Heti lapszemle a Visztula partjáról
A legtöbb európai országhoz hasonlóan Lengyelországban a médiumok nap mint nap beszámolnak a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos helyzetről. Amióta a Visztula mentén is megjelentek az első megbetegedések, a téma nem kerül le a lapok első oldaláról. Miről tudósítanak még az újságok?
Politika és nem csak
A „Rzeczpospolita” napilap az első oldalán közöl tudósítást a veszélyes lengyelországi vírusfertőzések növekvő számáról, továbbá az Olaszországban kialakult drámai helyzetről. „A kormány külön rendeletet fogadott el Lombardiára és 14 északi tartományra vonatkozóan. Korlátozzák az utazásokat, bezárják a színházakat és a mozikat. A vírus megfertőzi a világgazdaságot. Katasztrófáról beszélnek a lengyelországi cégek is. Kongatja a vészharangot egyebek között az idegenforgalmi, a szállítási és a vásárszervezői ágazat. A veszteségek több tízmillió złotyra rúgnak. Az üzleti körök támogatásra szólítják fel az államot” – olvassuk.
Ugyancsak ennek az újságnak a hasábjain Paweł Rochowicz az áfás számlák hamisítására vonatkozó jogszabályokkal kapcsolatos gondokat írja le. „Azok a jogszabályok, amelyeknek meg kellett volna könnyíteniük az adómaffiák főkolomposainak rács mögé juttatását, gyatra eredményeket érnek el” – fejti ki a szerző, és így ír a továbbiakban: „Március elején múlt három éve, hogy hatályba léptek a büntető törvénykönyvnek az áfás számlák hamisítására vonatkozó előírásai. Céljuk az volt, hogy megvédjék a vállalkozókat és az állampolgárokat a szervezett adócsaló bűnbandáktól. Akár 25 éves börtönbüntetés kiszabását is lehetővé tették. Eredményei egyelőre nem lenyűgözőek”. Rochowicz a továbbiakban összeszámolja, hogy bár 2019 végéig az ügyészség ezen jogszabályok alapján 249 személy ellen emelt vádat, de az elmarasztalások ritkaságszámba mennek. „Az Igazságügyi Minisztérium tájékoztatása szerint ezekben az ügyekben csak 29 ítélet született, túlnyomó többségük pénzbírság (bár a tavalyi statisztikák még nem ismertek). Rács mögé senki sem került, az adóbűnözőkre börtönbüntetést kiszabó mind a három ítélet végrehajtását felfüggesztették. Miért működnek ilyen gyengén ezek a jogszabályok? Valószínűleg sok ügyészségi eljárás az időigényesség miatt még mindig folyamatban van” – fejti ki az újságíró.
A „Dziennik Gazeta Prawna” („DGP”) azokról a különleges biztonsági intézkedésekről tájékoztat, amelyeket Lengyelországban fogadtak el a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban. „Néhány napja működik az internetes távtanácsadás, amelynek köszönhetően nem csak tanácsot lehet kapni a háziorvostól, hanem betegállományhoz szükséges igazolást is. Ez egyike a koronavírus terjedésével kapcsolatban bevezetett újításoknak. (...) hatályba lépett az a különleges törvény is, amely lehetővé teszi, hogy a miniszterelnök sürgős eljárásban határozatokat adjon ki, illetve némely esetekben felfüggeszti a közbeszerzési törvényt” – írja Klara Klinger és Patrycja Otto. Az újságírónők bemutatják, hogy egyes kórházakban továbbra is hiányzanak a szükséges felszerelések, és tart az idővel vívott harc, hogy az orvosi felszerelések és eszközök még azelőtt eljussanak a gyógyintézetekbe, mielőtt a betegek bekerülnek.
