November 15-én, pénteken az államfő beiktatta hivatalába Mateusz Morawiecki új kormányát, lezárva ezzel a hosszú választási maratont. A politika színpadán azonban nincs nyugalom, mivel mind a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS), mind az ellenzék szorosra zárja sorait a jövő évi elnökválasztás előtt.

 

„Az előző kabinettel összehasonlítva a miniszterek száma eggyel nőtt, 23-ra, de lesz még egy, ha megismerjük az új sportminiszter nevét. Ezt a tárcát egyelőre a miniszterelnök vette magához. A kormány szélesebb összetétele köszönhető a PiS koalíciós partnereinek, akik jó eredményeket értek el és növelték befolyásukat, valamint a Külügyminisztérium szétválasztásának. Emiatt nem léptek életbe a tárcák konszolidálására vonatkozó korábbi elképzelések. Csökkent viszont a politikailag jelentős személyiségek száma, s ez belsőleg megerősíti Morawiecki helyzetét” – elemzi a változásokat a „Dziennik Gazeta Prawna” (DGP). Az újság a továbbiakban hangsúlyozza, hogy a Jog és Igazságosság aktívan kezdte meg az új ciklust, és olyan törvényjavaslatokat terjesztett a Szejm elé, amelyek lehetővé teszik a 13. havi nyugdíj finanszírozását és előkészítik a helyet a pénzügyek terén azoknak a komoly kampányígéreteknek a megvalósítása számára, amelyeket a PiS és Andrzej Duda elnök támogatott.

 

Politika és nem csak

 

A „Dziennik Gazeta Prawna” címlapsztoriban foglalkozik az Európai Bizottságnak (EiB) a tagállamokkal szemben folytatandó tevékenységével. „Az Európai Bizottság szándékában áll, hogy átfogó módon kövesse figyelemmel a jogállamiság alakulását – az igazságszolgáltatástól és a korrupcióellenes harctól kezdve a médiumokig bezárólag” – ismerteti az EiB terveit Magdalena Cedro. „Az igazságszolgáltatás, a korrupcióellenes rendszer, az alkotmány betartása és a médiumok szabadsága – ezeket a területeket kívánja ellenőrizni az Európai Bizottság az összes tagállamban. Az új jogállamisági mechanizmust Ursula von der Leyen bizottsági elnök helyezte kilátásba. Brüsszel nem az egyes olyan intézményekben végbemenő változásokat fogja figyelembe venni, mint az Alkotmánybíróság vagy a Legfelső Bíróság, hanem átfogó módon vizsgálja majd a fékek és egyensúlyok mechanizmusának működését az egyes országokban. Más szóval azt, hogyan figyelik és ellensúlyozzák egymást a különféle állami intézmények” – fejti ki a szerző a továbbiakban, arról győzködve az olvasót, hogy az új rendszer „engedmény a lengyel kormánnyal szemben”.

„A városok vonzzák a fiatal tehetségeket” című cikkben Patrycja Otto és Klara Klinger viszont azt elemzik, hogyan harcolnak a városok a fiatalokért és a munkavállalókért. Lakás, ösztöndíj és különféle kedvezmények – erre számíthatnak azok, akik a fejlődésbe való befektetést jelentik a város számára. „Jó városi iskola nélkül nincsenek olyan jó szakemberek, akiket a cégek keresnek. Nehezebb hát új beruházókat odavonzani, nélkülük pedig nehéz fejlődni” – olvassuk.

 

