös vadászgépeknek a témája. – Az F-35-ös minden hozzáférhető forrásból kritikus taktikai információkat gyűjt adatátviteli csatornák révén. Minden egyes alkalommal, amikor F-35-öst vezetek, sokkal jobb helyzetismeretem van arról, mi történik körülöttem, mint amilyen valaha is volt negyedik generációs repülőgép tapasztalt pilótájaként – magyarázza az újsággal folytatott beszélgetésben Scott „Shark” McLaren, a Lockheed Martin cég F-35-ös berepülő pilótája. Az interjúban a pilóta részletesen leírja a Lengyelország által megvásárolt gépek lehetőségeit. – Az F-35-ös rendelezik azzal a sebességgel, hatótávolsággal és fegyverzethordozó képességgel, amelyekre a negyedik generációs vadászgépek képesek. Megvan azonban az a döntő előnye is, amely technológiai ugrást képez az ún. nagyon alacsony felderíthetőség, a »lopakodás«, továbbá a fejlett radarlehetőségek, a információbiztonsági helyzetismeret, a kapcsolatteremtés és az információfeldolgozás, valamint a hálózati csatlakozás tekintetében. A kiterjesztett helyzetismerettel történő repülés, amelyet az érzékelők összekapcsolása tesz megvalósíthatóvá, lehetővé teszi minden egyes pilóta számára, hogy saját felelősségi körén belül gördülékenyen cselekedjen, egyúttal arra is lehetőséget kap, hogy befolyást gyakoroljon a küldetés más résztvevőinek cselekvésére és segítséget nyújtson nekik – fejti ki Scott „Shark” McLaren.
A „Wprost” a varsói „Georgette Hurrikánról”
„Kirúzsozott ajkak nélkül sehová sem mozdul. Ismertetőjele a kalap és a magas sarok. Hazafias, republikánus és olyan könyvek szerzője, amelyek a feministák bibliájául szolgálhatnának. Georgette Mosbacher nagykövet asszony alakja (…) a lengyelek számára immár mindig a vízumkényszer eltörlésével fog összekapcsolódni” – írja a „Wprost” hasábjain Anna Gwozdowska, megrajzolva az üzletasszony és a lengyelországi amerikai nagykövet alakját. „Amikor 2018-ban Trump bejelentette, hogy őt jelöli lengyelországi nagykövetnek, ez nem váltott ki különösebb csodálkozást, de a kritikus kommentárok hulláma nem maradt el. (…) Georgette Mosbacher nagyon hamar elkezdte tanulni Lengyelországot, és sokkal többet kezdett érteni tekervényes politikánkból, mint a külföldi tudósítók”– írja a továbbiakban Gwozdowska, és hangsúlyozza, hogy azonban nem hazánk jobb megértése imponált a lengyeleknek, hanem valami egészen más. „Alig tíz-egynéhány hónappal az után, hogy nyilvánosan megígérte, elkezdtünk turistaként vízum nélkül utazni az Egyesült Államokba. És bár a lengyel ellenzék bagatellizálta ezt a sikert, nem szabad elfelejteni, hogy több mint két évtizeden keresztül az amerikai és a lengyel politikusok csak egymást licitálták túl annak elmesélésében, milyen erőfeszítéseket tesznek, hogy ezt az állapotot elérjék. A vízummentes forgalom programjába csak Trump elnökségének idején vontak be bennünket, amikor Varsóban az energikus Georgette Mosbacher személyesen kézbe vette a dolgokat” – emlékeztet az újságírónő.
A „Wprost” hetilapban beszélgetést is találunk Remigiusz Mrózzal, több tucat regény szerzőjével, az egyik legnépszerűbb lengyel íróval. Az Agata Jankowskával folytatott beszélgetésben a művész beismeri, hogy feminista. – Vajon a mai világban megengedhetjük magunknak, hogy ne legyünk azok? Hiszen elég, ha csak megnézzük, milyen a nők helyzete a munkaerőpiacon, hogyan viszonyul hozzájuk a férfiak többsége, milyen közszerepeket töltenek be, és így tovább. Mindebből egy nagy diszkrimináció képe bontakozik ki. A nők egyenjogúságért vívott harcában nincs egy szemernyi túlzás sem, ez természetes reakció arra, ami történik – fejti ki Mróz. Az író azt is elmagyarázza, honnan kerül olyan számos társadalmi problémával kapcsolatos téma a könyveibe. – A fő szándékom mindig az, hogy olyan történetet meséljek el, amely a fejemben született, de minden meghatározott összefüggésben történik. Soha nem teszem fel előre, hogy az adott könyv az internetes gyűlöletkeltésről, a nők elleni erőszakról vagy az Egyházban előforduló pedofíliáról fog szólni, mert a társadalmi háttér mindig menet közben bontakozik ki. Néha határozottabb formát ölt, néha megbúvik valahol, de minden egyes esetben jelen van, mert nem vákuumban írok. Minden, ami engem körbevesz, valamilyen mértékben megjelenik a regény lapjain is – hangsúlyozza Mróz.
Készítette: Zofia Magdziak