---

​

 

Lengyelországban tart az igazságügyi reformról szóló kiélezett vita, amelybe az ellenzék európai intézményeket is belerángat, a légkört pedig felhevíti Varsó viszálya Moszkvával, amely a történelmet meghamisítva támadja országunkat. Lássuk hát, milyen eseményekről írnak a mai újságok és mi foglalkoztatja még a lengyeleket.

 

Politika és nem csak

 

A „Dziennik Gazeta Prawna” („DGP”) napilap azzal a kérdéssel nyitja mai számát, „Merrefelé tartunk” a kormányzó Jog és Igazságosság által javasolt igazságügyi reform és változtatások terén. Az egyik törvényt ugyanis, amely a bírák fegyelmezésére vonatkozik, ellenezte a Legfelső Bíróság tagjainak a reform feltartóztatására törekvő része. „A Legfelső Bíróság határozata sok kérdést és kételyt vetett fel arra vonatkozóan, hogyan is értelmezendő, annál is inkább, mert a kormány kétségbe vonja a határozat érvényességét” – hangsúlyozzák a „DGP” újságírói, és lépésről lépésre elmagyarázzák, mit jelent a Legfelső Bíróság határozata, továbbá milyen következményei vannak a Legfelső Bíróság, valamint a végrehajtó és a törvényhozó hatalom közötti vitának. Azonkívül, emlékeztetnek a „DGP” újságírói, kedden Varsóba utazik a jogállamiságért felelős uniós biztos, Věra Jourova, aki éppen az igazságügyi reformmal kapcsolatos nézeteltérésekről fog tárgyalni a lengyel kormánnyal. „Nő (...) a feszültség Brüsszel és Varsó között Věra Jourovának, az Európai Bizottság elnökhelyettesének lengyelországi látogatása előtt. A PiS-kormány Christian Wigand bizottsági szóvivő nyilatkozata után (éles és kritikus észrevételek a lengyelországi jogállamiságra vonatkozóan – a szerk.) szemére vetette a Bizottságnak, hogy kettős mércét alkalmaz. (...) A cseh biztosnak a lengyel kormány képviselőivel folytatandó megbeszélései új fejezetet nyitnak a viszálykodás történetében. (...) Jourová találkozik többek között Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszterrel. A megbeszélések hátterében szerepelni fog a luxemburgi bírósághoz benyújtott indítvány a Legfelső Bíróság Fegyelmi Kamarájának felfüggesztésére vonatkozóan. Döntés minden bizonnyal márciusban születik, mert a Bizottság nem kezdeményezte az eljárás felgyorsítását” – fejtik ki a szerzők, és hozzáteszik, hogy a keddi megbeszélés lesz az első találkozó a PiS-kormány képviselői és az új Európai Bizottság között. Věra Jourová tavaly vette át a Bizottságban a jogállamiságért való felelősséget a Lengyelországot nem szívlelő holland politikustól, Frans Timmermanstól.

 

A „Dziennik Gazeta Prawna” napilapban olvashatunk azokról a hétfői ünnepségekről, amelyeket az Auschwitz-Birkenau német náci haláltábor felszabadulásának 75. évfordulójával kapcsolatban tartottak. Több ezer személy, ezen belül 50 állami küldöttség jelentette be a megemlékezésen való részvételét. Lengyelországba érkezett többek között Frank-Walter Steinmeier német, Volodimir Zelenszkij ukrán és Reuven Rivlin izraeli államfő. A legfontosabb vendégek azonban az egykori foglyok voltak, akik hétfőn reggel Andrzej Duda elnökkel közösen beléptek az egykori tábor területére az „Arbeit macht frei” feliratot tartó főkapun keresztül. A „DGP” hasábjain Michał Potocki hangsúlyozza, hogy az auschwitzi tábor felszabadításával kapcsolatos ünnepségekhez a hátteret az orosz történelmi offenzíva szolgáltatja. „A lengyel hatóságok képviselői tudomásul adták, ha Jeruzsálemben a Holokauszt Világfórum alatt, amelyet csütörtökön (január 23-án – a szerk.) tartottak, Vlagyimir Putyin újból megtámadja hazánkat, (...) Andrzej Duda fog válaszolni neki. Az orosz elnök nem támadta közvetlenül Lengyelországot, de a szavaiból – és az orosz hatóságok soron következő cselekményeiből – kiérezhető, hogy a propagandaoffenzíva folytatódni fog” – írja Potocki.