– Minden nap találkoznak azok a csoportok, amelyek azon dolgoznak, hogy elejét vegyék a további fertőzéseknek. Magán a miniszterelnöki kancellárián zajlanak a Válságkezelő Kormánycsoport találkozói, amelyeken az állami szintű cselekvésekre vonatkozó legfontosabb döntések születnek – magyarázza a „DGP”-vel folytatott beszélgetésben a Miniszterelnöki Kancellária vezetője, Michał Dworczyk, és a továbbiakban hangsúlyozza, hogy „a legnagyobb veszély természetesen a betegség, de a pánik és a kontroll nélküli közösségi viselkedés szintén”. A Miniszterelnöki Kancellária vezetője azt is elismeri az újságírókkal folytatott beszélgetésben, hogy a járvány befolyásolhatja az elnökválasztás időpontjának elhalasztását. – Ha a vírus úgy kezdene terjedni, mint Olaszországban, és például egy egész vajdaságot felölelne, a karantént pedig egész településekre ki kellene terjeszteni, akkor el kellene gondolkodnunk azon, hogy katasztrófahelyzetet vezetünk be és elhalasztjuk az elnökválasztást – fejti ki Dworczyk.
„Sieci”: Jobboldali nők a célkeresztben
A jobboldali „Sieci” hetilap a címlapjára került cikkében arról a képmutatásról számol be, amelyet az ellenzék és az iránta barátságos médiumok tanúsítanak: egyfelől a közéleti diszkurzus megszelídítését követelik, másfelől csapásokat mérnek ellenfeleikre. „Lehetetlen nem észrevenni, milyen brutális támadások célpontjaivá válnak a jobboldalt képviselő vagy azzal kapcsolatba hozható nők. Rájuk vonatkozóan semmilyen szabályok, semmilyen elvek nem érvényesek. Nincs helye sem a jó erkölcsnek, sem a mindennapi tiszteletnek, a jólneveltségről már nem is szólva. Sokszor támadt olyan benyomásom, hogy éppen a jobboldali nőket érik különösen kemény támadások. Ebbe nem szabad beleegyezni. Ki kell végre mondani: elég a baloldal sovinizmusából!” – teszi közzé felhívását a lap hasábjain Dorota Łosiewicz, és felsorolja: „Egyfelől a Polgári Koalíció (KO) elnökjelöltje, Małgorzata Kidawa-Błońska azt mondja: »A gyűlöletkeltés, a gyűlölet – ezek a rossz szavak az életünk részévé, mindennaposakká váltak«, valamint »Ebbe nem egyezünk bele, ezzel szemben ellenállunk, ezzel szembeszállunk. Mindenkit arra beszélünk rá, hogy ezt saját magával kezdje«. Másfelől ugyanez a jelölt, amikor egy sajtókonferencián a Krzysztof Bosak és Andrzej Duda számára aláírásokat gyűjtő önkéntesek elleni fizikai támadásokról kérdezik, senkit nem akar elítélni. Ugyanúgy nem szégyenkezik a pucki rendbontók miatt, akik vulgáris kifejezéseket kiabáltak az államfő felé az állami ünnepségek alatt. A közéleti diszkurzus megszelídítésében a KO elnökjelöltjét nem zavarja, hogy Mariusz Kozak-Zagozda, a gyűlöletkeltő SokzBuraka létrehozója (Facebook-oldal, ahol keményen és gyakran vulgárisan támadják a kormányzó pártot – a szerk.) a stábjában kapott munkát mint »ügynöki szerződést, megbízási szerződést vagy szolgáltatási szerződést végrehajtó személy«”.
Szintén a „Sieci” hasábjain Stanisław Janecki összefoglalja, milyen küzdelmeket folytat Andrzej Duda elnök az újraválasztásáért. „Teljesen reálisnak tűnik, hogy az Egyesült Jobboldal jelöltje legalább 10,5 millió szavazatot kapjon” – mutat rá az újságíró, felsorolva azokat a hibákat, amelyeket az ellenzéki jelöltek követnek el, akik túlbecsülhetik a szavazótáboruk nagyságát. „A kampány kezdete óta az ellenzék oldalán az a meggyőződés uralkodik, hogy sikerül ugyanolyan manővert végrehajtania, amilyen a parlamenti választások során fölényt biztosított számára a Szenátusban (mozgósította az összes ellenzéki szavazót a PiS ellen – a szerk.). Ezáltal úgy vélik, hogy elég ezt a mechanikus többséget május 24-ig (az esetleges második forduló időpontjáig) megőrizni, és meglesz a győzelem az Egyesült Jobboldal által támogatott jelölt, Andrzej Duda ellen. A gond csak az, hogy az ellenzék (elsősorban Małgorzata Kidawa-Błońska és a Polgári Platform) feltételezi, hogy az esetleges második fordulóban rendelkezni fog azokkal az aktív szavazókkal, akik ténylegesen nincsenek meg. És fordítva, valójában automatikusan elveszi Andrzej Dudától azokat a szavazatokat, amelyek nem feltétlenül elérhetetlenek a számára. A jelenlegi elnöknek azon az oldalon lehetnek tartalékai, ahol az ellenzéki jelöltek egyáltalán nem veszik észre, vagyis az ellenzéki oldalon” – fejti ki Janecki.