A „Dziennik Gazeta Prawna” egy Lengyelország számára fontos változásról is tájékoztat – arról a döntésről, hogy a Lengyel Olajbányászati és Gázipari Társaság (PGNiG) nem hosszabbítja meg szerződését az orosz Gazprommal. „A kilátásba helyezett lépés pénteken ténnyé vált – a PGNiG szándéknyilatkozatot adott át az orosz félnek, hogy 2022. december 31-én megszünteti azt az 1996. szeptember 25-e óta érvényben lévő szerződést, amelynek alapján Lengyelország földgázt vásárol. A PGNiG elnöke, Piotr Woźniak hangsúlyozza: az, hogy ilyen választ lehetett adni az oroszoknak, azoknak a cselekvéseknek az eredménye, amelyeket az elmúlt négy esztendő alatt folytattunk” – közli a „DGP”. – Cseppfolyós földgáz (LNG) szállítására vonatkozó szerződések aláírása, a hazai kitermelés csökkenési tendenciájának megállítása, valamint a norvég kontinentális talapzaton található lelőhelyek megszerzése mind-mind olyan tevékenység, amelyet az elmúlt négy évben valósítottunk meg, hogy biztosítsuk Lengyelország energiabiztonságát és pozíciót építsünk ki hazánk számára a nemzetközi földgázpiacon. Annak a döntésnek az eredményeként, hogy a Jamal-szerződést a rendelkezéseknek megfelelő határidőben megszüntetjük, 2022 után nem fogunk arra kényszerülni, hogy megbízhatatlan partnertől nem piaci áron vásároljunk földgázt – mutat rá Woźniak” – olvashatjuk a továbbiakban.

 

A „Rzeczpospolita” napilapban viszont Varsó főpolgármestere, Rafał Trzaskowski nyilatkozik abban az ügyben, amely kezdettől fogva megosztja a lengyeleket. A Trzaskowski által idén februárban aláírt LGBT+ Nyilatkozatról van szó, amely előirányozta, hogy a város széles körben részt vegyen az LGBT közösségek támogatásában. Bár ezzel szemben határozott társadalmi ellenállás mutatkozik, az ellenzéki Polgári Platformból származó főpolgármester az újságíróval folytatott beszélgetésben kijelenti, hogy a Nyilatkozat „megvalósítás alatt áll”. – Nem engedem, hogy Varsóban bárkit is megkülönböztessenek a szexuális irányultsága, a nézetei, a vallása vagy a meggyőződése miatt. A főpolgármester feladata az, hogy jó körülményeket teremtsen azoknak, akik boldogulnak, és segítő kezet nyújtson azoknak, akiknek korlátozott lehetőségeik vannak, hogy becsvágyaikat megvalósítsák – a fogyatékkal élőknek, az időseknek vagy azon kisebbségek képviselőinek, amelyeket a PiS a társadalom peremére akar szorítani. Varsóban senki nem érezheti magát úgy, hogy megkülönböztetésnek van kitéve – győzködi az olvasót Trzaskowski.

 

Harc az Elnöki Palotáért

 

A „Sieci” hetilap új számát a már említett elnökválasztás előkészületeinek szentelt cikk nyitja meg. Bár még nem jelentették be, Marek Pyza és Marcin Wikło véleménye szerint a májusi választás jelentős mértékben dönt arról, milyen irányban halad tovább Lengyelország. „Az elnökválasztás eredménye dönt arról, kormányozhat-e továbbra is a Jog és Igazságosság. Ha Andrzej Duda veszítene, ez azt jelenthetné, hogy Jarosław Kaczyński pártja hanyatlásnak indul. A PiS tisztában van ezzel, annál is inkább, mert az elnöki palotáért folytatott versengés már javában tart. A jó változás (a kormányzó PiS – a szerk.) tábora ezt szinte élethalálharcnak tekinti” – írják a szerzők. „Azáltal, hogy az ellenzék átvette a Szenátust, az elnökválasztás még nagyobb jelentőségre tesz szert. Ez a kampány éles és kimerítő lesz, először azért, hogy ki jut tovább a második fordulóba. Minden jel arra mutat, hogy ebben a versengésben csak három jelölt fog számítani – jegyzi meg Pyza és Wikło. Andrzej Duda lehetséges ellenjelöltjei Władysław Kosiniak-Kamysz, a Lengyel Néppárt vezetője és Małgorzata Kidawa-Błońska, a Polgári Platform parlamenti képviselője, a Szejm alelnöke lesznek.

 

Szintén a „Sieci” hetilapban beszélgetés található a holokausztot túlélő Edward Mosberggel, aki elkötelezetten hirdeti az igazságot a német koncentrációs táborok gyilkosairól.