 

A „Rzeczpospolita” napilap a címoldalán tesz közzé felhívást Andrzej Dudához, Lengyelország elnökéhez, hogy csatlakozzon az igazságügyi reformmal kapcsolatos viszály rendezéséhez. Az „Elnök Úr, Lengyelország vár” című cikkében Bogusław Chrabota, az újság főszerkesztője hangsúlyozza, hogy a reformmal kapcsolatos nézeteltérés nemcsak belpolitikailag, hanem nemzetközi viszonylatban is gyengíti Lengyelországot. „A bíróságokról szóló jogszabályok reformját rosszul gondolták ki és hajtották végre. Ahelyett, hogy megnyerték volna a bírák széles körét az eljárások tökéletesítéséhez és a kompromittált bíráknak a szakmából történő eltávolításához (ennek sok esetben mi is hívei voltunk), a bírói közösséggel szemben támadóan fellépve hajtották végre” – bírálja a hatóságok tevékenységét Chrabota. A „Rzeczpospolita” azt is megerősíti, hogy január 31-én Varsóban kerekasztalt tartanak az igazságszolgáltatásban végrehajtott változásokkal kapcsolatos megállapodás érdekében. „A kezdeményezés szervezője, a Lengyel Tudományos Akadémia azt akarja, hogy az asztalnál helyet foglaljanak a politikai és a bírói hatalom, a jogász önkormányzati testületek, a tudományos élet és a társadalmi szervezetek képviselői. A meghívottak listája hosszú és több mint 30 személy található rajta, többek között Andrzej Duda elnök, Elżbieta Witek, a Szejm elnöke, Tomasz Grodzki professzor, a Szenátus elnöke, Mateusz Morawiecki miniszterelnök, Jarosław Gowin miniszterelnök-helyettes, Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter és Adam Bodnar, az állampolgári jogok biztosa” – olvassuk a napilap hasábjain.

A „Rzeczpospolita” hírt ad a legnagyobb ellenzéki pártban, a Polgári Platformban (PO) végbement változásokról is. A hétvégén a párt ugyanis új elnököt választott Borys Budka parlamenti képviselő, egykori igazságügyi miniszter személyében. „A PO új vezetőjének elsődleges feladata az elnökválasztási kampány. Katowicei sajtótájékoztatóján Budka bejelentette, hogy a stáb felállítására vonatkozó döntései az elkövetkező hét során megszületnek” – közli a napilap. A Polgári Platform elnökjelöltje Małgorzata Kidawa-Błońska, a Szejm alelnöke.

A „Gazeta Wyborcza” viszont az orosz szénről tájékoztat, amely „betemette a lengyel bányákat”. „Lengyelország rekord mennyiségű szenet importál, a sziléziai bányák mellett pedig nőnek a hazai szénhalmazok. 2019-ben a bányászat majdnem félmilliárd złoty veszteséget termelt” – közli az újság. „A 2020-as év viharosan indult a lengyel bányászatban. A szakszervezetek már január elején (…) a Mateusz Morawiecki miniszterelnökhöz intézett levelükben azzal fenyegetőztek, készen állnak lezárni a határátkelőket, hogy megakadályozzák az oroszországi szén importját. Riadót fújtak, hogy a sziléziai bányák tárolóiban olyan sok szén hever, hogy hamarosan le kell állítani a kitermelést, a bányászokat pedig kényszerszabadságra kell küldeni” – emlékeztet Tomasz Czoik a lap hasábjain.