Az újságban találjuk Grzegorz Górny cikkét is, aki a pozsonyi „bársonyos populizmusról” ír. „A szlovákiai választások eredménye jó hír a Visegrádi Csoport számára. A V4-ek összetartása nemcsak fennmarad, hanem meg is erősödik” – hangsúlyozza az újságíró. Miért? „Szlovákiában tehát jobbközép kormánykoalíció jön létre, amelyet Nyugaton borzadállyal már populistaként definiálnak. Összességében ez jó hír a Visegrádi Csoport számára, mert a győztes pártok az Európai Unió föderalizálása és Brüsszel centralista túlkapásai ellen szállnak síkra, valamint ellenzik az EU migrációs politikáját és a menekültek kvóták szerinti kötelező elosztását. Sok politikai kérdésben sokkal közelebb állnak Varsóhoz és Budapesthez, mint az előzőleg kormányzó szociáldemokrata SMER párt (amely nota bene lojálisan együttműködött a V4-ek keretében). A Visegrádi Csoport összetartása nemcsak fennmarad, hanem még nagyobb is lesz” – fejti ki Górny.
„Olyan elnök, amilyen a szabad Lengyelországban nem volt”
A „Gazeta Polska” hasábjain Andrzej Zybertowicz professzor, az elnök tanácsadója elemzi az Elnöki Palotában töltendő második ciklusáért küzdő Andrzej Duda erős és gyenge oldalait. – Ha valaki számára fontos az alanyisággal rendelkező Lengyelország, akkor nincs komolyabb jelölt, mint Andrzej Duda. Csak ő képes megvédeni azokaz az intézményeket, amelyek nélkülözhetetlenek az alanyisággal rendelkező Lengyelország megerősítéséhez – fejti ki Zybertowicz professzor a Wojciech Muchával folytatott beszélgetésben. – Az a benyomásom, hogy Andrzej Dudának olyan személyes tulajdonságai vannak, amelyek ahhoz kellenek, hogy határozottan vitába szálljon, de visszavonulót is fújjon, ha a helyzetértékelés és a szakértőkkel folytatott konzultációk rámutatnak a kompromisszum szükségességére. És ez olyan politikusok jellemvonása, akiknek minden szinten Lengyelországról gondoskodva kell tevékenykedniük – a NATO-csúcstól kezdve a kis településeken élő lengyelekkel való találkozókig. Ezek különböző típusú képességek. Nem mindenki képes őket gyorsan elsajátítani, de a racionális választónak kötelessége volna ezeket minden egyes elnökjelölt esetében összehasonlítani. Nem kétséges azonban, hogy az összes jelölt közül Andrzej Duda sajátította el őket a legnagyobb mértékben – hangsúlyozza a továbbiakban.