– A háború előtt nem tudtam, mi az antiszemitizmus. 1939-ig nem ismertem ezt a fogalmat, semmilyen gyűlöletet nem tapasztaltam a lengyelek részéről – magyarázza Mosberg, majd a továbbiakban leírja a koncentrációs táborokban átélt tapasztalatait, továbbá a háború utáni éveket. – Rögtön a linzi tábor felszabadítása után elszállásoltak engem és társamat egy német házban. (…) ez volt az a ház, amelyben valaha Adolf Hitler szülei, Klara és Alois laktak. A háziasszony igyekezett kedves lenni, minden kifogástalannak tűnt. Amikor a földszinten a szalonban üldögéltünk, elgondolkodtatott bennünket, hogy a fal mellett egy hatalmas szekrény áll. Egy emelettel feljebb ugyanezen a helyen ajtó volt, itt meg – szekrény. Látni akartuk, miért takarta el a háziasszony az ajtót szekrénnyel, és mit rejteget a szobában. Kimentünk az udvarra, a társam felemelt az ablakig, és majdnem leestem a válláról (…) Belestem a szobába, és az első dolog, amit megláttam, Adolf Hitler mellszobra volt (…) Tulajdonképpen egy egész múzeum volt ott a III. Birodalom vezérének és szüleinek szentelve – meséli Mosberg a Jakub Maciejewskivel folytatott beszélgetésben.

 

A lengyel nyelv megerőszakolása

 

A jobboldali „Do Rzeczy” hetilap címoldalon szereplő cikke leírja, a baloldal hogyan „támadja a lengyel nyelvet, mert a világról alkotott saját vízióját akarja mindenkire ráerőszakolni”. „A nyelvet szerencsére nem lehet mesterségesen alakítani, ezért az ideológusok el fognak bukni” – hangoztatja meggyőződését írásában Łukasz Warzecha. Az újságíró arról az utóbbi hetekben a lengyel médiumokat uraló vitáról ír, amelyben a baloldal azért harcol, hogy ragasszanak nőnemű végződéseket az egyébként hímnemű szavakhoz. „A baloldalon ma ez a szabvány, emellett – figyelem! – fontos a sorrend is. Mivel a szebbik nem iránti tisztelet hagyományos gesztusait a soviniszta férfi felsőbbrendűség, sőt, a nők iránti megvetés kifejezésének tekintik, nem szabad a nőnemű formát az első helyen említeni. Más kérdés, hogy ezt a szabályt nem feltétlenül tartják be. Lehet, hogy ezen a téren még nem dolgozták ki a politikai korrektség hivatalos elveit. A baloldali portálokat vagy írásokat olvasva el kell ismernünk, hogy politikailag legkorrektebb a vetésforgó alkalmazása: egyszer a hímnemű, egyszer a nőnemű formát tesszük az első helyre” – tréfálkozik Warzecha.

 

Szintén a „Do Rzeczy” hasábjain Rafał Ziemkiewicz közelebbről megvizsgálja az utcai ellenzéket, amely egyre élesebb formában támadja már nemcsak a kormányon lévő hatalmat, hanem a Lengyelország számára fontos jelképeket is. „A »demokrácia védelmében« vívott, ellenzéki »mártírokat« teremtő utcai harcok bohózatba csapnak át” – írja Ziemkiewicz, példaként hozva fel néhány aktivistának, ahogy magukat nevezték, „az ellenzék repülő brigádjának” Varsóban a Smoleński Katasztrófa Áldozatainak emlékművénél és az Ismeretlen Katona Sírjánál előadott idétlenkedéseit. „A mechanizmus hosszú évek óta működik, állandóan ugyanúgy, amióta a Polgári Platform hinni kezdett az »utcai ellenzék« hatékonyságában. (…) A »bajkeverők« egymást követő csoportjainak tömegeket kellett volna az utcára vinniük, hogy a balliberális médiumok által keltett fenyegetés légkörében – kidobnak bennünket az Unióból, vagy legalábbis csökkentik a támogatásokat – a tömegek egyre duzzadjanak. (…) Az utcai tüntetések radikalizmusa fordított hatást ért el. A kezdetben tíz-egynéhány ezres felvonulások néhány ezresre, majd néhányszáz fősre olvadtak – míg végül az utcákon csak néhány maroknyi radikális maradt, akik egyre furcsább ötletekkel licitáltak egymásra, hogy kiprovokálják a kormányzat híveinek felháborodását” – fejti ki az újságíró.

