Lengyelországban megkezdődött az elnökválasztás előkampánya. A szavazásra idén májusban kerül sor: a jelenlegi lengyelországi politikai helyzetben a választói magatartás legfontosabb befolyásoló tényezője a pártokkal való azonosulás és az identitás szerinti szavazás.
Ezt láttuk az európai parlamenti és az országgyűlési választások alkalmával is. A magyarok által jól ismert, a társadalmat két antagonisztikus táborra osztó bipoláris vita eredménye, hogy jóval a választások előtt már mindegyik fél tudja, hogy kire fog szavazni. Mondhatnánk, semmi új nincs az identitásalapú pártválasztásban, hiszen már Dan Nimmo, a politológia amerikai doyenje is megállapította, hogy a választók pártszimpátiája, valamint a gazdasági-társadalmi helyzetük hosszabb távlatban és nem választási tényezőként kezelendő. A lengyelországi helyzet azonban annyiban mégis sajátos, hogy lassan úgy kezdünk élni, mint a katolikusok és a protestánsok Észak-Írországban, akik hiába laknak akár két utcára egymástól, van hogy csak felnőttként találkoznak, mert más iskolába, más templomba, más koncertekre járnak, csak saját köreikben mozognak, más csapatoknak szurkolnak. Ugyanez kezd kialakulni Lengyelországban is.
„Sok választó csak az alapján szavaz egy jelöltre, hogy melyik csoportosulás tagja, anélkül hogy bármit is tudna például az egyes ügyekről, amelyeket az adott jelölt szószólóként képvisel. Mindig akadnak szavazók, akik pártszimpátia alapján szavaznak. A pártok néha a lojális szavazók gyűjtőhelyeként funkcionálnak, a mindig ugyanazt a pártot támogató emberek a választási kampány során gyakran elzárkóznak minden negatív információ elől, amely az adott párt irányában kialakított pozitív benyomásukat befolyásolná” – írja Politikai marketing c. művében dr. Marek Mazur. Alighanem ez a lényege az identitás alapú szavazásnak Lengyelországban. Ez a kulcs ahhoz is, hogy megértsük a közelgő elnökválasztást.
Annak ellenére, hogy hivatalosan számos jelölt van, az igazi küzdelem a két ellenséges tábor képviselői, azaz a hivatalban lévő elnök, Andrzej Duda, és a Polgári Platform (PO) jelöltje, Małgorzata Kidawa-Błońska között zajlik.
Utóbbi jelölt választási kampányára két esemény is árnyékot vet. Az egyik a PO-n belüli előválasztás, a másik a pártelnöki szavazás. Az előválasztás gyengítette a Platformot, ahelyett, hogy erősítette volna. Az előválasztás lebonyolításának módja felszínre hozta a párt szervezeti gyengeségeit, megmutatta a párton belüli klikkek harcát és a stratégiai gondolkodás hiányát. Az előválasztások bejelentését követően hosszú időn keresztül tulajdonképpen nem történt semmi. Bejelentették az előválasztást, de igazából mindenki Donald Tusk, az Európa Tanács volt elnökének végső döntésére várt, hogy elindul-e a választásokon. Kidawa-Błońska bejelentette, hogy ha Tusk úgy dönt, hogy harcba száll az elnöki hivatalért, ő visszalép a jelöltségtől. Tusk végül nem jelöltette magát, így Kidawa-Błońska egyedül maradt a harctéren. Hogy elkerüljék azt a szituációt, hogy csak egy jelölt indul az előválasztáson, kihívóként Poznań polgármestere, Jacek Jaśkowiak jelentkezett. A polgármester azonban – aki a publicisták véleménye szerint csak „bábnak” kellett Kidawa-Błońska mellé – jobbnak bizonyult a képviselőasszonynál. Ezért a tervezett több vita közül csak egyet tartottak meg, mivel Kidawa-Błońska ezen nyilvánvalóan gyengébb volt, márpedig a PO jelöltjének neki kell lennie. A párt egyes tagjai szerint a női jelölt állításának az az előnye, hogy a szavazók jelentős része nő, ráadásul, ahogy a párt képviselői nem hivatalos beszélgetéseken elismerik, Andrzej Duda elnök nehezebben fog tudni támadó pozícióba helyezkedni egy nővel szemben.
Kidawa-Błońska pozícióját gyengítették a Platformon belüli viták is, illetve a pártelnökségért folyó harc, amely végül Borys Budka megválasztásával végződött. Világosan látszik, hogy a Szejm elnökhelyettes-asszonyának nem volt elegendő személyes ereje és karizmája, hogy az elnökségért folytatott frakciós csatározások fölé nőjön. A rossz hangulat, a párt jövőjével szembeni bizonytalanság és az új vezető várásának légköre árnyékként vetül a jelöltségére. Ennek eredményeként pedig senki sem tudja az ellenzékben, hogy jelenleg Borys Budka, Małgorzata Kidawa-Błońska, vagy talán még a leköszönő pártelnök, Grzegorz Schetyna irányítja a pártot? Következésképpen a PO szavazói sem tudják, hogy az az igaz, amit Błońska, vagy amit Borys Budka mond? Ezek a kétségek pedig arra utalnak, hogy Kidawa-Błońska a saját pártjának belső fluktuációjától nem független, nem önálló személyiség.