A „Kozak az ukrán fronton” című írásban viszont Antoni Rybczyński a véget nem érő ukrán-orosz konfliktusról ír. „A gázmegállapodás, a hadifoglyok cseréje, a normandiai négyek csúcstalálkozója – mindezek a múlt év végi események azt sugallhatták, hogy áttörés következik be az Oroszország és Ukrajna közötti viszonyban. A legutóbbi történések viszont arra utalnak, hogy a Kremlnek esze ágában sincs lemondani Kijevre gyakorolt befolyásának visszaszerzéséről. Hat év után ezért Vlagyimir Putyin úgy határozott, hogy ezt a feladatot a különleges feladatokért felelős emberére bízza” – írja a szerző, felidézve Vlagyimir Putyin közeli munkatársának, Dmitrij Kozaknak az alakját. „Az oroszoknak és az oroszbarát szeparatistáknak a Don-medencei ukrán állások ellen intézett átfogó támadása, amelyre február 18-án kerül sor, jelzés volt a Kreml részéről, hogy a 2019 őszén megújított békefolyamatot újból befagyasztották. Kijev reakciói azt sugallják, hogy a jelenlegi ukrán hatalmat ez teljes meglepetésként érte. Ez gondot jelent Volodimir Zelenszkij számára, aki a Don-medence ügyében elérendő megállapodást és a tényleges háborús állapot befejezését elnöksége egyik legfontosabb pontjává tette. Putyin ezt tökéletesen tudja, és még nem egyszer ki fogja használni. A részletes tervet, hogyan lehet ebből végleges győzelmet kovácsolni Oroszország számára, az Ukrajnával szembeni orosz politika új kurátorának kell kidolgoznia. Vlagyiszlav Szurkov Dmitrij Kozakkal történő felváltása az egyik legfontosabb személyi változtatás azok közül, amelyeket Putyin januárban és februárban végrehajtott” – számol be Rybczyński.
„Do Rzeczy”: Mindenki egy ellen
Az elnökválasztás az uralkodó téma a „Do Rzeczy” hetilapban is, amelynek címlapra került cikkében Piotr Semka elemzi, Andrzej Duda hogyan „kerülheti el azokat a csapdákat, amelyeket a szalon jelöltjei állítottak neki”. „Ez a sorsa minden olyan elnöknek, aki a második ciklusért harcol. Az összes többi jelölt az államfőt támadja, egymást legföljebb megcsipkedik. Az elnöknek bírnia kell a minden oldalról érkező ütéseket, egyúttal pedig, ha elragadják az érzelmek és hibát követ el, keményebben ítélik meg, mint más egyszerű politikust. Mert ő az államfő” – fejti ki az újságíró, ismertetve azoknak a csapdáknak a katalógusát, amelyeket a vetélytársak állítottak Andrzej Dudának. „Ez a kampány kivételesen brutális, pedig ez az elmúlt 15 év fényében nehezen megvalósíthatónak tűnt. Már senkit nem háborít fel a »Gazeta Wyborczában« megjelent különleges riport, amely az elnök zaklatóját, Jolanta Rosieket népszerűsíti. Ugyanúgy a Małgorzata Kidawa-Błońska stábjával nyilvánvaló kapcsolatban álló Sok z Buraka portálnak sincsenek gátlásai, hogy hirdesse: a Duda házaspár 2015-ben olyan válságon ment keresztül, amely állítólag szétválással végződött. Ha ehhez hozzátesszük a Duda kampányfőnök asszonya elleni támadásokat, hogy megharapott egy embert, vagy az elnök ellenfeleinek pucki akcióit, akkor előttünk van azoknak a kihívásoknak a nagyságrendje, amelyekkel a jelenlegi elnök szembenéz” – írja Semka.
Szintén a „Do Rzeczy” hasábjain Maciej Szymanowski, a Wacław Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet igazgatója a magyar nemzeti alaptanterv változásairól értekezik. Ez a téma ugyanis kivételes érdeklődést váltott ki a lengyel médiumok egy részénél, amelyek –Szymanowski beszámolója szerint – olyan kifejezésekkel írják le a változásokat, mint „Orbán kultúrharca” vagy „Fasiszták a tantervekben”. „Mi az igazság?” – kérdezi Szymanowski, és egy cikk részletét idézi a baloldali „Gazeta Wyborczából”, ahol így írták le a magyarországi helyzetet: „»A ma jóváhagyott alaptantervből kikerült a Nobel-díjas Kertész Imre« – olvassuk már a cikk bevezetőjében (...) Michał Kokot (...), a magát Magyarország-szakértőnek tartó szerkesztő tollából. A hír annyiban igaz, hogy Kertész valóban Nobel-díjas. Nem igaz viszont, hogy bármilyen magyarországi tantervből eltávolították volna. Bár nem biztos, hogy éppen ez a hír örvendezteti meg a »Gazeta Wyborcza« szerkesztőjét, ha figyelembe vesszük Kertész következő szavait: »Európa a tengerbe süllyed. A liberalizmus miatt. A miatt a liberalizmus miatt, amely lényegét tekintve gyerekesnek és öngyilkosnak bizonyult. Európa alkotta meg Hitlert, és Hitler után a kontinensnek nincsenek érvei: a kapuit szélesre tárja az iszlám előtt, nem mernek többé beszélni fajról és vallásról, miközben az iszlám csak az idegen fajokkal és vallásokkal szembeni gyűlölet nyelvét ismeri«”. Szymanowski ezután elmagyarázza, hogyan fest Magyarországon az irodalmi tanterv összeállítása, és hangsúlyozza, hogy a téma elemzése, valamint a magyarországi eseményekről szóló médiatudósítások komoly problémáról rántják le a leplet. „Nem rejthető véka alá, hogy a változásokat kísérő sajtóbeszámolók fájdalmasan fölfedték, milyen katasztrofálisan keveset tudnak a lengyelek a mai Magyarországról és a magyarokról, közvetve pedig általában a közép-európai országokról” – hangsúlyozza a Wacław Felczak Intézet igazgatója.
