Míg a NATO elsődlegesen a béke fenntartására építi a legitimitását, ez nem feltétlenül érzékelhető azok körében, akik békeidőben születtek, vagy kevéssé tájékozottak napjaink biztonságpolitikai, geopolitikai kihívásait illetően. A Szovjetunió felbomlása után születetteknek nincsenek emlékei a NATO megalakulását övező körülményekről, vagy azokról a célokról, amelyekért eredetileg létrehozták a katonai szövetséget. Ők a NATO-országok népességének 39,5 százalékát teszik most ki, és arányuk értelemszerűen egyre nő. Mivel ez a generáció alakítja majd a NATO jövőjét, különösen fontos a szóban forgó korcsoport NATO-val kapcsolatos és védelmi ügyekhez fűződő hozzáállása. A NATOversity projekt keretében, a NATO támogatásával a Varsói Egyetem Európai Központja és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatói egy komplex projekt keretében megkérdezték a jövő magyar és lengyel generációjának tagjait, hogy mit gondolnak a katonai szövetségről, a rájuk leselkedő veszélyekről, Oroszországról és a dezinformációs hadviselésről.

A NATO általános percepciója

Nagyrészt olyan események alakítják e korcsoport külső fenyegetéssel kapcsolatos percepcióját, mint az Egyesült Államokkal szembeni 2001. szeptember 11-i terrortámadások, az Európában elkövetett terrorcselekmények, az afganisztáni és az iraki háborúk, a Grúzia és Ukrajna elleni orosz agresszió és bizonyos mértékben a menekültválság. A NATOversity projekt munkatársai 149 magyar és lengyel fiatallal végeztek fókuszcsoportost beszélgetést kilenc hónapon keresztül, hogy felmérjék és összehasonlítsák, mit gondolnak a katonai szövetségről, mit tartanak elsődleges külső fenyegetésnek a tagállamokra nézve, és milyen tudással rendelkeznek a felforgató dezinformációs hadviselésről.

A beszélgetések egyik fontos tanulsága, hogy a megkérdezett magyar és lengyel fiatalok a NATO mandátumán jóval túlmutató elvárásokat fogalmaznak meg a szövetség tevékenységét illetően. Noha a válaszadók többsége tisztában volt a szövetség katonai jellegével, láthatóan nem értette az azt körülvevő politikai struktúrákat. Jól érzékelték, hogy a szövetség fontos politikai játszmák terepe, de annak irányával nem voltak tisztában.

A magyar fiatalok elvárnák például, hogy a NATO valamilyen formában reagáljon a menekültválságra, és aktívan részt vegyen annak rendezésében. Habár a NATO ilyen irányú politikai felhatalmazással nem rendelkezik a tagállamoktól, de más védelmi jellegű kérdésekben a szövetségesek gyakran ütköztetik álláspontjukat, az eltérő politikai érdekek hangsúlyosan megjelennek a NATO-n belül is

Kihívások, elvárások

A magyar és lengyel fiatalok azt is jól érzékelték, hogy a 21. században a NATO-nak új típusú kihívásokra kell reagálnia, és ehhez szükséges lenne egy mélyebb politikai mandátum. Az erre irányuló német és francia javaslat Jens Stoltenberg NATO-főtitkár támogatásával végül bekerült a londoni csúcstalálkozó közös politikai nyilatkozatába is, habár annak tartalmi elemeiről még nem döntöttek, de ez a lépés a szövetség jövőjét alapvetően fogja meghatározni.

Míg a kollektív védelemre vonatkozó 5. cikkely mind Magyarországon, mind Lengyelországban a szövetség sarokkövének tekintik, a lengyel fiatalok aggodalmuknak adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy vajon a szövetségesek hogyan reagálnának Varsó esetleges megtámadására. Azonban mindenhol kétkedéssel fogadták annak eshetőségét, hogy országuk kilépjen a NATO-ból, és önálló védelmi politikát képviseljen.

Jóval több eltérés volt ugyanakkor a NATO-ra és a tagállamokra leselkedő külső fenyegetés megítélésével kapcsolatban. Az egyik ilyen, hogy míg a magyarok ide sorolták a migrációt, addig ugyanez Lengyelországban magától nem került elő a beszélgetések során. Ugyanakkor mind a magyar, mind a lengyel fiatalok kiemelték az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó problémákat is.

Oroszország és Ukrajna

Miközben az orosz katonai képességeket egyik csoportban sem tartották kielégítőnek ahhoz, hogy megtámadják a NATO-t, a fiatal lengyelek Oroszországot nevezték a rájuk nehezedő legnagyobb, főként gazdasági kockázatának. A fiatal magyarok szerint az orosz energiafüggőség és az egyre szorosabbá váló politikai kapcsolatok biztonsági problémát jelentenek, egyiket sem azonosították az országot fenyegető explicit veszélyekkel.

A Krím orosz annektálását és a kelet-ukrajnai konfliktust mind a magyar, mind a lengyel csoportban távoli problémaként azonosították. Beszédes továbbá, hogy mindemellett a Moszkvával kapcsolatos fenyegetettségérzést sem közvetlenül orosz agressziótól való félelemből, hanem sokkal inkább Lengyelország és Magyarország geopolitikai fekvéséből eredeztették.

Médiamanipuláció és dezinformációs hadviselés

A kritikus médiafogyasztás hiánya és a közösségi média által gerjesztett, homogén véleményklíma megfelelő környezetet biztosít a társadalom többirányú politikai manipulációjára. Ugyanezt igazolták a beszélgetéseink is, amelyekben a fiatalok többsége az internetet és a közösségimédia-felületeket nevezte elsődleges hírforrásként. Mindez különösen aggasztó az alacsonyabb végzettségű magyar fiatalok esetében, akik azt állították, hogy a politikai híreket elsősorban a közösségimédia-buborékukon belül fogyasztják.

A kettős szűrésből (tehát az algoritmusokon, valamint az ismerősökön keresztül) történő tájékozódás jelentősen megemeli a környezetben található hiteles személyek és véleményformálók szerepét. Magyarországon a kevésbé képzett válaszadók megemlítették továbbá a kereskedelmi csatornákat és a bulvárlapokat is.

Miközben szinte minden csoportban elismerték, hogy találkoztak hamis tartalommal az interneten, csak kevesen voltak tisztában a széles értelemben vett dezinformáció fogalmával. A megkérdezett lengyel fiatalok sérülékenysége részben a fősodratú médiába vetett alacsony bizalmából ered; a felmérések szerint a megkérdezettek 50 százaléka elsősorban közösségi médiából fogyaszt híreket. A NATOversity kutatása arra mutat rá, hogy a megkérdezett lengyelek többsége sokkal megbízhatóbbnak tartja a képalapú információkat (gif-eket, mémeket), mint például a televíziós tartalmakat, amelyeket a legkevésbé megbízható platformként értékeltek. Nagyfokú bizalmatlanság mutatkozott továbbá a hivatásos újságírókkal szemben. Miközben a Twitter-használat nem túl gyakori módja a politikai információk megszerzésének Magyarországon, a mikroblog-formátum kifejezetten népszerű a lengyel fiatalok között. A radikális narratívák mögött meghúzódó orosz befolyás nyíltan csak a magyar csoportokban merült fel, ahol a válaszadók explicit bírálatot fogalmaztak meg az állami propagandával kapcsolatban is.

A projekt egyik vezetője, Zgut Edit 24.hu-n megjelent cikkének szerkesztett, rövidített változata