Szent Márton és a koldus - magyar festő képe a XV. századból
A lengyelek számára november 11. elsősorban a függetlenség ünnepét jelenti. Ez a nap azonban a Mártonok névnapja, és a katolikus egyház számára legfontosabb Márton, a 4. században élt tours-i püspök ünnepe is.
Szent Márton 317-ben vagy 335-ben született a borostyánút mentén fekvő Colonia Claudia Savaria római településen, amely a dunántúli Pannonia Superior (Felső-Pannónia) provincia fővárosa volt. A legvalószínűbb feltételezések Savariát a ma az osztrák határhoz közel fekvő magyar várossal, Szombathellyel azonosítják.
Édesapja, aki római tisztviselő volt, fiának a Mars isten nevéből származó Martinus nevet adta. Az évszázadok során olyan sok legenda keletkezett Márton kapcsán, és olyan sokszor írták le életútját, hogy ma már nehéz megállapítani a tényeket. Amikor tehát róla olvasunk, minden információt úgy kell értelmezni, hogy „valószínúleg” így történt.
Márton gyermekkorában édesapja a helyőrséggel együtt Itáliába, Páviába ment, ahol hősünk megismerkedett a kereszténységgel, és alig tíz évesen már katekumen, azaz hitjelölt lett. Márton családja azonban nem akarta, hogy megkeresztelkedjen. 15 évesen római légiós lett, két évvel később le is tette esküjét. 338-ban Márton a helyőrségével együtt a galliai Amiens-be került. Egy télen, amikor egy félmeztelen koldussal találkozott, neki adta katonai köpenyének a felét. Következő éjszaka álmában Jézus jelent meg neki ebben a köppenydarabban, aki a körülötte lévő angyaloknak azt mondta: „Ő Márton, aki betakart engem a köpenyével”. Márton 339 húsvétján keresztelkedett meg, ezután felhagyott a katonai szolgálattal. Az akkori keresztények a katonaságot – mivel a gyilkolással függött össze – helytelennek tartották, ezért Márton elhagyta a légióját. Pannóniába utazott a szüleihez, akiket szintén keresztény hitre térített. A következő tíz évben más remetékkel együtt Ligugé-ban élt nem messze Poitiers-től Gallia nyugati részén. Ismert volt erényességéről, aszkéta életmódjáról, de csodáiról is. 360-ban pappá szentelték, tíz évvel később pedig Tours püspöke lett, ezt a funkciót 397-ben bekövetkezett haláláig töltötte be. Püspöki székhelyét többször elhagyta, egyedül hirdette az evangéliumot, templomokat alapított, látogatta a keresztény közösségeket. Rendkívül szerény életmódjával, zsákruhát öltve és böjtölve önmaga vezekelt hívei bűneiért. Halálát követően a temetésén – az akkori viszonyok között – óriási tömeg jelent meg. Sírja fölött az 5. században egy római-bizánci bazilikát építettek, amely egyből zarándokhellyé vált. Márton temetésének napja, november 11., mai is a szent ünnepnapja.
Kevés annyira népszerű szent van, mint a tours-i püspök. Számtalan templom hirdeti a nevét a világon. Franciaországban – amelynek védőszentje is – több mint négyezer templomot szenteltek a tiszteletére, Lengyelországban több mint kétszázat. A szent nevét öt pápa is felvette, az utolsót közülük, V. Mártont (1417-1431) november 11-én választották meg.
Szent Márton többek között a hadseregek, a lovagok, a katonák, a kovácsok, a fegyverkovácsok, az utazók, a menekültek, a koldusok, a pásztorok, a takácsok, a kesztyűkészítők, a szőlősgazdák, a tímárok, a fogadósok védőszentje. A szent nevét viseli Martinique szigete a Kis-Antillákon és számos ásványvízforrás is. A szentet leggyakrabban katonaként ábrázolják, amint köpenyének felét a koldusnak adja. Németországban a gyerekek a mai napig lampionos felvonulást tartanak Szent-Márton napján „Szent Márton tüzéig”. A gyerekeket egy római sisakot és bíbor köpenyt viselő férfi kíséri, aki a katona Szent Mártont és az ő jó cselekedeteit szimbolizálja.
Egy ilyen szimbolikus katona vezeti Poznań legrégebbi utcáján, a Szent Márton utcán tartott ünnepséget is. És itt egy fontos megjegyzés. Az utca neve Szent Márton utca, és nem – ahogy a Poznańba érkezők gyakran nevezik – Szent Márton utcája. Ez egy súlyos hiba, amelyet a poznaniak nem bocsátanak meg. Visszatérve november 11-hez – ezen a napon Poznańban különleges, fehér mákkal és más édességekkel töltött kiflit sütnek. Hogy ezt a kiflit Szent Márton kiflinek vagy Márton kilfinek lehessen nevezni, a cukrászdának tanúsítványt kell szereznie a Poznańi Hagyományos Szent Márton Kifli Egyesülettől. 2008. október 30-án a „Szent Márton kifli” név rákerült az Európai Unió védett nevek és eredetmegjelölések listájára. 2007 óta a Poznańi Főegyházmegye karitász csoportja is kifliket oszt ezen a napon (2016-ban 20 000 db-ot osztottak szét), a befolyt adományokat pedig jótékony célokra fordítják.
A másik Szent Máron napi hagyomány a libákhoz kapcsolódik. Amikor 371-ben Tours püspöke elhunyt, Mártont választották utódjának. Nem akarván elfogadni a hivatalt, elrejtőzött a kolostor pajtájában. A rémült állatok gágogásukkal azonban elárulták Mártont. Az új püspököt ezután ünnepélyesen Tours-ba vitték, a Márton napi libasütés pedig tartósan a keresztény hagyomány része lett, mint az utolsó bőséges étkezés a hathetes adventi böjt előtt.
Így míg az ameriakaik pulykát esznek a hálaadás napján, addig a lengyelek libát a nemzeti függetlenségük ünnepén.
Artur Kolęda
A szerző történész, publicista, és a Nemzeti Emlékezet Intézete munkatársa