Małgorzata Kidawa-Błońska számára szintén problémát okozhatnak a választókkal való kommunikációjában tapasztalható hiányosságok, illetve a gyakori ellentmondások a szavai és bizonyos politikai eseményekre adott reakciói között. Például a Radio ZET vendégeként a jelöltasszony azt mondta, hogy „mint tudjuk, Jarosław Kaczyńskinek nem fontos a világ és Európa. Neki csak Lengyelország számít”. A PiS elnöke és az egész párt köszönte szépen ezt a nem szándékos bókot. Az állami rádióban pedig kijelentette, hogy „a lengyelek hangosan és határozottan mondják, hogy nem akarnak bevándorlókat, nem akarnak külföldieket. Eközben pedig milliónyi lengyelről beszélünk, akik Nagy Britanniában dolgoznak, és le is telepedtek ott. Ne csapjuk be magunkat – a Brexit oka az is, hogy a lengyelek tömegesen mentek Nagy Britanniába dolgozni”. Itt vajon mire gondolhatott a szerző?
Összefoglalva, Małgorzata Kidawa-Błońska fő ereje a mögötte álló párt márkaneve, e márka legfontosabb energiaforrása pedig az „PiS-ellenesség”, az „európai értékekre” való hivatkozás és a polexittel való riogatás. Ezzel a fegyvertárral indul harcba a legnagyobb ellenzéki párt elnökjelöltje is.
A regnáló elnök, Andrzej Duda helyzete merőben más. A néhány naponta megjelenő különböző közvélemény-kutatások szerint a jelenlegi elnök 44–47%-os támogatottságra számíthat, Małgorzata Kidawa-Błońska 22–25%-ával szemben. Hivatali ideje alatt általában minden lengyel elnök jó adatokat hoz a felméréseken, Andrzej Duda azonban, ahogy fogalmazott, az akív elnökséget választotta, és meg is tartotta szavát. Jelenlegi mandátuma alatt meglátogatta mind a 314 lengyelországi járást. Feleségével együtt számos esemény védnökségét vállalta, például a Nemzeti Olvasás programjáét, de az Egyesült Államokkal való kapcsolatok terén is igen aktív és hatásos politikát folytatott. Az elnök gyakran látogatott a második világháború veteránjaira és a kommunista rezsimmel szembeni harc hőseire emlékező különböző ünnepségeket is. Nem úgy, mint elődje, Bronisław Komorowski. Duda szabadon jár az Európai Unió intézményeiben, nem jön zavarba a sajtótól, kitűnően beszél angolul és jogi doktorátussal is rendelkezik. Ezen „puha” készségek kiemelése fontos, hiszen az elnökválasztás mindenekelőtt az imázsért folytatott harcról, „a hírnév menedzseléséről” és a jelölt presztízsének növeléséről szól.
Andrzej Duda kampányának legfontosabb eleme saját szavazóbázisának – amelynek részei a PiS szavazói is – aktivizálása és mobilizálása lesz. Hivatalban lévő államfőként már ismert, elkerülik az általános és a politikai botrányok, ezért nagy valószínűséggel a kampányát ennek a képnek a fenntartására és erősítésére fogja építeni.
Nagyon érdekesen alakul a Lengyel Néppárt (PSL) – Lengyel Koalíció (Koalicja Polska) jelöltje, Władysław Kosiniak-Kamysz kampánya. A néppártiak fiatal vezetője elsőként jelentette be, hogy indul a választásokon, ennek jutalmaként pedig jó pár hétre elnyerte a média érdeklődését és figyelmét.
Władysław Kosiniak-Kamysz a PSL nevében koalíciót kötött Paweł Kukizzal, és közös jelöltként a „nemzeti egyetértést”, a közösséget, a testvériséget és a problémák békés megoldását tűzte ki célul. „Az elnök küldetése kell legyen, hogy visszahozza Lengyelországba a testvériséget. Többen sokszor emlegetik a választások előtt a lengyel–lengyel háború befejezését. ugyanakkor csak szítják azt nap, mint nap. Úgy hiszem, hogy közösen felépíthetjük az egyetértés hídját a gyűlölet által emelt falak fölé” – mondta a PSL elnökjelöltje Mińsk Mazowieckiben.