 

A „Do Rzeczy” a „Lengyelország elleni műveletről”

 

A jobboldali „Do Rzeczy” hetilap hasábjain Jakub Wozinski lefesti az oroszországi zsidó üzletember, Vjaczeszlav Mose Kantor alakját, aki lényeges személy a Varsó és Moszkva között kialakult viszályban, és közel áll az orosz elnökhöz. „Vjaczeszlav Mose Kantor nem érdeklődik a futball iránt, mint sok más orosz oligarcha. Legnagyobb szenvedélye az avantgárd festmények gyűjtése, de mind közül a legnagyobb – a közéleti tevékenység. A leggazdagabb oroszok listáján 27. helyet elfoglaló üzletembertől a Jeruzsálemben múlt héten megtartott V. Holokauszt Világfórum kapcsán hangos újra Lengyelország – folytatja beszámolóját az újságíró. Az utóbbi napokban a lengyel médiumok sokat cikkeztek a jeruzsálemi találkozóról, mert a szervezők nem adtak lehetőséget a lengyel elnöknek a felszólalásra, ennek következtében pedig Andrzej Duda nem jelent meg az ünnepségeken. „Az, hogy az V. Holokauszt Világfórum felszólalói közül kihagyták a lengyel elnököt, viszont ezzel egyidejűleg Vlagyimir Putyinnak rendelkezésére bocsátották a szószéket, azt sugallhatná, hogy Vjaczeszlav Kantornak évek óta ragyogó a viszonya az orosz elnökkel. Az utóbbi 20 év során azonban Kantor nem mindig képviselt olyan politikai irányzatot, amelyet Putyin szívesen látott (…). Úgy tűnik viszont, hogy az Acron tulajdonosának az utóbbi években nagyon jó a kapcsolata az elnökkel, erről tanúskodik a 2016-ban neki ítélt állami érdemérem. Az oligarcha támogatta a Krím bekebelezését, annak végrehajtása után pedig Szentpéterváron megszervezte az Európai Zsidó Kongresszus konferenciáját, amely figyelmeztetett a neofasizmus népszerűségének növekedésére. A »Haaretz« izraeli napilap Kantort az Alfa Csoport tagjaként azonosítja. Ez a csoport olyan zsidó származású oligarchákból áll, akik Mihail Hodorkovszkijjal ellentétben nem a Putyinnal szembeni makacs ellenszegülés irányvonalát folytatják, hanem elsősorban az üzletelésre helyezik a hangsúlyt” – folytatja elemzését Wozinski.

Ugyanakkor Maciej Pieczyński a „Putyin távozik, de marad” című cikkben azt elemzi, mi történik Oroszországban Dmitrij Medvegyev miniszterelnök lemondása és a Vlagyimir Putyin elnök által bevezetett alkotmánymódosítások után. „Mihail Misusztyin, Oroszország új miniszterelnöke tapasztalt menedzser, akit még a jelenlegi moszkvai hatalommal szemben állók is dicsérnek. Ez azonban nem jelent teljes átállást az autokráciáról a technokráciára. Putyin négy év múlva továbbra is irányítani fogja Oroszországot. Csak éppen a hátsó fotelből” – fejti ki Pieczyński. „Az alkotmány értelmében a jelenlegi elnök ciklusa 2024-ben ér véget. Ha Putyin akarná, minden bizonnyal úgy változtatná meg az alaptörvényt, hogy újból elfoglalhassa ezt a hivatalt. Ehelyett az elnöki hatalomnak a parlament javára történő meggyengítését javasolta, ezt a médiapropagandában úgy dicsérik mint nagylelkű gesztust, amellyel átadja a hatalmat a »népnek«. Az alkotmányba azonban be kell írni az Államtanács intézményét is, amelynek feladata lesz a bel- és külpolitika fő irányainak kijelölése, a hatalmi szervek koordinálásának biztosítása. Sok kommentátor véleménye szerint éppen ide fog átkerülni Putyin valódi hatalmának központja” – fejezi be az elemzést az újságíró.