 

A hetilapban beszélgetést is találunk a krakkói metropolitával, Marek Jędraszewski érsekkel, aki Esterházy Jánosnak, a magyar politikusnak, a kommunizmus mártírjának a sorsáról beszél. – Alakja nagyon mélyen megérintett engem. Ennek az embernek a története valóban bizonyos képet ad Európa ezen részének: Lengyelországnak, Magyarországnak, Szlovákiának és Csehországnak a történelméről – jelenti ki Jędraszewski érsek Esterházy történetét mesélve. – Minden másik ember, különösen börtöntárs, olyan valaki volt számára, akit a krisztusi kereszt nevében meg kellett menteni az erkölcsi bukástól, amely oly könnyen következett be a szovjet lágerek rendszerében, majd a csehszlovák börtönökben. Most, amikor EU van, amely főképp gazdasági alapokra épült, ahol a brutális érdekérvényesítés az úr, kiderül, hogy van valaki, aki származása, élettörténete, tettei révén összekötötte a lengyel, magyar, cseh és szlovák nemzetet, élete végéig hű maradván a keresztény hit elveihez. Esterházy János története azt mutatja, hogy Európának továbbra is szüksége van a keresztény szellemre, amelynek köszönhetően győztesen kerülhet ki minden – ma főleg neomarxista – veszélyből, amely próbálja őt megfosztani nemes hagyományától és önazonosságától – fejti ki a lelkész. (az interjú részlete honlapunkon olvasható)

 

Egyesült Államok a lengyeleknek

 

A „Wprost” hetilap azt elemzi, mit jelent a lengyelek számára az amerikai vízumkényszer eltörlése és ki nyer a legtöbbet ezen a változáson. „Michael Kors-táskák és Gucci-cipők harmadáron. Strandok és drinkek Floridában vagy tornádóvadászat Coloradóban. Hogyan akarnak a cégek keresni azokon az első lengyeleken, akik vízum nélkül repülnek az USA-ba” –kérdezi az újságíró, Karol Wasilewski. Azt olvassuk, hogy a vízumkényszer eltörlését követő első napon a LOT Lengyel Légitársaság több mint háromszoros növekedést tapasztalt az USA-ba induló járatokra vonatkozó kereséseket illetően. – Rendkívül érdekes irány nyílik meg számunkra – magyarázza Marek Kamieński, a Lengyel Idegenforgalmi Ügynökségek Országos Egyesületének vezetőségi tagja a „Wprost” újságírójával folytatott beszélgetés során. „De a vízummentesség nem csak a fuvarozóknak és az idegenforgalomnak nyereség. Ez szélesebb nyitás az üzleti világ számára. (…) A vízumkényszer eltörlése meg fogja indítani a diákok áramlását is, akik az Egyesült Államokba utaznak külföldi szakmai gyakorlatra” – írja Wasilewski.

 

A gyerekek átveszik otthon a hatalmat?

 

A „Newsweek” hetilapban Renata Kim leírást ad a „kis terroristákról” – azokról az elkényeztetett gyerekekről, akik egyre gyakrabban átveszik a hatalmat a lengyel otthonokban. „Egyre több az olyan gyerek, aki ún. „császár-szindrómában” szenved – a kötelességérzet nélküli hedonista, aki nem veszi tudomásul, hogy neki is tennie kéne másokért. Egocentrikus, aki elvárja, hogy a világ körülötte forogjon. És mivel nem ütközik túl gyakran az agyondolgozott szülők visszautasításába, nem tanulja meg, hogyan boldoguljon a frusztrációval. Ezért látjuk olyan gyakran, hogy a gyerekek hangosan sírnak, üvöltenek, és ököllel esnek a szüleiknek” – fejti ki Kim, felidézve egy szakemberektől hallott történetet. „Dorota Zawadzkához (pszichológus, a „Szuperdadus” című népszerű programot vezette – a szerk.) fordulnak a szülők, és azt mondják: »Elromlott a gyerekem!«. Panaszkodnak, hogy nem boldogulnak vele, pedig úgy igyekeznek, minden tőlük telhetőt megtesznek érte, és nem értik, miért viselkedik így. – És akkor azt mondom nekik: hát éppen ezért (…) – mondja a Szuperdadus” – olvassuk.