Nem tűnik túl hitelesnek, hogy a pártelnök, aki nem rég még keményen harcolt a kormány ellen, deklarálta a „nemzeti együttműködést”, de Kosiniak-Kamysz stratégiájának lényege nem is ebben rejlik. Ő, ellentétben a PO-val, nem a jelenlegi elnök legyőzésére építi fel a kampányát. Egy olyan kis párt elnökeként, amely az utóbbi években elfordult saját választóitól, az elnökválasztáson való indulásra leginkább annak lehetőségeként tekint, hogy újra megteremtse a párt támogatottságát a választók és a párt aktivistái körében is. A közvélemény-kutatások alapján jelenleg nyolc-tíz százalékos támogatottsággal rendelkezik. Kosiniak-Kamysz azt ígérte, hogy „nagyon aktív” kampányt fog folytatni, és tartja is a szavát. Hónapok óta járja Lengyelország legtávolabbi részeit, találkozik a hagyományosan a PSL-re szavazó, azonban az utóbbi időben a párttól elforduló, és az ezután általában a PiS-t támogató választókkal. A PSL és a párt elnökének közösségi média oldalain naponta lehet látni bejegyzéseket tűzoltókkal, gazdákkal, kisvállalkozókkal, idősekkel, falvak és kisvárosok lakóival való találkozókról. Ennek a kampánynak nyilvánvalóan a párt erősítése és a helyi aktivisták hosszú távú mozgósítása a célja.
A Konföderáció (Konfederacja) jelöltje, a Nemzeti Mozgalom (Ruch Narodowy) színeiben politizáló Krzysztof Bosak szintén kiváló alkalmat lát az elnökválasztásban saját maga és pártja politikai színtéren való hitelesítésére. A Konföderáció előválasztása amerikai mintára zajlott, és kilenc jelöltre is lehetett szavazni. Ez többeknek is mosolyt csalt az arcára, hiszen a párt összesen tizenegy parlamenti képviselővel rendelkezik, és közülük kilencen is indultak az előválasztáson. Ennek a húzásnak a marketing hatása azonban a Konföderációnak ad igazat. Először is, az előválasztás egyesítette a különböző jobboldali csoportosulásokból álló fiatal pártot, lehetőséget adott az egymás közötti tárgyalások mechanizmusának kialakítására és a szervezeti fejlődésre, ami számukra rendkívül fontos. Ez sikerült is, hiszen a jelöltet megválasztották, a Konföderáció egyben maradt. Másodszor pedig, a párt különböző régiókban kötött egyezményei felbecsülhetetlen reklámot jelentettek a választók körében. A közvélemény-kutatások szerint Krzysztof Bosak támogatottsága legalább négy, legfeljebb öt és fél, hat százalék.
A Baloldal (Lewica) – amelynek tagja a Tavasz (Wiosna), a Baloldali Demokratikus Szövetség (SLD) és az Együtt (Razem) párt – jelöltje Robert Biedroń európai parlamenti képviselő lett. Biedroń ismert LGBT-aktivista, valamint Słupsk volt polgármestere. Ő mindenekelőtt ideológiai jelölt, partnere, Krzysztof Śmiszek képviselő a Szejmben. Robert Biedroń jelölését Włodzimierz Czarzasty, a legnagyobb baloldali parlamenti párt, a posztkommunista SLD elnöke javasolta. Újságírók szerint az, hogy Czarzasty Biedrońt állítja ki jelöltként legfőképp azt a célt szolgálja, hogy a Wiosnát semlegesítse és magába olvassza a baloldali szövetségen belül. Ebben lehet valami, az éles ideológiai nyilatkozatairól és a Lengyelország-ellenes európai parlamenti szavazásairól ismert képviselőnek rengeteg ellenszavazója van. Az ő jelöltsége a baloldali szavazókat is megosztja. A különböző mérések alapján Biedroń körülbelül tíz százalékra számíthat.
A jelöltek névsorában a legnagyobb meglepetés az újságíró-celeb Szymon Hołownia. Hołownia, aki magát „nyitott katolikusnak” tartja, de liberális körökben mozog, szintén ringbe száll az elnöki pozícióért. Ő elsősorban a passzív szavazókat kívánja megszólítani. Annak ellenére, hogy a támogatottsága csak nagyjából 6% körüli, a kampányába a lengyel közélet számos befolyásos alakja is beszállt. Szymon Hołownia kampánystábjának főnöke a Newsweek Polska volt főszerkesztője, Michał Kobosko, gazdasági tanácsadója Piotr Kuczyński, a Xelion Befektetési Vállalat főelemzője, nemzetbiztonsági tanácsadója pedig Mirosław Różański tábornok lesz. Ezek igen erős nevek.
Bár a közelgő választások valószínűleg nem hoznak meglepő eredményt, és Andrzej Dudát újraválasztják, az ellenzék számára ez az átszerveződés és a pozícióváltás idejének kezdetét jelentheti. A csekély eséllyel induló jelöltek számára az elnöki pozícióért folyó versengésnél fontosabbak a részcélok, vagyis a pártok megerősítése, a jelenlétük tudatosítása a választókban, programjuk és Lengyelországról alkotott víziójuk terjesztése. Minden, a választásokon induló párt és koalíció számára ugyanannyira fontos, hogy a jelenleg folyó kampány már a választások utánra szóló marketing is, vagyis része annak a stratégiának, hogy mihez kezdenek majd, ha elül a csatazaj, és új célokat lehet megfogalmazni.
Jakub Pacan
a Tygodnik Solidarność újságirója