 

A lengyel-orosz viszony

 

Szintén a „Gazeta Polska” hasábjai újságírók elemzik a Moszkva és Varsó közötti viszony különböző aspektusait. Konrad Wysocki a „Visszatartani Putyint a háborútól” című cikkben arról a veszélyről ír, amelyet Lengyelország számára – és nem csak az ő számára – Oroszország jelent. „Annak a tézisnek a helyességéről, hogy a Lengyelországgal szomszédos kalinyingrádi körzet Európa legmilitarizáltabb régiója, senkit nem kell győzködni. Oroszország fokozatosan olyan új típusú fegyverzetet telepít oda, amely veszélyezteti a NATO keleti szárnyának biztonságát” – írja Wysocki. „Neoimperializmusa során Oroszország több síkon tevékenykedik. Egymással párhuzamosan valósítja meg céljait a Közel-Keleten, Afrikában és Európában. Ebben az utóbbi esetben elsősorban arról van szó, hogy rémületet keltsen a szomszédos országokban és oly módon provokálja őket, hogy később megvádolhassa őket azzal, hogy állítólag a biztonságpolitika revíziójára törekszenek. Ez elsősorban a NATO-tagországokra vonatkozik”– fejti ki a továbbiakban az újságíró, és hozzáteszi: „Oroszországnak nem tetszik a Szövetség által Európában végrehajtott hadgyakorlatok mennyisége és mérete. A Kreml erősen ellenzi az USA európai jelenlétének növelését mind a katonák létszámát, mind a hadfelszerelés mennyiségét illetően. A NATO-nak a biztonság fenntartására vonatkozó minden kezdeményezését Oroszország úgy kezeli, mint a szuverenitása ellen irányuló támadást”.

A „Nyílt Párbeszéd és az orosz hírszerzés” című cikkben viszont Dorota Kania a Nyílt Párbeszéd Alapítvány (FOD) főnökének, Ludmiła Kozłowskának a helyzetét elemzi. Emlékeztetünk arra, hogy néhány évvel ezelőtt Kozłowskának formálisan megtiltották, hogy Lengyelország és az Európai Unió területére belépjen. Ez összefüggésben állt az általa vezetett alapítvány tisztázatlan finanszírozásával, amelyet többek között a Belbiztonsági Ügynökség (ABW) is ellenőrzött. „A Mazowszei Vajdasági Hivatal újból foglalkozni fog Ludmiła Kozłowskával, a Nyílt Párbeszéd Alapítvány főnökével. Itt tartózkodásáról negatív véleményt állított ki a Belbiztonsági Ügynökség, amely – ahogy megállapítottuk – továbbra is eljárást folytat a FOD ügyében. A lengyel és a külföldi szolgálatok ellenőrzik egyebek között, hogy Ludmiła Kozłowska kihasználta-e kapcsolatait az Európai Unióban és az európai parlamenti képviselők között, hogy illegális lobbizást folytasson, és olyan információkat gyűjtsön, amelyeket később Oroszország felhasznált a hibrid háborúban” – hangsúlyozza Kania. Az újságírónő a továbbiakban leírja, hogy a Nyílt Párbeszéd Alapítvány egyebek között a FOD képviselőinek gyanús kapcsolatai és tevékenysége miatt került a lengyel szolgálatok érdeklődési körébe. „Mind a lengyel, mind az európai szolgálatok megállapították, hogy Ludmiła Kozłowska, Bartosz Kramek és a FOD pénzmosásba keveredhettek és résztvevői lehetnek annak a hibrid háborúnak, amelyet Oroszország folytat a Putyin-adminisztráció által ellenségnek tekintett kelet-európai országok ellen” – olvassuk a továbbiakban.