A „Wprost” az „Európa-erődítményről”
„Európa úgy fél a következő migránshullámtól, hogy kész utánozni az eddig bírált Orbán Viktort, csak hogy egy egér se jusson be a Közel-Keletről az EU-ba” – fejti ki viszont a „Wprost” hetilap hasábjain Jakub Mielnik. Az újságíró az „Európa-erődítmény” című cikkben összefoglalja, hogyan változik az utóbbi években az európai államok politikája, s erre kiváló példát nyújtanak az öt évvel ezelőtt kormányon lévő Polgári Platform politikusai. ”A világ, amilyennek eddig ismertük, teljesen a feje tetejére állt. A lengyelországi liberális tábornak, amely 2015-ben egyebek között a nyitott migrációs politika erőltetése miatt vesztette el a hatalmat, olyan elnökjelöltje van, aki az illegális migráció veszélyeire figyelmeztet és a lengyel határok hézagmentes lezárásának őrzése mellett száll síkra. Így csatlakozik az európai irányzatokhoz. Ezek szerint pedig az EU határait úgy kell védeni, mint a függetlenséget, félretéve a humanitárius szempontokat és az erkölcsi tépelődéseket” – írja Mielnik, és hozzáteszi: „Ugyanaz az EU, amely keményen szidalmazta Magyarországot azért, mert szögesdrótakadályt emel a határon a migránsok ellen, ma röstelkedés és szemrebbenés nélkül utánozza Orbán Viktor politikáját. A fő uniós intézmények vezetői nemcsak több százmillió eurós összegeket ajánlanak fel az újból duzzadásnak indult migrációs hullám feltartóztatására, hanem egyenesen személyesen is ellenőrzik, vajon az Unió külső határait megfelelően biztosítják-e”.
Szintén a „Wprost” hasábjain Paweł Bednarz leírja a Sziléziában található festői Ogrodzieniec településen létrejövő bányákkal kapcsolatos viszályt. Azon a helyen, ahol a Netflix a „Vajákot” (jelenleg a platform egyik legismertebb produkcióját – a szerk.) forgatta, a tervek szerint hatalmas külszíni cink- és ólombánya épül. „A lakosok tiltakoznak, mert a beruházás azzal fenyeget, hogy el lesznek vágva a tiszta víztől és a turisták elpártolnak. A kanadai befektető nem szándékozik visszavonulót fújni” – számol be az újságíró, és hangsúlyozza, hogy az Olza bánya építési tervei mintegy 150 négyzetkilométerre terjednek ki. „A kanadaiak majdnem 10 évvel ezelőtt három koncessziót kaptak: Zawiercie, Rokitno és Chechło (ennek a településnek a közelében található a Błędówi Sivatag). A cég maga elismeri, hogy a kutatásokra és a község lakosainak felvilágosítására eddig 84 millió złotyt költött” – teszi hozzá Bednarz, és azt írja, hogy a lakosok aggodalmai ellenére a kanadaiak arról biztosítanak, hogy a bánya korszerű és környezetbarát lesz.
Készítette: Zofia Magdziak