 

A „Newsweek” témái között szintén szerepel a „kivándorlás a brexit árnyékában”, vagyis azok az okok, amelyek miatt egyes lengyelek egyáltalán nem akarnak visszatérni Nagy-Britanniába. „A politikai és gazdasági bizonytalanság következtében tényleg sok lengyel visszatért a hazájába. Vannak azonban olyanok is, mint Paulina (a cikk hőse – a szerk.), akik akkor utaztak ki Nagy-Britanniába, amikor a britek már eldöntötték, hogy kilépnek az EU-ból. A most vagy soha elve alapján” – írja Magdalena Grzymkowska. Az újságírónő közlése szerint a tavaly év végi adatok azt mutatják, hogy az Egyesült Királyságban 905 ezer lengyel él, közülük 832 ezren születtek Lengyelországban. „Ez 116 ezres csökkenés az előző évhez viszonyítva. A csökkenő tendencia nemcsak a lengyeleket, hanem az összes bevándorlót érinti” – olvassuk.

 

Lengyelország a PiS új parlamenti ciklusa alatt

 

A „Gazeta Polska” hetilapban Maciej Kożuszek ír „az abortusztámogató pokolfajzatról”, Margaret Sangerről, aki kitalálta a meg nem született gyermekek megölésén alapuló üzletet. „A választás szabadságáról van szó, és a nőnek arról a jogáról, hogy döntsön a saját testéről – ismételgetik ma az abortusz hívei. De Margaret Sangernek, az amerikai abortuszmozgalom alapítójának egészen más járt a fejében – a faj tisztasága” – írja a szerző. „Az Egyesült Államokban mai napig tevékenykedő és abortuszklinikákat működtető Planned Parenthood nevezetű szervezetet korábban Amerikai Születésszabályozó Ligának (American Birth Control League) hívták. Az elnevezést a II. világháború után változtatták meg, hogy elkerüljék a gondolattársításokat a nácizmussal és a zsidóirtás eugenikai programjával, valamint más nem kívánatos elemekkel. De az elnevezések egybeesése nem volt véletlen. A szervezet alapítójának, Margaret Sangernek számos saját elgondolása volt arról, „hogyan lehet csökkenteni a termékenységet és elvenni a kedvüket a szellemileg és fizikailag visszamaradottaknak a szüléstől” – olvassuk.

 

A hetilapban beszélgetés is található Antoni Macierewicz volt nemzetvédelmi miniszterrel, a Szejm korelnökével, aki az új parlament előtt álló feladatokról beszél. – A posztkommunizmussal folytatott közel 30 éves küzdelem után tökéletesen tudjuk, milyen döntések építik a függetlenséget, és milyenek vezetnek tévútra. Tudjuk, milyen árat fizetünk a „kerekasztal-megállapodásokért”, hogyan fest a posztmarxista támadás következő fázisa és hová vezet a genderideológia. Tudjuk azt is, milyen geopolitikai fenyegetések következnek abból az utópisztikus kísérletből, hogy közös gazdasági és politikai térség épüljön az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig, és azt is, ki a mi valódi stratégiai szövetségesünk. Végül azt is tudjuk, hogy az a nemzet, amely képtelen megvédeni függetlenségét, elbukik – mondja a politikus az Adrian Stankowskival folytatott beszélgetés során. A PiS kormányzásának következő négy évét érintő kérdésre válaszolva Macierewicz kijelenti: „Az előző ciklusban az alapokat építettük. Ideje felhúzni a keresztény társadalomtudomány elvein alapuló független állam épületét”.

 

Készítette: Zofia Magdziak