Szintén a „Gazeta Polska” hasábjain találunk érdekes interjút Julia Przyłębska bírónővel, az Alkotmánybíróság elnökével. Przyłębska a Katarzyna Gójska és Adrian Stankowski újságírókkal folytatott beszélgetés során az igazságszolgáltatás reformjáról beszél és arról, hogy az állam ügyeinek a nemzetközi színtéren való kiteregetése gyengíti Lengyelországot. – Lengyelország 123 évnyi rabság után nyerte vissza szabadságát. Figyelembe kellene vennünk történelmi tapasztalatainkat, valamint a szabadság és a függetlenség elvesztésének okaival kapcsolatos emlékeinket. Ez a tapasztalat előírja, hogy minden nézeteltérésünket saját közösségünk keretein belül oldjunk meg. Lengyelország a rabság hosszú évei, a II. világháború és a kommunizmus borzalmainak tapasztalatai után újraépíti önazonosságát, a lengyelek önbizalomra tesznek szert, és felépítik saját önértékelésüket. Ugyanakkor megint kívülről kényszerítenek ránk valamit, és a társadalom akarata ellenére való szabályozást diktálnak nekünk – hangsúlyozza az Alkotmánybíróság elnöke. – Éppen ezért úgy vélem, hogy a lengyel ügyek külföldön történő megvitatása és a függetlenségünk formájába való külső beavatkozás lehetővé tétele gátat szab a lengyelek hagyományokban és kultúrában gyökerező új és korszerű identitása kialakításának – teszi hozzá Przyłębska.

 

Gyűlölettel az elnök ellen

 

A „Sieci” hetilap új számát olyan írás nyitja meg, amely az Andrzej Duda elnök ellen irányuló támadásokról szól, akinek a közelgő választás során nemcsak az érdemi támadásokkal, hanem a gyűlölettel is meg kell birkóznia. „Az első fordulóban megteremtik a versengés látszatát, a másodiknak már »együtt erősek«-ként futnak neki (utalás az ellenzék jelszavára – a szerk.). Az ellenzéki elnökjelöltek csak látszólag különböznek egymástól. A tetőzés pillanatában összezárják soraikat, mert mindenáron hatalomváltást akarnak az Elnöki Palotában. Felhasználásra kerül minden eszköz a megvetés jól ismert iparával együtt. Így fog festeni a kampány. Könyörtelen lesz, brutális, mindenki egy ellen. Ez a művelet már elkezdődött” – írja a hetilap hasábjain Marek Pyza és Marcin Wikło. „Még néhány héttel ezelőtt a miatt aggódtak Andrzej Duda elnök környezetében, hogy nem nagyon van miről vitatkozni a kampány küszöbén, hogy nincsenek forró témák, amelyek köré nagyobb érzelmeket lehetne építeni. Ma már nem kétséges, hogy az egyik fő téma a bíróságok ügye lesz, amelyben az államfő határozottan állást foglalt. »Nem fogják idegen nyelveken ránk kényszeríteni, hogy milyen legyen a berendezkedésünk Lengyelországban és hogyan kezeljük a lengyel ügyeket« – mondta némileg emelt hangon az elnök Zwoleńben a Velencei Bizottság véleményéről. Az ellenzéknek nem tetszett, hogy síkra szállt a szuverenitás mellett, amely mentes a lengyel belügyekbe való külföldi behatásoktól, de az sem tetszett, hogy mindezt határozottan mondta. Megkezdődött hát a narratíva szövése az agresszív elnökről” – írják a továbbiakban a szerzők.

Néhány oldallal arrébb Konrad Kołodziejski a Polexit témájával birkózik, vagyis azzal az ötlettel, hogy Lengyelországot kivezetik az Európai Unióból, amivel az ellenzék riogatja a választókat. „15 évvel Lengyelország és más régiós államok európai uniós tagsága után fontos eleme lettünk a közösség belső egyensúlyának, s ennek az elemnek az eltávolítása akár a közösség felbomlásához vezethet. És már csak ezért is minden olyan figyelmeztetést, hogy »büntetésből« kidobnak bennünket az EU-ból, a mesék világába lehet helyezni. Mint azt a veszélyt is, hogy a PiS a polexitre törekszik” – írja Kołodziejski.

Az újságíró a későbbiekben kifejti, hogy az ellenzék számára a legnagyobb veszélyt az a helyzet jelentené, ha az Európai Unió beletörődne abba, hogy a PiS tartósan hatalmon marad, és valamilyen megállapodást kötne a párttal. „Könnyű belátni, hogy ez jelentősen csökkentené a PO és sok más ellenzéki csoportosulás fontosságát. Ezért kreálnak mesterségesen, mind belső, mind külső használatra, olyan képet a PiS-ről mint olyan formációról, amely az Unióból való kilépésre törekszik. Az ellenzék ennek hátterében megpróbálja magát olyan »európai« formációnak beállítani, amely megvédi Lengyelországot ettől a katasztrofális forgatókönyvtől” – fejti ki Kołodziejski.

 

A „Wprost” Lengyelországról és Európáról

 

A „Wprost” hasábjain az ellenzéki Polgári Platform európai parlamenti képviselője, Bartosz Arłukowicz az Európai Unió Varsóval fennálló viszonyáról és az Európai Parlamentben a lengyelországi jogállamiságról legutóbb megtartott vitáról szól. – Nagyon dinamikus és érzelmi beállítottságú volt. Azt is megmutatta, hogy Európa egyre furcsább tekintettel néz ránk. A lengyelországi jogállamisággal ma minden európai párt foglalkozik, és a többségük kritikus – nemcsak az én pártom, vagyis az Európai Néppárt, hanem a liberálisok és a baloldal is. A PiS mellett csak a brexit-pártiak és a szélsőjobboldali olasz képviselők álltak ki – ismerteti érveit Arłukowicz, és a továbbiakban kifejti: „A jogállamiságról folytatott vita nem is annyira Lengyelországról, mint az Európai Unió jövőjéről szólt. Az, ami Lengyelországban történik, azt fogja eredményezni, ami Európában fog történni a brexit után. Ezért lehetett a teremben a brexit-pártiak bekiabálásait hallani: »Hagyjatok itt mindent, és gyertek velünk«.

A „Fehéroroszország fölfalása” című cikkben Karol Wasilewski viszont azt elemzi, hogyan vált a lengyel vállalkozók számára Belarusz az ígéret földjéből vesződséges befektetési hellyé. „Közel van, olcsó és nincs konkurencia. Úgy tűnt, hogy Belarusz az ígéret földje lesz a lengyel vállalkozók számára. De kiderül, hogy 400 ottani cégünk hamarosan szedheti a sátorfáját. Néhányan egyébként már evakuáltak” – írja Wasilewski. Amint az újságíró rámutat, Aljakszandr Lukasenka elnök nyilatkozatai azt sugallják, hogy keleti szomszédunk gazdaságilag hamarosan teljes mértékben függővé válik Oroszországtól. „Oroszországtól, amely már évek óta követeli tőle, hogy – finoman szólva – fűzzék szorosabbra a nemzetközi együttműködést. Vagyis hozzanak létre közös valutát, közös bírósági rendszert, sőt közös államhatalmi szerveket miniszterelnökkel és elnökkel bezárólag. Természetesen a Kreml vezetése alatt. Gyakorlatilag ez egyenlő a 9 milliós ország bekebelezésével. (…) A varsói fehérorosz nagykövetség kimutatása szerint országunk a hatodik a gazdasági partnerek között. Belarusz területén több mint 400 vállalat működik lengyel tőkével. (…) Fehéroroszország bekebelezése komoly nehézségeket jelenthet vállalkozóink számára. A fehérorosz piacra már ma is rendkívül nehéz bejutni. A közös orosz-belarusz piacon pedig egyenesen szinte lehetetlen lesz talpon maradni” – teszi hozzá Wasilewski.

 

Készítette: Zofia Magdziak